Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 19. Lányok, asszonyok az üzemekben Munka és könnyítések Egy évtizeddel ezelőtt Má­tészalka alig különbözött más, hasonló nagyságú tele­pülésektől: nagy szerencsé­nek számított, ha valaki a há­ziasszonyságot felcserélhette az ipari mlinikásnő státusá­val. Itt is kevés volt a női munkahely — csakúgy, mint a megye más, távolabbi ré­szein. Az utóbbi tíz év ebben is változást hozott. Olyan új, korszerű üzemek épültek, mint a Magyar Optikai Mű­vek gyára, ahol ötszáz, a fi­nomkötöttáru gyár, ahol több, mint hétszáz, s az új bútorgyár, ahol közel négy­száz nő dolgozik. De sok más új munkahelyet teremtettek a lányoknak, asszonyoknak: ma a városban dolgozók 40 szá­zaléka közülük kerül ki. Az első munkásévek, a gyá­ri légkör, a kötöttebb mun­karend megismerése után egyre többen vállaltak köz­életi, társadalmi tevékenysé­get is. Több nő kérte felvé­telét a pártba, tevékenyeb­ben vállalt munkát a szak- szervezetben. A legutóbbi vá­lasztások idején számottevő­en nőtt a nők aránya a ta­nácstagok és a KISZ válasz­tott 'testületéiben részt Vevők között is. Á fogjiásZtási Szö­vetkezetekben (mivel a ke­reskedelemben egyre nagyobb a nők aránya} minden har­madik testületi tag a lányok, asszonyok köréből kerül ki. Évek óta sokan tanulnak Mátészalkán. A most iparban dolgozók nagy része koráb­ban a mezőgazdaságban vagy a saját háztartásban tevé­kenykedett ; többségük szak­képzetlenül került az üze­mekbe. A szakmunkásképző intézetben hosszú évek óta 400—500 leány sajátítja el minden esztendőben az ipar, a kereskedelem, a szolgálta­tás területén a szükséges szakismereteket. De tanul­nak a felnőttek is: sok nő végezte el a dolgozók iskolá­ját, a város több üzemében kihelyezett osztályok működ­nek. Jó eredmény, hogy a munkahelyek többsége anya­gilag és erkölcsileg egyaránt ösztönzi, segíti a nők tovább­tanulását. A nők helyzetén javít az egyre bővülő háttér, a keres­kedelem és a szolgáltatás. Az új üzletekben, ABC-áruhá- zakban a hagyományos áru­kon kívül évről évre nagyobb mennyiségben talál gazdára a félkész étel, a konzerv, a mi­relit áru, a fagyasztott és elő­A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában több, mint 500 asszony és leány dolgozik. Képünkön: a szemüveglencsék utolsó ellenőrzése a csomagolás előtt. hűtött baromfi, hal. A keres­kedelem tovább is segítene: felajánlják a házhoz szállítás szolgáltatását, ám ezt még nem sokan , veszik jgénybe, ez a juttatás’ lassabban hódít, mint ahogy azt megérdemel­né. A szolgáltatások között gyorsabb ütemben nőnek vi­szont azok, amelyek a nők házi munkáját könnyítik, mint például a textiltisztítás, ruhavarrás. Új szalonok áll­nak rendelkezésre a szépítke­zéshez is: legutóbb a Felsza­badulási lakótelepen nyílt meg a szolgáltatóház, s benne fodrászat és kozmetika. A nők számára a család mellett a legtöbbet mégis a munkahely nyújthatja. Az ipari üzemekben több helyen szervezték meg az üzemorvo­si rendelést, amely kedvező­en érezteti hatását a nők, ter­hes anyák egészségének vé­delmében, valamint abban, hogy ezáltal csökkent a ter­melésből kiesett órák száma. A nagyobb ipari üzemeknél — a MOM-ban, az Erdért- nél, a finomkötöttáru gyár­ban, az ISG-ben és másutt — már természetes, hogy meg­szervezték az üzemi étkezte­tést. Évről évre javulnak a szociális körülmények is. Gazdag eredményekről szá­molhatnak be Mátészalkán — nemrégiben a városi-járási pártbizottság tekintette át a nőpolitikái határozat megje­lenése óta eltelt évtized ered­ményeit. — De tennivalók is vannak bőven: még nagyon kevés a női vezető, holott a lányok, asszonyok között sok rátermett, vezetésre is alkal­mas dolgozó van. A kereske­delemben még mindig nagy a nők fizikai leterheltsége, fő­leg a kisebb üzletekben ma­guk emelgetik a súlyosabb árukat is. Még többet kellene tenni a - nők közéletbe törté­nő bekapcsolódásáért. Ezek is hozzátartoznak ahhoz a kép­hez, amikor a nőnapon, az anyák napján köszöntik a lá­nyokat, asszonyokat. S mind gyakoribb, hogy a köszöntés, a virág mellé — hosszú évek jó munkájának elismerése­ként — kitüntetést, anyagi elismerést is átadhatnak. Változások a szakorvosi ellátásban A csengeri szülőotthon ja­nuár 1-től már nem fogadja a kismamákat: a szülészeti és nőgyógyászati ellátást ezentúl a fehérgyarmati és a mátészalkai kórházban vég­zik. Az érintett községek te­rületi megosztása megtör­tént. A fehérgyarmati kór­ház-rendelőintézethez tartoz­nak január 1-től a Csengeri Nagyközségi Tanács községei (Csenger, Csengerújfalu, Komlódtótfalu, Szamosbecs; Szamostatárfalva, Nagygéc, Csengersima, Szamosangya- los), Porcsalma, Pátyod, Tyú­kod, Ura. A mátészalkai kór­ház-rendelőintézet területé­hez tartozik Győrtelek, Gé- berjén, Fülpösdaróc, Ököri- tófülpös, Rápolt. Annak ér­dekében, hogy az ellátás át­tekinthető legyen, az emlí­tett községek lakosságának mindennemű járóbeteg-, fek­vőbeteg- és táppénzes ellátá­sát (tehát nemcsak a szülé­szeti-nőgyógyászati ellátást) a megnevezett kórház-rende­lőintézet végzi. Az első na­pokban érdemes a helyi ta­nácsokon tájékozódni, hogy a betegek elkerüljék a felesle­ges utazást. Seprűkészítők Hetven-nyolcvanezer seprüt készítenek évente Mátészal­kán, a háziipari szövetkezet­ben. Képünk: Madura Mi­hályné nagy gyakorlattal ké­szíti a keresett terméket. Módszervásár A Mátészalkai városi- járási KISZ-bizottság december 21-én délután az úttörő- és ifjúsági ház­ban a négy ifjúsági po­litikai képzési formában — aktivisták köre, ifjú­sági vitakör, KiLián-kör és a titkárképző tanfo­lyam — bemutató fog­lalkozást tart. A külön­böző körök vezetői azt ismertetik, hogyan vég­zik munkajukait és mi­lyen segédanyagokat (magnó, dia- és írásve­títő, térkép) használnak. A módszervásárra vár­ják a járás és a város propagandistáit és a kö­rök vezetőit, akik sok öt­lettel, tapasztalattal tér- hetnak majd haza. Csomaghegy a postán Közeleg karácsony és új­év, a posta állomás melletti raktárában már jó két hete a tetőig ér a száz községből beszállított csomag. Papp László, a mátészal­kai 2-es számú postahivatal vezetője éppen a reggeli já­ratokat indítja útba: — Meg­kezdődött a csúcsidő, mint­egy 1500 csomag érkezik hi­vatalunkba és közel kétezer küldeményt kell a mozgó­postához továbbítani az elkö­vetkező napokban — mond­ja. A mátészalkai postások felkészültek az ünnepi for­galomra. Megerősítették a vidéki járatokat, kilenc ko­csi csak a távolsági járatot bonyolítja le, míg a város­ban az év közbeni kettővel szemben három járművel szállítanak. A csomagszállí­tás zavartalan lebonyolítása és a gyorsabb továbbítás ér­dekében — ilyenkor több a romlandó, sürgős jelzésű cso­mag — vasárnap is kézbesí­tették a csomagokat és folya­matos a szállítás is. A száz községet és tizenkét gépjárművet mindössze húsz ember szolgálja ki — mondja a hivatalvezető — s ebben az utazószemélyzet is benne van. Ezért a felvételi irodákban dolgozó nők is vállalták a le­velek és képeslapok irányí­tását, egy-egy nap társadal­mi munkában. Ez azért je­lentős segítség, mert a száz község közül 27-nek a levél- küldeményét is a kettes pos­tán szortírozzák. A Nyírvasváritól Nagyhó­dosig, valamint Lónyától Sza- mostatárfalváig tartozó kör­zet pontos kiszolgálása nagy feladatot ró a szálkái postá­sokra, ezért kérik a kedves ajándékozókat, hogy vegyék figyelembe, csak húsz kilo­grammig lehet küldeményt feladni. Ha ezt megtartják, meggyorsítják saját és a hi­vatal dolgozóinak munkáját. — Természetesen a posta— vasút kapcsolata sokban be­folyásolja a munkánkat — folytatja Papp László. — Sze­rencsére éveken át jó kap­csolat alakult ki, olyan hely­re állítják a kirakásra és be­rakásra kerülő kocsijainkat, hogy azt gyorsain és jól meg tudjuk közelíteni. Ez is fon­tos, mert átlagosan mindösz- sze 3—4 perc jut egy csomag­ra, ezért fontos, hogy mind­egyik jól legyen megcímezve és szabályosan becsomagolva. (Zs.) A nemzetközi gyermekév jegyében avatták fel Mátészalka új, hatvanszemélyes bölcsődéjét a Keleti lakótelepen, a város lakossága sok társadalmi munkával segítette az új lé­tesítményhez szükséges pénz előteremtését. Ünnepi felkészülés a sütőüzemben A Mátészalkai Sütőipari Válla­lat és az áfész vezetői közösen beszélték meg a karácsonyi ün­nepre történő felkészülést. A több éves tapasztalat alapján a nagykereskedelmi egységek ve­zetőinek véleményét is megkér­dezték, illetve a pékáruk szállí­tási rendjében is megegyeztek. Tekintettel a hosszú ünnepre, a sütőipari vállalat a máskor szo­kásos 800 mázsával szemben, mintegy 2000 mázsa kenyeret süt. A választékra is nagy gondot fordítanak, lesz két- és egykilós burgonyásból, alföldiből és so­roksáriból egyaránt. Az ünnepi asztalok terítéke elképzelhetet­len sütemény nélkül. A napi sü­temények mellett diós, mákos és kakaós kelt és foszlós kalácsokat is sütnek a 14 üzemben. Kisebb mennyiségben mazsolás is kap­ható lesz. Mátészalkán minden évben igénylik a zsemleveknit, ezért ebből négyezret készítenek. A négynapos karácsonyra mint­egy 230 mázsa sütemény készül, ezenkívül 8000 piskóta tortalap is. Ezzel a város felszabadulás utáni első üzeme be is fejezi a termelést, ugyanis megkezdik a teljes átépítést, hogy jövőre az ünnepi ellátás idejére újra ;er- melésbe álljon. — Háziasszony vagyok. Ez így kevés, de három gyere­ket neveltem fel, s így dol­gozni nagyon nehéz lett vol­na. Az embereket mindig szerettem, így hát a három gyerek mellett is kevés volt a háziasszonyság. Más arcú tájról kerültem ide valami­kor, azt hittem, hogy soha­sem fogom megszeretni Má­tészalkát. Mondjam, hogy megszerettem? Ezt a Szálkát most nem nehéz szeretni, a húsz évvel ezelőttit nehezebb volt. Ezt a Szálkát, ami körü­löttünk van, valamikor el­képzelni, megálmodni kellett, de a régiben kellett meglát­ni a lehetőségeket. így és ta­lán ezért lettem tanácstag, ezért dolgozom a közéletben 1962 óta. A nőmozgalommal kezdtem, a nőtanácsban, ez meg is maradt. Ma is tagja vagyok a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő nőbizottságnak ... — Azt mondja, hogy sze­retnek az emberek? Persze, hogy jólesik ez. Tanácstag­ként több kérésre azt kell mondanom, hogy nem tudok segíteni, de ezt a nemet min­dig meg is tudom magyaráz­ni. Természetes, hogy a vá­ros gondjai szerteágazóak, sokfélék, hogy nem minden­re jut mindig. A tanácstagi beszámolóimon mindig sokan vannak. Azt szoktam monda­ni, hogy ha a választók elvár­ják tőlem, hogy egész éven át gyűlések sokaságára járjak, akkor elvárhatom, hogy min­den családból legalább egy ember eljöjjön egyszer ... Á városért — Hogy a háziasszonysá­gom ad-e segítséget a tanács­tagi munkához? A gondok lá­tásában mindenképpen. Ta­lán az is segítség, hogy több az időm, jobban megtalálható vagyok. Még nem voltam ta­nácstag, amikor már jöttek az emberek. Tanácsokat kér­tek a legkülönfélébb ügyek­ben. Akinek tudtam, segítet­tem megfogalmazni egy kér­vényt, levelet írni nyugdíj­ügyben és az élet ezerféle dolgában. Ebből lett aztán, hogy választáskor az embe­rek egyszer csak engem akar­tak tanácstagnak ... — Hogy örültem-e? A bi­zalom mindig jólesik. Sokan ismertek a nőmozgalomból, hiszen a nőtanács elnöke vol­tam 1970-ig. Az öröm azon­ban nem ez. Ezt az utcát pél­dául mi csináltuk a két ke­zünkkel és ha látom az újat, akkor emlékszem a régi göd­rös Damjanich utcára is. Más: most 185 tő rózsát ültettünk. Tövenként 15 forint volt a mi hozzájárulásunk, de senki se mondta, hogy nem ad. A tár­sadalmi munkával is ma­gunknak adunk és csak ad­dig nehéz a szervezés, amíg ezt nem értjük. — Igen. Az emberek is vál­toznak. Emlékszem, amikor még az első névadókat szer­veztük, én is szerveztem vagy ötvenet. Akkor még az is munka volt, ma' valahogy mindenkinek természetes. Ma kész műsorajánlatok, for­gatókönyvek vannak, akkor fél éjszakákat kerestem meg­felelj verseket, idézeteket. Apró dolog, de ezek az örö­mök teszik teljesebbé az éle­tet. — A tanácstag dolga? Kép­viselni a körzetet, de gondol­kozni városméretekben is. A másik: nekem dolgom az em­berek jó közérzete. Száznegy­venhat kicsi fa, a rózsák, egy utcatábla a falra, vagy pél­dául most bejártam a körze­tet, megkérdeztem, hogy ki hogyan áll a személyi szá­mokkal. Sok a nyugdíjasunk, az övékét összegyűjtöttem, elintéztem, hogy ne kelljen nekik járni utána. Kis dolog, de szegény ember az, aki csak a nagy eredményeket hiszi örömnek. — Hogy meddig csinálom? Miért? Amíg az embereknek szüksége van rá, amíg a vá­rosnak szüksége van rá. Az ember elkerülhet onnan, ahol születik, de ahol él, ott ott­hont is teremthet. Elmondta: Tóth Istvánná Lejegyezte: Bartha Gábor Az oldalrt összeállította: MARIK SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents