Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-17 / 13. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. január 17. Napi külpolitikai kommentár Washingtoni kardcsörtetés Bécsbcn tanácskoznak az OPEC pénzügyminiszterei. (Kelet- Magyarország teiefotó) Rövidéit KÁBÍTÓSZER A HAJÓN Harminc tonna, mintegy 38 millió dollár értékű marijua- nát foglaltak le kedden New Orleans közelében egy hajó fedélzetén. A kábítószer lefoglalásával együtt a rendőrség letartóztatta a hajó legénységének két közép-amerikai származású tagját. A hajó kapitányának sikerült elmenekülnie. ROSSZUL TÁPLÁLTSÁG Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint a rosz- szul tápláltság a következő években is gondokat okoz a fejlődő országoknak és az ezredfordulón még 250 millió emiber fog éhezni. A WHO 1974-es konferenciáján még úgy vélte, hogy 1984-ig megoldható a világ élelmezése. A fejlődő országok azonban nem tudták a várt ütemben növelni mezőgazda- sági termelésüket. MAGYAR HÓNAP FRANCIAORSZÁGBAN Élénk érdeklődést keltett Franciaország legnagyobb kommunista vezetésű városában, Saint-Etienne-ben, a magyar hónap nyitánya. Az első rendezvények sok helyi lakost vonzottak és általános elismerést váltott ki, ugyanakkor hozzásegítették hazánk jobb megismeréséhez is. Az érdeklődés középontjában a második nemzetközi filmtalálkozó magyar sorozata áll, amelyen nemcsak 35 filmünket mutatják be, hanem számos rendezőt is meghívtak, hogy maga beszéljen munkásságáról és egyben a magyar valóságról. A KESELYŰ HÁROM NAPJA Az Egyesült Államokban filmet készítenek a Letelier- ügyről. Orlando Leteliert, a chilei Allende-kormány volt külügyminiszterét Washingtoniban gyilkolta meg a fa- siiszlta chilei titkosrendőrség. Az 1976-os merényletet és az azóta tartó amerikai nyomozást a Warner Brothers-cég fiimesíti meg Sidney Pollack rendezésében. A forgatókönyvet Dávid Riafiel írja, Pollack és Ráfiéi már többször dolgozott együtt, közös művük például a Magyarországon is vetített A keselyű három napja című film. FERDE HÁZ 27. Elutasítóan, mérgesen hadonászott a kőfaragó. Elegáns alpakka zakója mulatságosan összeráncolódott rajta. — Édes fiam, kár az erkölcsiekre apellálni! Művezető vagyok, könnyen kiszámítom, hogy kinek mennyi munkabérrel tartozom a segítségért. Megfizetem. A legmagasabb órabért fizetem, amit valaha is kaphattak Magyarországon a nyugdíjas fu- sizók. Sőt, a dupláját fizetem! Ehhez meg mit szólsz, kispajtás?!... Épp ajánlani akarta a szerszámlakatos Mártinak, hogy menjenek és keressenek vidámabb időtöltést, amikor megszólalt a lépcsőházi csengő. Mintha a mérnöknőn is végigfutott volna az áram, akaratlanul megrándult. — Talán a hirdetésre jönnek... — nézett bátyjára. Dezső egyetlen pillanat alatt átváltozott. Máris rontott az ajtónak. — Akkor most gyorsan csőre töltöm az intelligenciámat. Miatyánk, ki vagy a mennyekben ... Kirohant a szobából, az ajtót nyitva hagyta maga mögött. A bent- maradottak pontosan hallották harsány szavalatát, melyet kissé torzított a lépcsőházi akusztika: — A, fölsé- ges szomszéd urunk!... Meg az ő hercegkisasszony lánya! Hát miért nem táviratoztak?! Micsoda szégyen ránk nézve, hogy az állami himnusz nélkül kell fogadnunk önöket! De biztosíthatom a fényes vendégeket, hogy az érzelem majd pótolni fogja a külsőségeket ! Alig észrevehető zihálással érkezett fel az emeletre Félix Elek. Kissé féloldalt fordult az előtérben, hogy egyszerre léphessen lányával a szobába. Nyomban a beléje rögződött álszerénység hangján kezdte: — A világért sem akarok ám zavarni, kérném tisztelettel... Csókolom a kacsóját, Editke... — A fémdísz- műves viszont biztos, ami biztos alapon, a kőfaragót is nagy reverenciával üdvözölte: — Szerencsés jó napot, kedves Dezső. — önnek is, drága szomszéd. Érezzék otthon magukat. — Kedves Dezső, szavai mély benyomást tesznek rám. Szívélyessége felbátorít, hogy atyai gyengédséggel köszöntsem tündöklő leányát — s ellágyulva, nyitott tenyérrel mutatott Dezső lányára, Ka- rikóról azonban tudomást sem vett. Várakozón köszönt Márti- ka. — Jó napot... Szervusz Bea. Mintha néma lett volna a fémdíszműves menyasszony lánya. Szó nélkül, mesterkélten kedves biccentéssel fogadta Márti köszönését. Ka- rikót felületes érdeklődéssel mérte végig. Bea különben csillogott a világos, fémes tisztaságtól. Haja szőke, benne a hullámok keményre lak- kozottak; bőre fehér, de nem hamvasan, hanem krémektől fénylőn; műszempillája mereven állt, mint a babáké. Szemhéját a réz-oxid kékje borította. S mindezt a festé- kes-fémes csillogást egy neo- szecessziós fodrokkal teli ruha csomagolta ciklámen színű göngyölegbe. Senkivel nem törődve a lakást must- rálgatta. (Folytatjuk) VáItozó árakon Beszélgetés Csikós Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével Az elmúlt hónapokban több alkalommal esett szó az 1980-ban életbe llépett új termelői árrendszerről, az árképzés megváltozott alapelveiről. Talán nem felesleges néhány vonással gazdagítani az eddig kialakult képet. Elsősorban- nem is az alapelveket, inkább a várható hatásokat, a változások következményeit. Ezekről beszélgettünk Csikós Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével. — Kezdjük a beszélgetést a legújabb intézkedésekkel, a január 7-én bejelentett fogyasztói árváltozásokkal. Miképpen függ ösz- sze az idei fogyasztói árszínvonal-növekedés a termelői árak változásával? — A fogyasztói árak szempontjából nem a január 7-i, hanem a tavaly július 23-i intézkedés volt a döntő -lépés. Ekkor emelkedett a tüzelőanyagok, a villamos energia, egyes élelmiszerek, építőanyagok, cipők és bútorok fogyasztói ára, s ez kereken 9 százalékkal növelte az árszínvonalat. Az idei, összesen 3,7 százalékos árszínvonal-növekedést előidéző intézikedések között 0,8 százalékos a termelői árak 1980. január 1-i változásának hatása. Ez az ármozgás nem elsősorban az árszínvonal szempontjából jelentős, hanem az árarányok változása miatt, hiszen- egyes termékek árának növekedése mellett jó néhányé jelentősen csökken. — Az árintézkedések végső soron jelentős lépést jelentettek az értékarányos fogyasztói árak kialakításában — mégpedig elsősorban azoknak a termékeknek a körében, amelyek szoros* kapcsolatban vannak a külkereskedelemmel — vagy azért, mert jól exportálhatóik, vagy mert a tőkés importigényt növelik. Azoknál a termékeknél, illetve szolgáltatásoknál', amelyek nincsenek kapcsolatban a külkereskedelemmel, nem tartjuk égetően fontosnak az értékarányos árak kialakítását. Nem emeljük például a lakbért, a városi és távolsági személyszállítás díját és néhány más alapvető szolgáltatás árát. — Az áremelés mértékére vonatkozó adatokat ismeri a közvélemény. Mégis sok az aggodalom, hiszen- a rendelkezésekből megtudhattuk, hogy idén tovább bővült a szabad árformába tartozó termékek aránya. A „szabad áras termék” fogalma pedig a közvélemény számára -gyakran azt jelenti, hogy az ár a termelők „szabad” akaratától függ. — A szabad áras termékek arányának növekedése nem annyira jelentős, mint amilyennek talán első látásra tűnik. Ez az árforma nem újdonság, 1968 óta alkalmazzuk. Akkor a fogyasztási árualap 23 százalékát tették-ki azok a termékek és szolgáltatások, ahol az árakat felszabadítottuk. 1968 és 1977 között a szabad áras termékek aránya 40 százalékra emelkedett, s azt az új árrendszerre való könnyebb áttérés érdekében 1978- ban további 10 százalékkal növeltük. A jelenlegi arány ennél alM-g valamivel magasabb. — Emellett a szabad áras termékek árának növelése korántsem csak a termelővállalat elhatározásától függ. Az áremeléssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség változatlanul érvényben van, s szabályozza az árakat a tisztességtelen haszonnál kapcsolatos -rendelkezés is. Természetesen az árrendszer változásával a tisztességtelen haszon fogalma is megváltozott — a korábbiakban az indokolatlanul na-gy nyereség volt a legfontosabb -kritérium, az új szabálynak azonban az az alapvető követelménye, hogy az ár legyen arányos, tehát ne légyen magasabb a hasonló, illetve helyettesítő termék áránál, s illeszkedjen a külkereskedelmi árarányokhoz. — A külkereskedelmi árakhoz való igazodás tehát az új termelői árrendszer egyik fontos alapelve. Csakhogy nem minden belföldi forgalomban levő terméket exportálunk. Ebben az esetben mi a mérce? — A világpiaci árakhoz való igazodás alapvetően két formában valósul meg. A vállalatoknak tőkés beszerzési áron kell kalkulálniuk az energiát és az alapanyagokat, ugyanakkor az általuk gyártott termékek árszínvonalát az exportban- elért árszínvonal szabályozza. A korábbi önköltségi árképzéshez képest ez alapv-ető változás, hiszen az alkalmazott versenyárrendszerben a vállalatok az emelkedő anyag- és energiaköltségeket csak olyan mértékben háríthatják át a fogyasztókra, amilyen mérték-ben ezt az exportáraikban érvényesíteni -képesek. A versenyárakat azonban- nem lehet mindenütt alkalmazni, csupán az ipar egy — bár meglehetősen nagy — részében. Az áraknak azonban azokon a területeken is ösztönözniük kell a hatékonyság javítására, ahol a ver- verseny-ára-k n-em alkalmazhatók. Ennek érdekében valósítjuk meg az árarányosításon alapuló árképzést. Az árarányosítás az egymással helyettesíthető, illetve rokoncikkek körében alkalmazható elv, s voltaképpen eddig sem volt ismeretlen. Hiszen a kereskedelem korábban sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy egy-egy új termékért, amely valamilyen tulajdonságánál fogva jobb az egyébként azonos rendeltetésű, de már ismert terméknél, a fogyasztók mennyivel" hajlandók többet fizetni. Az új árrendszerben az árarányos ítási módszert széleskörűen alkalmazzák a termelői árak megállapításánál, s ezt a munkát a szakmai árbizottságok segítik. — A vállalatok tehát emelhetik a belföldi termelői árakat, ha exportáraikat növelni tudják. Ha ezt egy-egy korszerű terméknél sikerül elérni, növekszik-e az elavult, korszerűtlen feltételekkel gyártott termékek ára is? Vagy egyszerűbben fogalmazva: a jó minőségű termékek révén drágább lehet a bóvli? — Az új árrendszerben, ha egy vállalat a hatékonyságot az exportált termékek körében javítani tudja, akkor az exportárak növelése révén elérhető előny a teljes termelésre érvényes. Ez ellen persze lehet észrevételeket tenni. — De mit csináltunk eddig? Korábbi árképzési gyakorlatunkban a tényleges ráfordításoknak, az önköltségnek volt jelentős szerepe. Ezzel összefüggésben részben tudatos, részben spontán elemekből kialakult egy átlagos vállalati nyereségráta, amit azonban annyi körülmény befolyásolt, hogy végül a közgazdasági megfontolásoknak kevés szerep jutott. Az új árrendszer kialakításánál kiválasztottunk egy döntő láncszemet, ami az egész árrendszert meghatározza, s ennek megfelelően egy közgazdasági szempont, a nemzetközi versenyképesség, az exporthatékonyság szabályozza a vállalati nyereségrátát. Ez is rejt magában ellentmondásokat, de nincs olyan árrendszer, amely minden részletében biztosítaná a társadalmi érdek érvényesülését. Az ilyen ellentmondások feloldására azonban van mód — a forgalmi adó korrekciójával elérhető, hogy bár a korszerűtlen feltételekkel gyártott termékek termelői ára is növekedhet a jó minőségűek exportárának emelés-ével, a- fogyasztói árúk ne emelkedjen. — A korábbi árrendszer egyik hibájául rótták fel, hogy nagy szerepet játszik a hiánycikkek szaporodásában. Előfordult, hogy egy- egy termék gyártását az alacsony árak miatt megszüntették, s miután egy időre eltűntek a boltokból és az üzemekből, sokkal magasabb áron importáltuk ezeket. Segít-e az új árrendszer e probléma megoldásában? — Ez igen összetett probléma, s az ilyen ellentmondásos helyzetek kialakulásában nemcsak az ár, hanem sokféle egyéb intézkedés is szerepet játszik. Az elmúlt években például a struktúraváltási törekvéseknek megfelelően széles körben felvetődött, hogy állítsuk le a gazdaságtalan termelést, s ipa- portra rendezkedjünk be. Az ilyen vállalati törekvések azonban nem mindig voltak reálisak. Nem volt például reális az a feltételezés, hogy az export olyan dinamikusan nő, hogy az ebből származó bevétel finanszírozni tudja az ily módon létrejött többletimportot. Ugyanakkor nehezebbé vált egy sor termék beszerzése is, növekvő igényeinket a szocialista országok nem tudják mindig kielégíteni. Ha tehát az ellátás javításáról beszélünk, azt korántsem csak árprobléma. — Ilyen gondok az új árrendszerben is lehetnek, hiszen az árakat az export alapján állapítjuk meg, s az exportárbevétel általában kisebb, mint az importköltség. Az új árak azonban mindenképpen körültekintőbb mérlegelést tesznek lehetővé. És még egy körülményt meg kell fontolni. Lehet, hogy megszüntetjük valamely termék gyártását. Ha azonban a megszüntetett termékek helyett újat, korszerűbbet gyártunk, amelynek exportbevétele magasabb, mint a megszüntetés miatti importköltség, akkor érdemes ezt az utat választani. Tanácskozik a KGST V.B. Moszkvában szerdán folytatódott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 93. ülése. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői vesznek részt, magyar részről Marjai József miniszterelnök-helyettes. A végrehajtó bizottság ülése a gazdasági együttműködés időszerű kérdéseivel, a tanács határozatainak végrehajtásával, a hosszú távú együttműködési célprogramok megvalósításával foglalkozik. Áttekintik a KGST nemzetközi kapcsolatait is, így az EGK küldöttségével legutóbb Moszkvában folytatott megbeszélés tapasztalatait. E zekben a napokban a washingtoni Fehér Ház, , ;• külügyminisztérium és a hadügyminisztérium valóságos felbolygatott * méhkashoz hasonlít. Elsősorban erről a három helyről irányítják azt a világméretű kampányt, amely minden józanságot sutba dobva, szinte csak a nekivadult indulatok — no meg a belpolitikai szempontok — alapján közreműködőket toboroz egy egyetemes szovjetellenes kampányhoz. Csöngnek a távolsági telefonok, amerikai diplomaták járják a különböző fővárosokat: az Afganisztánból eredő állítólagos „szovjet veszély”, érvei nyílt amerikai gazdasági és politikai zsarolással érnek fel. Igen, a világ washingtoni kardcsörtetéstől hangos. A TASZSZ most volt kénytelen megcáfolni egy teljesen alaptalan UPI-jelentést, amely szerint „szovjet csapatösszevonások folynak az iráni— afgán határon”. Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes előbb a brüsszeli NATO-ülésen, majd Bonnban és Párizsban igyekszik felzárkóztatni a bizony húzódozó nyugat-európai országokat a gátlástalan amerikai kampány mögé. Pedig sokasodnak annak jelei, hogy Nyugat-Európában egyedül a hidegháborút kezdettől fogva önkéntes lelkesedéssel támogató konzervatív angol kabinet helyesli fenntartás nélkül a Washington által tervezett intézkedéseket. Ezt jelzi Carringon brit külügyminiszter közel- és közép-keleti tárgyalássorozata is. Amit Christopher Nyugat- Európában próbál, azzal kísérletezik az amerikai kormány egy másik különmegbi- zottja, Philip Habib Japánban — ugyancsak enyhén szólva vegyes eredménnyel. Ami a Washington által szorgalmazott gabonaembargót illeti, a világ egyik nagy gabonaexportőr országa, Argentína máris bejelentette, hogy a maga részéről nem szakítja meg kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. Lord Killannin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke pedig — természetesen — sík- raszállt a moszkvai olimpia védelmében. Washingtonnak lépten-nyomon tapasztalnia kell, hogy harcias intézkedései még szövetségesei között is aggodalmat keltenek. Ez vonatkozik egyébként az Iránnal szemben tervezett katonai intézkedésekre is, melyek között olyan veszélyes lépések szerepelnének, mint a Ho- muzi-szoros lezárása és a Perzsa-öböl fontos részeinek elaknásítása. D lyen körülmények között senkit nem lepett meg Gromiko szovjet külügyminiszter keddi beszédének az a mondata, amely szerint „számos olyan fejlemény következett be a nemzetközi politikában, amely, az imperialista agresszív irányvonal megjelenési formája”. Harmat Endre
