Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-10 / 263. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 10. nyíregyházi siker Heilingensladtban Aranyérmes gyorsírók Havonta átlagosan 35—40 ezer méter szövetet raktároz­nak a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalatnál. Tóth Zoltán és Cseke Róbertné az NSZK-ból érkezett kártolt szöveteket veszi leltárba. (Császár Csaba felvétele) Panaszos levél nyomán Varjúlaposon Ki fizessen 1500 forintot? A nyíregyházi tanárképző­sök sportsikereiről gyakran esik szó. Lassacskán sárguló példányok s a legfrissebb sajtótermékek őrzik egykori s mai eredményeiket. Ám akad egy versenyág, mely­nek jedes eseményeiről rit­kábban esik szó a lapokban. Pedig ez is sport ám a javá­ból! Nem hiányzik belőle a szorgos felkészülés, az edző­tábor, mi több, a szövetségi kapitány és az edző személye sem. Ráadásul a versenyzők, el­lentétben társaikkal világ- és Európa-bajnokságokon kép­viselik a nyíregyházi, s ter­mészetesen a nemzeti színe­ket. Mint például a közel­múltban az NDK-beli Heilin- genstadtban, ahol a demok­ratikus német állam megala­kulásának 30. évfordulója tiszteletére rendeztek ver­senyt bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar és hazai résztvevőkkel. — Jól szerepeltünk, pedig ezúttal még edzőtáborban sem voltunk — mondja Prin Andrea, a siker egyik része­se, aki nyíregyházi társával, Krischneider Erikával tagja volt az aranyérmet szerzett magyar ifjúsági válogatott­nak. Tíz percig diktáltak szá­mukra. 150 szótagszámos perccel kezdték, s a végén már 384 szótag hangzott el 60 másodperc alatt. Gyorsíró legyen a talpán, aki végig bírja. A versenyzők addig ír­ták, míg bírták erővel, figye­lemmel ... Andrea 9, Erika 10 percig állta az iramot. Ez elegendő volt a fölényes győzelemhez. Mindkettőjük neve ismerő­sen cseng, a gyorsírók nem­zetközi mezőnyében. A belg­rádi világbajnokságon a ju­niorok versengésében Erika második, Andrea pedig har­madik helyen végzett. A nyíregyházi tanárképző gyors-gépírás—magyar sza­kos hallgatóinak tudására, gyors kezeikre, fürge ujjaik- ra felfigyelt a Magyar Gép­írók és Gyorsírók Országos Szövetségének versenybizott­sága. A lányok kiváló mened­zserre találtak a tanszékveze­tő Kalotay Kálmán és a tan­szék munkatársa, Ráczkevi Edit személyében. Andrea mondja Erikáról: — Nagyon gyors a keze, ha nem rövidít annyit, mint má­sok, akkor is le tudja írni a teljes szöveget. Erika így vé­lekedik Andreáról: — Neki szebb a sztenogramja, vagy­is a gyorsírása. Ez pedig megkönnyíti az áttekinthető­séget, a szöveghűséget. Andrea és Erika számára véget ért a versenyidény. Ha­marosan a főiskola félévi vizsgái következnek, most er­re figyelnek a legjobban. Bár egy biztos: a gyorsírás gya­korlati jegyeinek megszerzé­se bizonyára nem okoz nagy gondot egyikőjüknek sem ... (kalenda) „Néhány évvel ezelőtt kö- vesutat építettek Varjúlapo­son. Mi az út mentén lakók abban a tudatban voltunk, hogy az évek óta fizetett köz­ségfejlesztési hozzájárulás­ból kaptuk. Az elmúlt napok­ban azonban kint jártak a tanácstól, és közölték: aki a kövesút két oldalán lakik, vagy telke ott van, 1500 fo­rinttal köteles az út építésé­hez hozzájárulni. Miért csak nekünk kell fizetni, mikor az utat más is használja, pél­dául a tsz, hiszen itt van a betonüzeme?” Harminckilenc család nevében Harminckilenc család ne­vében szól az idézett levél. Az út mindannyiuk kényel­mét, hasznát szolgálja, vala­mennyien örültek, amikor el­készült. Az út mentén lakók abban is közös véleményen vannak, hogy fizetniük kell a községfejlesztési hozzájá­rulást, de úgy gondolják, hogy további kötelezettségük nincs, mivel e hozzájárulás olyan — a tanácsok költség- vetését megillető — helyi adó, amely a lakosság kom­munális, gazdasági, művelő­dési, egészségügyi és szociá­lis szükségleteinek a kielé­gítésére szolgál. Miért kér most a tanács tőlük további 1500 forintot? Erre kértünk magyarázatot Gazda László­tól, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztá­lyának helyettes vezetőjétől. — Varjúlaposon — mint kétszáz főnél nagyobb külte­rületi lakott helyen — 1975- ben épült meg a bekötő út, amely valóban nemcsak la­kossági érdekeket, hanem egyéb célt is szolgál. Az út KPM — tehát állami — be­ruházásban készült. A 8/1970. (IV. 16.) ÉVM—PM számú együttes rendelet értelmében az állami beruházásban vég­zett közművesítés, továbbá út- és járdaépítés költségé­nek e rendelet alapján meg­határozott részét át kell há­rítani a közvetlenül érintett építési telkek tulajdonosaira. Egy későbbi rendelet a hoz­A tárgyalóteremből A Szabolcs-Szatmár me­gyei Beruházási Vállalat ki­sajátításokat végzett Nyír­egyházán, a Toldi utcán és környékén. Ennek folytán vállalkozási szerződéseket kö­tött a kisajátított ingatlanok lebontására: a vállalkozó — az összes építési anyag fejé­ben — köteles volt lebontani az ingatlanokat, a vállalat pedig ingyen, de üresen kap­ta meg a területet. Tanka Györgyné 51 éves nyíregyházi lakos több bon­tást is vállalt, s többek kö­zött kérelmet adott be a Tol­di utca 75. számú ház bontá­sára is. Korábban ő bonthat­ta le a Toldi utcán a 69. és 71. számú házakat is, a ké­zájárulás mértékét is meg­szabja. A községi tanácsok tehát e rendeletek szellemé­ben, helyesen járnak el, mi­kor egy-egy állami beruhá­zású közmű elkészülte után — legyen az gáz, víz, járda, út vagy villany — az építési telkenkénti hozzájárulást megállapítják, illetve a la­kossággal megfizettetik. Közműfejlesztési hozzájárulás Ez történt tehát Varjúla­poson is? — Igen. Akiknek a telke az említett út mellett van — említette tájékoztatójában Gazda László osztályvezető­helyettes — a levélben is sze­replő 1500 forintot — építési telkenként — meg kell fizet­niük. Ez, az úgynevezett köz­műfejlesztési hozzájárulás, ami nem tévesztendő össze a községfejlesztési hozzájáru­lással. Két különböző dolog­ról van szó. Az általános gyakorlat sze­rint a közműfejlesztési hoz­zájárulás esetében részletfi­zetési kedvezményt lehet kér­ni. A dolognak azonban két­ségtelenül van egy apró „szépséghibája”. A rendelet szerint ugyanis a hozzájáru­lást az út, járda használatba adása után kell kivetni (il­letőleg, ha a létesítmény megvalósult, és abba az érin­tett építési telek bekapcsol­ható). A nyírteleki tanács ezt jóval később, három év elteltével tette. így az érin­tett családok jóhiszeműen már abban a tudatban vol­tak, hogy nem kell fizetniük. Drágább telkek Igaz, a tényeken ez mit sem változtat. Az út révén a mellette húzódó telkek for­galmi értéke lényegesen meg­nőtt, kényelmesebb lett az ott lakók élete, s ennek fe­jében mindössze a bekötő út költségének egy igazán kis töredékét kell csak átvállal­niuk. Soltész Ágnes reime is bent volt a válla­latnál, így már előre megis­merkedett a ház gazdájával. Megegyeztek, hogy az idős tulajdonos költözésekor né­hány berendezési tárgyat is megvesz. Az év elején a tu­lajdonos üzent Tankánénak, hogy február elején költöz­ködik. Az asszony megvett néhány kisebb értékű tár­gyat, ám a tulajdonos — bár tudta, hogy a lakás értékét csökkentő tárgyakat nem ad­hatja el, hisz azt kifizették neki a kisajátításkor — el­adott két gázkonvektort, a kulcsot pedig átadta Tanká­nénak, hogy adja le a beru­házási vállalatnak. Szabolcsban évente csök­ken a talajok kémhatása, egy idő után ez lehetetlenné te­szi a növénytermesztést — így kezdődik az az írás a Magyar Mezőgazdaság októ­ber 12-i számában, mely a vajai II. Rákóczi Ferenc Tsz talajjavítási módszereit is­merteti. Ásványi trágya helyett szerveset adnak. Minden ter­mő almás egy hektárjára annyi istállótrágyát szórnak, ahány mázsa termésre szá­molnak. Az eredmény egyér­telműen őket igazolja. Jóval kevesebb műtrágyát használ­nak, így a költségek is csök­kentek. Üj talajjavító anyag után is néztek a vajaiak. Most már lápdfölddel javíta­nak. Hektáronként 700—900 mázsát dolgoznak be, aminek szervesanyag-tartalma leg­alább 20 százalék. Hozzáfog­ták a nagy adagú kalcium- műtrágyázáshoz is. „Leg újabb” eljárásuk a csillag hírt alkalmazása. Most 400 hek­táron termesztenek csillag­fürtöt kizárólag talajjavítás­hoz O Nem vagyunk mr igazi ze­nészek. A Csáki Valiék is úgy tanulták meg a Schubert-mi- se szoprán szólamát, hogy a férje előjátszotta a melodi- kán. Végül nagy sikerünk volt vele. Most léptünk fel először a zenei napokon, és Szabó Mihály aranyosapáti és több termelőszövetkezet­ben dolgozó olvasónk érdek­lődött, hogy megilleti-e őket, és milyen feltételek mellett a jubileumi jutalom? Kérdé­sükre dr. Nyitrai Zoltántól, a Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek területi Szövetségének fő­munkatársától kaptunk vá­laszt. Elmondta, hogy a 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. rendelet 68. paragrafusa értelmében a termelőszövetkezetek a 25., 40., illetőleg az 50. évet mun­kában töltött tagjai részére jubileumi jutalmat fizethet­nek. Az alapszabály rendel­kezésétől függően — az 1965 előtt belépő és nyugdíjazás előtt álló tag esetén — 15 évet meghaladó tagsági vi­szonyban végzett munka után is kifizethető a 25 éves jubileumi jutalom. A jogo­sultságot nem befolyásolja az a körülmény, hogy a tag A bontásra nem Tankáné­val kötött szerződést a be­ruházási vállalat, Tankáné ennek ellenére eladta az ud­varon lévő garázst, a kis- és a nagykaput, s ezzel ötezer forint .kárt okozott a válla­latnak. A bíróság az idős — 72 éves —, beteg volt tulajdo­nost nem vonta felelősségre, Tanka Györgynét viszont kisebb értékre elkövetett lo­pás vétsége miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte és kötelezte az okozott 5000 fo­rint kár megtérítésére. A sza­badságvesztés végrehajtását a bíróság 1 év próbaidőre fel­függesztette. Az ítélet jog­erős. ezt énekeltük. Ott volt a fél város — olvastuk a Nők Lap­ja október 27-i számában. A nyírbátori kórust bemu­tató cikk bői megtudjuk, hogy a kórusban orvosok, tanárok, lakatosok szabók és hentesek énekelnek. Sokszor adnak koncertet máshol is. Tavaly a szolnoki dalostalálkozón megkapták a Szövosz nagy­díját. Angliában egy sor vá­rosban felléptek. A BBC is felvette műsorukat. Sőt, le is adta négyszer. O A Növényvédelem idei 7. számában összefoglaló írás jelent meg Szabolcs-Szatmár megye szakember- és gépel­látottságáról. Megtudjuk, hogy az elmúlt éviben a 149 gazdaságból 53 helyen függetlenített, 68 he­lyen kapcsolt munkakörben, 27 üzemben pedig másodállá­sú növényvédelmi szakirá­nyító dolgozott. A végrehajtó szakemberek száma 3620 fő, ebből 150 fő növényvédő szakmunkás. Évenként 350— 400 betanított növényvédő munkást képeznek ki. A nö­vényvédő géppark továhb korszerűsödött. Az 1978-ban rendelkezésre álló 1620 darab növényvédő gép közül mint­egy 15 százalék korszerűtlen, e gépek nagy részét háztáji gazdaságokban használják. 25, 40, 50 év munkában töl­tött időt, dolgozó nyugdíjas­ként érte el. Természetesen a rendeletben írt az a kedvez­mény, hogy a nyugdíjazás évében a 35, 45 év alapján is ki kell fizetni a 40, 50 éves jubileumi jutalmat, a már nyugdíjas tagokra nem vo­natkozik. A jubileumi jutalom szem­pontjából mi számít munká­ban töltött időnek? A munkaviszonyban töltött időt — említette elöljáróban a területi szövetség főmunka­társa megjegyezve, hogy a felsorolása nem teljes — to­vábbá a termelőszövetkezet­ben rendszeresen dolgozó családtagként eltöltött időt; a tsz-tagként eltöltött időt, ha a tag az évi 1500, nő ese­tében az 1000 munkaórát tel­jesítette (ha a tag ettől keve­sebbet teljesített, arányosan, töredék évként vehető számí­tásba); az 1950. január 1-e előtti szakmunkástanuló-időt, tanoncidőt; a felszabadulás előtti sor-, valamint tartalé­kos katonai szolgálatban, ha­difogságban stb. töltött időt, ha a bevonulás munkavi­szonyból történt, s a leszere­lést, hazatérést követően hat hónapon belül, vagy 1945. ok­tóber 31-e előtt a dolgozó munkaviszonyba lépett. A jubileumi jutalom a tag egy havi átlagrészesedése, amelyet az esedékesség évé­ben kell kifizetni. A nyugdí­jazás évében a nyugdíjazás­kor ki kell fizetni. A 40. ille­tőleg az 50. év után járó ju­bileumi jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozónak a nyugdíjazás évében leg­alább 35, illetőleg 45 munká­ban töltött éve van. Ha a ju­bileumi jutalom esedékessé­gének évében a tagsági vi­szony elhalálozás következté­ben szűnik meg, a jubileumi jutalmat a tag örökösének kell kiadni. (soltész) a tanárképző főiskolán „Pantomim: néma játék, drámai előadás, amelyben a színészek beszéd nélkül, csak mozdulatokkal fejezik ki a cselekményt.” (Kislexikon) Halk zene, majd dübörgő zaj, csattogás hallik a Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskola kollégiumi klubjából. Bent fekete ruhás, fehérre „meszelt” arcú fiatalok mo­zognál; együtt a zenével. ők négyen a Periszkóp Pantomim Stúdió tagjai. Or­bán Béla, Körtvélyfáy Barna, Iklódi László és Szepessy Béla nem mindennapi körül­mények között ismerkedtek meg, szerveződtek csoporttá. ' — Kiskőrösön teljesítet­tünk katonai szolgálatot, mint előfelvételisek — mond­ja Orbán Béla. — Először öten voltunk a csoportban, csak Kovács Gyuszinak az aktív sportolás miatt nincs ideje már velünk játszani. Első fellépésünk még kato­nakorunkban, az amatőr színjátszók minősítő verse­nyén volt, ahol döntőbe ke­rültünk. Egerben sikerült a legmagasabb minősítést meg­szereznünk: aranydiplomát kaptunk. Ezt a sikert Kárpá- thy Zoltánnak köszönhetjük elsősorban, aki a Népművelé­si Intézet irodalmi osztályán dolgozik, ő többször járt Kiskőrösön, tartott előadáso­kat, segített az alapokat meg­tanulni. — Most mint tanárképzés diákok folytatjuk munkán­kat. Több, mint félszáz fellé­pés van már mögöttünk. Nyíregyházán 22-én mutat­koztunk be a főiskolán. A dunántúli sikerek után az itthoni taps esett a legjob­ban. Ezentúl több etűdünkkel szeretnénk a megyét járni, megszerettetni az itt élő em­berekkel ezt az alig ismert műfajt. Kép és szöveg: Mikita Viktor Eladta a nagykaput is Olvasóink kérdezték Jubileumi jutalom a termelőszövetkezetben

Next

/
Thumbnails
Contents