Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-07 / 286. szám
1979. december 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Újság és ember Munkásnők a beosztásról Mi kerüljön az asztalra? Az utóbbi hónapokban egyre több családban kerül napirendre a takarékosság. A háziasszonyok jobban meggondolják, hogy mi kerüljön az asztalra. Többet törik a fejüket egy-egy régi ruha ki- selejtezésén is — hátha fel lehet még használni valahogy ... Senki nem válogat Biri Ferencné, a dohány- fermentáló vállalat betanított munkásnője takarékos asz- szony. — Kétszobás családi házban lakunk Nyíregyháza szélén. A férjem szakmunkás. Összjövedelmünk 6 ezer forint. A házon kölcsön nincs, így nem túl nagy a rezsi. A Biri házaspár nemrégiben 5 ezer forintos személyi kölcsönt vett fel. A törlesztés szeptembertől havonta 580 forint. A fiúk a nyírszőlősi diákotthonban tanulnak, csak hét végén látjuk őket. Havonta 600 forintot fizetünk értük. Hetenként 30—30 forint a zsebpénzük. Vagyis átlagban egy ezrest költünk rájuk. Apróságokra — mint egy- egy pár zokni, fehérnemű — 400 forint megy el. Biriéknek van egy Trabantjuk. Csak a munkahelyükre járnak vele, de a benzin így is majd 400 forint havonta. Most lerobbant az autó, több ezres lesz a javítása. Legtöbb pénzt az élelmiszerekre költi a család. — Hogyan takarékoskodunk? Ételt például nem dobunk ki — nálunk senki sem válogat. Nekem jó a tej, de a férjemnek mindennap hús kell vacsorára. Félrerakni nem nagyon tudok, a nagyobb darabokat OTP-re vesszük. Most fő a fejem a karácsony miatt. Állítólag kapunk jutalmat. Ha ez elmarad, akkor üres lesz a fa alja... Hazaadja a keresetét A jól kereső fiatalok közé tartozik Bihari Gyöngyi, a Nyírkémia Vállalat betanított dolgozója. Nyáron 3500, télen 3200—3300 forintot keres a 18 éves lány. — A mosó- és töltőgépet kezelem a szikvízüzemben. Naponta 60 ezer üveg üdítőt töltünk. Hiába dolgozom reggel 8-tól délután 4-ig, ha a vonatom hajnali fél 6-kor indul Vajáról, s este negyed 7- re érek haza. — Keresetemet az édesanyámnak adom. Nővérem férjhez ment, még az öcsém lakik velünk. Édesapa meghalt, a mamával ketten tartjuk el a családot. A pénzt Gyöngyi édesanyja osztja be. Állandó kiadása: lányának 200, fiának 100 forintos ifjúsági takarékbetétet fizet. Gyöngyinek 300 forintos KST-je is van. Az útiköltség és az ebéd a két gyereknek — a fiú Nyíregyházán ipari tanuló — közel 600 forint havonta. — Nemrég építkeztünk, most raktuk össze a bútor árát. A spórolás nem köny- nyű, hiszen szinte minden hónapban kell valami. Legutóbb egy farmert, s garbót kaptam. A zsebpénzem hetenként egy százas: kávéra, ennivalóra költőm. És a szórakozás? — Vasárnaponként diszkóba járok — bár a belépőt már nem én fizetem. Spórolás: az öltözködésen Három éve neveli egyedül gyerekeit Kovács Józsefné, a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat szakmunkása. Mária 18 éves, főiskolára jár Budapesten. A 16 éves Rita Nagy- kállóban, óvónőképzőben tanul. Jóska 10 éves iskolás. — Havonként 7—8000 forintból gazdálkodunk — az özvegyi nyugdíjjal, árvaellátással, családi pótlékkal együtt. Így sok ez a pénz — •de ha be kell osztani... A Kovács család is ennivalóra költ legtöbbet:. .... — Csaknem mihdenriap-fő- zök. Egyedül a zöldség van ingyen az anyósomék kertjéből — de ez csak pár forintos megtakarítást jelent. Nálunk legnépszerűbb a tészta, gyakran sütök hétközben is. Kovácsné szerint ha mindenki menzán ebédelne, olcsóbb lenne az étkezés. — Nem tudok lemondani a főzésről. Ha délutános vagyok, délelőtt együtt lehetek a fiammal, s előfordul, hogy ebédre Rita is megérkezik, így is alig vagyunk együtt. Kovácsék legjobban az öltözködésen spórolnak: — Eddig a- kabátot is meg-: varrtam a gyerekeknek. Most, hogy felnőttek a lányok, a nagyobb darabokat boltban vásároljuk. Sok a kiadás. Most ősszel 3 pár csizma kellett. Okos beosztás jellemzi a Kovácsék háztartását, így még takarékoskodni is tudnak. A két lány részére 400— 400 forintos ifjúsági takarék- betétet nyitott a mama. De gyűjteni is kell a pénzt. Marika eladósorban van, s ha bekötik a fejét, nem indulhat egy fillér nélkül az életnek... h. zs. No-fines és alagútzsalus Korszerű technológiák a lakásszövetkezeteknél Jó ütemben halad megyénk lakásszövetkezeteinek ötödik ötéves tervciklusra vonatkozó tervteljesítése. 1980 végére felépítik a tervezett ezer lakást, négyszáz építéséhez pedig hozzákezdenek. Ezek már a VI. ötéves tervidőszakban, zömmel 1981-ben készülnek el. Ami a lakásszövetkezeteket illeti, a következő tervidőszak jellemzője lesz, hogy törekednek a modernebb építési technológiák alkalmazására a hagyományossal szemben. így az építkezéshez az építőipari kapacitás biztosított lesz. Nyíregyházán no- fines és házgyári, Vásárosna- ményban alagútzsalus technológiával tervezteti lakásait a szövetkezet. A kivitelezőket a helyi tanácsok biztosítják. Üj forma a csoportos, korszerű családiház-építés a lakásszövetkezeteknél. Ezek döntő többségét ún. félkész formában kívánják felépíttet- ní a szövetkezetek, ami azt jelenti, hogy a belső szakipari munkákat a tagok saját maguk, családi, baráti összefogással, kisiparosokkal végeztetik el. Nyíregyházán, a Ságvári-te- lepen ennek már hagyományai vannak, Mátészalkán 1981-ben kezdődik így 64 lakás felépítése^';' > S • Garázsok építésé ’ Nyíregyházán az Árok utcán, a Szamuely téren, a Kun Béla úton és a Május 1. téren veszi kezdetét. Fehérgyarmaton 1980-ban 69 gépkocsitároló készül el, Mátészalkán 80, Záhonyban 24, Kisvárdán 22 garázs készül el jövőre. Üj kezdeményezés, hogy a nyíregyházi lakásszövetkezet szövetkezeti üdülő felépítését is tervezi. A munkálatokhoz 1980-ban kezdenek hozzá, kellő jelentkező esetén. Vas, Zala, Borsod megyében már akad a mienkhez hasonló példa. A 60 szobás üdülőépület Sóstón, a Fürdő utcában kap helyet. A szövetkezeti tagok az őket illető üdülőegységet évente egy hónapig használhatják, 35—40 ezer forintos részjegy ellenében. Ügy ígérkezik, hogy megyénk lakásszövetkezeteinek építkezései elé — ti kivitelezői kapacitások biztosítása révén — a következő tervidőszakban a mostaninál kevesebb akadály gördül. A lakások fenntartása azonban továbbra sem lesz könnyű feladatuk a szövetkezeteknek. Nyíregyházán például 4000 szövetkezeti lakás van, amelyek karbantartása, állag- megóvása komoly anyagi és készlettartalékot igényelne, i£jti£l55eli£ej:£ Szcfvfetfceájt nem ’ rendelkezik'. '(£ v.) CIPŐK AZ NDK-NAK. NDK-bérmunkában 58 ezer pár férfi- szandált készítenek Nyíregyházán, a Szabolcs Cipőgyárban. Felvételünkön: Lukács Mária fényezi az összeállított szandálokat. (GB) szonöt fokos hidegben is ponyvás kocsival mentünk. Volt úgy, hogy leugrottam, amikor megálltunk és hasra évnyi távolság csupán. Már siheder gyerek lehetett a falujáig buszt kérő ismerősöm is, amikor nyitott platójú koÚtfélen estem. Nem a lábam fagyott meg, hanem a csizma, de az úgy, hogy nem hajlott... Áldott táj ez: itt csak történetet kell kezdeni, hogy beszélgetés legyen belőle. Túl sok a közös emlék, immár történelemnek is írhatnám, semhogy a semmibe hulljon a mondat. — Volt, hogy szabados platón utazott az ember. Utaztunk a fával együtt, nem gép rakodott. Erdőmunkásnak HE* tél az ara‘ása Az „annak iu“;én ner"hv.esz az időtlenség ködébe, ne,.?ny csikón 20 fokos fagy próbálta az embereket. — Urat csinált a világ az emberekből. Túlságosan is ... Vállalati buszok mennek el mellettünk, félig, vagy majdnem üresen. Megyei vállalatok buszai, de van közöttük néhány debreceni is. Az út felét, kétharmadát néhány utassal teszik meg. — Jár ide talán tíz busz is — mondják mellettem és nem közgazdasági gondolkozás, hanem egyszerűen a szépen elfogadás tudománya, hogy kigondoljuk: 2—3 vállalat embereit is el tudná vinni Nyírbéltekről egy vállalat busza. A szomszédos faluba már járhatna kettő, a következőbe három, ha annyi kell. — Ha telik rá ... Egyszerű, olyan útiéi! beszélgetés ez, és ha nem is teljesen pontos az igazság, a lényeget mondja, aki kimondja: — De akkor nem vinne a kapuig a busz. És leszámolna, akit megsértenének __ Nos, valójában nem tudom, hogy hány forintba kerül a munkásszállítás, de nagyon sok millióba. És ez a sok millió nem feltétlenül a vállalatokat sújtja, hanem áruk árában, számlák végösszegében jelentkezik. Akinek valójában sok pénzébe kerül ez, azok mi vagyunk, mert hát az állam az. Magunknak adnánk, ha okosabban, ha szebben fogadnánk el azt, amire lehetőségünk van. jf' / *• * JH. IjS; i. S | akan állítják, hogy az információ ugyanolyan főszerepet játszik a mai világban, mint az anyag és az energia. A levegő, a víz, az étel, a lakás mellett az ember alapvető szükségleteinek egyike. Biológiai tény, hogy az agy csak úgy maradhat frissen, akkor őrizheti meg normális állapotát, ha szüntelenül új információkkal táplálkozhat. Homo sapiens? Bölcs ember? Mögötte a homo informaticus áll! S ebben már az is benne van, hogy a társadalmi fejlődés sem képzelhető el információs kötések, viszonylatok, csatolások, vagyis kapcsolatok nélkül. Most, a sajtó napján, az alkalmi köszöntő szerzője zavarban van. Forduljon szakmai társai, az újságírók, nyomdászok, ‘ postások, operatőrök, televíziós rendezők, dramaturgok, rádiószerkesztők, fürge és okos szavú műsorvezetők, hang- technikusok felé és dicsérje őket fontos szolgálatuk teljesítéséért? Vagy köszöntse talán azokat, akik egyre mohóbb vágy- gyal fogadják és bocsátják tudatviláguk, érzelembirodalmuk legmélyebb tartományaiba azokat az információkat, amelyeket a tömegkommunikációs eszközök áramoltatnak világ és ember, ember és világ között? Maradjunk talmi álszerénység nélkül az utóbbiak méltatásánál. Egyszerűen azért, mert ők már többé-kevésbé felismerték a jelen és a jövő sikerei szempontjából a kor tartós törvényét: eredményesen alkotni, hatékonyan élni annyit jelent, mint elegendő információval rendelkezni. Azt szokták mondani a világ tömegkommunikációs kutatói, hogy Magyarország sajtónagyhatalomnak számít, ha a megjelenő újságok példányszámait, a rádió és televízió előfizetőit összevetjük a lakosság nagyságával. Vagyis információéhes nép vagyunk. Hízelgő jelző. A napilapok, hetilapok, folyóiratok és egyéb időszaki sajtótermékek együttes példányszáma meghaladja az évi 1,447 milliárdot, a Kelet-Magyarország naponta 70 ezer családhoz jut el. Ma már oly csábító egy újságárus kirakótáblája, mint egy nagyon színesen, dúsan terített óriási asztal, és előtte elhaladva egy ritkán olvasó ember is kedvet kap a betűhöz. A televízió megjelenésekor riasztó hangok temették a rádiózást és ma sokkal többen szeretik a hullámok hátán nyargaló információkat, mint valaha. Magyarországon a száz háztartásra jutó bejelentett készülékek száma hetvenhét. Ez már csak azért sem teljes adat, mert a családok általában egy készüléket jelentenek be, de a zsebrádiók elterjedése óta a háznál úgyszólván minden családtagnak van valamilyen szépen szóló világdobozkája. A televízió népszerűségi görbéje meredeken szökik a magasba, s ugyanakkor az emberek meg is tudják a mozgó kép varázsládáját vásárolni: a magyar családok 87 százaléka rendelkezik készülékkel. E számokat ne felejtsük el, fontos mutatói a lakosság életmódváltásának, életszintjének, benne általános és politikai kulturáltságának. De ne bízzuk el magunkat és ne higgyük, hogy mindenki ugyanazt olvassa az újságban, mindenki ugyanazt hallgatja a rádióban és a tévénézőknek szintén egy színvonalú az érdeklődési kultúrája. Az információhordozók elterjedése még csak lehetőség arra, hogy az emberek ne pusztán érdeklődjenek egy s más dolog iránt, hanem azonosuljanak is a világ, az ország lét- fontosságú ügyeivel. Be kell vallani — és ezt pironkodás nélkül tehetjük, — hogy a hazai szocialista tömegkommunikációs eszközöknek fontos hivatásuk az emberek beavatása a világ és ország dolgaiba. Hogyan teszik ezt? Nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy a „társadalomérett” társadalom kialakulása, fejlődése nem pusztán az információk mennyiségi tömegétől, a sajtó, rádió, televízió műszaki paramétereitől függ, hanem mindenekelőtt a sajtómunka tartalmi mivoltától. A tájékoztatás a tények teljességével, a feltárás őszintén sokoldalú mélységével arra ösztönözheti az embert, hogy maga is cselekedjen valamit, valamivel többet a világért, az országért. Mi azt akarjuk: legyen mindenki személyisége teljességével a köz embere is. M ost, amikor a viszonylag egyszerűbb extenzív előjelű társadalmi feladatokon túljutva egyszerre kell számplnunk az intenzív fejlesztés minden eddiginél szövevényesebb munkájával, és azzal, hogy az emberek a ruházkodás, a táplálkozás primitív gondjain felülemelkedve mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak önmaguk emberi mivoltának rejtelmes és érzékeny tartományai felé, minden korábbinál nagyobb lett szocialista elhivatottságú, embereket szolgáló sajtónk, rádiónk, televíziónk társau '"1' személyes felelőssége. E ‘jelentős korszakváltó kÜ5ZÖbére érve köszöntjük további bizalmat kérve az újságolvasót, a ,^’óhallgatot, a tévénézőt a magyar sajtó napján. A velük együtt élő, lélegző, dolgozó újságíró, nyomdász, lapterjésztő postás, szerkesztő azon töpreng, hogyan felelhetne teljesebben és felelősebben, vagyis szocialista módon erre a bizalomra. T udok egy nagyon szép átkot: „Mindig legyen neki miből adnia, de ne tudjon elfogadni szépen semmit, sohasem.” Ravasz átok, szórni nevetve lehetne, pedig a rossz kívánság bölcs benne nagyon. Egy ismerősöm megkérdezte, hogy nem tudnék-e segíteni neki. A vállalati busz a szomszéd faluig közlekedik csak, ha őt hazavinné rendszeresen, akkor nem kellene motort vennie. Mondtam, hogy nem segíthetek, mert alapvetően erkölcstelen lenne, ha egy emberért naponta vagy 20 kilométert menne a vállalati busz. Autóbuszra várok a minap. Köd van, a miénk késik né- UA"v nercet. Nem többet ötnél." de elmÓ; közben_ ™ vállalati busz is és akkor laki mesélni kezdte: — Értünk is jött annak idején az erdészet kocsija. Hu-
