Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-13 / 265. szám
1979. november 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 FEGYELMI Á z igazgató gondterhelt volt, amikor felkerestem. Régi, jó, mondhatni baráti kapcsolatunk jogosított fel, hogy rákérdezzek: mi a baj oka. Először még vonakodott, aztán beszélni kezdett. Gondolom azért, mert neki is jólesett, hogy gondjaitól, szorongásaitól szabadulhat. Ismerjük el, dolguk sokszor nem köny- nyű. Megtalálni azt, aki érdek nélkül, megértőén, jóindulattal hallgat, nehezebb, mint bárki is gondolná. S miután az igazgató is ember, aki saját bajától akkor szabadul a legjobban, ha kibeszéli magát, ez az alkalom láthatóan kapóra jött. Egy fegyelmi ügy nyomasztotta. Két fiatal középvezetőt kellett elmarasztalni, mert munkaidőben iszogattak, kártyáz- gattak. Igaz, csak egyszer, de ez is elég. A megtorlásra szükség volt, mégpedig olyanra, ami nevelő szándékú. Addig nem is volt baj, míg az anyagi kedvezmények megvonása körül zajlottak a dolgok. De jött a visszaminősítés, az ügy nyilvánosságra hozatala. Aztán kiderült: az egyik fiatalembert, akinek már utolsó figyelmeztetése volt a pártban, ki fogják zárni az ügy miatt, a másik fegyelmije meg egy kiváló munkásőr szakaszt foszt meg a megtisztelő címtől. Vagyis a büntetésnek sok más kihatása is van. De vajon mindezek azt indokolják, hogy a vezető elnéző legyen? Az igazgató álmatlan éjszakái után is úgy döntött: szigorából nem enged. Nem teheti, hiszen ha gyenge, akkor precedenst teremt másoknak, és lavinát indíthat el: egyeseknek lehet, másoknak nem? Szülessen meg a határozat, mely példát mutat. Ha úgy tetszik, riaszt, visszatart, megfélemlít, nevel. Amint hallgattam barátom eszmefuttatását, a saját magának feltett kérdéseit, az arra adott válaszokat, a mély, felelősség- teljes vívódást, megértettem: az emberség, a türelem határai mindig pontosan meghatározandók. Nagy közösség közhangulatáról, becsületéről, igazságérzetéről volt itt szó. A tét nem két ember büntetése, hanem egy egész gyár fegyelme volt. Életünk sok csapdával tarkított. Gyakran éppen a humanitás, a megbocsátás jelentheti azt. A mai kemény követelmények korszakában nem szabad ezekbe oktalanul beleesni. De akkor vállalni kell a népszerűtlen határozottságot, a sok következmény minden ódiumát. Az igazgató vívódását egyre jobban megértettem. Szokatlan dolog az opportunitást félretenni, s csak az igazságra tekintettel lenni. De másként cselekedni nem lehetett. Az ügy azóta megnyugtatóan lezárult. A vihar elült, a konzekvenciákat ki-ki levonta. A nagy közösség elégedett. Az igazgató megnyugodott. Az igazság erősebb a megszokásnál. Bürget Lajos Lemezradiátor A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben műszakonként átlagosan 300 négyzetméter lemezradiátort. gyártanak exportra. Szabó Sándor és Király István a radiátorelemeket hegeszt! össze. (Császár Csaba felvétele) TERHELÉS MÉLYPONTON Tartalékok talonban Tanulságok az újfehértói gyapjúszövetben Felsőfokú jelzőkkel lehet illetni az újfehértói gyajúszövőgyárat. A megye legszebb ipari létesítményeinek egyike a fél- milliárdos költséggel épült üzem. Az iparágon belül a felszabadulás óta ez a legnagyobb gyár, amit építettek. Több száz helybeli lánynak és asszonynak ad munkát. A fonodái előkészítőben világszínvonalon álló gépek működnek. Mégis, éppen a fonoda termelése az, ami hónapokon keresztül gondot okozott Ujfehértón, s a vállalati központban, Újpesten.^ A korábbi, napi négyezer kilón felüli termeléstől jócskán elmaradtak a nyáron. Mindez nemcsak az üzem, hanem a vállalat tervteíje- sítését, nyereséges gazdálkodását veszélyeztette. Rossz anyag, vezetési gondok? Vélemények a lemaradásról: — Változott a feldolgozandó termék minősége, de már haladunk ki a mélyről — mondja Gertner József, a fonoda vezetője. — Mindennap téma volt a fonoda. Szerintünk a lemaradás fele a rossz összetételű fonalból ered — vélekedik Váradi Béla, a gyár igazgatója. — Igaz, hogy nem mindig volt kedvező a fonal összetétele, azonban a lemaradásban nagyobbrészt vezetési hibák játszottak közre — állítja Bosnyák Tamás, a vállalat igazgatója. Az újfehértói kisebb termelés azt eredményezte, hogy az anyagyárban, Újpesten túlórát is igénybe kellett venni a lemaradás csökkentésére. A vállalat az ellen sem tehetett sokat, hogy a poliészterviszkoza összetételű fonalak helyett több poliésztergyapjú összetételűt gyártsanak, mert a megrendelések alakulása nem tőlük függ. Egyébként az év elején az is eredménynek tűnt, hogy a március közepéig akadozó anyagellátás helyett végre állandóan volt miből termelni. Csakhogy éppen ezután következett be a visszaesés, a termelés zuhanása. A gyenge termelés okait elemezték, vizsgálták. A gyáron belül igyekeztek feltárni a hibákat, és a vállalat vezetése is egyre jobban odafigyelt a termelés alakulására. A fonodába tapasztalt szakembert küldtek a munkásokat segíteni, Pencsev Ilona nyugdíjas főművezető személyében. — Hiányzik még sok lánynál a gyakorlat — jegyzi meg mindenki „Ilonka néni”- je. — Te például mennyivel hajtod a géped? — kérdezi Nagy József nétol. — Hétezres fordulattal. — A másik gépen van olyan, aki nyolcezerrel megy. Az többet teljesít. Jutalom kéthetente Nagy Józsefné az átlagos szakmunkások közé tartozik. A keresetével, a havi 3000— 3400 forinttal elégedett. így mondja: — A dolgozótól is, de az anyagtól is függ, hogy menynyit keres. A fonóinők egy része beta- nítqtt munkás, de egyre többen állnak munkába, akiket a gyár képzett ki szakmunkásnak. A teljesítmények azt bizonyítják, hogy a szakmunkások több gépen alkalmazhatók, jobban megállják a helyüket rövid gyakorlat után. — Aki olyan fonó, az kap egy állandó gépet — magyarázza Káposznyák Mária. Mármint olyan megbízható munkás, mint ő, aki nemcsak teljesíti, hanem túlteljesíti a normát, havi négyezernél többet keres. A legjobb munkások megbecsülésére határozta el a gyár vezetése, hogy kéthetente külön jutalmazza a többet teljesítőket. Csakhogy egy olyan gyűrűs fonógépnél, ahol több ezer a forgó, mozgó alkatrészek száma, nem elég a jó munkás. Olyan karbantartók is kellenek, akik nemcsak a rossz gépet javítják ki, hanem időben észreveszik a hibaforrást, megakadályozzák a nagyobb bajt. Tavaly a lengyel gyártmányú gépekhez még volt négy lengyel szerelő is, aki igyekezett betanítani a művezetőket, gépmestereket. Csakhogy úgy tűnik, ez kevésbé sikerült. Kopás, törés — A műszaki színvonal csökkenésében keletkezett a csőd — mutat rá az egyik hibára Bosnyák Tamás. — Azt a kopást, törést, ami a gyárban volt, sehol sem lehet megengedni. Az alkatrészek pótlására gyorsan intézkedtek. Létesült a gyárban egy szerelőbrigád, amelynek feladata a gépek üzemképességének fokozása. A Könnyűipari Szervezési Intézet javaslatokat dolgoz ki a munkaerővel való takarékoskodásra. A gyári vezetés vizsgálta, hogy a háromnapos, hét végi táppénzeket hogyan lehet csökkenteni a szigorúbb ellenőrzéssel. A fonoda irányítását megerősítették; — A világ leghamisabb képe lenne, ha azt mondanánk, hogy Ujfehértón állóvíz van. Haladnak előre, de nem olyan gyorsan, ahogy szeretnénk — foglalja össze vállalati szemszögből nézve Bosnyák Tamás. A vállalat fonodái termelésének több, mint felét adja Ujfehértó. Az itteni termékek 60 százaléka már közvetlen belföldi eladásra kerül. Az újfehértói fonalat is felhasználják az exportra készülő szöveteknél. A piaci értékítélet, a tőkés export fokozása pedig fokozott szintet kíván. Mindez a minőség oldaláról .megvan, a mennyiséget viszont emelni szükséges. — Csak egy hónapra nyugodnánk meg egy szinten, akkor lehetne problémázni a másodlagos dolgokon — meditál a fonoda vezetője, Gertner József. A fonoda októberi, 110 tonna feletti teljesítése, a napi 4200 kilón felüli termelés mutatja, hogy változott a helyzet Ujfehértón. Most már valóban jobban összpontosíthatnak a hatékonyabb termelésre, a jobb eredményekre. A nagyobb begyakorlottság után a teljesítmények emelkedhetnek, az okszerű karbantartás, a napi figyelem műszaki oldalról teremti meg a termelés fokozását. A márciustól szeptemberig tartó hullámvölgy okainak elemzését még nem zárták le. Tanulságul szolgálhat, hogy a „lépésváltás”, egy nagy gyár üzembe helyezése, a korábban elért szint megtartása egyaránt feladatot szab a munkásnak és a vezetőnek. Tudják azt is az Újpesti Gyapjúszövőgyárnál, hogy a szigorodó külső feltételek mellett jövőre még többet kell produkálni. Ehhez készítik fel vállalaton és üzemen belül az embereket, hiszen a termelés valameny- nyi tartalékát még nem használták ki. Lányi Botond Operába, Pestre C sehi István, a kisvár- dai öntöde fiatal főkönyvelője, aki egyetemi évei után tért vissza szülővárosába, egy hosszabb beszélgetés közben őszinte tisztelettel emlegette volt magyartanára, Reschner István nevét. A kisvárosi kulturális életről folyt a szó, és ekkor vetődött fel a tanár neve. A tanár úr nem tett nagy dolgokat, „csupán” időt és fáradtságot nem kímélve, havonta egyszer, a vasárnap hajnali vonatra felült 10—15 diákjával, és felvonatozott velük Pestre, mert az Irodalmi Színpadra volt bérletük. Múzeumba is elmentek, netán egy izgalmsanak ígérkező focimeccset néztek meg, este megint színház, vagy opera következett, és az akkor még járó éjszakai vonattal hazadöcögtek Kisvárdára. Igaz, fáradt volt a társaság hétfőn, de senki nem mondta, hogy fölösleges lett volna a törődés, hiszen az élmény, a szűk határokon túlra tekintés kárpótolt mindent. Az emlékeket hallgatva arra gondoltam, éjszakai vonatok híján sem lenne szabad az ilyesmit abbahagyni. Sem Kisvárdán, se másutt. Mert ha éjszakai vonat nincs, egyre több vállalatnak van busza, és ezek, mondjuk havonta egyszer, ilyen célra is használhatók. És, egyre több szülőnek van autója, öten egy autóban, talán nem is olyan drága. És,a haszon, felmérhetetlen. (speidl) I nnen, kis túlzással igaz, de kőhaj ításnyira van a megye határa. A nyírlugosi tanács elnökét keresem, rábízva a döntést, hogy egy napját, vagy hetét mondja el. Nem a faluét, számokkal bizonygatva a fejlődést, gondokkal sürgetve a holnapot, hanem az emberét. leltározó gyógyszertárnái mondják, hogy járt már itt ma az elnök, a művelődési házból nemrégen ment el. Rakott vontatók mutatják a betakarítást, s jólehett nyitva a kocsma, egyetlen vendége van. Kora délután van már, amikor találkozom Szép Pállal, a tanács elnökével. Az ebéddel még adós magának: — Gyakran jár így? — Előfordul. Tudja „mellékállásban” a sportkör elnöke vagyok. Volt Nyírbátorban egy megbeszélés, de ha már bent jártam, megbeszéltem a MÉH-vel, hogy mi társadalmi munkában felszedtük a kisvasútat, ami megszűnt. Meg kellett egyezni, hogy mikor veszik át a vasat. Néhány száz ezer forint is óriási kincs nekünk. A reggel is kapkodós volt... Még a tanácsháza bejárata előtt megállít egy barátságos jó napot. Mire bemegyek már tudom, hogy az elnök nincs itthon, „beugrott” Bátorba, de megvárhatom, mert a saját kocsijával ment. Kövér József, a tanács titkára ajánlja: érdemes várni, még érdemesebb körülnézni közben a községben. Ajánlkozom, hogy jövök holnap, de az nem jó, mert vb-ülés lesz, a kedd se jó, nagy a forgalom, két vállalattól is jelezték, hogy jönnek. Szerdán a ravatalozó műszaki átadása, csütörtökön a kihelyezett tenyészállatok elhelyezésének ellenőrzése szerepel már most az előjegyzési naptárban. Péntekig meg biztosan lesz még valami, ami halaszthatatlan. Óvodás csoport sétál, gyerekzsivaj töri a csendet. A — Ügyfelek? — Egy nénike jött segélyügyben, egy asszony panaszkodott a férjére, mert az iszik, egy szerződéshez kértek tanácsot. Hétfőn vb-ülés lesz, arra is készülni kell. Óvodáink vannak, bölcsődénk. Háromszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztünk a kultúrház szépítéséért, az emlékszobáért, de maradt még munka. Beszélnem kell még ma az építőkkel, mert egy helyütt rossz a tető és szeretnék kiszaladni Cserhágóra is. A'sportolók ügyében jót végeztem, el kell mondani nekik, egyszóval mindig van valami. — Milyen egy tanácselnök munkabeosztása ? — Helytől függ. Én pedagógusként kerültem ide tizenegy éve, Záhonyból. Azt hittem soha nem szokom meg ezt a falut. Aztán elkezdődött valami, még KISZ-esként. A gondokat is meg lehet szeretni. Mit mondjak? Nincs termelőszövetkezetünk, sok az idős ember. Kétszázhatvan segélyezettünk, napközi otthonunk, házigondozóink vannak. Négyszázan ingáznak innen naponta Debrecenbe, hiszen sok szempontból Debrecen vonzáskörében élünk. Az eljárók között vannak nagyon értékes emberek, akikre én itt számíthatok. Mondtam a háromszázezer forintos társadalmi munkát. Ez nem az én eredményem volt, hanem a falué és dolgoztak ott bizony eljárók is. Más dolog, hogy ezt pl. döntő módon Fekete József pedagógus szervezte és megint más, hogy egy-egy község akkor léphet előre, ha a területén lévő gazdasági egységek is alkotó részesei a községpolitikának. Az ember nemcsak akkor dolgozik, amikor dolgozik, hanem akkor is, amikor esetleg barátok között jól érzi magát, akkor is amikor meghallgat egy panaszost, amikor beszélget az ismerős emberrel, hiszen, és ez nagy kötőerő, mindenkit ismerek, vagy majdnem mindenkit. — A munkaidő? — Van hivatali munkaidő, hiszen ha valamilyen vállalat, hivatal keres meg, akkor ott keres, van idegenből érkező ügyfél is, helyi ügyfél is, de a tanácskérő ember már sokszor keres meg otthon. — Ember, aki titokban annak is örül, hogy bíznak benne. Nyírlugos nem kis falu, de én azt hiszem, hogy egy fele ekkora községben is mindennap történik olyan, ami fontos. Bartha Gábor Az elnök egy napja
