Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

1979. december 22. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Felirat a süteményen Ünnepek előtt a pék bácsi kedves meglepetéssel várta vásárlóit. Minden régi vevőjének kis doboz teasüteményt adott. A különféle virág formájú süteményeken más-más szótag volt csokoládéval felírva, amely összeolvasva a pék bácsi üzenetét tartalmazta. Igen ám, de mi véletlenül össze­kevertük a sorba rakott kis süteményeket, így is hagytuk, és most kíváncsian várjuk, vajon meg tudjátok-e fejteni a helyes szöveget. •jpniuieAi5( ín Soptog S3 lajpadauiun tXuosocjeii souioiPN : spiCajSepj; Á Fenyőtündér N agyon régen történt, amit most elmesélek nektek. Hideg, zord tél köszöntött a világra. Puha hótakaró borította a házakat és szikrázott fehéren a téli napsütésben. Közeledett a karácsony, öregek, felnőttek és gyerekek nagy izgalommal készülődtek az ünnepre. Ilyenkor az volt a szokás, hogy a hegyekben lakó Fenyőtündér l'eküldte a favágókat a hegyeikből, akik sok-sok karácsonyfát hoztak a várasba. Ezen a télen azonban a he­gyi favágók nem jöttek le a kedves kis fenyőfákkal az emberekhez... Szomorúak voltak a gyere­kek, s töprengtek a felnőttek, mit tegyenek. Végül úgy ha­tároztak, tanácsot kérnek a város öregétől. Az öreg soká­ig simogatta ősz szakállát, s így szólt: — Keressétek fel a Fenyő- tündért, egyedül ő tud segí­teni rajtatok. Másnap útnak indult két gyerek, két virgonc, örökké veszekedő testvér. Estére el is érkeztek a tündér barlang­jához. A Fenyőtündér moso­lyogva fogadta őket, ruhája kéken-fehéren szikrázott, fe­hér palástja, mint a hótaka­ró borult a vállára — Mi járathan vagytok gyerekek? — kérdezte. — Karácsonyfát szeretnénk magunknak — kezdte a na­gyobbacska fiú. — Jól van — szólt a tün­dér. — És ... hányat akar­tok? Kiss Benedek: Korong Matyi álma MESE KOVÁCS MARGIT KERÁMIÁIRA A Hegyeknél Magasabb Tornyok Szigete volt az, jól sejtette Matyi. Madara nem is tudta kivárni, hogy odaérjenek, s mikor már jócskán megközelítették, elröppent és körül­röpködte a tornyokat izgalmában. Matyi meg érezte, hogy szíve tája lassacskán hűvösödni kezd, feje lesz egyre forróbb. Megijedt ki­csit, mert eszébe jutottak a Legenda-Hasú Ember szavai, aki teknőccé változott, ám mi­kor pár pillantás múlva leereszkedtek puhán a tetőzetre, s a madár újból a vállára röp­pent, egyszerre érezte: feje lett hűvös, szíve maradt forró. Szüksége is volt a hűvös fejre igen, mert az egyik torony így szólt a négy közül — négyen magaslottak ott ugyanis, karjukkal békés egyetértésben érintve-karol- va egymást: — Bim-bam, bim-bam, jól figyelj, Korong Matyi! Mi tudjuk, hogy te ki vagy és mit akarsz. Szándékod azonban egyedül még nem elég. Mi tudjuk, hogy ki vagy: te fel­ismersz-e bennünket? Ha méltó vagy arra, amit szándékozol, úgy biztosan felismersz minket, s mi is segítségedre leszünk. Ha nem, sajnáljuk, vissza kell fordulnod. Eny- nyit mondtam, Korong Matyi, bim-bam! Matyi már nyugodtan mosolygott, mert egy pillantás alatt szemei előtt látta a jósá­gos Föld öreget, s egy cseppet sem habozva máris válaszolt: — Köszönöm a szíves fogadtatást, Érte­lem Tornya! Üdvözöllek titeket is, Szeretet Tornya, Kitartás Tornya és Hűség Tornya! Földöregapámtól tudok rólatok, aki mindig tisztelettel emlegetett benneteket. Bár ő azt mondta, bennem éltek ti, meg az emberek­ben. — Jól válaszoltál, s jól mondta, amit mondott Földöregapád. De ahogy te — azt is tudjuk — az agyaghalmodat tiszteled Föld­öregapád gyanánt, vagyis egy darabot a Földből, úgy élünk mi is elosztódva, kicsi ré­szecskék gyanánt az emberekben, s így élünk benned is. Kiben-kiben kisebb-nagyobb mennyiségben, s nem is mindenkiben együtt. Ám nem elég rólunk csak hallani: minket csak az ismerhet föl, akiben együttesen va­gyunk jelen. Jól válaszoltál, bim-bam! Vi­gyáztál ránk magadban eddig, mi is vigyá­zunk rád majd, amikor szükséges, és segít­ségedre leszünk. Most például a Világnagy Kiskosra lesz szükséged, akit mi őrzünk, bim-bam! Ö repít tovább a Világűr-Korona Kovács Margit: Hommage a Szentendre Szigetére. A többit meglátod. És vigyázz ránk magadban mindig! A Világnagy Kiskos megjelent — éppen abból az épületből jött ki, amelynek tetőze­tére szállt a Törpeszarvas —, és Matyink új­ból paripát váltott. Matyi úgy érezte, szár­nyai nőttek, olyan sebesen szállt fölfelé, min­dig fölfelé a Világnagy Kiskos. Süvített Matyi fülénél a levegő, ahogy szelték az eget, de így is kihallatszott egy félelmetes, fájdalmas hang belőle. Nem is jajgatás volt az, még csak jajveszékelés sem, hanem száraz sóhajtások közé ágyazódó fáj­dalmas nyüszítés. Matyi szíve a torkában do­bogott. A Kiskos megérezte riadalmát, mert hátrafordult, fékezett egy kicsit, s azt mond­ta: — Ne ijedj meg, de jegyezd meg jól ezt a hangot, és soha se felejtsd el: ez az Eget Verő Fájdalom sírása. Már közeledünk hoz­zá. — És nem lehetne beszélni vele? — Dehogynem lehet! Sőt, szeretném, is, ha találkoznátok. — Egyet felelték — Egyet a mi asztalunkra. A Fenyőtündér arca elko- morodott: — És mit akartok a fa alá tenni karácsony este? — kér­dezte. — Nekem egy hintaló kell! És egy játékkatona! — kiál­totta a nagyobbik, de a má­sik fiú a szavába vágott: — Hogyisne! A hintaló az enyém lesz! A hintaló nekem kell! — Menjetek! — szólt hara­gosan a Fenyőtündér. — Ilyen gyerekeik nem érdem­lik meg, hogy fenyőfát kap­janak! A két önző fiú megszégye- nülten tért vissza a városba. Másnap a város lakói elmen­tek az öreghez, elmesélték rendre, mi történt. Az öreg végighallgatta őket ás így szólt: — Van a város végén egy ház, ott lakik egy szegény, de becsületes tanító. Okos, jól nevelt gyermekei vannak, küldjétek el őket a tündér­hez. Ügy is történt. A gyerme­kek, egy kedves kislány és egy szerény fiúcska, elindul­tak a hegyekbe. Bizony hosz- szú volt az út, hideg szél fújt, fázott kezük-lábuk, de csak mentek a nagy hóban. — JÓ napot, kedves Fenyő­tündér! — köszöntötték a tündért — Nagyon nagy ké­réssel jöttünk hozzád — kezdte a kislány. — Engedd le a favágókat a hegyről, hadd hozzanak fenyőfát a városnak. — Mennyi fenyőfa kelle­ne nektek? — kérdezte a tündér. — Sok — felelte a kisfiú. — Az egész városnak. — Jól válaszoltatok — szólt a tündér. — Az a két fiú, akik előttetek jártak itt, megelégedtek volna egyetlen fával, amit saját asztalukra tesznek, csak magúikra gon­doltak, a városra nem. Telje­sítem a kéréseteket, de fe­leljetek még egy kérdésem­re: mit szeretnétek tenni a fenyőfátok alá? — Én egy gyapjúkendőt anyámnak — felelte a kis­lány. — Én pedig meleg sálat az édesapámnak — felelt a kis- fiú. — Megérdemlítek a fenyő­fát — szólt a jóságos tündér. — Holnap lemennek a favá­gók a hegyekből a »kará­csonyfákkal. Másnap lejöttek a favágók a hegyekből és este minden házban ott csillogott, ragyo­gott a feldíszített karácsony­fa. A legnagyobbat és leg­szebbet a Fenyőtündér maga hozta el a jószívű, szerény gyermekeknek. Paulina Éva GYERMEKPOSTA Virág, Teri néninek „Már sokszor olvastam a Kelet-Magyarországban a gyerekek és a szocialista, bri­gádok kapcsolatáról. Én is szeretném elmondani a mi kapasolatumlkat. A vendéglá­tó vállalat Csályi Ferenc Szo­cialista Brigádjával állunk kapcsolatban, nagyon ara­nyos, kedves nénik, bácsik. Nyáron is volt több közös programunk, s most decem­berben pedig egy klubdél­utánon találkoztunk a Tél­apó-ünnepség alkalmából. Rövid műsort tanultunk meg, ajándékot is készítettünk ne­kik. Ők sem jöttek üres kéz­zel, mindenki kapott egy-egy csomagot.” — írja Dandóczi György a Nyíregyházi 2. szá­mú Általános Iskola negye­dikes tanulója. A Vásárosmaményi Általá­nos Iskola Olimpia úttörőőr­se egy kedves kapcsolatról számolt be. Egy idős nénihez járnak már huzamosabb ide­je: Eördög Györgymé Teri nénihez. Az őrs tagjai meg­tudták, hogy Teri néni na­gyon szeret olvasni, és sok szép régi könyve is van. Mi­vel azonban a szeme már nem a régi, a gyerekek ajánlot­ták föl: elmennek alkalomad­tán és felolvasnak neki. Ami­kor névnapja volt Teri néni­nek, az őrs virágot vásárolt, és felköszöntötte őt. Elismerés gyerekeknek, felnőtteknek A nemzetközi gyermekév a naptár szerint hamarosan befe­jeződik — ám persze, a gyerme­kek érdekében végzett munka nem ér véget. Az idén legkiemel­kedőbb tevékenységet folytató gyerekeket és felnőtteket jutal­mazott meg a megyei tanács a napokban. Elismerő oklevelet vett át a nyíregyházi színházban több gyerekközösség. A Baktalóránt- házi Általános Iskola Vidámság őrse, a Fehérgyarmati 1. számú Iskola úttörőcsapata, a 2. számú islcola bábcsoportja, a Gyulaházi Általános Iskola citeracsoportja, a kisvárdai Kodály Zoltán isko­la úttörőcsapata, a mátszalkai Zalka Máté iskola Kodály Zol­tán éneklő raja, a Nábrádi Álta­lános Iskola csapata, a nyírbog- dányi iskola úttörőgárdista tűzol­tó szakasza, a nyíregyházi 2. szá­mú iskola 4x100 m-es váltófutói, a 2. számú gyakorlóiskola fiú ko­sárlabdacsapata, a nyíregyházi 4. számú iskola énekkara és labda­rúgócsapata, a 7. számú iskola tájékozódó futó váltócsapata, a nyírlugos-szabadságtelepi iskola néptánccsoportja, a penyigei is­kola gyermekszínjátszói, a tisza- vasvári Kabay János iskola ter­mészetbarát szakköre, valamint a vajai iskola úttörő-idegenvezető őrse. Huszonkét gyerek egyénenként is megkapta az oklevelet: Almá- si Katalin, Benkő’ Tünde. Bor­bély Andrea, Czine Károly, Dé- csei Julianna, Farkas Gyöngyi, Héczei Eszter, Jakab István, Ke­lemen Angéla, Kiss Ferenc, Ko­vács Ágnes, Máthé Tóth Attila, Megyola József, Mihalkó Anna, Nagy Róbert, Osváth Irén, Ormos Edit, Simanovszky Katalin, So­vány Attila, Tisza Ibolya, Vasvá­ri Zoltán, Vincze Edit. A következő felnőtt kollektívák kaptak oklevelet és díszes emlék­érmet a megye tanácsától. A nyírmadai Béke Tsz, a nyír­bátori növényolaj gyár KISZ-bi- zottsága, a tiszavasvári Alkaloi­da, a tiszalöki Hódiköt Petőfi Szo­cialista Brigádja, a vásárosnamé-'• nyi faforgácslapgyár, a SZÁÉV művelődési bizottsága, a nyíregy­házi Igrice együttes, az Épszer KISZ-szervezete, a nagyszekere- si tanács, a Mátészalkai Áfész, a bátorligeti határőrőrs, a záhonyi MÁV Szabadság ifjúsági brigád­ja, a Nyírtassi Állami Gazdaság, a fehérgyarmati kórház bábcso­portja, a fehérgyarmati mérleg- gyár Kossuth Szocialista Brigád­ja, a mérki Darvas József Szo­cialista Brigád, a csengeri József Attila Szocialista Brigád. Tizenhárom felnőtt külön is át­vehette az érmet és emléklapot: Major József jármi tsz-elnök, Hu­tás József záhonyi műszerész, Mester Ferenc encsencsi tsz-el­nök, Áts József mátészalkai könyvtárigazgató, Pócsi József, a Nyíregyházi járási-városi Tűzol­tóság parancsnoka, Dézsi András rendőr százados, Takács Katalin nyíregyházi pedagógus, Fehér László vásárosnaményi lakatos, Illyés Magdolna tunyogmatolcsi könyvtáros, 3?abó Dé!neá,j'rtylr- 1 egyházi pedagógus, Szigétí Mik­lós vásárosnaményi óvodai szmk- elnök, Bugya Ferenc tiszalöki pedagógus, Bihariné Asbóth Emőke nyírbátori közművelődési dolgozó. Régi hagyományt ápolva, az évi terv teljesítése után dolgozók és gyermekeik együtt ünnepeltek a fenyő körül a Mezőgép fehér- gyarmati egysége ebédlőjében, december 20-án délután. Csepelyi Sándor szakszervezeti titkár köszöntője után könyvajándékot kap­tak a gyerekek, s megtekinthették a Salgótarjánban közönségdíjat nyert Puli Józsefné vezette bábcsoport műsorát. A 2. sz. iskola ta­nulói produkcióját közel 80 gyerek nézte meg. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (a függ. 6. folytatása). 6. Mely személy? 7. Értékes kártyalap. 8. Kétjegyű mássalhangzó. 9. Enikő becene­ve. 11. Hajóorr. 12. Pengetős hangszer. 14. Hája ..........tepertője. 16. Hántol. 18. Házi­állat. 20. Tőszámnév. 21. Kicsinyítő képző. 22. Tisztít (folyadékkal). 24. Halotti lako­ma. 25. Battéria. 27. Viadal, küzdelem, harc. 28. Filmforgató csoport. 29. Szétpor- cióz. Függőleges: 1. Távol-keleti nagy állam. 2. Tetejére. 3. Földművelő kerti szerszám. 4. C, régies helyesírással. 5. Folyékony zsiradék. 6. Megfejtendő. 10. Kézzel jelez. 11. Szájat nagyra nyit. 13. Műveltető igevégződés. 14. Sportöltözék. 15. Erős, határozott szándék. 17. Béke, oroszul. 19. Üzlet. 21. Szenny. 23. SEA. 24. Rajztinta. 26. Megyei bajnokság. 27. Kettőzve sportfogadás. Megfejtendő: függőleges 6., vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: A téli ünnepkörhöz kapcsolódó jelentős falusi események vol­tak a ... LUCA NAPI NÉPSZOKÁSOK. Könyvjutalom: Talárovits László Nyír­egyháza, Demeter Zoltán Besenyőd, Meg- lécz József Szakoly, Juszku Irén Szabolcs- veresmart, ifj. Szikora Péter Ibrány, Bó- di Csaba Mezőladány, Papp Katalin De- mecser.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents