Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-04 / 2. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 4. Dr. Markója Imre nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) — Jogpolitikai céljainkhoz — főként a törvényesség, a hatékonyabb bűnöl- dözés, illetőleg a megelőzés szempontjából — megfelelően igazodik-e az ítélkezési gyakorlat? — A jogalkalmazás, közelebbről az igazságszolgáltatás dolgozói nincsenek könnyű helyzetben. Az elmúlt években alkotott törvényekkel és más magas szintű szabályozással nagy terjedelmű új joganyag került a jogalkalmazókhoz, amelyet nem könnyű „megemészteni” és megfelelően érvényesíteni a gyakorlatban. Amellett is jelentős a jogalkalmazók megterhelése. Egy év alatt az igazságszolgáltatásban dolgozó csaknem 2000 bírónak, közjegyzőnek és végrehajtónak több mint egymillió peres és nem peres ügyet kell elintéznie. — Az igazságszolgáltatás — ilyen nehézségek közepette is — többségében megfelelő színvonalú munkát végez. Amikor az igazságszolgáltatás színvonalát értékeljük, mindig három tényezőt veszünk figyelembe: milyen az ítélkezés időszerűsége és gyorsasága, csorbítatlan-e a törvényesség és mennyiben érvényesülnek az ítélkező tevékenységben a jogalkalmazás jogpolitikai elvei. Nemrégiben az országos igazságügyi vezetői értekezleten e tényezőket illetően helyzet- elemzést végeztünk. Megállapítottuk, hogy az ítélkezés időszerűsége a büntető, a gazdasági és a munkaügyi bíróságokon megfelelő, a polgári ügyeknél azonban sajnos nem. Az ítélkezés törvényessége egészében jónak mondható, ritkán fordulnak elő törvénysértések (s ezek is főleg eljárásjogi rendellenességek). ‘‘Amennyiben á i.öpvé- nyességi követelményeket tá- gabban értelmezzük, ide tartozónak tekintjük például a tárgyalások külsőségeit, az ítéleteket és a határozatok kellő indoklását, a bírósági periratok, ítéletek külcsínjét (amelyek szintén eszközei lehetnek a bíróság tekintélye megóvásának), akkor már több teendőt látunk magunk előtt. Az ítélkezés jogpolitikai rangját, nevelő erejét, hatását — jóllehet már határozott fejlődés tapasztalható, különösen a büntető és a gazdasági bíróságok munkájában még fokozni kell. — Mik a változatlan követelmények és a további feladatok igazságszolgáltatásunk fejlesztésében? — Nekünk minden ügyben — szakmailag, jogilag, politikailag egyaránt — jót és jól kell produkálnunk, ez szocialista államiságunk lényegéből fakadó követelmény. Enélkül elképzelhetetlen azoknak a feladatoknak a megoldása is, amelyeket a bíróságoknak különösen szem előtt kell tartaniuk az elkövetkezendő időszakban. így az új büntető jogszabályok alapján a büntető bíróságoknál olyan differenciált, a kellő szigort és a humánumot egybeötvöző büntetéskiszabási gyakorlat kialakítását, amely az eddigieknél hatékonyabban szolgálja a bűnözés elleni küzdelmet. A korszerűsített polgári jog alapján olyan ítélkezésre van szükség a polgári bíróságoknál, amely teljesen mentes a formális jogszemlélettől; a bíráskodásban messzemenően biztosítja a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek összhangját; az össztársadalmi érdekek védelmében határozottan fellép a még fellelhető olyan negatív jelenségek ellen, mint amilyenek például a jogtalan vagyonszerzési, harácsolási és spekulációs törekvések, ugyanakkor következetesen védi az állampolgári érdekeket és jogokat. Olyan gazdasági és munkaügyi ítélkezési gyakorlatnak kell kialakulnia — a megváltozott gazdasági és munkajogi szabályok alapján —, amely hozzájárul a népgazdaságban is a rend és fegyelem következetes, szigorú megteremtéséhez, a munkafegyelem megszilárdításához, s egyidejűleg védi a gazdasági élet demokratikus intézményeit és a dolgozók jogait. — További terveink között szerepel a bírósági szervezet korszerűsítése. Például elképzelések vannak olyan nagyobb ív. fokú bírósági egységek kialakítására, amelyek egyedül képesek biztosítani a kifogástalan ítélkező munkához szükséges specializálódást. Ide tartozó feladat az igazságügyi szakértői szervezet, a pártfogói hálózat fejlesztése is. Folyamatosan és sokat foglalkozunk a bírói munkamódszerek tökéletesítésével, s igyekszünk mind szélesebb körben alkalmazni a technika legújabb vívmányait a bírói munkában. Fontos feladatunknak tekintjük a bírák továbbképzési rendszerének tökéletesítését is — mondta befejezésül dr. Markója Imre. Röviden ISZTAMBUL: Ismeretlen fegyveresek szerdán éjjel agyonlőtték az izraeli El A1 légitársaság isztambuli irodájának vezetőjét. A merényletet a „marxista—leninista fegyveres propagandaegység” nevű török tarrorszervezet vállalta magára. Telefonnyi- latkozatáibam a terrorszervezet arra hivatkozott, hogy áldozata az izraeli titkosszolgálat tagja volt. BELGRAD: Jugoszlávia kontinentális éghajlatú vidékein három napja szinte szakadatlanul hull a hú és a hófúvások nemcsak a köz- és vasúti közlekedést nehezítik meg, hanem a bosznia- hercegovinai, makedóniai és szerbiai hegyekben több települést elzártak a külvilágtól. Mosztarftl 20 km-re egy távolsági autóbusz megcsúszott a síkos úton és a Neretva folyóba zuhant. 26 utasa közül 18 életét vesztette. A dalmát tengerparton, Senj közelében a szélvihar lesodort az útról egy autóbuszt. A szerencsétlenségnek két halálos áldozata van és többen megsebesültek. A szerbiai Duvno közelében két ember megfagyott a hóviharban. RIO DE JANEIRO: Több mint 30 személyt gyilkoltak meg szilveszter éjszakáján Rio de Janedróban és környékén. Ezenkívül két ön- gyilkosságot követtek el, és öten vízbe fulladtak — közölték szerdán hivatalos forrásból. ★ ACAPULCO (Mexikó); Kiengedték az acapulcói kórházból J. Weissmüllert, többszörös olimpiai bajnokot és számos Tarzan-film ünnepelt főszereplőjét. A 76 éves Weissmüllert krónikus légúti megbetegedések miatt operálták meg. Az ex Tarzan a kórházból távoztával kijelentette: nem akar többé visszatérni az Egyesült Államokba, életének hátralévő részét a mexikói Acapulcóban kívánja tölteni. ★ NEW YORK: Los Angeles újabb „rekordot” állított fel a gyilkosságok számát tekintve, Az elmúlt évben a városban 819 személyt gyilkoltak meg, az 1978-as rekordszám 755 volt. BELGRAD: Január 1-től 10—30 százalékkal emelkedett a viteldíj a JAT jugoszláv légiforgalmi vállalat nemzetközi járatain. Így a többi között 30 százalékkal megdrágultak a repülőjegyek Ausztriába, Belgiumba, Hollandiába, az NSZK-ba és Svájcba, 20 százalékkal Bulgáriába, Lengyelországba, Romániába, a Szovjetunióba, Svéd- és Finnországba, 15 százalékkal Nagy-Britanniába és Máltára, 10. százalékkal Görög- és Törökországba. Az új díjszabás alapján egy retúrjegy Belgrád— London—Belgrád között 10 740, Belgrád—Athén—Belgrád között 4914, Belgrád—Párizs—Belgrád között 8476 dinárba kerül. híd az éleihez (1.) Felfelé a pokol tornácáról Kambodzsa újjászületésének első évfordulóját ünnepli. Egy esztendővel ezelőtt, 1979. január 7-én vonultak be a felszabadító csapatok az ország fővárosába, Phnom Penh-be. január 11-én pedig kikiáltották a Kambodzsai Népköz- társaságot. Magamon nem vettem észre. Csak a feleségem figyelmeztetett, hogy néha dadogok. Második napja volt, hogy hazajöttem Kambodzsából... Ez a monológ négy napig tartott. Félmondatokból állt össze, ahogy Kong Keo Kamine, a bársonyos tekintetű, 25 éves khmer nő elmondta az elképzelhetetlent. — A katonák megállítottak. A férjemet pár lépéssel előbbre vitték, aztán szembefordították velem. Egyikük hozzálépett, kivette a kését és elvágta férjem nyakán az ereket. Aztán levágta a fejét és odatette a lábam elé. Két hónapja voltunk házasok. Az apámat is megölték. Engem elvittek Phnom Penh-ből Svay Yengbe. Négy évig dolgoztam egy rizsföldön. A munkaidő éjjel háromkor kezdődött és hol 16, hol 18 órát kellett dolgozni. Az öregek nem bírták sokáig, de az elhaltak helyébe fiatalokat hoztak. A megtermelt rizsből nem kaptunk: négy évig krumplin éltünk, körülbelül húsz dekát kaptunk náponta. Egyik nap — április 29-e volt — összekötözték a kezünket és az őrök az erdő felé tereltek bennünket. Tudtam, hogy meg fogok halni. Az erdőtől már csak pár méterre lehettünk, amikor lövéseket hallottam. Valamiben megbotlottam és elestem. Amikor magamhoz tértem, a kezemen már nem volt rajta a kötél. Akkor láttam először vietnami katonát. Auschwitzra emlékeztető kép — ruhamaradványok hegye — a Tuol Sleng börtönben. A téboly stációit nehéz logikai rendbe rakni. Pol Pót négyéves rémuralmának hárommillió áldozata közül először az értelmiségieket nyelte el a tömegsír. Az árvaházakban megpróbálnak valamiféle statisztikát összeállítani a meghalt szülők foglalkozásáról, hogy a világnak legalább elképzelése legyen az elszabadult őrületről. Az eltűnt szülők 47 százaléka paraszt, 25 százaléka értelmiségi. A kambodzsai gyerekeknek 40 százaléka árva. Pol Pót számára nem volt elég csak az ember: összehordatta és felgyújtatta az autókat. A Phnom Penh-i tv- torony körül ma is látható a kiégett gépkocsik garmada. Az autókat a könyvek követték : amikor elhamvadt a betűkbe zárt értelem, bezárták az iskolákat. A hírhedtté vált Tuol Sleng börtönt egy egyetemen rendezte be a kambodzsai nép hóhérja. A Buddha-szentélyeket feldúlták, az időtlen-bölcs mo- solyú istenségek szobrait feldarabolták. Amikor Pol Pót már látta vereségét, a rizsföldeken is felrobbantották a szivattyúházakat. Végül áfák következtek. A karcsú pálmák eleven felkiáltójelként álljak az egyes számú út mentén, a háncs körbevágva, az életet szállító szövetrendszer szétzúzva. A fák állva halnak meg. Phnom Penh-ben ma már újra laknak. Üzletek ugyan még nincsenek, de piac már van. Mivel pénz még nincs az országban, rizs, vagy hal szolgál cserealapul. A kettős pálmasorokkal szegélyezett sugárutak újra kerékpárosokat hordanak a hátukon. Utcanév vagy házszám még nincs a fővárosban, de az érdeklődőket szeretettel és bizalommal kalauzolják el a most szerveződő állami hivatalokhoz, intézményekhez. A középületek többsége persze még üres: az ajtók végtelen sora egymásba nyitva tátong. A kitört ablakokon beszökő légáramlat papírcetliket lebegtet a padló felett. Az egyik szobában halkan, lassú surrogással járja végtelen útját egy bekapcsolva felejtett ventillátor. — Hogy hívnak? — Nem tudom. Csak az új nevemet. Phnom Penh két árvaháza közül a nagyobbikban vagyunk. Sok gyerek nemhogy szüleire nem emlékszik, de a nevére sem. Hvot Somana gondozónő az állandóan karján csüngő egyéves kislánynak a Ban Deth nevet adta. Anyja holtteste mellett találtak rá: ült a porban és két napja fogta az élettelen szülői kezet. Ő még nem vesz részt a nagyok ebédjén. Ma ugyanis nagy nap van — a Vöröskereszt első élelmiszerszállítmánya érkezett meg az árvaházba. A hatalmas barakképületben 540 gyerek eszik egyszerre. Állok és az első percben nem tudom, mi érthetetlen számomra. Aztán belém hasít a felismerés: nincs zaj, nincs zsongás, nincs beszéd. A gyerekek némán, egyetlen hang nélkül esznek. Csak a szemek villognak a ferdén beeső napsütésben. Legtöbbjük szájába most kerül az életben először emberhez méltó meleg étel. Kambodzsa, 1979 december. Szigethy András Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 17. Rózsi úgy féltette férjét, mintha az zsenge nebáncs- virág lett volna. — Már megint beleártod magad?... A mamlasz boldogok gyengédségével mentegetőzött a kőműves: — Valamivel ezután is foglalkoznom kell, kiskutyám. Megölne az unalom. Danka lehangoltan fejezte ki fonák elismerését: — Te legalább őszinte vagy. — Velem aztán ne kötekedj, mert megjárod! — Rendben van — állt eléje a karcsú Danka. — Nyugodtan üss le. Zoltánban kétségtelenül nagyobb volt a jóérzés, mint a lángelme. Visszakozva szájait. — Attól, hogy melós az ember, még lehet gógyija. Igenis jól jön az a dohány. Bízd csak ránk. A Burjánok ehhez jobban értenek. Ha nem szívóskodsz annyit, ra- jongani fogok érted. De ha rapliskodsz, isten bizony úgy csinálok veled, ahogy a rossz fattyukkal szokás. — Kecsegtető kilátás. De ha nem haragszol, emlékeztetnélek, hogy vélejlenül éppen az én lakásomban vagyunk. Itt még te sem ígérheted be a rokoni verést. Ezt nem kifogásolhatta Zoltán. Türelmét mégis elvesztette, mérgesen ágált: — Vastag vagy, édesapám! — Tovább nem jutott. Feleségére förmedt. — Gyere innen, kiskutyám. Inkább La- josmizsére járok vendégségbe, minthogy ide még egyszer betegyem a lábam. Az elhatározáshoz méltó haraggal vonult ki. Rózsi szeppenten követte. De ő nem akart örökre távozni. Esde- kelve szólt a morcosán hallgató rokonokhoz: — Nem érdemes veszekedni... Hiszen olyan szépen megvoltunk eddig. Jussatok dűlőre valahogy... Figyelemre se méltatták. Ahányan voltak, annyi felé néztek, csak a távozó Rózsira nem. ★ Dezső szemrehányó pillantásokkal méregette Danka Károlyt. Neheztelés, lenézés, bosszúvágy tette ingerlékennyé. — Nem kell ám azt hinned, sógor, hogy mindig csak a tanároknak lehet igazuk. Épp oly nevetségesnek, mint sértőnek találta a fiatal tanár azt a fölényeskedő hangot, amelyet következetesen használt vele szemben a kőfaragó. — Ki tart arra igényt, hogy igazat adj nekem? Válj meg a lakásodtól, ha mindenáron nyolcszáz darab ötszázforintost akarsz imádattal átnyá- lazni. örülni fogok a boldogságodnak. De ehhez mi szükség van énrám? Ágaskodva csapott le rá a kőfaragó. — Így beszél, aki birtokon belül érzi magát! Jaj de nagy a mellényed! De henceghetnél-e ilyen lakással, ha egyedül kellett volna kinyögnöd?! Danka nem bocsátkozott feleselésbe. Hosszú derekát sem nyújtogatta. Inkább visz- szahúzódott a kimértség fedezékébe. Bár a kőfaragóval vitázott, szavait az asszonyoknak is szánta. — Rokonszenves ember vagy, Dezső, csak az a baj, hogy valahol elvesztetted a jó ízlésed. Vegyem talán ajándéknak az otthonomat? Éppen úgy megdolgoztam érte, mint te a magadéért. Rendben van, a szakmunkához nem értek. De rogyásig hordtam a maltert, kevertem a betont, cipeltem a téglát a kezed alá: Kubikoltam, homokot, kavicsot, salakot ta- licskáztam. Amíg el nem készült a vezeték, lajtban húztam ide a vizet, mint az öszvér. Egy évnél tovább tróge- roltam minden este, minden vasárnap, minden ünnepnapon. Ennyi robot után talán csak jogom van a magaménak érezni az otthonomat? — Már megint a gumiasztalon pattogtok — békítette őket Paula, nem feledve, hogy a pártatlanság védelmére szánta el magát. — Moderáld magad, Dezső. Hiszen Karcsi még nem is tudja pontosan, hogy miről van szó. Danka késedelem nélkül megnyugtatta: — Miért ne tudnám. A kapzsiságról van szó. Mivel divat manapság a pénz után loholni, gyerünk hát, nehogy hülyének nézzenek bennünket a harácsolok. Az a szerencsétek, hogy keveset tudtok ennek a szenvedélynek a veszélyeiről. Danka indulati hőemelkedése láttán furcsamód alább szállt Dezső hevessége. Hogy ne vádolhassák bunkósággal, megpróbálkozott a szellemibb viselkedéssel. Hadd lássák, partnere tud lenni a magát sokra tartó tanárnak is. — Jól figyelj, sógor, egy valódi kőfaragómester beszél hozzád. Elképzelheted, hogy kínos dolog a véső mellé ütni, pláne, ha érzékenyek az ember körmei. Fölösleges a veszélyekre hivatkozni. Ezekkel én jobban tisztában vagyok, mint három tanári kar együttvéve. De az előnyökkel is, amikről viszont neked teljesen homályos fogalmaid vannak. Most figyelj élénken a Dezső bácsira: négyszázezret ér minden lakás. Négy- százezret, kápéban. Az egész ház egymillió-hatszázezret. Levonjuk belőle a három- százhúszezer OTP-kölcsönt és mindjárt megkérvényezzük az új hitelt. Harminc- ezerért új telket veszünk, másik harmincezerért bontási anyagot. Ez ugye eddig azt mondja, hogy háromszáznyolcvanezer mínusz az egymillió-hatszázezerből. Béketűrőn, de eltökélten mondott ellent Danka. — Nem, nem dobhatom oda prédának az otthonomat. A drabális kőfaragó megint a lerohanással próbálkozott. — Prédának?! Miféle prédának?! Monoton vagy, öregem! Ha ránk hallgatsz, negyvenezer forintot keresel havonta, te marha! Dankát sem a lemarházás, sem a végső argumentum nem hozta lázba. — Én már ilyen marha vagyok — ismerte el egyetértőn. Mivel nem torkolták le azonnal, ideje volt folytatni. — Félő, ha a pénz után kezdenék szaladni, lassan-lassan az én szememben is szemétté válna mindaz, amire ma még esküszöm. Addig szaladnék, míg örökre lemaradnék önmagam mögött. Sivár esély. Nem kell. Homályosan arra gyanakodott Dezső, hogy közvetve róla beszél a sógor. De nem merte elhagyni az anyagi viszonylatok biztos terepét. — Bravó! — kiáltott fel csúfolkodón. — Végre tudjuk, hogy bolond is van a családban! (Folytatjuk)
