Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-10 / 263. szám

KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 10. Napi külpolitikai kommentár Sugárfegyverstop! R égi fantasztikus regé­nyekben — akkor még nem nevezték azokat sei-finek — gyakran szerepel a „halálsugár” iszo­nyú látomása. Azóta egy ilyen fegyver már nem tar­tozik a képzelet birodalmába. Az igazság az, hogy a lézer és a neutronbomba korában a halálsugár előállítása na­gyon is valóságos lehetőség, már a mai technika segítsé­gével is. Nem is beszélve a holnap vagy a holnaputáni technikáról... Hogy a probléma mennyi­re aktuális, annak megértésé­hez elég a sokat vitatott ame­rikai neutronbombatervre gondolunk. Mint emlékezetes, ennek a fegyvernek az egyik vonása éppen az, hogy sugár­zással — legalábbis elsősor­ban, ha nem is kizárólag az­zal —, pusztít el minden éle­tet a „célkörzetben”. Nem engedhetjük, hogy a világ ilyen „célkörzet” le­gyen. Ennek megakadályozá­sára azonban nem elég a jámbor óhaj: cselekedni kell, méghozzá késedelem nélküL Minden gondolkodó ember a szívével is, az eszével is lel­kesen üdvözli ezért azt a kö­zös szovjet—amerikai javas­latot, amely éppen „a sugár­fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, tárolásának és bevetésének tilalmáról meg­kötendő nemzetközi konven­ciókról” tartalmaz indít­ványt. Több ízben bebizonyoso­dott, hogy ha az emberiség jövőjéért a legnagyobb fele­lősséget hordozó, mert mesz- sze legerősebb két nukleáris nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok ter­jeszt elő közösen — és ez a kulcsszó! — valamit akár a világszervezetben, akár más fórumon, az megvalósul. És ez természetes is, hiszen egy ilyen együttes indítvány mö­gött a dolog jellegénél fogva nemcsak katonai, hanem er­kölcsi és politikai értelemben is hatalmas erő áll. M ost ez történt egy fon­tos kérdésben — és jó lenne hinni abban, hogy az ilyen precendensek száma a jövőben gyarapodni fog. Ez a járható út a világ sorskérdését jelentő leszere­lési problémák dzsungeljé- ben. Egy olyan időpontban, amikor hamarosan eldől a SALT—II ratifikálása, ami­kor a világ Brezsnyev berli­ni javaslataitól és a NATO rakétatelepítési terveitől han­gos, nagyon jó hír ez a közös javaslat. Harmat Endre Az új japán kormány letette a hivatali esküt Pénteken délelőtt Hirohito császár kezébe letette a hi­vatali esküt Ohira Maszajosi japán miniszterelnök előző este megalakított második kormánya. A tárcák fölötti hosszas alkudozások után be­iktatott kabinet tagjai sajtó- értekezletet tartottak. Okita Szaburo új külügy- niszter, aki Szonoda Szunaot váltotta fel a japán diplo­mácia vezetőjének posztján, kijelentette: országa nem­csak a nemzetközi gazdaság­ban, hanem a világpolitiká­ban is aktívabb szerep válla­/ lására törekszik a jövőben. Tokió fenntartja hagyomá­nyosan szoros kapcsolatait az Egyesült Államokkal, de egy­idejűleg „minden más or­szággal is baráti viszonyt óhajt a nemzetközi béke meg­szilárdítása céljából”. A sajtóértekezleten az új­donsült hadügyminiszter, Ku­bota Endzsi kijelentette, hogy „Japánnak folytatnia kell vé­delmi kapacitásának bővíté­sét, felkészülve a helyzet minden hirtelen változásá­ra”. (Folytatás az 1. oldalról) mindenekelőtt a családok fia­tal tagjainak a kötelessége. A társadalom sokat tesz az idős, munkában megfáradt embe­rek érdekében. A szocialista gondoskodás színvonalának javításában, a tartalmas embe­ri kapcsolatok kialakításában azonban az ifjúsági szövetség tagjai is sokat tehetnek. A KISZ feladatának tekinti azt is, hogy tovább erősítse kap­csolatait a munkásmozga­lom veteránjaival, s építve tapasztalataikra, bevonja őket az ifjúsági közösségek életébe. A másik új akció környe­zeti kultúránk fejlesztését, ápolását hivatott szolgálni, egy olyan időszakban, ami­kor ennek hatása egyre erő­teljesebb az egyes ember, a kisebb-nagyobb közösségek életében. Ennek érdekében hirdeti meg a KISZ a „Tisz­ta, kulturált környezetün­kért!” elnevezésű akcióját, amelynek keretében a jövő év tavaszán országszerte kör­nyezettisztasági megmozdu­lásokat szervez. Ezután a Központi Bizott­ság Deák Gábornak, a KB titkárának előterjesztésében megvitatta és elfogadta az 1980. évi értékelő, vezető­ségválasztó, illetve tervező taggyűlések, valamint a mun­kahelyi és tanintézeti kül­döttgyűlések megtartásáról szóló javaslatot. Iráni helyzetkép flmerikaellenes tüntetések Az iráni fővárosban továbbra is megszállás alatt tartják az USA nagykövetségét. Képünkön: Khomeini arcképeivel amerikaellcnes jelszavak a nagykövetség épületén. (Kelet- Magyarország telefotó.) Pénteken megtörtént az el­ső kapcsolatfelvétel a tehe- ráni vezetés és az amerikai kormány képviselője közt a túszok kiszabadítása ügyé­ben — jelentették a washing­toni külügyminisztériumból. Washingtonban több száz iráni diák rendezett pénte­ken tüntetést Khomeini tá­mogatására. A megmozdulást a helyi hatóságok annak el­lenére engedélyezték, hogy a szövetségi kormány korábban — biztonsági okokból — be­tiltotta az iráni diákok akció­it. A sah kiadatását követelő iráni diákok tüntettek Stras­bourg amerikai konzulátusa előtt is. Teheránban pénteken újabb több ezres amerikael- lenes tüntetés volt a meg­szállt amerikai nagykövetség épülete előtt. Kállai Gyula elnökletével pénteken ülést tartott a Ha­zafias Népfront országos el­nöksége, a HNF OT székhá­zában. A testület — Gosztonyi Já­nos államtitkárnak, a nép­front alelnökének előterjesz­tésében — megvitatta a nép­frontmozgalom tapasztalatait és feladatait a közoktatás társadalmi támogatásában. A vitában kialakult állás­pont szerint a népfrontmoz­galom fontos feladatának te­kinti, hogy a közoktatás tár­sadalmi támogatásához ne csak a szülők százezreit nyer­je meg, hanem a társadalom lehető legszélesebb köreivel megértesse: munkájával, pél­dájával, magatartásával, vi­selkedésével a maga helyén mindenki nevel. Ebben a fo­lyamatban megkülönböztetett szerepe van a pedagógusnak. A szülői munkaközösségek révén folytatni kell a szülők tájékoztatását az aktuális ok­tatáspolitikai kérdésekről, jelenleg elsősorban az új tan­tervek bevezetéséről. A vitában szóvá tették: az iskolai oktatás és a közműve­lődés összekapcsolásán a népfrontnak úgy kell mun­kálkodnia, hogy azok ne csak kiegészítsék, hanem felerősít­sék egymás hatását. Nevelői, szülői, s egyben közérdek is, hogy — a műveltségbeli hát­rányok fokozatos leküzdésé­vel egy időben — az élet leg­különbözőbb területeire hi­vatott tehetség kibontakoz­hasson a gyerekekben. Ugyancsak megtárgyalta az elnökség — Szentistványi Gyulánénak, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa tit­kárának előterjesztésében — a népfrontmozgalom 1980. évi feladatait. Az elnökség úgy határozott, hogy a javaslato­kat jóváhagyásra, támogató- lag az országos tanács elé terjeszti, A vitában felszólaltak: Ap­ró Antal, Asbót Jánosné, Bu­gát Jánosné, Molnár Béla, Molnár Sándor, Nánási László, Papp Lajos, Pásztor Gabriel­la, Rónai Rudolf, Sarlós Ist­ván, Straub F. Brúnó, Szabó Kálmán, Szemők József és Varga Imre. Dól-Áfrilca Műállamtaktika A díszletek és a rendezés kétségkívül színpompás ás nagyszabású volt. Talán túlságosan is az, hiszen valójában minden résztvevő tudta, hogy a lobogó zászlók tömege, a hatalmas címer, s a látványos ünnepség egyéb kellékei aligha fedhetik el a tartalmat: igazi állam- alapítás helyett csak műállamnak szól a csinnadratta. A színjáték egyébként is túlságosan ismerős már: három esztendőn belül a harmadik bantusztánt hozták létre a Dél-afrikai Köztársaságban, az ország északeleti szögleté­ben, a félmillliós vhavenda törzs lakóhelyén. És a „Venda köztársaság” semmiben sem különbözik némileg idősebb társaitól, Transkeitől és Bophuthatswanától: éppúgy a lát­szatfüggetlenség példája, az apartheit terméke, mint elő­dei. De mit is takar a dél-afrikai fehér hatalom makacsul folytatott bantusztánpolitikája? Még az unió hírhedt fajüldöző miniszterelnöke, Voer- woerd találta ki éppen húsz esztendeje a fajok elkülöní­tett fejlődésén alapuló országrend kegyetlen vízióját, ame­lyet mostanában az utódok próbálnak elfogadhatónak tet­sző formákba önteni. A rabszolgatartás korszakának tova- tűnésével ugyanis a fekete őslakosság elnyomásának klasz- szikus államát is „utolérte” a kérlelhetetlen valóság: a faj­üldözők számára mind nagyobb belső és külső problémá­kat okozott a 20 milliós fekete lakosság teljes jogfosztott- sága. A 4,5 milliónyi fehér kisebbség mindenható uralma persze csak erőszakkal, brutális rendőri-katonai erővel tartható fenn, s ez a Dél-afrikai Köztársaságban a társa­dalom alapvető jellemvonásának tekinthető „módszer” mind nagyobb mértékben szigetelte el az országot a külvi­lágtól, megnehezítve nemzetközi politikai és gazdasági kap­csolatait. Olyannyira, hogy a tőkés világ számára rendkívül fon­tos ásványkincsek ellenére Pretoria mind többször politi­kai konfliktusokba került legfőbb mentorával, az Egyesült Államokkal is. Bár attól nem kellett, s ma sem kell tartania a dél-afrikai kormányzatnak, hogy a nyugati nagyhatalmak teljesen leírják, avagy valóban hatásos gazdasági-politikai tilalmakat vezetnek be ellene, mégis immár jó évtizede erőteljes nyomásnak van kitéve szövetségesei részéről. Ez a külső tényező párosult a fekete lakosság mind na­gyobb belső mozgolódásával, amelyet egyre kellemetlenebb volt pusztán nyers erőszakkal elfojtani. Ez indította Pre­toriát arra, hogy lépéseket tegyen a fajüldözés klasszikus formáinak megváltoztatására. A fekete faj teljes — rab­szolga jellegű — alárendelését hivatott felváltani az elkü­lönített fejlődés politikája, az apartheid. Lényegében or­szágfelosztást gondoltak ki az ország urai. A Dél-afrikai Köztársaságban a feketék már korábban is csak meghatá­rozott körzetekben, városnegyedekben élhettek, kizárólag engedéllyel léphettek fehérek területeire. Az apartheid „továbbfejlesztése” a külön „törzsi ál­lamok” megteremtését jelentette. Ezek az „államok”, az úgynevezett bantusztánok „függetlenséget” kapnak Preto­riától és felruházzák őket az államiság minden külső je­gyével: saját kormány, hadsereg, zászló, címer, himnusz stb. Lakói elveszítik dél-afrikai állampolgárságukat, így külföldivé válnak. Elegendő lenne mindez az önálló, való­ban független léthez? Nyilván nem. Hiszen ezek a műálla­mok nem is létezhetnének a Dél-afrikai Köztársaság nél­kül. Gazdaságuk jóformán egyáltalán nincsen, területeik, az ősi törzsi területek, a sok évszázados faji elnyomás mi­att megmaradtak a kezdetleges viszonyok között. A ban- tusztánlakó tehát, ha élni akar, csak a dél-afrikai gazda­ságban dolgozhat, persze, ha beengedik. Így aztán ez a rendszer állandó, olcsó és az eddiginél is kevesebb joggal rendelkező munkaerőt biztosít a fehér gazdaság számára. H a pedig megnézzük az eddigi bantusztánokat, rög­tön feltűnik az aránytalanság is: a három „függet­lenített” területen már a dél-afrikai fekete lakos­ság közel ötödé zsúfolódott össze, de ez az ország területé­nek csupán huszadrésze. A képlet tehát nagyon is világos. A látszatfüggetlenség, az elkülönítés taktikája nyomán a Dél-afrikai Köztársaság őslakossága kiszorul, „idegen ál­lampolgárrá” válik saját hazájában, míg a fehér kisebbség megtartja magának az ország területének nagyobb részét, mindazokat, amelyeken európai viszonyok uralkodnak, vagy gazdasági szempontból fontosak. Tíz ilyen bábállamot akar Pretoria létrehozni, de már az első három bebizonyította, hogy a bantusztánpolitika nemzetközileg csődöt mondott. A három közül egyet sem ismert el a világon Pretorián kívül senki. Csak a dél-afri­kai fehér kormányzat képtelen beletörődni abba, hogy az idő rákényszeríti a változásokra. A. K. Az alaptőke 20 millió USA-dollár Megalakult a Közép-európai Nemzetközi Bank Rt A Magyar Nemzeti Bank pénteken megállapodást írt alá vezető európai és japán pénzintézetekkel egy rész­vénytársasági formában, bu­dapesti székhellyel működő hank, a Közép-európai Nem­zetközi Bank Rt (CID) ala­pításáról. A megállapodást a pénzügyminiszter jóváhagyta, s a bank részvényesei pénte­ken megtartották a bank alakuló közgyűlését is. A Közép-európai Nemzet­közi Bank Rt alaptőkéje 20 millió USA-dollár, amit 15 millió dollár készenléti hitel egészít ki. A részvények 34 százaléka a Magyar Nemzeti Bank, további 11—11 száza­léka hat külföldi pénzintézet birtokában van. A bankot 16 tagú igazgatótanács irányítja. Elnöke Leopold Jeorger, a párizsi Société Générale pénzintézet vezérigazgatója, elnökhelyettese Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank el­nökhelyettese. Egy magyarországi nem­zetközi bank alapításának gondolata a külföldi részvé­nyesek és a Magyar Nemzeti Bank közötti hagyományos kapcsolatok alapján született. Az MNB ezt a kezdeménye­zést teljes mértékben támo­gatta. A bank a kelet—nyu­gati kereskedelem és közös beruházások finanszírozásá­hoz járul hozzá, különösen olyan esetekben, amikor szol­gáltatásai kiegészíthetik a más bankoknál rendelkezésre álló hitelforrásokat. Forrá­sainak összegyűjtésében a bank a nemzetközi piacra tá­maszkodik. Számíthat részvé­nyeseinek együttműködésére, amelynek aktívái meghalad­ják a 250 milliárd dollárt. A bank üzletpolitikájának alap­elve, hogy aktívái és passzí­vái devizában és lejáratban egymással összhangban le-, gyenek. ötéves a NYÍRFA ÁRUHÁZ. A jubileum alkalmából a 9 milliomodik vásárlót köszönti az áruház igazgatója. A jubileum alkalmából DIVATBEMUTATÓT rendezett a NYÍRFA ÁRUHÁZ. Napirenden a közoktatás Ülést tartott a HNF országos elnöksége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents