Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-04 / 283. szám
1979. december 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Felnőni a holnaphoz A világpiaci hatásokat, igényeket tükröző árrendszer automatikusan is felértékeli a külpiaci árucsere szerepét. Azt a területet, amelynek súlya — hazánk adottságai miatt — eddig is jelentős volt, hiszen nemzeti jövedelmünknek több mint a felét a külkereskedelem közreműködésével realizáljuk. Ha tud<juk tehát, hogy minden második forintunk lényegében valamiféle külkereskedelmi akcióval — termeléssel, exporttal, importtal — áll összefüggésben, elismerjük azt is, hogy fejlődésünk meghatározója: sikerül-e hatékonyabban lebonyolítani a külkereskedelmi cserét? Azaz: megjavítani cserearányainkat, exportképességünket. Megismételjük: a nyersanyagok, energiahordozók ára 1980-tól az import árától, a kompetitiv feldolgozóiparok — a gép-, a könnyű-, a vegyipar — belföldi árai az exportáraktól függnek majd. Ezért is természetes, hogy a külkereskedelemnek igazodnia kell az új feltételekhez, követelményekhez — módosulnak a külkereskedelem szabályozói is. A fő cél az egyensúly javításának elősegítése, az exportgazdaságosság javítása, a devizahozam növelése, az importtal való takarékosság. A célok valóraváltását a normatív jellegű egységes adóvisszatérítés és a termelést fejlesztő állami támogatás szolgálja. A gazdálkodás biztonságát ezután is megfelelő vámrendszer védi — összhangban nemzetközi kötelezettségeinkkel és vállalt szerződéseinkkel. A valutaárfolyamok a jövőben rugalmasan módosulnak a népgazdaság érdekei szerint, illetve követik a konvertibilis valuták egymás közötti értékváltozásait. A gazdaságosság követelménye érvényesül a fejlesztési tevékenységet érintő új szabályokban is. Mivel az erőket koncentrálni szükséges a hatékonyabb termelési szerkezet kifejlesztésére, ezért szűkítik az állami támogatások körét. Megemlítendő a fejlesztési tevékenység — a szabályozórendszer módosításának fő vonalába vágó — új eleme: azok a dinamikusan fejlődő vállalatok, amelyek jövedelmező beruházásba fogtak, de nem rendelkeznek elég pénzzel ehhez — kiegészítő alapjuttatást kaphatnak. Ezt a vállalatnak vissza kell majd fizetnie, könnyítéssel, hiszen adózás előtti nyereségéből hosszabb időn át törleszthet. A további fontosabb változások: a nem termelő beruházások január egytől csak akkor minősíthetők nagy- beruházásnak, ha értékük meghaladja az 500 millió forintot. A vállalati beruházásokat, fejlesztéseket szigorú normatív szabályok és a hitelképesség határozza meg. Egyébként növekszik a hitelek szerepe a fejlesztési tervek való- raváltásában, s az eddigi gyakorlatnak megfelelően a hitelkritériumok alapja a jövedelmezőség. Űj vonás továbbá, hogy csökken a hitelkeretek ágazatközi meghatározottsága, s az ezekhez fűződő kedvezmények köre, mértéke. A hitel teljes összegén belül növekszik a konvertibilis exportot bővítő előirányzat aránya. Fontos szabály: kizárólag állami támogatással nem finanszírozható vállalati beruházás. Sorozatunkban vázlatosan áttekintettük az 1980. január 1-én életbe lépő új szabályozórendszer főbb változásokat hozó elveit, rendelkezéseit. Mint láttuk — ezek világos gazdaságpolitikai eszközrendszert alkotnak, igazodva azokhoz a feladatokhoz, amelyek népgazdaságunk előtt állnak a VI. ötéves tervben, de az V. ötéves terv befejező évében is. És erre nem véletlenül emlékeztetünk: igen értékes eredmény, hogy 1981-ben, a VI. ötéves terv indulásakor már a kipróbált, begyakorolt szabályozórendszer segítségével folytathatjuk a gazdasági munkát. De az is kiviláglik a szabályozás megújítását eredményező szándékból, hogy a gazdaság egész területén a minőségi követelmények, a hatékonyság egységes követelményeit kell érvényesíteni. Ettől várhatjuk külgazdasági helyzetünk javulását, az egyensúlyi igények jobb kielégítését. A szabályozásban — szükségszerűen — keverednek a rövidehb és hosszabb távra ható igények, ám nem lehet elfelejteni: elsősorban a gazdálkodás tartós irányát, követelményeit tükrözik. M ost olyan időszak következik, amelyben napi gondok, feladatok a jövő feladványával együtt jelentkeznek. Amikor meg kell teremteni az „itt és most”, valamint a jövő érdekében végrehajtandó cselekvés harmóniáját, s amikor az átmenet zavartalanságához nem csupán pillanatnyi érdekek fűződnek. Aligha vonható kétségbe — nem könnyű időszak ez, kiváltképpen nem a vállalatok számára. Ezért is van fokozott szükség és egyetértés abban: az új szabályozórendszer akkor váltja be igazán a hozzá fűzött reményeket, s újítja meg sikeresen gazdálkodásunkat, ha mindent megteszünk — fent és lent egyaránt — értő alkalmazására, befogadására. Nem hisz- szük azt, hogy önmagától „csodát fog művelni” — de tudjuk, hogy olyan eszköz, amely alkalmas céljaink megvalósítására. Igen, arra van szükség, hogy az új szabályozók életbe léptetését ne jogszabályok formális „hatályba helyezésének” tekintsük, hanem milliók közreműködését kívánó közügyünknek. M. I. orús időben, hét óra előtt tíz perccel ébrednek a varjaik. Mindig egy száll fel előbb, öreg vagy fiatal, azt az ornitológusok tudják, kört repül a szürkeségben éppen csak megkóstolva a levegőt, de reggellé öregedik ettől a hajnal. Naponta nézem őket. ★ Nyírbátor Nyíregyházától vonaton negyven kilométerre sincs. Kevesebb, miint egyórás az út. Ha levonom belőle a megállókban elvesztegetett perceket, aikkor még annyi se, de még, a későn kezdődő borús reggeleken is, látok az ablakon át húsz-harminc fácánt, hat-nyolc őzet. — Figyelsz? A nyúl neki a legelőnek... Figyelek. Az üveg fénylő négyszögén át ráfeledkezem a reggelre, számolom a fácá- naimat, az őzeimet, mérem a világbaín, hazai tájainkon is ritkuló gazdaságot. A nyúl — Ezerötszázas Ladával voltunk. Tudod milyen az, ha az embert elkapja a szenvedély? Adj neki, ami belefér! ... Egy-egy hétbe is beletelik, amíg nyulat látok, és ha látok egyet, akkor magamban nyomban elnevezem Paprikásnak. Paprikás, a vadászok elöl a faluba, ott a szegényember kemencéjébe meríekü□ A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói több mint 450 köbméter vasbetont dolgoztak be eddig az új megyei művelődési központ épületébe. Jelenleg a tető vasszerkezetének építési munkáival foglalkoznak. (Elek Emil felvétele) Gyermeknevelés mellett... Irka és főzőkanál Dolgozó nők az iskolapadban A csengetésre fegyelmezett rendben vonulnak az osztályokba a tanulók a nyíregyházi 6-os számú Általános Iskolában: cigarettafüst úszik utánuk a levegőben is. A termekből nem zsivaly, hanem halk beszélgetés szűrődik ki. Ezen a délutánon felnőttek ülnek az iskolapadokban. Fizették a tankönyveket Évek óta a 6-os számú általános iskola a felnőttoktatás központja Nyíregyházán. A különböző munkahelyekről ide járnak mindazok, akik nem rendelkeznek nyolc általános iskolai végzettséggel. Emellett a megyeszékhely több üzemében is szerveznek hasonló tanfolyamokat. Batári Kálmán tagozatvezető, statisztikát mutat: az 1979—80- as tanévben 151 felnőtt tanul a 6-osban. A 7. osztályban Kerti Já- nosné, a Vörös Október Férfiruhagyár dolgozója az egyetlen nő. — Vállalati ösztönzésre iratkoztam be az iskolába — kezdi a beszélgetést. Fizették a tankönyveket, sőt ha műszakra esik az óra, arra az időre alapbért kapok. Fiatalkoromban hat elemit végeztem. Ez nagyon régen volt. Arra büszke vagyok, hogy tanárnő lányomtól még nem kellett segítséget kémem. Kertiné eddig a legjobb tanulók között van, pedig tőle jóval fiatalabb, jórészt huszonéves fiatalemberek járnak a hetedikbe. — Előfordul, hogy baj van a'fiúkkal. Sokszor rágógumit, tökmagot hoznak a terembe, de az irkáit, tollat bezzeg otthon felejtik. Gyakran beszélgetnek órán. Ilyenkor rájuk szólok. Hiszen nem mindegy, hogy a tanár milyen véleménnyel megy ki az osztályból. Kikapott a tanulásért — Nálunk ilyen gond nincs — szól Ancsák András- né, a 4-es iskola hivatalsegédje. Szavait Varga Józsefné, a vendéglátó vállalat konyhai dolgozója erősíti meg: mindketten nyolcadikosok. Ancsákné folytatja: — Lustaság is volt abban, hogy csak hét osztályt jártam. Most elsősorban tízéves kislányom érdekében iratkoztam be. Igényli a segítséget, de semmit nem értek a leckéjéből. Reggeltől délig dolgozom, hetenként kétszer itt is éltölthetem a délutánt. A huszonegy éves Vargá- nét a továbbtanulás terve vezérelte az iskolába: — De sokat kikaptam a szüleimtől a tanulásért! Csak hat osztályt végeztem, 14 évesen már dolgoztam. Most a magam bőrén érzem, milyen rossz felnőttként tanulni, de nem hagyom abba. Szakácsnak készülök. Kótaji vagyok, s ilyenkor a nagymama vigyáz a két pici gyerekemre otthon. A leckére csak a hét végén jut idő. — Pedig nem árt átnézni minden őrá előtt az anyagot — bólogat fcértíné. — Különben úgy elmarad az ember, hogy nem tudja behozni a lemaradást. A gyerekeim már önállóak, főznöm nem kell, ehelyett is a könyveket forgatom. Bizonyítvány: 52 évesen — Sokat jelent, ha az ember figyel az órán — veszi át a szót Ancsákné. — Nekem igazán könnyű. Hiszen délben hazamegyek, este hatra végzek a házi munkával, utána tanulok. Sőt még kézi- munkázásra is jut időm. Ancsákné a legidősebb gyereke nyomdokain jár az iskolában. — A most húszéves András fiam betegség miatt maradt ki hatodikban az általánosból. A dolgozók tagozatán egy év alatt végezte el a hetediket és nyolcadikat. Betanított munkás a gumigyárban. Középső fiam kitűnővel fejezte be a szakmunkásképzőt. Most Karcagon tanul, mezőgazdasági szakközépiskolás. Már 41 éves vagyok, de szeretnék beiratkozni a gimnáziumba. A munkahelyemtől nem akarok megválni. De ha meg lesz az érettségim, azt ki nem vehetik a kezemből. A három asszony közül egyedül Kertiné nem akar tovább tanulni. — 52 éves leszek, mikor megkapom a nyolc osztályról a bizonyítványt. Utána pihenni akarok. ★ A hatos iskolában a dolgozók tagozatán az összetétel szerint kevesebb a nő, de szorgalmasabbak mint a férfiak. Pedig több a gondjuk, hiszen rendszerint gyermekekről és háztartásról is gondoskodniuk kell. Házi Zsuzsa lő buta nyúl, Tersánszky Józsi Jenő kisregényéinek hőse, megmenekül. Szerencsét osztva, s kapva is. — Ami belefért. A legelő száraz volt. Axt se bántuk volna, ha összetörik a kocsi. A nyúl persze ment. Még nem volt annyira este, hogy a reflektor megvakítobta volna... Sok nyulat utoljára 1970- ben, az árvízkor láttam. Akkor, abban a vizes’évben a nyuilak is csoportosan jártak. Libasorba verődve baktattak az úton, ázottak voltak és betegek, a félelem is úgy elfáradt bennük, hogy a gépkocsivezetőkkel a szánalom ke- rüLgettebte őket. — A nyúl kivágott a föld- útra. Letaposott, tükörsima út volt, hetven lóerővel mentünk utána... Az autós vadásztörténet bonyolódik, talán minden meséléskor szépül mellettem. — A kerék csúnyán összetörte, de amikor lemértük öt és fél kiló volt benne... Nézem az elsuhanó tájat Szalonkaraj reppen fel, hallani vélem a jellegzetes hangját is a repülésüknek. Gazdagok vagyunk, de lám, a nyulak fogyása már intő jel, sivár, örömtelen utak jóslása. — Olyan paprikást főztünk belőle. Figyelsz? öt és fél kilós, egészséges, szép kamnyúl lehetett, soha meg nem születő nyúldinasz- tiák apja. Egy — ha jól meggondoljuk — vérszegény vadásztörténet hőse lett csak. Nem legenda, csak szomorú történet a nyúlpaprrkásról. Bartha Gábor Második szakna MI LENNE, HA a*kőműves burkolna, a kubikost vasszerelésre is beoszthatnák, vagy hőszigetelést bíznának rá, az asztalos esetleg üveges szaktársát pótolná? A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatot két oldalról „szorongatják”: egyrészt minden eddiginél több lakást kell átadniuk az idén, jövőre újabb jelentős mennyiséggel teljesítik túl eddigi számaikat; másrészt viszont a fizikai munkások jónéhány szakmában dolgoznak a szükségesnél kisebb létszámmal. Kevés a Száévnél a burkoló, a szigetelő, az üveges, a vasszerelő. A kényszer szülte az ötletet: jó lenne minél több dolgozójuknak második szakmát adni a kezébe. Természetesen nem parancsolhatnak rá senkire, hogy a műszak i tán még könyvet vegyen a kezébe és néhány évtizedes kihagyás után ismét tanuljon. Vannak viszont olyan rokonszakmák, amelyeknél nem kerül túl nagy fáradságba és a szaktudást tanúsító papírral „nyernek” egy munkást a vállalatnak. Most foglalkoznak a gondolattal, hogy a jövő évtől megvalósítják ezt az elképzelést. A telet fel lehet használni néhány átképző tanfolyamra és az üzemi akadémiák keretében- a szakmunkástól: a középvezetőig sokan elsajátíthatják egy újabb mesterség alapjait. A pluszmunkát vállalók természetesen nem járnak rosszul. Hiszen, ha többféle munkát végez a munkaidejében, jogosan kérhet érte több pénzt. Az anyagi érdekeltség elbírálása azonban igen körültekintő szervezést kíván. A Körte utcai 200 személyes óvoda építésénél ugyanis már kísérleteznek a több szakmás foglalkoztatással. Viszont előfordult, hogy a második mesterségben nyújtott teljesítményt úgy bírálták el, mintha az illető azt tanulta volna a szakmunkás- képzőben. Nem a minőségről van szó — hiszen azt kifogástalanul kell mindenkinek ellátni, hanem a teljesítmény meny- nyiségéről. Érthető, hogy amíg nem gyakorol valaki egy szakmát, nem tud olyan eredményt produkálni, mint aki húsz éve azt csinálja. Amíg bele nem tanulnak az érdekeltek a választott újabb mesterségbe, addig sem járhatnak rosszabbul anyagilag, mint az, aki meg sem próbálja a tanulással járó nehézségeket. HA EZ A MÓDSZER BEVÁLIK — és minden feltétel adott hozzá —, bizonyára könnyít a vállalat gondjain, különösen, amikor a befejező munkálatok, a határidő közelsége szorítja az építőket. Jól jár a dolgozó is, mert nagyobb szaktudásra tesz szert, s az sem mellékes szempont, hogy többet kereshet. T. K.
