Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 1. Kommentár Kél malomkő között Luns, a NATO főtitkára az „eurorakéták” megszavazá­sára biztat. Hágában a kor­mányzó holland keresztény- demokrata tömörülés, a CDA 49 képviselője ócködik a Per­shing—2 és a számyasraké- ták Európába telepítésétől, s a fegyverkorlátozásról tár­gyalásokat javasol a Szovjet­unióval. Az USA-ban tüntet, nek a fegyverkezési hajsza fokozódása ellen. Ottawában a NATO 15 tagállamának parlamenti 'képviselői 7Í :38 arányban olyan határozatot hoztak, amely felszólítja az amerikai szenátust: hagyják jóvá a SALT-szerződést. Kétségek és remények — a világpolitika legfrissebb eseményeire, különösen az európai térség fejleményeire, nem jellemző az egyhangú­ság. Már-már naiv, moso­lyogni való az ellentmondás, ami egy-egy politikus meg­nyilatkozásaiból kicseng. Bé­késen megfér egymással az enyhülés támogatása — leg­alábbis szavakban — és a fegyverkezés helyeslése. A legszembetűnőbb talán Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök példája. A „Vaslady” nagy vonalakban egyetért a SALT ratifikálá­sával, ám az európai ra­kétatelepítés érveit a rossz emlékű hidegháborús évek­ből kölcsönzi. Hasonlóképpen járnak el a NATO-stra- tégák is. Gyakran idézték korábban a londoni stratégiai intézetet. Többé-kevésbé tárgyilagos adatai csakugyan megközelí­tő pontossággal orientálnak, bár kétségtelenül a nyugati hatalmak szolgálatában. Újabban azonban a fegyver­kezési hajsza híveinek hivat­kozásából hiányoznak a lon­doni intézmény statisztikái. Egy nemrég közreadott jelen­tésükben ugyanis arról adtak számot, hogy a két katonai szervezet, a Varsói Szerző­dés és a NATO nagyjából egyensúlyi helyzetet foglal el Európában. Ez pedig a ma­nipulált érvelés számára ugyebár nem elfogadható ki­indulási pont... Szovjet részről ésszerű, el­fogadható álláspont tükröző­dött azokban a kezdeménye­zésekben, amelyeket Leonyid Brezsnyev berlini beszédében jelentett be. Úgy tűnik, a NATO lépéselőnyt szeretne szerezni, s az „eurorakéták” tervének decemberi jóváha­gyása után netán még a Szov­jetunióval folytatandó tár­gyalások elől sem tér ki. Le­hetetlen azonban e törekvés mögött nem érzékelni az iga­zi mozgatórugókat: Az Egye­sült Államok belső helyzetét, a jövő évi elnökválasztás előcsatározásainak szelét, Cartemak és közvetlen ta­nácsadóinak a „héják” vok- saira kacsingatását. Gy. D. Befejeződött a Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése Befejeződött a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai taná­csának október 29—31. között Bukarestben megtartott ülé­se, amelyen Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka elnökölt. A tanácskozás munkájában részt vettek az egyesített fegyveres erők katonai taná­csának tagjai, a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a Ma­gyar Néphadsereg, továbbá a Német Demokratikus Köztár­saság nemzeti néphadserege, a Román Szocialista Köz­társaság hadserege és a szov­jet hadsereg képviselői. A katonai tanács összegez­te az 1979. évi hadműveleti és harcászati felkészítés ered­ményeit, megvizsgálta az 1980. évi feladatokat. Az ülé­sen megvitatták az egyesített fegyveres erők tevékenységé­nek néhány időszerű kérdé­sét, s ezekkel kapcsolatban egyeztetett ajánlásokat fogad­tak el. A tanácskozás tárgy­szerű, baráti légkörben, a Varsói Szerződés tagországai szoros egységének jegyében zajlott le. A katonai tanács ülésének magyar résztvevői Csémi Károly vezérezredes, honvé­delmi minisztériumi állam­titkárral az élen szerdán dél­után hazaérkeztek. Nemzetközi összefogást az enyhülésért A Magyar ENSZ Társaság intéző bizottságának állásfoglalása A magyar közvéleményben széles körű visszhangta talált Kurt Waldheimnék, az ENSZ főtitkárának az Egyesült Nemzetek Szervezete lesze­relési akcióhete alkalmából mondott beszéde, amelyben a többi között hangsúlyozta: „Az emberiséget változatla­nul súlyos veszély, az önpusz­títás veszélye fenyegeti”. Va­lóban, egy év alatt 400 mil­liárd dollárt költenek a vi­lágon fegyverkezésre, éppen ezért a népek létérdeke a Dél-Korea Az USA ágyúnaszád diplomáciája Változatlanul fennáll a Dél-Koreában állomásozó 38 000 amerikai katona í-iadó- készültsége, amelyet a múlt héten pénteken, Pák Csöng Hi meggyilkolása után ren­delték el — erősítette meg kedden' Thomas Ross, az amerikai hadügyminiszté­rium szóvivője. Közben 11 amerikai hadi hajó, köztük a Kittyhawk re­pülőgép-anyahajó tart Dél- Korea felé. A Blue Bridge, az amerikai hetedik flotta zász­lóshajója már kedden befu­tott Puszan dél-koreai kikö­tőbe. Washingtoni megfigyelők szerint az amerikai erőde­monstráció célja az, hogy „elrettentse” mindazokat az országokat, amelyeknek ne­tán szándékában áll hasznot húzni a dél-koreai zavaros helyzetből. Az ágyúnaszád- diplomácia láttán nem túl meggyőzőnek hangzik Hod- ding Carter amerikai külügyi szóvivőnek az a keddi kije­lentése, miszerint „az Egye­sült Államok nem akar be­avatkozni a dél-koreai ügyek be”. Amerikai helyxetjelentés Milliók élnek kábítószerrel fegyverzet korlátozása, a le­szerelés, a militarizmus kor­látok közé szorítása. Meggyő­ződésünk, hogy a politikai enyhüléssel lépést kell tarta­nia a katonai enyhülésnek — emeli ki a Magyar ENSZ Tár­saság intéző bizottságának szerdán közzétett állásfogla­lása. A Szovjetuniónak Leonyid Brezsnyev által Berlinben előterjesztett legújabb javas­latai is — amelyek hazánk társadalmát mély megelége­déssel töltötték el — a szoci­alista országokat tömörítő Varsói Szerződés tagállamai­nak konstruktív békeakara­tát demonstrálják — hangzik a dokumentum. A leszerelés­sel összefüggő kérdéseknek az ENSZ Társaságok Világszö­vetsége legutóbbi, Barceloná­ban megtartott 27. közgyűlé­se ugyancsak kiemelkedő te­ret szentelt. A közgyűlésen elfogadott határozat — amelynek végrehajtását a Magyar ENSZ Társaság széles­körűen támogatja — rámu­tat a leszerelés és a fejlődés közötti szoros összefüggésre is. Az NDK második legnagyobb lakásépítésén Új városnegyed Lipcsében A magyar turisták is jól is­merik Lipcsét. Itt a híres vá­sárvárosban épül az NDK második legnagyobb lakótele­pe. A város nyugati részén, Grünau kerületben nem ke­vesebb, minit 33 ezer össz­komfortos lakás várja majd a beköltözőket. Eddig több mint 3 ezer lakást vettek bir­tokba a boldog tulajdono­sok. Az elkészült új lakóne­gyedben alig egy éve még feldúlt püsztaság volt a tér helyén, ahol ma ápolt par­kot, fiatal fákat, játszóteret és ruhaszárító területet ta­lálunk. A Grünau 1. telep lakói eddig 16 ezer önkéntes munkaórát dolgoztak, hogy szépítsék a környezetet. A lipcsei sczakemberek így számolnak be a nagy mun­kálatokról : Egy várost tulajdonképpen háromszor építenek; először a tervezőik és építészek vetik papírra, másodszor az épí­tőmunkásók valósítják meg és végül harmadszor — ma­guk a lakók. Ezt bizonyítja Lipcse-Girünau példája. Az elkészült első lakóne­gyedben már minden a he­lyén van, a lakásoktól kezd­ve az iskoláig, tornacsarno­kig, óvodáig, bölcsődéig, vá­sárcsarnokig, orvosi rende­lőig és postahivatalig, az öt­száz hektárnyi terület más részén még földgépek marják a talajt. Odébb szerelődaruk mozognak. Egy ideiglenes fahídon át­haladunk az S-Banh (gyors­vasúti vágányai felett és máris a 2. és 3. számú lakó­negyed építkezéseihez jutunk. Itt találjuk az NDK talán legnagyobb „fazekát”, ahol nem kevesebb, mint 13 ezer építőmunkás és diák számá­ra készül az ebéd. Itt találkozunk Günter Waith erre!, a grünau i épít­kezés vezető tervezőjével és helyettesével. Magukkal hoz­ták a terület beépítési tervét. Épül a Lipcse-Grünau új lakónegyed A tervből mindenekelőtt a méreték ragadnak meg: 100 ezer ember él majd ezen a területen, annyi, mint egy közepes városban. A nyolc­vanas évek közepére nyolc lakónegyed áll majd itt, a hozzájuk tartozó épületek­kel a kereskedelem, a kultú­ra, a sport céljára, továbbá éttermek és közhivatalok. Nem kevesebb mint 28 iskola, 22 bölcsőde-óvoda, 14 üzlet- központ, két rendelőintézet -gyógyszertárakkal és 8 körze­ti orvosi rendelő tartozik még az új építményekhez. A generáltervező elmondja, hogy a legnagyobb változa­tosságra törekszenek az egyes lakónegyedek építésénél. Az épületek között az öt- és hat­emeletesek 11 és 16 emelete­sekkel váltják egymást. Továbbhaladunk a 4. lakó­negyed irányában, amikor egy nagy gödör állja el utunkat. Mint mondják, ez Grünau Achilles-sarka: az útépítés itt elmaradt a házépítésektől. A kivitelezők most — a ber­lini építők példája alapján — a lakók segítségét kérik. Az új lakótömbök színe el­üt a korábbiakétól. Az 1. és 2. lakónegyed homok- és ele­fántcsontszínű oszlopaival szemben itt vörösbama és fehér oszlopokat találunk. A lakások háromnegyede erké­lye®. A képzőművészek kü­lönböző elemekkel, dombor­művekkel, szobrokkal készül­nek az utcák és terek szépí­téséhez. Beszélgetésünk közben gyakran kell kitérnünk, hogy helyet adjunk az épületele­meket szállító gépkocsiknak. Vendéglátóink azonban a szállítás tempójára panasz­kodnak: nem elegendő az-egy napra tervezett 300 panel beszerelése. Winfried Grau ifjúsági brigádvezető elmond­ja , hogy az elmúlt években sikerült az egyes lakótömbök szerelési idejét 2000 órára le- szaritaniok. A sürgősség azonban ennél is nagyobb tel­jesítményt diktál — mondja az ifjú brigádvezető. A 4. lakónegyed elkészült épületeibe már költöznek az első lakók. S nem messze in­nen, ott ahol a „Népek csa­tájában” annak idején Napó­leon seregeit szétverték, meg­kezdődtek az előkészületek a Lipcse ötödik új lakónegye­dének építéséhez. G. I. 15 éves a közös vagonpark A felségjel: OPW 1964-ben kezdte meg mű­ködését — magyar javaslat­ra — a KGST közös vagon­parkja, melyben Bulgária, Románia, Csehszlovákia, az NDK, Magyarország, Len­gyelország és a Szovjetunió érdekelt. A javaslat elfoga­dásakor a tagországok mint­egy 93 ezer vasúti teherko­csiból alakították meg a kö­zös parkot. A gazdasági elő­nyök hamar bebizonyosod­tak, s néhány év alatt a parkban részt vevő teherko­csik száma megháromszoro­zódott. Mi tette szükségessé a kö­zös kocsipark felállítását? A nemzetközi és belföldi szállí­tások lebonyolítása minden tagország számára gondokat okoz. E gondok forrása: egyetlen ország sem képes olyan nagyra növelni teher­kocsiparkját, amilyenre a szállítási csúcsidőszakokban szüksége van, arról nem is szólva, hogy a csúcsidőszakok között ez a hatalmas, teher­kocsipark kihasználatlan lenne. Az integráció jelentő­sége éppen abban van, hogy a tagországok egymást köl- csönönsen segítve, a szállítá­si csúcsidőszakokban rendel­keznek elegendő vasúti ko­csival. A tizenöt éves szerve­zet jelenleg mintegy 300 ezer vasúti teherkocsival rendel­kezik és ezek túlnyomó több­sége nagy teherbírású 60 tonnás, négytengelyes va­gon. Érdekes betekinteni az OPW (ez a közös vagonpark KGST-rövidítése) működési szabályzatába. A közös ko­csiparkba beadott járművek továbbra is nemzeti tulaj­donban maradnak. Ezért az OPW-jelzés mellett minden teherkocsin szerepel a tulaj­donos vasút „felségjele” is. Az egyes tagországok vas- utai annyi OPW-kocsít ve­hetnek díjmentesen igénybe, ahány kocsit a parkba bead­tak. Csak e mennyiség fölött kell kocsihasználati díjat fi­zetni. A díjat azok a tagvas- utak kapják, melyeknek ko­csijai más tagországok terü­letén tartózkodnak. Az OPW működését a szervezet prágai irodája egyezteti. Az iroda nemzet­közi személyzettel dolgozik — munkatársai a tagvasutak kiküldöttei. Naponta közvet­len telex- és telefonkapcso­latban állnak valamennyi tagvasút központjával, or­szágonként nyilvántartják a hálózaton tartózkodó OPW- kocsikat. ök határozzák meg azt a kocsimennyiséget is, amelyet egyik tagvasútnak a másik rendelkezésére kell bocsátania. Természetesen, hogy a nyugati vasúttársaságok is felismerték az együttműkö­dés előnyeit. Ennek egyik ál­talánosan elterjedt formája a RIV-egyezmény, melyhez tőkés és szocialista vasutak egyaránt tartoznak. Ennek keretében Európa minden országában találkozhatunk MÁV cégjelzésű kocsikkal és természetesen hazánkban is megfordulnak a tőkés társa­ságok vasúti teherkocsijai. Az OPW azonban ennél fejlettebb együttműködési forma, mert az üzleti elő­nyökön kívül a részt vevő or­szágok népgazdasági érdekeit tartja elsődlegesnek. A park létrejöttének köszönhető, hogy a gazdaságtalan üres kocsifutások mennyisége 50 százalékról 30 százalékra csökkent, és ezzel a szocia­lista tulajdonban lévő vasúti kocsik fuvarozási hatékony­sága arányosan megnőtt. Az OPW legfőbb előnye az, hogy 15 éves fennállása bebi­zonyította : fuvarozási kapa­citáshiány azóta nem gátol­ta egyik tagország iparának, mezőgazdaságának fejlődését sem, s lehetővé tette a tőkés országokba irányuló szocia­lista export gyors, zökkenő- mentes lebonyolítását is. A KGST vezető testületéi ugyanakkor megkülönbözte­tett figyelemmel kísérik az OPW fejlesztését is, ami a tagországok gazdasági lehe­tőségeinek függvénye. Az el­múlt 15 év tapasztalatai bi­zonyítják, hogy az OPW a szocialista integráció járható útja, és a park bővítése a részt vevő országok számára kifizetődő beruházás. B. I. Saint Vincent A 388 km2 területű, kö­zel 100 ezer lakosú Saint Vincent a Kis-Antillák szigetcsoportjának déli tagja. 1498-ban Kolumbus fedezte fel a szigetet és 1627-ben telepedtek le az első angol bevándorlók. 1783-tól angol gyarmat, 1958 és 1962 között Brit Nyugat-India része. 1967 óta Nagy-Britannia tár­sult állama, belső önkor­mányzattal. Gazdaságá­nak alapja a mezőgazda­ság. Legfontosabb termé­kei a marantagyökér — lisztje fontos gyógyszer- alapanyag — a banán, a gyapot, a kókuszdió és a földimogyoró. Az ipart csupán néhány malom és erőmű jelenti. Exportját a banán a marantagyökér lisztje, a gyapot és az édes­burgonya alkotja — fo­gyasztási cikkeket, közle­kedési eszközöket impor­tál. Becslések szerint 453 ezer amerikai állampolgár él rendszeresen a pusztító heroinnal, csaknem tíz- millióan fogyasztanak ko­kaint, legkevesebb 43 mil­lióan ízlelték már meg a marijuanát, és milliók fo­lyamodnak a mesterséges serkentőszerekhez, vagy a „hagyományos” kábítósze­reknél olcsóbb szintetikus szerekhez. Az Egyesült Államok legfőbb állami számve­vőszéke szerint manapság a kábítószer-kereskedelem a „legmenőbb” üzlet az országban és ez egyértel­műen rávilágít a riasztó jelenség igazi okaira. Évente legkevesebb 51 milliárd dolláros forgal­mat bonyolítanak le e szenvedély vámszedői. A legfőbb állami szám­vevőszék jelentése arról is beszámol, hogy a pisz­kos üzletág lassan min­denkit behálóz: orvosok, jogászok, üzletemberek, a művészvilág tagjai, szin­te az amerikai társadalom valamennyi rétege vala­milyen módon — fogyasz­tóiként vagy üzlettársként — érdekeltek a kábítószer­kereskedelem fenntartásá­ban. S ezt látszik alátámasz­tani az is, hogy a jó öreg Nyuigat-Európában is pél­dátlan méretű járvány­ként terjed a kábítószer.

Next

/
Thumbnails
Contents