Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-07 / 286. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 7. December 9-én: EZÜSTVASÁRNAP Karácsonyra készül a kereskedelem Nagy igazság! Á llunk, szorongunk a 8-as buszon. A bácsi­ka komótosan ül, né­zelődik, neki még jutott hely. Két megállóval az ál­lomás előtt, még mindig komótosan, készülődni kezd. Az utolsó előtti után meg­indul, és két könyökkel csi­nálva utat tör az ajtó felé. Valaki rászól: — Bátyám! A következő­nél mi is leszállunk. Miért tolakszik? Törtet tovább az öregem­ber, de azért sértetten visz- szaszól: — Én jöttem elébb ... (tha) Ünnep előtti bevásárlás. (Cs. Cs. felv.) Hagyományos immár, hogy a kereskedelemben két va­sárnappal karácsony előtt kezdődik az ünnep előkészí­tése: ezüst- és aranyvasárna­pon áll a vásárlók rendelke­zésére. Az idén december 9- én lesz ezüstvasárnap, s a ke­reskedelem irányítói úgy in­tézkedtek, hogy a megye vá­rosaiban, az üzletközpontok­ban és a főútvonalakon mű­ködő iparcikk- és ruházati üzletek, áruházak délelőtt 9- ,tői délután 1 óráig nyitva tartsanak. Ugyanez vonatko­zik majd egy hét múlva az aranyvasárnapra is. Az iparcikküzletek, ruháza­ti boltok és áruházak jól fel­készültek a karácsony előtti bevásárlásokra, különösen azokon az osztályokon számí­tanak nagy forgalomra, ahol a hagyományos ajándéktár­gyak, ruhafélék találhatók. Nagy választék várja a vásár­lókat divatcikkekből, üveg- és porcelánárukból, de gaz­dagok az áruházak játékosz­tályai is. Nyíregyházán a Nyírfa Áruházban a korábbi évek tapasztalatai alapján kétmil­lió forint körüli forgalomra számítanák: elsősorban női és férfi konfekcióosztályaik, a kötött-divat áruk, a lakás­textilosztály, az ajándékosz­tály, a cipő- és a játékosztály számít nagy forgalomra. Hasonlóan készül a Kelet Áruház is: minden osztályon alaposan megrakott polcok várják a vásárlókat. Tanácsadás — pályaválasztás A megyei pályaválasztási hetek alkalmából nyílt szak­köri foglalkozás keretében ismerkednek december 7-én az üzemi szakkörök 7—8 osz­tályos tanulói a kijelölt vál­lalatoknál a villanyszerelő, az asztalos és a lakatos szak­mákkal. Nyírbátorban, a mú­zeumban rendezett kiállítás kapcsán december 6-án ta­nácsadást is tartottak. De­cember 8-ig tekinthetők meg a nyíregyházi 110-es számú Széchenyi István Ipari Szak­munkásképző Intézetben, va­lamint a kereskedelmi szak- középiskolában és kereskedel­mi és vendéglátóipari szak­munkásképző iskolában meg­nyílt kiállítások. CUKORBETEGEK ÉTLAPIÁRA Puffasztott rizs és zabpehely Nyíregyházán — a cukor­beteg-gondozó szakrendelés nyilvántartása szerint — több mint ezer cukorbeteg él. Életmódjuk alig különbözik az egészséges emberétől, de étrendjük igen. Táplálkozá­sukhoz speciális készítmé­nyek szükségesek, ezek jó ré­széhez hozzá is juthatnak az üzletekben, ha megfelelő az ellátás az úgynevezett diabe­tikus készítményekből. Akadozik az ellátás Az utóbbi időben többen fordultak panasszal szerkesz­tőségünkhöz, hogy hónapok óta nincs Corvitál. Egy ko­rábbi bejelentő pedig a Glu- konon hiányát tette szóvá. Ezek időről időre visszatérő panaszok, okáról Szűcs Györgytől, a Budapesti Cse­mege Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi Kossuth téri ABC-áruházának vezetőjétől érdeklődtünk. — Időnként jó, de nem fo­lyamatos az ellátás. Az ipar nem gyárt belőlük kellő mennyiséget. Kevesen és ál­talában csak kisüzemek vál­lalkoznak a munkaigényes diabetikus ételek készítésé­re. A hiány oka sokszor az is, hogy ezeket a készítményeket nemcsak a cukorbetegek vá­sárolják, hanem — viszony­lag kis kalóriaértékük miatt — a fogyókúrázók is. Ezt pontosan nem lehet ellen­őrizni, hiszen az üzletben mindenki hozzájuthat. Eset­leg úgy lehetne gátat vetni ennek, ha a gyógyszerekhez hasonlóan, a legszükségeseb­beket — gondolok itt a cu­korpótló készítményekre — gyógyszertárban, vényre kap­hatnák meg a betegek — — hangzott a boltvezető ja­vaslata. Sütemény celofánban Az ABC-ben külön gondo­lán van helye a diabetikus áruknak és figyelemkeltő tábla jelzi az itt található dolgok specialitását. A puf­fasztott rizs, tarhonya, zab- pehely és a cukrot he­lyettesítő ízesítők mellett sorakoznak — jelenleg há­romfajta is — a befőt­tek, jamok és a csipke­szörp. ízléses celofánban pe­dig a sütemények és a cukor­kák. És jó néhány diabetikus készítmény „eredetéhez” ha­sonlóan az importból szárma­zó csokoládé is. (Bár lehetne kisebb táblában is, olcsóbb, hogy többen megvehessék.) Most először kapható a cu­korbetegeknek készült kakaó­por. A választék tehát, ha lassan is de bővül. — Két helyről kapunk dia­betikus készítményeket — tájékoztat Szűcs György. A Füszérttől az alapvető dolgo­kat és hetente a budapesti központi raktárunkból, innen küldik a süteményeket, amelyből most is van lega­lább 4—5 fajta. De valóban nincs Corvitál, noha itt gyárt­ják a megyében, Demecser- ben. (!) ősszel minden évben visszatérő hiánycikk. Sajnos, sokan a must és a bor cukor­fokának javítására használ­ják, felvásárolják és elvon­ják így a cukorbetegektől. Az iparon múlik Nem az egyetlen üzlet Nyíregyházán a Kossuth téri ABC-áruház, ahol diabetikus készítményeket tartanak. A megyében valamennyi ki­emelt ABC-ben árusítják. De ezekben kisebb a választék és itt is jellemző az alapvető dolgok hiánya. A hazai élel­miszergyártó iparon múlik a jövőben is, hogy milyen lesz az ellátás a diabetikus ké­szítményekből. Soltész Ágnes MIRE NEVEL A „BÁTHORI"? Munkapad és egyetem Gyakran elhangzik: az iskolák nem élhetnek légüres térben. Ha nem akarnak elszakadni az élet­től, figyelő szemmel kell nézniük környezetük min­den változását, hogy olyan fiatalokat indítsanak út­nak, akik elvont ismeretek helyett használható tu­dást. alapozást kapnak. így van-e az mindig, kü­lönösen a középiskoláknál? Kérdésünkkel a nyírbátori Báthori István Gimnázium­ba és Szakközépiskolába ko­pogtunk be, ahol a közel­múltban ünnepelték az isko­la 25 éves fennállását. Ilyen­kor mindig készül néhány tetszetős statisztika is, amo­lyan számadás a megtett út­ról. A nyírbátori középisko­la eddig 2600 fiatalnak adott érettségi bizonyítványt és félezer felnőtt szerzett leve­lező úton középfokú végzett­séget. Melyiket tartják fontosabb­nak, az értelmiségi pályákra való felkészítést, vagy a gyorsan iparosodó város és környéke ellátását középfokú végzettségű szakemberekkel? Bányász Lajos igazgató: — A gyerekeink 50,—55 százalékát évről évre felve­szik a főiskolákra, egyete­mekre, s úgy gondolom, ez jó arány. A legjpbbak ered­ményesen startolnak a kül­földi egyetemeken is. így esett meg gyakorta, hogy az országosan meghirdetett két helyre — valamely igen ke­lendő külföldi szakra — az egyik befutó nyírbátori diák volt. Hol van már . » v H l a kaptafa? Folytathatná az igazgató a tanulmányi versenyekkel, az országos szintű politechnikai kísérletek azóta is kamatozó nevelési-oktatási hasznával, az 1971-ben felépült 16 tan­termes, 18 nappali, és 10 le­velező osztályt magába fo­gadó „falunyi” diáksereg hét­köznapjaival. Mégis inkább arra a másik kérdésre keres­sük a választ, elég nyitott és fogékony-e a „Báthori” a közelében zajló gazdasági és egyéb átalakulásra? — Nem az életnek nevel­nénk, ha nem vennénk ész­re a rohamos iparosodást a városban és a környéken. Itt van a cipőipar, az országban négy középiskola foglalkozik a képzéssel, nálunk 1971-ben indult a gimnáziummal pár­huzamosan cipőipari szakkö­zépiskolai osztály. Jól felsze­relt tanműhelyekben sajátít­ják el a fiatalok az elméleti és gyakorlati ismereteket. Jó érzés nyugtázni, hogy az itt végzett szakközépiskolai ta­nulók kétharmada a cipő­iparban helyezkedik el. Mélyebbre ásva azonban kiderül a beszélgetésnél, hogy a szakközépiskolai osztályok­ba jutásnál nemigen tolon­Három háromcentes? Saját bevallása szerint 3 háromcentes pálinkát és sört ivott október 5-én este mielőtt motorra ült volna Pintér Ká­roly 48 éves varsánygyürei la­kos. A segédmotor körülbelül 40 kilométeres sebességgel haladt, s az ittas Pintér nem vette észre, hogy előtte egy kivilágított kerékpár halad. Amikor körülbelül 10 méterre megközelítette, már nem tud­ta kikerülni a kerékpárost, aki olyan szerencsétlenül esett le az útra, hogy kórházba szállítás után meghalt. A baleset során Pintér is felborult, eszméletét is el­vesztette, s arra sem emléke­zett, hogyan került haza. A vérvétel csaknem egy liter bornak megfelelő mennyisé­gű, 2,16 ezrelék alkoholt ta­lált Pintér vérében, aki nem is tagadta, hogy ivott és úgy ült fel a motorra. A bíróság halált okozó it­tas járművezetés miatt két év börtönre ítélte Pintér Ká­rolyt és 4 évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet nem jogerős. O Estók István 37 éves nyír­egyházi lakost közlekedési vétségért ítélte el a bíróság. Estók — aki hivatásos gépko­csivezető — június 24-én több, mint egy liter bornak meg­felelő szeszes italt ivott, s úgy ült be a SZÁÉV autóbu­szába, hogy Orosra hazaszál­lítsa a munkásokat. Balesetet ugyan nem okozott, de ellen­őrzés során kiderült ittassága, így bíróság elé állították, ahol 5 hónap szabadságvesztésre ítélték. 2000 Ft pénz mellék- büntetést szabtak ki rá és másfél évre eltiltották a jár­művezetéstől. A szabadság- vesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztették. Az ítélet jogerős. ganak a fiatalok. Néha pici engedményt is kell tenni, bár általában a közepesnél nem viszik lejjebb a „lécet”. — Bizony a szülők, az idő­sebbek szemlélete is közre­játszik abban, hogy nem na­gyon biztatják a gyermekü­keta cipőipariba. Érettségizett cipész? Ügy gondolják akár­hogyan is van, mégis csak cipész lesz a gyerekből. Ha látnák, és sokan el is látogat­nak a tanműhelybe, a gyár­ba, milyen modern masiná­kon dolgoznak itt a szakem­berek, más volna a vélemé­nyük. Hol van már a kapta­fa? Nem féloldalas embereket Döngefik-e az iskola falait a mind jobban megerősödő nyírbátori üzemek, mint a „Csepel” és társai? Tóth Gyula igazgatóhelyettes, az iskolai pártszervezet titkára a kölcsönös jó kapcsolatról beszél. A gimnáziumi levele­ző osztályokkal párhuzamo­san megszervezték a szak­munkások szakközépiskolá­ját is, a faipari és gépgyár­tás-technológiai osztályokkal. Az utóbbi a csepeli gyáregy­ség nyírbátori üzemének ké­pez középszintű vezetőket. — Figyelnünk kell az ipa­rosításra — folytatja Tóth Gyula. — Kihelyezett osztá­lyokat is szerveztünk az üzembe, ahol a szakmai tár­gyakat a gyári mérnökök ok­tatják. A közismereti tárgya­kat természetesen a mi ta­náraink, s mondhatom, nem kis fáradságot vesz el tőlük. Olykor egy tanóra miatt még két óra elmegy az oda- és visszamenetellel... Szívesen csinálják, mert van értelme. Nem hagyta érintetlenül a középiskolát a nyírbélteki, népies nevét „colostokgyár” átszervezése sem, amelyből a Ganz egyik elektrotechnikai részlegét alakították ki. Meg­teremtették az elektrotechni­kai képzés alapjait, szakem­bereket adnak a fejlődő gyár­egységnek. Természetesnek tartják: a valóság kell, hogy formálja az iskola képét — képzési jellegét — kicsit tréfásan úgy mondják: a piac igénye­it az iskola is kénytelen tu­domásul venni, erősíteni a reál tárgyak tanítását. De nem szeretnék elhanyagolni a humán tárgyakat sem, nem féloldalas műveltségű fiatalo­kat akarnak nevelni, hanem teljes embereket. Szilárd tantestület Mi a titka a rugalmasság­nak, a fogékonyságnak a kör­nyező valóság iránt? Az egyik legfontosabb talán a 35 tagú tantestület állaftdósulása, akik közül harminc — bár több­ségük nem itt született — Nyírbátorban épített saját házat. Együtt élnek a város­sal, a járással. — Vannak persze jócskán nehéznek tűnő gondjaink is, különösen most az új tan­tervek és változások idősza­kában — mondta végül az igazgató. Nagy problémánk, hogyan lehet egységes mér­cével nézni a tanulói telje­sítményeket, hogy ugyanaz a „felelet” ne érjen többet vagy kevesebbet az egyik osztály­ban, mint a másikban. Ugyan­akkor azt is tudnunk kell, hogy például a szakközépis­kolai osztályokban valamivel több a gyengébb képzettsé­gű gyermek, nagyobb a pó­tolnivaló, differenciáltan, ön­magukhoz is mérnünk kell a fejlődésüket. Ez viszont nem könnyű. A tanulók kétharmada be­járó, kevés a kollégiumi hely, nem éppen könnyű a külön­böző indíttatást adó általános iskolákból érkezőket egy szint­re hozni. Megfeszített tanári munkával lehet csökkenteni a kimaradók, lemorzsolódók arányát. Talán éppen ezzel ünnepelhetik legjobban a 25 éves jubileumot. Páll Géza Elveszett egy ember MAGYARORSZÁGON hi­vatalos becslések szerint is, 300 ezer alkoholista van. A szakemberek jó része azon­ban félmillióról beszél. A fél­millióból egyet most bocsá­tottak el állásából. Darukezelő volt, értette a munkáját. Ha dolgozott, jól dolgozott. Nemrég érettségi­zett, s nem is akármilyen eredménnyel. Kitűnő lett. Mondják még, hogy kiváló értelmű ember. Mégis távoz­nia kellett, mert fizetéskor napokra eltűnt és ebben a gyárban, havonta kétszer fi­zetnek. Többszöri figyelmez­tetés után váltak meg tőle: a darukezelő elvonókúrán is volt. Semmi sem segített. És aki darut irányít, sok tonnás terheket cipel, nemcsak a maga életéért felel. Elküldték, pedig hiány volt szakképzett emberben. S most azt kellene mondani: örven­detes a következetesség, ami­vel megszabadultak tőle. De örülhetünk-e? Elveszett me­gint egy ember. Tudom, hogy Magyarorszá­gon alkoholelvonó ágy alig van. Anyagiak híján csak ve­getál az a néhány klub, ahol a gyógyulni szándékozók tá­maszt lelhetnének az egyik legnagyobb erőpróbához. Kicsi az orvosi beavatkozás lehetősége, ráadásul a leg­több alkoholista akkor kerül orvoshoz, amikor nehéz már segíteni rajta. Ami még na­gyobb baj: nincs utógondozás. A környezet pedig legtöbb­ször kiveti magából, aki gyó­gyulni akar. Egy orvos mond­ta: „Minden betegünknek megmondjuk, hogy akkor lesznek alkoholistává, amikor az elvonóról távoznak, mert azzal, hogy elismerték be­tegségüket, a környezet is az­zá nyilvánítja őket. Nem az a baj, hogy ittak, hanem az, hogy felhagynak vele.” MEGOLDÁSNAK MIN­DENKÉPPEN lennie kell. A félmillió alkoholista, a csalá­dok és a környezet áttételei­vel súlyos teher. Pénzben alig kifejezhető. A lehetséges alkoholisták száma pedig óriási. És most, eggyel megint többen lettek. A kitűnően érettségizett darukezelő is csatlakozott hozzájuk. Végül is: mi hagytuk elbukni. A gyógyításra, megelőzésre és utókezelésre nagyobb fi­gyelmet fordítva, sokakat menthetnénk meg. Hiszen szükségünk van minden em­berre! Speidl Zoltán Ittasan a munkásbusz volánjánál

Next

/
Thumbnails
Contents