Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-22 / 299. szám
1979. december 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Zöld sarok U gyancsak elcsodálkoztak a szülők, amikor az újabb mozgalomról hallottak. Két évvel ezelőtt a nyíregyházi járás 49 községében hirdették meg a Tiszta, virágos óvoda elnevezésű akciót a járási Vöröskereszt, a járási hivatal művelődésügyi osztálya és a Pedagógusok Szakszervezete irányításával. A kívülálló „csak” annyit vett észre, hogy a mozgalomban részvevő 79 óvodában egymás után szaporodnak a zöld sarkok a foglalkoztatókban, az óvodák udvarait gondos kezek takarítják, élővirágot, évelő növényeket ültetnek. Szaporodtak az ötletes szemléltetőeszközök a maguk készítette játékok. A múlt évben elindított akciót az óvodák megalapításának 150. évfordulója és a nemzetközi gyermekév tiszteletére hirdették meg. Megyénk legnagyobb járásában az volt a cél ezzel, hogy a sok apró óvodában is megpróbáljanak olyan körülményeket teremteni a 3—6 éves gyermekek neveléséhez, oktatásához, mint azt a modern lakótelepeken megszoktuk. A tárgyi feltételekhez tartozik szorosan az óvodák külső, belső képének formálása, csinosítása is. S az esztétikailag vonzó környezet gazdagabb élményt jelent a felcseperedő óvodásoknak is. Két év eredményét értékelték december 14-én a járási Vöröskeresztnél. Három kategóriát állapítottak meg és ezekbe sorolták a versenyző óvodákat. Kimagasló eredményt ért el a gáva- vencsellői, a geszterédi, az ibrányi 2-es és 3-as, a nagy- kállói 3-as, a nyírpazonyi, a nyírtéti, a tiszaeszlári, a ti- szalöki 3-as, a tiszavasvári 1-es és 4-es, valamint az újfehértói 4-es számú óvoda. A második kategóriában megszabott követelményeknek 12, a harmadiknak 17 óvoda felelt meg. A mozgalom győzteseit, helyezettjeit oklevéllel és felszerelési tárgyakkal jutalmazták. Annak örültek a szervezők, hogy az óvónőkön kívül az óvodák teljes személyzete és igen sok szülő is bekapcsolódott az akcióba. Csak az a kár, hogy a jó kezdeményezés híre a nyíregyházi járás határán még nem jutott túl... T. K. Nagyító alatt a pályaválasztás (5.) • Kampány helyett VÁRHATÖ-E tehát, hogy reálisabb lesz a JÖVŐBEN A PÁLYAVÁLASZTÁS? ELKERÜLHETÖK-E AZ IDEIHEZ HASONLÓ NAGYARÄNYÜ ÁTIRÁNYÍTÁSOK, CSALÓDÁSOK? VANNAK-E ÜJ KEZDEMÉNYEZÉSEK? HOGYAN LÁTJÁK AZ ILLETÉKESEK: KI-KI SA- JÄT MUNKATERÜLETÉT? Dr. Kuknyó János, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője: — Az általános iskolai pályaválasztási felelős munkája — társadalmi munka. Megbecsülését adminisztratív úton jelenleg nem tudjuk növelni, de feltétlenül szeretném hangsúlyozni, hogy mint tanárnak: kötelessége rendszeresen művelnie önmagát! Lépést tartani a szakmák változásaival! Nagyon súlyos gondnak tartom a divatos és nem divatos szakmák közötti arányeltolódást, de ne kössük be a szemünket, mert divat nemcsak az öltözködésben van, hanem másutt is. A középiskola propaganda- munkájáról az a véleményem, hogy az iskolák saját maguk szerezhetik meg jó, de rossz hírnevüket is. És végül az általános iskola alapozó szerepét szeretném kiemelni. Széles alapokon nyugvó általános műveltséget kell adnia, amelyre majd a szakműveltség felépül. Tartalmi gondok Gondjaink tartalmi gondok, és nem pedagógiai természetűek — nem siránkozni kell, hanem szervezettebben dolgozni érte. Eddig úgy látjuk: a technika nevű új tantárgy sokat fog segíteni. Dr. Dolinay Tamás megyei területi gyermekgyógyász főorvos, az iskolaegészségügyi hálózat vezetője: — Bár már csökkenő tendenciát mutat az arány, még mindig 11 százalékos megyénkben a koraszülés, durván minden nyolcadik gyerek koraszülött. Ezt nem lehet kihagyni, ha a pályaválasztásról beszélünk. Például több intézeti helyre van szükségünk, mert sok beutalandó gyermekünk volna. Nyíregyházán, az iskolás korú gyermekek ellátása viszonylag megnyugtatóan meg fog oldódni. Többi városunkban is fejlődésre számíthatunk. A községekben viszont a körzeti orvosok munkakörülményei lényegesen nem változtathatók. Elvileg minden gyermeknek legalább kétszer sorra kell kerülnie alapos orvosi vizsgálatra. Egyszer első osztályban, egyszer pedig hetedik-nyolcadikban. Ha az egészségügy, oktatásügy és a munkaügy tartalmasabb együttműködése megoldható, mi már az ötödik osztálytól kezdve jelezni tudnánk észrevételeinket. Kiszűrhetnénk az érzékszervi, szellemi és a mozgássérült gyermekeket stb. Hogy idejében más pálya felé orientálódjanak. Á szülők pályaismerete Juhász Gábor, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője: — Még hosszú ideig számolni kell azzal, hogy a szakmákat elsősorban a szülők választják. Pályaismeretüket tehát valamilyen formában, hatékonyabban, bővíteni kellene. A pályaválasztási hálózathoz tartozó szakembereknek alaposabban kellene ismerni és ismertetni a tennivalókat! Rugalmasabb pályairányító munkára van szükség, annak érdekében, hogy a valósághoz, megyei és nép- gazdasági igényeinkhez közelebb járó, reálisabb pályaválasztás alakuljon ki. Említsünk példákat azokról a területekről is, ahol a pályaválasztás apró munkáját végzik. Az egyik ilyen: pályaválasztási szakköröket működtet a SZÁÉV. Azokban a szakmákban indították, amelyekben évek óta utánpótlásgondok mutatkoznak. Fúrófaragó, barkácsoló gyerekek járnak a négy üzemi szakkörbe. Az eddigi tapasztalat kedvező: többen itt szerették meg az addig nem ismert munkafolyamatokat és ide jelentkeztek szakmunkás- tanulónak. A szakkörökről persze pedagóguskörökben megoszlanak a vélemények. Vannak akik úgy érzik: ez leszűkíti a gyermek érdeklődési körét, mások viszont a munkára nevelés eszközét látják benne. Mindenesetre beszélnek róla, remélhetőleg előbb-utóbb a legkedvezőbb formáját meg is találják. A másik példa: megszületett az első pálya- választási témájú szakdolgozat a tanárképző főiskolán, ahol pályaválasztási speciálkollégium működik. Ennek bővítéséről vagy újabb, hasonló formák bevezetéséről is érdemes volna gondolkodni, hiszen a főiskolai hallgatók előbb-utóbb mindenképpen kapcsolatba kerülnek a pályaválasztással. Áz életre nevelni! Azt is az illetékesek figyelmébe ajánljuk, hogy a jelentkezési lapok továbbításánál bizonyos ellentmondásokat tapasztaltunk. Két helyen kezelik az elutasított gyermekek papírjait, a szakmunkásképzőkből kimaradókét a pályaválasztási intézetben — a neheze tehát itt bonyolódik le —, a többi középfokú intézetből kimaradókét pedig a művelődésügyi osztályon. Furcsának találjuk ezt a kettősséget, mert félő, hogy sok bába közt elvész a gyermek! És — bár tudjuk, nem megyei, hanem országos probléma az iskolaegészségügy korszerűsítése — túl sok a panasz ahhoz, hogy megnyugodhatnánk !. - - - 5 Megyénk gyorsan fejlődik*. Szakemberszükségletét figyelembe véve: ezt az oktatási intézmények szerkezetének még gyorsabb, még rugalmasabb átállításával kellene követni. Több olyan oktatási formára van szükség, mely a termelőmunkában való elhelyezkedésre készíti fel a fiatalokat! És hogy évről évre minden újra kezdődik elölről, arra álljon itt példának egy rövid kis beszélgetés. Egy tízéves gyerektől kérdeztem az egyik iskolában. „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?” Azt felelte: — Felnőtt! Baraksó Erzsébet (Vége) A kisvárosi ezermester F ábián Lajos villanyszerelőmester négy évtizede közismert Fehérgyarmaton. A felszabadulás utáni években a régi téglagyár beindításánál, ugyanakkor mozi gépészként, majd a kitsz szerelőjeként dolgozott. Közel egy évtizede kisiparosként is megbecsült szakem- "ber. Nevét azonban szabad idős barkácsolásai alapján ismerte meg az ország. Földműves családból származik, s a gépiszeretet mellett jól megfér a földszeretet, s így lett a helyi kertbarátkor elnöke is. Mindig azon törte a fejét, hogyan lehetne könnyebbé tenni a mezőgazdasági munkát. Régi akkumulátor segítségével üzemelteti a több méter hosszú rúdon levő metszőollót. így nem kell fára mászni, s nem törd a tenyeret még a két centi vastagságú ág vágásakor sem a metszőolló. A kis villanymotor elvégzi az ember helyett a nehéz mu-nik^t. Nagy sikert aratott almahámozó gépe, mely óránként 2—2,5 mázsa gyümölcsöt hámoz, kívánalomnak megfelelő darabot szeletel, s a magházat is eltávolítja. Régi motorkerékpár felhasználásával oldotta meg a vegyszerezőgyomirtó együttest, mely két hordó felhasználásával 400 liter vegyszer kiszórását teszi lehetővé. Előnye a gépnek, hogy a szórófej két és fél méter szélességben benyúlik a fák alá, így a gyomirtásnak a törpefa sem akadálya. Házilagos kivitelű motoros kapájában 16—40 kés helyezhető el, így 1,5 m-re benyúlva a fa alá, a legalacsonyabb ág alatt is művelhető a talaj. Fábián Lajos kisgépei ismertek, ehhez maga is hozzájárult a különböző szakmai bemutatókon. Az igazi sikert a mindenttudó kis traktor hozta meg (szabadalmi bejegyzése van). Két tengelyen, 6 keréken gördül. Vezetőülésből, de kormányzással is irányítható. Körmöskerék- re is átállítható, de lehet egyik oldalon gumis, a másikon kormos kerék. A traktornak három, különböző fokozatú meghajtása van. Illeszthető a géphez fűkasza, magasnyomású permetező, áramfejlesztő, vízszivattyú, körfűrész, terménydaráló, szecskavágó, almadaráló, répadaráló. Télidőben tolólap kerül a közúti forgalomra is érvényes vizsgával rendelkező járműre. Másfél éve, a Budapesti Kertészeti Egyetemen rendezett országos kiállításon díjat nyert e jól használható kisgép, mely az egykori Fürge—3 típusú gép roncsaiból épült, s költsége ezresekben 'kifejezhető. Jelenleg használt hűtőszekrény motorjából légsűrítőt barkácsol, megvalósulás előtt áll almaszedő gépe, mely megreformálná az őszi betakarítási munkát. A kisvárosi ezermester mindig olyan új dolgokon töri a fejét, amely megkönnyíti a kiskertekben a munkát. Molnár Károly Mi a véleménye? Filetóth János Szalai László Tóth Géza Á kooperációról „A feladatok ütemes teljesítésével, a szerződéses fegyelem betartásával, a termelési kooperáció erősítésével váljék tervszerűbbé a vállalatok együttműködése.” (Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1979. december 6-i üléséről.) FILETÖTH JÁNOS, a Nagykállói Vasipari Szövetkezet elnöke: — Szerencsés helyzetben vagyunk 1979-ben, mert körülbelül 25 százalékkal lesz magasabb az eredményünk, mint terveztük. így a panasz sem tűnik talán mentegetőzésnek. — Abból kell kiindulnunk, hogy kapcsolataink sokrétűek. Nekünk is vannak megrendelőink, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Ganz- Mávag, vagy a Hajdúsági Iparművek. Ugyanakkor mi is megrendelők vagyunk, partnereink közé elsősorban a szövetkezetek, közöttük az Elekterfém, a nyíregyházi építőipari, a deme- cse^i.építgipari^ a ..vásjiros-^,, háményf *’ vegyesipari?"s! • Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet tartoznak. — A megállapodások értelmében nagy partnereink segítik a munkánkat. Anyaggal és alkatrésszel elsősorban. A Ganz-Mávag- tól például több milliót érő berendezést kaptunk, ez jó, de néha viszont gond az ellátás. Persze, ha az okokat keressük, a szálak messze is vezethetnek. Mert, ha nincs az üléshuzatokhoz szükséges anyag, akkor annak eredőjét, valahol az importban kell keresnünk. — De néha megfoghatóbb a hiba. Legutóbb történt, hogy a Ganztól egy felszólítást kaptunk, hogy a motorvonatokhoz szükséges olajtartályokat, öt darabot, szállítsuk, mert kötbért kell fizetnünk. A tartályok készen vannak, de a megrendelő nem tudott rézcsövet küldeni, mi pedig nem tudjuk azokat beszerezni, ezért nem is szállíthatunk. Egy másik példa, ami az együttműködések bonyolultságát mutatja. A Digép megrendelt tőlünk egy szerkezetet, de most, röviddel a szállítási határidő előtt sem tudják megmondani, hogy Óz- don gyártják-e az alapanyagot. Ráadásul a vásá- rosnaményi szövetkezet is érdekelt. Tehát ők nálunk reklamálnak, mi Diósgyőrhöz fordulunk, ők viszont Özdot kell, hogy sürgessék. SZALAI LÁSZLÓ üzemvezető : — Én kicsit szélesíteném a kört, és a kereskedelmet is bevonnám a kooperáló partnerek közé, hiszen nép- gazdasági szinten ez mindenképpen így van. Néhány alapvetően fontos szerszám nem kapható. Hiányzik mondjuk bizonyos méretű fúró, de mondhatnék mást is. Ezek hiányában szakembereink barkácsolni kezdenek. Szerencsére ügyesek, így viszonylag ritka az emiatt keletkező selejt, de van azért. Ilyenkor aztán kárt szenvedünk mi, elcsúszunk a szállítási határidővel, az már a megrendelőnek is baj, és sorolhatnám még a következményeket. Mindez a szerződéses fegyelmet gyengíti. — Vannak aztán kényszerkooperációk is. Nem jó a tmk-ánk, de nehezen is lehetne az. Mert ahány gépünk van, annyiféle. Míg mennek, nincs baj, de ha ísy- 1952-beti »Ö4é;szt)lí isiiben valami eltörik, le kell állnunk. Ilyenkor aztán kapkodhatunk, míg egy partnert találunk, aki elkészíti nekünk azt, ami ránk várt volna. És az ilyen kényszerdolgok nem mindig jók. TÓTH GÉZA lakatos, KISZ-titkár: — A házon belüli együttműködés sem zavartalan, noha úgy érzem, valóban nem ez a döntő. Nem kifogástalan sokszor a műszaki előkészítés. A lakatos az esztergályos miatt késlekedik és így tovább. Az anyag-, szerszám- és alkatrészhiányról csak annyit: ezen ha tudunk, házon belül is segítünk. Úgy például, hogy egymást közt cse- rebelélünk, hiszen van olyan anyag, amit az egyik folyamatban helyettesíteni lehet, de egy másikban már nem. — Az együttműködés zavarai igen érzékenyen érintik a gép mellett állókat. Csökken a keresetük, az idegeskedés pedig rontja a munkakedvet, pedig merem állítani, hogy az emberek többsége nálunk nem nézi hány óra van és ha kell, egyremegy hétköznap van-e, avagy vasárnap. Speidl Zoltán Munkaidő A munkaidő befejezése előtt jó fél órával a lakásszövetkezet vízvezeték-szerelője gondosan végigjárta a lépcsőház lakóit. Csengetett, majd közölte: szíveskedjenek a lakók kevesebb szennyvizet produkálni, mert a földszinti lakót elönti a... Többen értetlenül álltak az ügy előtt, hiszen még alig volt fél öt, s lett volna idő arra, hogy a szerelést, csőrepedést javítsák, akár késő estig. De hát a munkaidő lejárt, a brigád elvonult. Nem akadt senki, aki azt mondja: fiúk, ezt ma be kell fejezni, legfeljebb holnap kaptok szabad időt. Végtére is szolgáltatásról van szó, sürgős esetről, ami nemcsak egy lakót érint, hanem egy házat. Mondhatná valaki: mit akadékoskodik ez megint. Végtére is kidolgozták a munkaidőt, s nem ez a lényeg? Nos ez is, de erről mindig eszembe jut az a példázat, amikor az orvos a műtőben munkaidő végén összeférceli a beteg hasát s így szól: tegyék el, majd reggel folytatom. Elnézés, hogy összehoztam a csőszerelőt és a sebészt. De összehozta őket az eset abszurditása, (bürget)
