Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
1979. november 11. o VÁLTOZÓ ÉLETÜNK A posta rangja Nagy szó volt még alig egy emberöltővel ezelőtt is, ha valakit (elvettek a postához. A rangot elsősorban a biztos jövőt, nyugodt öregséget jelentő nyugdíj adta meg. A postások ragaszkodtak az állásukhoz, legjobb tudásuk, akaratuk szerint látták el feladatukat, nehogy elveszítsék kenyerüket. Mondták is akkoriban, hogy a postáskisasszonyok igen sokra tartják magukat, válogatnak a férjnekvalók között, aztán legtöbbjük pártában marad. A postán dolgozó nőtlen férfiaknak viszont annál könnyebb volt feleséget találniuk. A házasságközvetítők listáján jó partinak számítottak. sányi, az eperjeskei és a nagyszekeresi postahivatalok kerültek korszerűbb körülmények közé, átadták a kis- várdai 3. számú, valamint a tiszavasvári postahivatalt. Idén Fábiánháza, Nyírtura és Csengersima képét szépíti tovább egy-egy új postahivatal épülete. Azt se felejtsük el azonban, hogy még mindig számos korszerűtlen épületben működik postahivatal megye- szerte. Ezeket a következő két ötéves tervben költöztetik újakba. — Még 1953-ban is, amikor én jöttem a postához, elég sűrű volt a rosta. Nem nagyon volt üresedés — aki egyszer bekerült, az végig kitartott. Jelentkező viszont annál több volt — emlékezett vissza több mint negyed évszázad távlatából Zsirkó lm- réné, a megyei postahivatal vezetője. — Meg aztán élt az emberekben a posta régi varázsa. Én is az apám tanácsára választottam pályát, ö vasutas volt, szintén a kevés nyugdíjas állások egyikében dolgozott tehát. — Azóta azonban a posta sajnos sokat veszített régi bűvköréből — folytatta a megyei postahivatal vezetője. Mi pedig tegyük hozzá: sajnos veszített régi tekintélyéből is. Mivel ma már minden állás nyugdíjas, a fiataloknak nem kell tizen- vagy huszonéves fejjel ilyen szempont szerint állást keresniük. Az iparosodással pedig nálunk Szabolcsban is nagyobb a választási lehetőség a pályák, szakmák között, mint valamikor. Természetes, hogy mindenki ott helyezkedik el, ahol a legjobban megtalálja a számítását. Munkaerőhiány elsősorban a fizikai állományban van. Kevesen vállalkoznak arra, hogy hidegben vagy rekkenő hőségben a nehéz postástáskát cipelve újságot vagy levelet kézbesítsenek. S hogy miért ez a nagy fizikai igénybevétel? Mert sajnos a technikai ellátottság még mindig elég alacsony színtű. Néhány szocialista ország ilyen szempontból sokkal jobban áll. Az NDK-ban például a levelet is Trabanttal hordják a kézbesítők. Nálunk kerékpárral gyúrják a sarat, vagy verik fel a port a falvak rossz útjain is. Motorkerékpárjuk csak a táviratosoknak és az expresszeseknek van. — Tisztviselői állományban van ugyan utánpótlás, bár nem mondhatjuk, hogy túlságosan tolonganak a fiatalok. Elsősorban azok jelentkeznek, akiknek nem sikerült a felvételijük az egyetemre, vagy a főiskolára. Ezen kívül a kisvárdai Csá- szy Gimnáziumban néhány éve postaforgalmi szakképzés van. Az itt érettségiző tanulók középfokú postai szak- képzettséget szereznek. Nyíregyházán 1950-től 1960-ig tartott az a szakasz, amíg az 1. számú postahivatal a lófogatú szállításról áttért a gépkocsival való szállításra. Legtovább a csomagkézbesítést végezték lovaskocsival. A lovakat addig Nyíregyházán, a Vöröshadsereg útján a Hegedüs-féle istállóban helyezték el. Az is jelentős változás a megye postáséletében, hogy 1976-ban megszüntették a tanyabokrokban a házhoz kézbesítést. Erre is azért volt szükség, mert az úgynevezett külterületi kézbesítőknek, vagyis akik a tanyabokrokba hordták a postát, már tarthatatlanul nehéz volt a helyzetük, s erre a posztra sem akadt jelentkező. Szabolcs ebből a szempontból is sajátos helyzetben van. Nem sok hely akad még az országban, ahol ilyen nagy lenne a tanyavilág, s bokortelepülések lennének. A külterületi kézbesítők naponta uttalan utakon 35—40 kilométert kerékpároztak azért, hogy minden kapun beadhassák a levelet, áj ságot. Sokan közülük még arra is vállalkoztak, hogy egy-egy idős embernek megvegyék a kenyeret a városban. Három esztendeje meghatározott helyeken, ún. kijelölt támpontokon postai levélszekrényeket állítottak fel. — Most már megszokták a tanyabokrokban — mesélték a kézbesítők —, de kezdetben bizony méltatlankodtak. Igaz ami igaz, van, akinek a lakásától két-három kilométerre esik a levélszekrénye. Hamarosan megenyhültek. Belátták, hogy a boltba, munkába menet úgyis meg kell tenniük naponta az utat. Üj szokás is meghonosodott a tanyákon: szomszédok, ismerősök elviszik egymásnak a lapot, levelet, táviratot. Arra is rájöttek a tanyabokrokban, hogy az ún. támpon- tos levélszekrény-rendszerrel végül is jól jártak. A levél- szekrényekhez érkező postakocsi ugyanis egy felvevő postahivatal szerepét is betölti. Vagyis nemcsak hozza a küldeményeket, hanem el is viszi a feladandó pénzt, csomagot stb. így tehát nem kell a tanyabokrokból beutazni a közeli nagyobb településre, ha valakinek dolga akad a postán. A Debreceni Postaigazgatóság csupán az utóbbi 3 esztendőben mintegy 20 millió forintot fordított új szabolcsi postahivatalok létesítésére. 1976-ban Nyírgyulaj, Jánkmajtis és Gulács kapott új postát. A következő évben Nagykálló, Dögé, Mező- ladány, Kékese, Tiszakanyár büszkélkedhetett új hivatal átadásával. Ekkor nyitották meg az ilki hivatalt is, amelynek nevezetessége, hogy a Debreceni Postaigazgatósághoz tartozó három megyében a felszabadulás után épített posták .sorában ez volt a századik, s a száz közül hatvanegy Szabolcsban épült. Ugyancsak 1977-ben adták át Nyíregyházán a jó- savárosi felvevő postahivatalt. (Bár ez túl kicsire sikerült a forgalomhoz képest.) Az elmúlt évben a nagyvarA számos új hivatal átadása nem csekély erőfeszítést jelentett a postának. Az eredmények mellett azonban vannak bosszantó problémák is, amik miatt — mondjuk ki úgy, ahogy van — az ügyfelek joggal szidják a postát. Nagy fejlődést jelentett például, hogy öt esztendővel ezelőtt Nyíregyházán crossbarközpontot adtak át. Igenám, de a rohamos fejlődés révén a telefonvonálak ismét zsúfoltak. Űjabb telefonigényléseknek nem tudnak eleget tenni, de akinek telefonja van, gyakran az sem tud telefonálni: nincs vonal, téves a kapcsolás. A távolsági hívások sokszor „fél napig sem jönnek be.” Elavult a telefonkönyv itt Szabolcsban, de még a régihez sem lehet hozzájutni. Kevés a nyilvános telefon, azok is rosszak — sok esetben a vandál rongálok felelőtlenül, kegyetlenül tönkreteszik. Aztán, hogy tovább soroljuk a bajokat: előfordul — még egyes városrészekben is, hogy késik a hírlap, vagy hogy egyszer-más- szor meg sem kapják az előfizetők. Arra is van példa, hogy nem a megrendelt, hanem más lapot dobnak a levélszekrénybe. Ezek azért fordulhatnak elő, mert hiány van hírlapkézbesítőkben, a helyettesek pedig nehezebben igazodnak ki az ismeretlen előfizetők között. Joggal bosszankodunk amiatt is, hogy sokszor három-négy napra elcsavarog egy-egy — a posta szóhasználatával élve — „közönséges” levél. Persze sokszor az ajánlott és az expressz küldemények is késve érkeznek a címzetthez. Sokan sérelmezik, hogy ezeket, sőt a táviratot is a levélszekrénybe dobják, és nem kézbesítik a szó szoros értelmében. Vagyis nem adják a címzett kezébe. Igaz ugyan, hogy a levélszekrényre ilyenkor figyelmeztető cédulát ragasztanak a kézbesítők, de azt a címzett általában csak később veszi észre, amikor éppen elmegy a levélszekrénye előtt. S fontos táviratnál egykét óra is sokat számíthat. A posta ezzel védekezik: megnövekedett a pénzfeladások száma, még a kis településekben is minden házhoz jár egy-két újság, sok nyugdíjat kell kézbesíteniük, minden téren megnövekedett a forgalom, s a fizetés sem a legjobb. Valaha a postamesterek társadalmi rangja egyenlő volt a falusi tanítóéval, a patikuséval, a főjegyzőével, az orvoséval. Az egyszerűbb, tanulatlanabb emberek hivatalos ügyeik intézésekor hozzájuk fordultak segítségért. Felelősségüket ma sem vitatja senki. Rájuk bízzuk megtakarított pénzünket, féltett leveleinket, sürgős táviratunkat. Éppen ezért nem mindegy, kik, hogyan, milyen körülmények között végzik ezt a munkát. Kádas Viktória Erdély aranykorának tudós fejedelme Bethlen Gábor nyírbátori emlékei November 15-én 350 éve annak, hogy Bethlen Gábor, Erdély egyik legkiválóbb fejedelme, választott magyar király meghalt. Nagyszerű egyénisége, kiváltképp kimagasló eredményei folytán megérdemli, hogy ez évforduló alkalmából adózzunk emlékének. Basta rémuralma elől Törökföldre menekült A katonai és diplomáciai tehetségével korán kiemelkedő fiatal Bethlen Gábort bízták meg, hogy Bocskait megnyerje a nemzeti felkelés vezérének. ö készítette elő Báthori Gábor fejedelemségét is, akinek bizalmas tanácsosa lett, és akivel a későbbiek során súlyos összeütközésbe került. (1628-ban Báthori Gábort a nyírbátori családi templomban Bethlen Gábor temetted el fejedelmi pompával). Bethlen Gábor életének legnagyobb részét a harctereken töltötte. Tudjuk, hogy a harmincéves háború kezdete az ő uralkodásának idejére esik. Kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte az eseményeket. A harmincéves háború kitörése alkalmat adott arra, hogy megindítsa a harcot a Habsburgok ellen, Magyarország függetlenségéért. Korszerű hadsereget szervezett. A Habsburg uralom alatt álló magyarországi területeket, azaz a Felvidéket elfoglalta, és a besztercebányai országgyűlés 1620. augusztus 25-én királlyá választotta, de nem engedte magát megkoronázni. A cseh szövetséges fehérhegyi veresége után be kellett érnie a nikolsburgi béke (1622) vívmányaival. Báthori Gábor halála után Nyírbátor város 1622-ben a nikolsburgi béke értelmében az erdélyi fejedelemséghez, Bethlen Gábor fejedelem birtokába került, aki igyekezett Bátor jólétét előmozdítani. Fejlődött a város önkormányzata is. Polgárai ügyében kiadott okiratokat saját pecsétje alatt állíthatott ki, kereskedői részére vám- és har- mincadmentességet kapott. 1638-ban felmentették a királyi adó alól és a postai elő- fogatszolgáltatástól. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert a főútvonal Bátoron vitt keresztül, és a rendelet révén a lakók nehéz tehertől mentesültek. Az ő idejéből, 1628- ból való a nyírbátori csizmadiacéh pecsétje is. Bethlen Gábor ifjúkorát Báthori Zsigmond udvarában töltötte, majd Bocskai mellé szegődött, hadjárataiban mint tábornok harcolt. Báthori Gábor után ő következett az erdélyi fejedelmi székbe. A protestáns hatalmakkal létesített kapcsolatainak megszilárdítása céljából feleségül vette Brandenburg választófejedelmének leányát, Brandenburgi Katalint, és tagja lett az angol—holland—dán ún. Westminstert szövetségnek (1626). Uralkodása idejére esik — második Habsburg-ellenes sikertelen hadjárata folytán — a bécsi béke (1624), majd a pozsonyi béke (1626). Az ő tizenhatéves uralkodása korszakos jelentőségűvé vált Erdély történetében. Uralkodása idején célja Erdély megerősödése volt, a földművelés, ipar és kereskedelem helyre- állítására fordította erejét, hogy népének jólétet biztosítson. Az országba magasan képzett iparosokat és kereskedőket telepített be. A polgárság ipari és kereskedelmi tevékenységének előmozdítására merkantilista politikát folytatott, és gondoskodott arról, hogy jó pénzt verjenek. Kimagasló történelmi méretű, államalkotó koncepciói, az európai politikába mélyen beleszántó, nagyszabású tervei közepette is nagy gondot fordított a tudományra és a művészetre. Számtalan iskolát sőt egyetemet is alapított, könyvtárakat létesített, bőkezűen támogatta a magyar diákok tanulását a polgári Nmd « Bethlen Gábor arcképe (XVIII. századi metszet). haladás élenjáró országaiban: Angliában, Hollandiában. Külfqldi tudósokat hívott az egyetem tanszékeire és külön könyvtárt biztosított számukra. Megbecsülte az írókat és szívesen olvasta műveiket. Gyulafejérvári udvarát kulturális és politikai központtá fejlesztette. A művészeteknek is bőkezű pártfogója volt. Nevéhez fűződik Erdély aranykora. Bethlen Gábor a Báthoriak udvarában sok időt töltött, magába szívta az olasz reneszánsz lehelletét; világot látott, nagyműveltségű ember volt, aki a XVII. század barokk fejedelmeinek kultúráját meggyőződésből és ösztönösen átültette, nagy sikerrel továbbfejlesztette. Ügynökei végigjárják Európát. Flandriába elküldött gobelinért, Nürnbergbe kárpitért, tűzön aranyozott óráért, Velencébe kristályért. Lázasan építkezik, Mantuából és Velencéből hozatott építőmestereket. A fejedelmi palotában káprázatos pompát halmozott fel. ö alatta vált díszes fejedelmi székhellyé Gyulafejérvár. A stukkómennyezetes termekben aranybársony, da- masztdrapériák, képek, szobrok mindenütt megtalálhatók voltak. Udvarában állandóan nagy számmal tartott lantosokat, virginásokat, hegedűsöket és trombitásokat. Építőket és kőfaragókat állandóan foglalkoztatott. S mivel szerette a fényt és a pompát, ennek következtében felvirágzott a műipar is. Festők, szobrászok, kárpitosok, ötvösök és fegyverművesek serege is dolgozott nála. Ennek eredményeképpen született meg az itt bemutatott Bethlen Gábor-szablya (a nyírbátori múzeumban látható), melynek leírása a következő: a szablya perzsaízlésű, reneszánsz motívumok benyomását idéző, valamint cizellált, vésett, filigránok hatását keltő markolat gerinclemezén, fölülről lefelé, két- két keskeny karcolás között párhuzamosan egy nagyobb vájat fut végig. A keresztvas közepén reneszánsz ízlésű rozetta dísz van, melyet mind a négy irányban stilizált növényi motívumok fognak körül. A penge nyaka alatt a magyar címer koronával, benne a Bethlen-címer gazdagítja a szablya díszítését. Ez alatt szöveg GABRIEL D(EI) G(RATIAE), EL (ECTVS) HVN(GARIAE), DAL(MATIAE), CRO (ATIAE), SCL(AVONIAE) REX — PRIN(CEPS) TRAN- SY(LVANIAE) ET SICVLOR (VM) COMES 1622. — Isten kegyelméből Bethlen Gábor, Magyarország, Dalmácia, Krajna, Szlavónia választott királya — Erdély fejedelme és a székelyek grófja 1622 (a nikolsburgi békekötés éve). A Bethlenek idejében 1640 körül épült Nyírbátorban a mai ref. templom délnyugati sarka közelében az a hatalmas fa harangtorony, mely a magyar építészet legidősebb, legnagyobb szabású és a legszebb emlékei közé tartozik. A benne függő négy evangélista dombormű-képével ékesített, nemes megmunkálású harangon lévő felirat szerint, azt is Bethlen Gábor testvére, István és annak fia, Péter öntették. Dr. Szalontai Barnabás KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Bethlen-szablya, 1622.
