Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-13 / 291. szám
1979. december 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ACÉLÁRUGYÁR, TISZASZÁLKA Pontos minden méret? Ezt vizsgálja Kis Pál és Hamar István. Olvasóink kérdezték Munkaidő a tsz-ben Kerényi József nyíregyházi, Siket Pál vásárosnaményi és több, termelőszövetkezetben dolgozó levélírónk érdeklődött a munkaidő megállapításáról,- a termelőszövetkezeti munkarend előírásairól. Levélíróinkat a MÉM, a MüM, a TOT és a MEDOSZ együttes állásfoglalása alapján tájékoztatjuk, és elöljáróban elmondjuk, hogy a termelőszövetkezeti dolgozók munkaidejének tartamát — a jogszabályok keretéi között — a munkaügyi szabályzatban vagy kollektív szerződésben, a vezetőség állapítja meg. A termelőszövetkezeti dolgozók éves munkaidejének alsó határát az 1967. évi III. törvény végrehajtására kiadott 7/1977. (III. 12.) Mt. számú rendelet írja elő. Eszerint a tagok által teljesítendő munkaidő alsó határa nők esetében évi 1000 óra, férfiak esetében pedig 1500 óra. A 19/1977. (V. 25.) MÉM —MüM számú együttes rendelet az alaptevékenységben, az éves munkaidő felső határát — túlórával együtt 3000 órában határozza meg. Az alaptevékenységen kívüli tevékenységekben dolgozók éves munkaidejének felső határa 2500 óra. E dolgozók esetében további korlátozás: a havi munkaidő 270 óránál és napi 12 óránál hosszabb, illetve napi 6 óránál rövi- debb nem lehet. A túlóra tekintetében is eltérőek a szabályok. Az alaptevékenységben dől-1 gozók részére túlórát csak az ' évi 3000 órás kereten bélül lehet elrendelni, az alaptevékenységen kívül foglalkoztatottak esetében azonban havonta személyenként 30 túlóra rendelhető el, az évi 2500 óra felett. A jogszabály a vezetőség hatáskörébe utalja az éves munkaidőkeretnek havi, heti, napi munkaidőre való felbontását. A munkaidő meghatározott munkakörökre, kisebb, vagy nagyobb részlegekre, meghatározott időszakra eltérő is lehet. Az alaptevékenységben dolgozók munkaidejének megállapításánál kétszeres differenciálás is lehetséges. Egyrészt az idényre megállapított magasabb törvényes munkaidő, másrészt pedig az idényre előirányzott túlórák útján. Lényeges, hogy az éves törvényes munkaidő és az elrendelhető túlóra elkülönüljön, és együttes mértékük ne haladja meg az évi 3000 órát. (s. á.) Sohasem jegyezték a legjobb szabolcsi üzemek között a Magyar Acélárugyár tisza- szalkai üzemét, igaz, az el- marasztalandók közt sem nagyon szerepelt a neve. Ügy fogalmazhatnánk talán: csendben, kissé talán árnyékban dolgoznak ott. Nem volt egyszerű Pedig Koroknál Ambrus, a gyár igazgatója szerint, apróbb lépésekkel is előre lehet jutni. Hiszen, ha azt vesszük figyelembe, hogy az egy évvel előttihez képest a hatékonyság forintban kifejezhető növekedése 1979-ben kevés híján kétszeres, ha tudjuk, hogy 60 millióval termelnek többet, mint tavaly — ráadásul létszámnövelés nélkül, — s ha nem feledjük le a képről az önköltség 10 százalékos csökkentését, akkor kétségtelen az előrehaladás ténye. — Jobban ügyeltünk az anyagfelhasználásra — mondja Bunna István, a párttitkár. — Rendeztük a normákat — egészíti ki Szedlár Sándor főmérnök. — Javult a munkaidőalap kihasználása — szól Koroknál Ambrus, — úgy 85 százalékát már valóban munka tölti ki a napi 8 órának. Aki azt hiszi, pontosan olyan egyszerű volt elérni mindezt, mint elmondani, téved. Mert figyelemre kellett szoktatni az embereket, arra, hogy megértsék: még az acélforgácsnak is értéke van; az órabéres kényelem helyett a norma szűknek látszó ruháját kellett felhúzni, az irányítóknak pedig muszáj volt előre gondolkozni, hiszen szervezni, átszervezni, enél- kül nem lehet. Állni ugyanis — ellentétben a múlttal —, idén egyetlen órát sem kellett, mindig volt munka, amivel az elmaradót helyettesíteni lehetett. Legtöbbjük átképzett Azonban, ha a későbbiek során külső eredőjű nehézségekről is szó lesz, nem szabad megfeledkezni az objek- tívnek nevezhető jóról sem. Elkészült ugyanis a csarnok, ahol a fúrókat gyártják, és teljességgel megszűnt a szabad ég alatti munka. Csak aki ismerte a régebbi viszonyokat, értékelheti igazán ennek a jelentőségét. Kétségtelen, hogy akadtak gondok is. A minőséggel például. Igaz, nem sok, és a hibák többnyire javíthatók is; oka sem a munkásokban keresendő, mert a rossz tompahegesztő gép okozta, de került annyi kifogásolható áru, hogy legyen min elgondolkozni. Ha máson nem, hát a géppark állapotán. Az új csarnok üzemvezetői irodájában Margita Mariann esztergályos azt mondja: — A munkát anyagellátási zavarok hátráltatták, és az új csarnok is, csak az év közepe óta áll. Kozma Béla esztergályos szerint: — Ez a szakterület a többségnek még friss ... — De — szól közbe Margita Mariann — ha a feltételek adottak, akkor a normát mindenki teljesítheti. Hamar István diszpécser és Szabó Bertalan esztergályos, így vélekednek: — A dolgozók többsége átképzett, ők úgy fele részben felelnek meg a követelményeknek. Ezen az akaraton kívül —, csak a gyakorlat enyhíthet. Kis Pál géplakatos, figyelemre méltó dolgot mond: — Pesten ismerkedtünk a munkával. Egy bizonyos, hogy ott, rugalmasabban intézkedtek, ha bármi nehézség támadt. Persze az is igaz, hogy ott a csigafúró üzemnek is külön tmk-ja van, és mások is a lehetőségek. Ne feledkezzünk még meg valamiről: Budapesten fél évszázada foglalkoznak azzal, amit itt, a többség kóstolgat csupán. Mit lehetne jobban? — A marógépek elhasználódtak — szól az egyik. Néhány lépés előre — Nagyobb előretartással kellene a nyersanyagot előkészíteni — véli a másik. — A munkaidőt még jobban lehetne kihasználni, legalább a kilenctizedét... — mondja a harmadik. — Ha a szervezés még jobb lesz, még kevesebb lesz az állásidő. Aki nem szakember, de gépet már sokat látott,, az is hamar észreveszi: némelyikük bizony rozoga már. — Van néhány leírt gépünk — mondja a főmérnök — .ezeket most értékesítjük, más berendezéseket viszont rég meg kellett volna kapnunk, de az NDK-ból nem szállították még őket. — És néhány szakemberre is szükségünk volna, vegyészmérnökre, vogy kohászmérnökre mindenképpen —, véli a párttitkár. Hol tart ma Tiszaszalka? Sokkal előrébb, mint tavaly. Hogy végül is mennyit ér ez, eldönti majd hamarosan az esztendőt záró számvetés. Ami pedig a jövőt illeti: 1980-ban egyedi gyártás nem lesz, nem fognak havonta tízfajta szerkezetet készíteni. Kevesebbféle lesz belőlük, de hosszabb távra szólóan. Néhány lépéssel az is előbbre viszi majd őket. SpeidI Zoltán Jó barátok A hosszú ebédlő falát mutatós táblák díszítik. Barátságosabbá, otthonosabbá teszik az egyébként egyhangúnak tetsző helyiséget. A táblákon fényképek, dokumentumok mutatják be a távoli Szibéria ezernyi csodáját, a Szovjetunió technikai újdonságait. Az ötös számú Volán Vállalat dolgozói ebéd után a szusz- szanásnyi szünetben meg-meg- nézik a táblákat, amelyeken rendszeresen cserélik az anyagot. A táblakészítés jelentősebb munkáját a vállalat Fidel Castro nevét viselő szocialista brigádja vállalta — a barátság jegyében. A vasas fiúkból álló brigád személyes, tartalmas kapcsolatot teremtett szovjet emberekkel. . A brigádvezető Lövei Béla, autószerelő. Egyben ő a vállalat MSZBT-tagcsoportjá- nák kultúr- és sportfelelőse. — Kulturális tevékenységünk nem merül ki abban, hogy a szovjet filmhét keretében megnézzünk néhány filmet. A kapcsolatunk élő. Minden évben rendezünk szellemi-kulturális vetélkedőket, vállalatunk dolgozóinak a Szovjetunióval, a vendégül látott szovjet katonáknak Magyarországgal kapcsolatos kérdésekre kell válaszolni. Idén először vegyes csapatokat állítottunk össze a vetélkedőn. A nyelvi nehézségeket áthidaltuk. Sportnapot Beregszászban rendeztünk. Minden rendezvényen tanultunk valamit. Tavaly az MSZBT Országos Elnöksége oklevéllel tüntette ki a brigádot. Persze a vállalat még sok más brigádja is aktív részese a tagcsoportnak. A Barátság II. kő- olajvezeték építésénél műszaki kollektívájuk rendszeresen segített szovjet mérnököknek, munkásoknak. Az építkezés végén a szovjet minisztérium emlékplakettel köszönte meg segítségünket. Sok-sok olyan tárgyi és írásos emlék található a vállalat központjában, amely a barátság ápolását jelzi. A vállalat gazdag könyvtárában bőségesen megtalálható a szovjet irodalom. A tömött polcokon képzőművészeti ismertetők és alkotások is láthatok. A könyveket elsősorban fiatalok olvassák. Zsoldos László, a vállalati KISZ- bizottság titkára: — Akcióprogramunkban minden évben szerepel az MSZBT-tagcsoport segítése. A nyíregyházi 15-ös iskola úttörői a mi közreműködésünkkel találkoztak szovjet katonákkal. A találkozónak főleg az orosz tagozatos gyerekek örültek. Kapcsolatunk a komszomolistákkal nem kampányszerű. Többen személyes, jó barátságot kötöttünk szovjet fiatalokkal. A közelmúltban, pontosabban november 27-én KISZ-bizottságunk a tagcsoporttal közösen anké- tot szervezett szocialista brigádtagoknak. Az ankéton a szovjet irodalomról volt szó. Szeretnénk, ha a brigádtagok jobban megismernék a szovjet irodalmat. Az MSZBT tagcsoportjának ügyvezető elnöke Gál Ti- borné. Jól beszél oroszul, ő a „híd”, a barátság összekötője. Eredményes munkájáért, pontosabban társadalmi munkájáért ez év november 7-én MSZBT aranykoszorús jelvénnyel tüntették ki. — Barátságunk meghitt, több szovjet családhoz bejáratosak is vagyunk. Az asz- szonyokkal néha együtt járunk bevásárolni, családi ünnepekre, névnapokra is eljárunk egymáshoz. A nyáron a Volán sóstói üdülőjében a város tagcsoportjainak találkozót szerveztünk. — Az ötös számú Volán Vállalat tagcsoportját a legjobbak között emlegetik. — Valóban sikeres a munkánk és ez főleg érzelmi okokra vezethető vissza. Vállalatunk 3200 dolgozója közül mintegy hatszázan folyamatosan és aktívan vesznek részt ebben a mozgalomban. N. L. A mérnöknő megméretett Amióta ember az ember, mindig szeretné megmérni magát. Változik a mérniva- ló is és vele a mérték. A vágy mégis sürget, ezért választottuk jobb híján mértékül a tettet. Kik vagyunk és mennyit érünk? Béres Lászióné, a SZAVI- CSAV kútépítési üzemének vezetője. Egyike azoknak a fiatal mérnököknek, akik munkájukat nemcsak elvégzik, hanem munkatársaik igyekezetének irányt és célt adnak, hogy segítsenek úrrá lenni a vállalati gondokon. Ezen felül enged kereső, kutató, próbáló hajlamának. — Miért vállal magára több és nagyobb feladatot, mint ami a kötelessége és elvárható? — Tulajdonképpen azért, mert öt évig olyan munkaterületen dolgoztam Debrecenben, ahol gyakorlati hajlamokat nem lehetett érvényesíteni. Mindig vágytam arra, hogy valami eredményt lássak a munkámban, és ezt Nyíregyházán megtaláltam. Amikor például egy kutat megcsinálunk, rögtön látszik, hogy jól vagy rosszul sikerült. Ha problémák adódnak, törhetjük a fejünket, hogyan lehet rendbe hozni. Ez mindenképpen olyan dolog, amire minden mérnök vágyik. £j| — Valóban szép, de a vállalkozások mindig kockázattal járnak. Elgondol valamit, hozzáfog a megvalósításhoz és ekkor nehézségei támadnak. Ez a válságos szakasz, amikor leginkább eltán- torodhat a munkától, mert adódnak sikertelenséget jósoló jelek. Mi tartja mégis elgondolása, megkezdett munkája mellett? — Vannak kitartó és eltán- torodó emberek. A múlt évben például minden jól sikerült, ebben az évben viszont olyan gondok kerültek elő, amelyek nehéz próbára teszik az embert. Ha valaki tisztában van vállalt munkája jelentőségével, ha tudja, hogy kudarc nélkül nincs emberi tevékenység és annak bekövetkezésével számot vet, akkor nem tántorodik el. jjSI — Könnyű ezt mondani! De mit jelent a mindennapokban? Értsem úgy, hogy a válságos időszakban nem alszik? — Igen! Nem alszom! És nem csak én nem alszom, nem alszik senki azok közül, akik illetékesek a dologban. Sokszor a családom sem alszik. "Hl — Mostani munkája te- hát megfelel egyéniségének. Hol tanult, mit tanult, azt végzi-e, amire iskolában felkészítették? — 1973-ban a Miskolci Műszaki Egyetem bányamérnöki karán lettem geológusmérnök. Vízügyi vonalon helyezkedtem el rögtön és úgy hiszem} hogy ezzel meg is találtam azt a területet, amit kedvvel mondhatok magaménak. Ez nem a klasszikus geológia, az igaz, de a vízügy annyira szerteágazó, hogy nekem való terület is található benne. A kútépítés az én egyéniségemhez a legmegfelelőbb eddig. értünk el, hogy tavasztól a korábbi hozam kétszeresét adják. Ez nagy dolog. Nagy megtakarítást értünk el. jjjj — Mit érzett, amikor be- bizonyosodott, hogy a vállalkozás sikerül? — Örömet éreztem és mindnyájan örültünk, akiknek köze volt hozzá. A mi szakmánkban van egy nagy cég, a Vízkutató és Fúró Vállalat. Ott sok szakember és osztály végez kutatásokat és mégis a mi kis társaságunk produkálta a megoldást. — Ez kárpótolta a vál- ságos időszak izgalmaiért, törődéseiért és feszültségeiért? — Nemcsak kárpótolt. Ennek az örömnek van egy maradandó eleme, ami nem múlik el, hanem beleépül az emberbe és új próbálkozásokra lendíti. — Ez a jövőnek szóló elem. Ahogy értelmezem, az ember mintegy megnő általa és olyan tennivalót keres vagy választ magának, ami nagyságával is neveli, de új kihívást és erőpróbát is jelent számára. — Igen. Az ember megméri vele magát. tt| — Akkor forduljunk a jövő felé. Mik o tervei? — A vízügy, amint már mondtam, nagyon szerteágazó, nehéz megismerni. Én szeretném még jobban ismerni. Annál is inkább, mert vállalatunk most fog beszerezni korszerű berendezéseket. Az újhoz idomulni, kitanulni, embereket úgy oktatni, hogy alkalmassá váljanak a berendezések működtetésére, nagy feladat. Fontos is, mert fizikai dolgozóink közt csak három-négy a szakmunkás, a többi segédmunkásként tanult bele a szakmába. Most indítunk tanfolyamot a részükre, ott tanítani fogok. Ez számomra érdekes és érdemes terv. — Nem vezet egyéni kí- váncsiskodás, de hallani szeretnék valamit a magánéletéről is. — A diploma után nem sokkal férjhez mentem, a férjem is ugyanezen a szakon dolgozik. Több, mint hat éve vagyunk házasok, eddig gyerekre nem gondolhattunk komolyan, mert nem volt lakásunk. Most majd rövidesen lesz. ügy gondolom, nagy hátrány, ha valaki huszonhárom éves korában kezd dolgozni... r«|J — Nagy szerencse, ha a szakma belesimul az ember életébe és a személyiség áthatja a szakmája gyakorlását. A legszerencsésebb viszont, ha ezen felül az ember rátermettsége folytán „érzi” is a szakmáját összes gondjával, bajával, elvárásával együtt. Szavaiból azt gyanítom, hogy ön ilyen szakember. Erre vall az a siker is, amit mostanában ért el, pontosabban szólva, most van kibontakozóban. Jól gondolom? — Az üzemünknek éves terve van, ezt teljesítenünk kell. Emellett a vállalatnak vannak vízműkútjai, amiket úgy kell karbantartani, hogy a város ellátásához elegendő vizet adjanak. Igen ám, de a kút is „öregszik” és kevesebb vizet ad. Ilyen a mi vállalatunk kótaji vízműtelepe. A kutak egy része már csak félannyi vizet ad, mint kezdetben. Tavasszal ezeknél a kutaknál kipróbáltunk egy módszert, amiről most nem szólok, mert szabadalmazás alatt van, használtunk egy vegyszert és olyan eredményt — Korábban kezdeni előnyösebb? — Igen! öt-hat év kell ahhoz, hogy az ember alapot rakjon. Mi mostanra jutottunk oda, hogy megvannak az alapok bizonyos életelképzelések valóra váltásához. jtö| — A hivatása gyakorlá- sa mellett mivel foglalkozik a legszívesebben? — Elég prózai dolog, de a férjemmel szeretünk kertészkedni. Egyszerűen a természet utáni vágy ez. Utazni is szeretünk. Egyelőre nincs rá pénzünk, pár éve nem nagyon utazunk, hogy minél előbb saját fedél legyen a fejünk felett. Majd ha lesz rá- való, ismét utazni fogunk. Szeretek olvasni, szeretek zenét hallgatni... De a zene olyan dolog, hogy olykor fáraszt, máskor jólesik. Egy időben például az operát szerettem. Különben a komolyzene nem nagyon érdekel és ami nem érdekel, attól sajnálom az időt. Inkább fordítom olyanra, ami örömet okoz. Szabó György Hosszabb távra, gazdaságosan
