Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-15 / 293. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 15. Kommentár Ismét Trudeau? H at hónappal ezelőtt Joseph Clark, Kanada újonnan beiktatott miniszterelnöke magabiztosan sorolta, miként vezeti ki a hazánknál százszorta nagyobb országot a választásokon vereséget szenvedett liberális párt által okozott káoszból. Mi tagadás, Clark hatásos beszédei is hozzájárultak, hogy a tőkés világ válságából alaposan — és nem indokolatlanul — rémüldöző polgárság elforduljon korábbi kedvencétől, Pierre Elliot Trudeau liberális pártvezértől Alig fél év múltán a mindig fölényes mosoly ráfagyott Clark arcára. Csütörtök este a kanadai parlamentben 139:133 arányban a kormányt leszavazták, azt követően, hogy az új demokrata párt (NDP) éles bírálatban részesítette a jövő évi költségvetés tervezetét. Joseph Clark legfőbb hibájául azt rótták föl, hogy választási ígéreteiből mit sem váltott valóra, s Kanada gazdasági életében a várt javulás helyett észrevehető romlás következett be. A választók rokonszenve is elfordult a konzervatívok vezérétől. Egyes közvéleménykutatások úgy vélik: most ismét megnőtt a Trudeau-féle liberálisok iránt táplált bizalom, nem is akármilyen arányban. Ha hinni lehet a lakosság hangulatának, legalább 47 százalékuk adná voksát a liberálisokra, s alig 28 százalék támogatná a konzervatívokat. Meglehet, az erőpróbára nem is kell sokáig várni, Joe Clark — mintán kormányát leszavazták — állítólag komolyan foglalkozik a lemondás gondolatával. Edward Richard Schreyer, Kanada főkormányzója valószínűleg az újabb választások mellett dönt, s esetleg már februárban megnyitják ismét az urnákat. Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy Trudeau nemrég bejelentette: a liberálisok márciusi kongresszusán nem jelölteti magát elnöknek, hanem végleg búcsút mond a politikának. Az egykori miniszterelnöknél viszont aligha akad esélyesebb jelölt az új kabinet élére. Ha Clarktól elfordulnak a választók, alighanem ismét a liberálisok korszaka következik. Pedig Trudeau — Joe Clarkkal ellentétben — nem ígérte az adók csökkentését, sem a kamatlábak mérséklését. Ravaszabb és tapasztaltabb annál, hogysem olyannal kecsegtesse választóit, amit úgysem válthat valóra. Gy. D. A NATO-döntés veszélyes a békére A THSZSZ-kommentár elítéli az európai erőegyensúly megbontását Az európai közvélemény széles körű tiltakozása ellenére a NATO miniszteri tanácsa olyan döntést hozott, amely veszélyes a béke és a nemzetközi enyhülés ügyére nézve. Engedve Washington durva nyomásának, a NATO- országok külügy- és hadügyminiszterei beleegyezésüket adták, hogy Nyugat-Európa több országban új közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakétákat helyezzenek el, vagyis olyan, minőségileg új fegyverzetet, amelynek az a rendeltetése, hogy a térségben jelenleg fennálló erő- egyensúlyt a NATO javára változtassa meg és új stratégiai helyzetet hozzon létre Európában. Ezt a döntést olyan pillanatban fogadták el, ^amikor — objektiven nézve — semmi szükség sem volt arra, hogy növeljék földrészünkön a katonai szembenállás szintjét. Ellenkezőleg, a helyzet lehetővé tette a szembenállás szintjének csökkentését és azt, hogy megállapodás jöjjön létre a közép-hatótávolságú rakéták indítóállásai jelenlegi számának csökkentéséről. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama, arra törekedve, hogy megakadályozzák a nukleáris rakétafegyverkezés újabb fordulójának kezdetét, javasolták, hogy késlekedés nélkül kezdjenek tárgyalásokat a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök kérdéséről. A Szovjetunió — mint ismeretes — emellett készségét fejezte ki arra, hogy a jelenlegi szinthez képest csökkenti az ország nyugati részén elhelyezett közép-hatótávolságú nukleáris rakéták számát, ha Nyugat-Európában nem helyeznek el további ilyen rakétákat. A NATO-tagállamok azonban nem vették figyelembe ezeket a konstruktív kezdeményezéseket és az események menetét egészen más irányban befolyásolták. A NATO miniszteri tanácsa az elfogadott nyilatkozatban az új amerikai nukleáris rakéta fegyverrendszerek kifejlesztését azzal igyekszik „megindokolni”, hogy a Szovjetunió állítólag „jelentős mértékben” növelte harcászati nukleáris erőit. Emellett alaposan kiforgatják a tényeket, mivel a Szovjetunió az utóbbi két évben nyugati területein a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek hordozóeszközének számát egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növelte. Ellenkezőleg : mind a közép-hatótávolságú rakéták indítóállásainak, mind pedig a rakéták nukleáris töltetének számát valamelyest csökkentet- ték is A NATO által elfogadott intézkedések állítólagos „védelmi jellegéről” szóló „érveket” lényegében megcáfolja az amerikai kormányzat ötéves fegyverkezési terve, amelyet James Carter elnök hozott nyilvánosságra. Az amerikai kormányzat vezetője már bejelentette, hogy szándékukban áll ezt a tervet maradéktalanul végrehajtani, függetlenül a fegyverzetkorlátozási tárgyalások kimenetelétől. A Carter által ismertetett tervezet a fegyverkezési hajsza programja ennek alapját a támadó stratégia képezi, olyan agresszív stratégia, amely a Szovjetunió, valamint a Közel-Kelet, Afrika, Ázsia és Latin- Amerika országai ellen irányul. Éppen ezeknek a céloknak az elérésére hozzák létre az úgynevezett gyorshadtestet, növelik a haditengerészeti flotta és az Egyesült Államok haderői más fegyvernemeinek erejét. Ennek az ötéves tervnek, amely a katonai kiadások ugrásszerű növelését irányozza elő része a cirkáló szárnyasrakéták és a „Pershing—2” típusú rakéták gyártása és rendszerbe állítása is. A NATO miniszteri tanácsa legutóbbi ülésszaknak döntései és az ezzel egy időben nyilvánosságra hozott amerikai ötéves militarista program, azt a megvalósíthatatlan célt követi — és ezt a közelmúltban George Brown amerikai külügyminiszter nyíltan kijelentette, hogy a 80-as évekre létrehozzák az Észak-atlanti Tömb katonai fölényét. A közvélemény megtévesztésére törekedve, a NATO urai a brüsz- szeli határozat elfogadása után azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha ők lennének a tárgyalások kezdeményezői. Teljes felelősséggel ki kell jelenteni, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítéséről szóló döntésükkel azok a NATO-országok, amelyek megszavazták ezt a döntést, lerombolták a tárgyalások alapját. Az „erő helyzetéből” folytatott tárgyalások, amelyeket most a NATO ajánl, egyáltalán nem azonosak a felek egyenlő biztonságán alapuló tárgyalásokkal, amelyeket a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai javasoltak. Az „erő helyzetéből” elképzelt NATO-féle tárgyalások nem lesznek és ebben a kérdésben jobb ha senki sem csapja be önmagát. A NATO miniszteri tanácsa megsemmisítette a tárgyalások alapját a közép-hatótávolságú fegyverekről és ezzel súlyos felelősséget vállalt magára a fegyverkezési hajsza újabb fordulója miatt. KÖZÖS PIAC Á dublini bomba Az ír főváros egyik kastélyában tartott közös piaci csúcsértekezlet kudarca december fordulóján még egyszerűen pénzügyi, gazdasági katasztrófának tűnt. Ma már — a különböző visszhangok és a várható politikai-taktikai lépések ismeretében — a megfigyelők hajlanak a véleményre, hogy a félresikerült tanácskozás a Közös Piac politikai széthullásának kezdetét is jelentheti. A bombát Margaret Thatcher brit miniszterelnök robbantotta fel. CÁP-gondok A felszínen a vita egyik középpontja a Közös Piac úgynevezett mezőgazdasági árrendszere volt. (Ezt a „közös mezőgazdasági politika” angol nevének rövidítésével CAP-nak nevezik.) A CAP létrehozása jóval megelőzte Nagy-Bri- tannía közös piaci belépését. A CAP akkor elsősorban az EGK stratégiai-politikai központjának és egyben mezőgazdasági exportőrjének számító Franciaország igényeit tükrözte. Ennek értelmében a közös költségvetés túlnyomó részét a tagországok mindmáig a mezőgazdasági árrendszer szubvencionálására fordítják. Előnyben részesítik az exportőröket — miközben áldozatot várnak a kisebb, de technikailag jóval fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező államoktól. Emiatt annak idején Franciaország és az NSZK között bontakozott ki küzdelem, míg végül a nyugatnémet kormány felismerte, hogy rendkívül fejlett ipara és általános nyugat-európai gazdasági hegemóniája szempontjából d Közös Piac olyan óriási előnyöket biztosít, amelyek „megérik” a CAP áldozatait. Voltaképpen hasonlóképpen gondolkodtak Angliában a belépés hívei is. „Nyitott piacot” reméltek Nyugat-Európában az angol ipar számára. Úgy vélték, ez végső soron a fogyasztók számára is kiegyenlíti majd azokat a terheket, amelyeket a korábbi nemzetközösségi keretekben alacsonyabb angol élelmiszerárak emelkedése jelent. Nem így történt. Az elavult gépekkel dolgozó és alacsony termelékenységű ipar nem volt képes betörni a nyugat- európai piacra — a CAP terheit viszont Londonnak is viselnie kellett. Brit ultimátum Az eredetileg mezőgazdasági jellegű probléma így általános gazdasági gonddá vált Anglia számára. A Közös, Piac szervezete olyan, hogy minél nagyobb egy tagállam külkereskedelmében a közösségen kívüli szféra részesedése — annál nagyobb hozzájárulást kell fizetnie a közős alapba. Anglia szempontjából a Kilence- •ken belüli kereskedelem évenként csaknem három- miililiárd fontnyi deficittel zárul és az angol behozatal mintegy 60 százalékát még mindig a Közös Piacon kívül álló országok fedezik. Mindez együtt azt eredményezte, hogy a Ki- lencek költségvetésének 20 százalékát Anglia fizeti, holott a közösség össztermékében csak 16 százalékkal részesedik. Másrészt: a közös alapokból Anglia csak egymilliárd fontot kap vissza — miközben kétmilliárdot fizet be. Ez a legnagyobb deficit: a többiek közül csak az NSZK- nak van említésre méltó mérleghiánya (800 millió font körül), ezt viszont a nyugatnémet exporthegemónia messzemenően kiegyenlíti. A többi tagállamok közös piaci mérlege vagy egyensúlyban van, vagy pozitív. Nemzeti érdekek Dublinban látszólag ezen vitatkoztak össze a kilenc tagország vezetői. Margaret Thatcher brit miniszterelnök gyakorlatilag ultimátumot intézett a többi nyolc tagállamhoz a költségvetés átszervezésére és a brit deficit törlésére. A többiek ezt elvetették. Sőt, a Közös Piac történetében először még azzal sem törődtek, hogy a kudarcot valamiféle kompromisszumos közleménnyel leplezzék. A csúcsértekezlet résztvevői úgy váltak el, hogy három hónap múlva „még egyszer utoljára” megkísérlik elsimítani az ellentéteket egy csúcsértekezleten. Természetesen nem lehet tudni, mi történik a következő három hónapban. Az előjelek azonban azt mutatják, hogy a Közös Piac és ezzel egész Nyugat-Európa nagyszabású politikai változások előtt áll. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a tőkés világpiac általános helyzete miatt a vita egy „visszaesési időszakban” folyik. így a nemzeti érdekek törvényszerűen felszínre törnek és rendkívüli módon megterhelik a közösség egész szerkezetét. Egyre nehezebbé válik olyan, nemzetek feletti döntések meghozatala, amelyeket azután a tagállamok végre is hajtanak. Egy második ' tényező, hogy a Londonnal szemben álló tábor két legfontosabb országában, az NSZK-.ban és Franciaországban 1980-ban választások lesznek. Franciaországban a válság de Gaulle örököseinek a helyzetét erősíti, akik a hajdani elnök nézeteit követve mindig bizalmatlanul szemlélték Anglia bekapcsolódását a Közös Piacba. Az NSZK-ban a krízis súlyos problémákat jelent a kormányon lévő szociáldemokratáknak és abba az irányba tolhatja a mező- gazdasági szektor szavazói körében erős pozíciókkal rendelkező kereszténydemokratákat, hogy a győzelem reményében erőszakosabb és támadóbb politikát folytassanak. Ily módon az a pénzügyi-gazdasági köntösben jelentkező vita, amelynek Dublinban a világ tanúja lehetett — voltaképpen csak a jéghegy csúcsa. A jelenlegi világgazdasági helyzet szorítása és a nemzeti érdekek kényszerű előtérbe kerülése szétrombolhatja a Közös Piac jelenlegi, nemzetek feletti struktúráját. Ez önmagában véve is rendkívül komoly politikai következményekkel járhat. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy az „önmagában” kifejezés ebben a vonatkozásban nem létezik! A Közös Piac valamennyi tagállama egyben NATO-ország, és némi leegyszerűsítéssel a Közös Piac az atlanti blokk európai gazdasági szervezete. A piac szerkezetének módosulása ily módon a NATO tagállamainak egymás közti viszonyát is megváltoztathatja. Ez pedig elsőrendű politikai, sőt stratégiai kérdés. (i. e.) Aranyvasárnap is keresse fel a Kelet Áruházai Nyitva: 9—14-ig. 30%-os ÜNNEPI AJÁNDEKVÁSÁR, AMÍG A KÉSZLET TART, az áruház konfekció-, kötött-divatáru, cipő- és méter osztályain, valamint az 1. sz. vegyesruhaboltban és a jósavá- rosi gyermekruhaboltban. Áruajánlataink: Konfekcióosztály: Méterosztály: Cipőosztály Férfi kártolt szövet átm. kabát Női szövetkabát Női műszőrme bunda (fekete) Hímzett zsúrabrosz 70x70-es Hímzett zsúrgarnitúra Hímzett zsúrabrosz 80x80-as Hímzett futó 35x60-as Női félcipők és férfifélcipők különböző méretben és színben Kötött-divatáru osztály, I. számú vegyes ruházati és a gyermekbolt ajánlata: Gyermekacril-pulóverek 1—3-ig és 6-os méretben nagy választékban és még sok más árucikk várja vásárlóit. A család minden tagjának vásároljon ajándékot a Kelet Áruház minden igényt kielégítő áruválasztékából. Pénzt, időt és fáradtságot takarít meg, ha áruházunkban vásárol! Jó vásárlási! Kellemes ünnepeket, és Boldog új évet kíván minden kedves vásárlójának a KELET ÁRUHÁZ (1423)
