Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-28 / 278. szám
1979. november 28. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből Postabontás Elismerés Varga Ferenc nyíregyházi nyugdíjas olvasónk a mátészalkai vasútállomáson novemher 11-én szolgálatot teljesítő pénztárosnak — Szűcs Endréné- nek — udvarias és előzékeny magatartására levélben hívta fel az állomás- főnök figyelmét. Az elismerő sorokat örömmel vette Kovács Gyula, a MÁV mátészalkai körzeti üzemfőnöke, mert mint mondta: „Hosz- szabb ideje igyekszünk javítani az utazóközönséggel közvetlen kapcsolatban lévő dolgozóink munkáját.” Ezt fejezik ki' a következő sorok is, melyet az állomásfőnök írt a pénztárosnak a dicséret elhangzása után. „ön 1979. november 11- én a nagy forgalom ellenére az utasokkal rendkívül udvariasan, előzékenyen viselkedett. Példáján felbuzdulva a körzeti üzemfőnökség elhatározta, hogy a személypénztárosoknál megszervezi a „Munkád mellé add a neved” mozgalmat. Kérem, hogy a jövőben e mozgalomban ön és a Hámán Kató Szocialista Brigád tagjai személyes példa- mutatással járjanak élen. A fegyelmezett szolgálatáért dicséretben és ötszáz forint jutalomban részesítem.” Ez igazi sikerélmény volt a pénztárosnak. Erre mindenkinek szüksége van, bár a közfelfogás szerint a felnőttkorban viszonylag kevés a sikerélmény, leginkább csak kivételes pályát járó emberek előjoga. Az „egyszerű” hétköznapi emberek „aprómunkáit” meg alig figyeli valaki. Persze nevetséges lenne valami különös megbecsülést igényelni akkor is, ha kötelességünket teljesítjük. Csak azért tenni valamit, hogy egy közösség, vagy bizonyos személyek elismerését elnyerjük, nem volna erkölcsös, és különösen nem a munkában. Nem közömbös az egyén szempontjából, de a társadalomnak sem mindegy, hogy mennyit ér az egyes emberek munkája, miként, milyen lelkiismeretesen dolgoznak. A sikerélményhez tehát az kell elsősorban, hogy mindenki tudása legjavát adja munkájában. Tettek nélkül, szorgalmas és fegyelmezett munka nélkül senki sem számíthat sikerélményre. Az ember pszichikumából eredő, hogy mindenki várja az elismerő szót, és igényli, hogy teljesítményét észrevegyék. Igen, valljuk be, jó szóra vágyik mindenki otthon, a munkahelyen és a közéletben is. Sokszor olyan jó szóra, ami pénzbe se kerül. Szükséges tehát, hogy erre a munkahelyeken is odafigyeljenek, mert ahol nem teszik, előfordulhat, hogy a munkától független szempontok válnak a sikerélmény forrásává. Soltész Ágnes POTYAUTAS Bejelentéssel élek a MÁV igazgatóságához. Ugyanis november 23-án, a Budapestről induló Hajdú-expressz vonaton egy utasnak nem volt jegye, a másodosztály kilences kocsijában. Igaz, egyikünk helyét sem foglalta el. Neki jó volt a fűtőcsövön, vagy az ülések rugói között, s csak néha-néha tekintett ki a „nagyvilágba”, meg ránk. Mi pedig viszonoztuk. Csak egy hölgy volt rémületben, tartva tőle, hogy a potyautas szoknyája ráncába keresi majd újabb helyét. A szemtelen potyautas ugyanis egy kisegér volt. Velünk utazott Nyíregyházáig. Lehet, országjárásra indult, és végtére, neki is el kellett jutnia valahogy úticéljához. Persze, nekünk korántsem volt kellemes útitárs. Szabó Jolán nyíregyházi lakos VILÁGÍTÁS — FÉNYES NAPPAL Megint egy takarékosságnak ellentmondó esetről szeretnék említést tenni. November 23-án Nyíregyházán, a Kótaji, Rigó, Hímes utcákban még délben is égtek a közvilágítási lámpák. Okát nem tudom, de kétségtelen: pazaroltuk az áramot. Sajnos, én ezen a napon olyan helyzetben voltam, hogy nem tudtam a TITÁSZ figyelmét felhívni a hibára — bár kötelességemnek éreztem. Elképzelhető ugyanis, hogy a közvilágításért felelős vállalatnak nem is volt tudomása a hibáról. No nem menteni akarom őket. Inkább a lakosság felelősségére is szeretnék utalni. V. M.-né, Nyíregyháza, Kótaji úti lakos NYUGDÍJASOK A BANKBAN Nyugdíjas-találkozót tartottak november 21-én a Magyar Nemzeti Bank Szabolcs- Szatmár megyei igazgatóságán. A meghívottakat — akik között nagyon sok vidéki is volt, eljöttek Kisvár- dáról, Nyírbátorból — az intézmény vezetői tájékoztatták jelenlegi feladataikról, s egyben méltatták a nyugdíjasok egykori munkáját. A bensőséges ünnepségen jó néhány nyugdíjasnak jutalmat adtak át. Valamennyien jól eső érzéssel töltöttünk el néhány órát egykori munkatársainkkal. E rendezvénnyel is kifejezésre juttatták az idős emberek iránt érzett megbecsülésüket. A figyelmességet, a törőd&t ezúttal is köszönjük a bank párt- és gazdasági vezetőinek, s az intézmény valamennyi dolgozójának. A nyugdíjas-találkozó meghívottjai GÖDÖR Kicserélték a távfűtési vezetéket a nyíregyházi Tőke utcán az óvoda és a bölcsőde között is. Az út helyreállítását azonban „elfelejtették”, így minden esőzés után megáll a víz a felbontott úttest helyén lévő félig feltöltött gödörben. Félő, Jiogy a víz a fűtési vezeték aknájába szivárog így, s nagyobb lesz a kár, mint amennyibe az úttest helyreállítása kerülA 18. számú óvoda gyermekeinek szülei November 7-én, a Sóstói úton sétálva — a stadiontól a Tölgyesig — minduntalan napraforgómag-árusokba ütköztem. „Csemegéjüket” újságpapírba csomagolták, a vevők kívánsága szerinti mennyiséget. Sajnos, elég szép számmal vették a portékát, majd szórták szét a héját az említett útszakaszon. Ugyanígy néznek ki az autóbuszmegállók is. Piszkosak, szemetesek, de így a rendszeres takarítás sem használ, ha városunkban egyre több magárus van, népes vásárlógárdával. Tenni kellene ellenük, mert a város tisztasága közügy. özv. K. D.-né nyíregyházi lakos CÍMZETT AZ UTASELLÁTÓ Pontosan nem tudjuk, de lehetséges, hogy Nyíregyházán van az ország egyetlen nagyobb vasútállomása, ahol az Utasellátó különben barátságos étterméből hiányzik az óra. Van ugyan egy Pep- si-reklám, de arról is hiányoznak a mutatók. Tudjuk, hogy napjainkban alig-alig van olyan ember, aki ne hordana órát magával, de azt is, hogy az órák nem egyformán pontosak, és, hogy egy karórának sohasem tudunk úgy hinni, mint az állomások, egy kicsit magát a MÁV-ot képviselő óráinak. Lévén, hogy az étteremben a hangosbeszélő közleményei sem mindig érthetőek, ez az óra hiányzik. Kérdésünk: közeledvén a téli személyforgalmi csúcshoz, nem kaphatnának-e az utasok egy órát? Sipos Sándor mátészalkai lakos FÁK Néhány nap óta már aggódom a Tiszavasvári út terebélyes, vagy éppen fiatal akácfái miatt. Nagycserkesztől Tiszalökig — a Kisfásta- nyán át vezető szakaszon — néhány fát kivágtak, s mint látom legtöbbnek a kérgét megjelölték. Hasonló sors vár tehát ezekre is. Nemcsak a sokat hangoztatott és életünkben oly fontos környezetvédelem érdekében tiltakozom a fairtás ellen, hanem az út hangulatának megőrzése miatt is, amit e fák kölcsönöztek. T. M. nagycserkeszi lakos NYESETT FENYŐ Házunk előkertjébe jó néhány évvel ezelőtt fenyőfákat ültettünk. Vigyázzuk őket, s velük együtt gondozzuk és féltjük a többi nyövényt is. Tesszük mindezt azért, hogy szebb, egészségesebb legyen környezetünk, e néhány növényzet megtörje bérházunk egyhangúságát, és nem utolsóként vezérel bennünket az a cél, hogy csatlakozzunk mi is a „Tiszta virágos Nyíregyházáért” mozgalomhoz. Ám akadnak, akik úgy gondolják, a mi fenyőfáinkról szerzett ágakkal okoznak örömet szeretteiknek, ezért rendszeresen nyesegetik fenyőfáinkat. Sőt, egyiknek már a koronáját is elvitte valaki. Lassan a kapubejárathoz közel lévő fák eldeformálódnak, ellene pedig mi semmit sem tehetünk. Égy segíthetne: ha a vissza-visszatérő fanyesegetők megbékélnének a természettel. A Nyíregyháza, Kölcsey utca 3. szám alatti lakosok. Szerkesztői üzenetek Bihari Aladár nyíregyházi, Varga Jánosné ján- di, Tóth Gyuláné nagykál- lói, Bakai Lászlóné mátészalkai, id. Seress József fehérgyarmati, Balogh Pálné mátészalkai, KiszállI Istvánná nyíregyházi, Németh Károly fehér- gyarmati, Oláh Gyuláné nyíregyházi és Mikii Belőné tiszavasvári lakosoknak levélben válaszoltunk. Szabó Sándor nyíregyházi, Dankó András vasmegyeri, Tóth József gyulaházi, Kokas Mihályné vásárosnaményi, Földi Béla sényői, Kiss Gyuláné túristvándi, Gyureskó Andrásné nyíregyházi, özv. Csorna Jánosné kótaji, Siket Ferenc bátórli- geti, Galló József nagycserkeszi, Lábas Gusztáv cégénydányádi, Ónodi Istvánná kisvárdai, Dévai József mérki, Bankó János leveleki, Szántó Lajos mátészalkai, Farkas Tiborné nyírtassi, özv. Sersényi Istvánná jármi, Dani Józsefné szamossá- lyi, Kontig Ilona nyírma- dai lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Vajda István tiszavasvári, Tóth Jenőné kisvárdai olvasóink kedves köszönő sorait megkaptuk. Örülünk, hogy segíthettünk. Galó Andrásné nyíregyházi lakos a reklamált összeget megkapta. A termelőszövetkezet a háztáji föld megváltási árát korábban helytelenül számolta el. Szabó Zoltán nyíregyházi olvasónkat értesítettük, hogy a Szabolcs- Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat tájékoztatása szerint a negyedik negyedévi kéményseprési munkákat, ütemtervüknek megfelelően fogják végezni. Bereczki Zoltán kölesei olvasónk ügyében a termelőszövetkezet döntőbizottsága hozott határozatot, melyben kötelezik a szövetkezet szakvezetését, hogy levélírónknak adják vissza az általa eddig is vezetett erőgépet, hogy a soronkövetkező mezőgazdasági munkában már részt vehessen. KONTÉNER — SZEMÉTNEK „Hulladék-hullatók” címmel az október 24-i Fórum rovatban szóvá tette egyik levélíró, hogy a gyárból hulladékot szállító kocsik szeny- nyezik a környező utcákat. Közöljük, hogy a jelentős anyagi beruházással az ipari hulladék, szemét szállítására alkalmas konténert szereztünk be, azzal, hogy a szállítást az ingatlankezelő vállalat rendszeresen elvégzi. Sajnos a vállalat ennek nem tett eleget, így a gumigyár kénytelen volt a szállítást elvégezni és nem a célnak megfelelő szállítóeszközöket is igénybe venni. Ez adhatott okot a panaszra. Intézkedtünk, hogy hasonló esetben a hulladékot, illetve a szemetet eltakarítsák az utcáról. Taurus Gumigyár, Nyíregyháza E cikkünkkel kapcsolatosan a Volán 5. sz. Vállalatától is érkezett válasz. A következőket írják: „Vállalatunk a gumigyárnak végzendő hulladékszállításhoz egy billenős gépkocsit biztosít. Az áru rakodását, illetve rögzítését a fuvaroztatónak kell elvégeznie. A szállítandó anyag általában laza szerkezetű, a hulladék egy része sikamlós, így, ha az rögzítetlen, viszonylag alacsony sebesség esetén is, a rakomány lehullhat. Ebben az ügyben megkerestük a gumigyárat, hogy közösen intézkedhessünk.” ZÖLDSÉG Az 1979. október 24-i Fórum rovatban kérte az egyik levélíró, hogy áruházunk ABC-osztályán zöldségféléket is árusítsunk. Keressük ennek lehetőségét. A Zöldérttől kapott tájékoztatás szerint azonban jelenleg nem tudnak megfelelő előtisztított és előcsomagolt árut szállítani. Reméljük, hogy a Kelet Áruház átalakítási munkáinak befejezéséig módot találunk rá, hogy zöldség-gyümölcs árusítást is végezzünk. „Kelet” Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat n szolgálati időről Nagyon sok levélírónk kért az utóbbi időben nyugdíjügyben felvilágosítást. A következőkben — a társadalom- biztosítási igazgatóságtól kapott tájékoztatás alapján — részletesen foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Sorozatunk bevezetőjében a nyugellátáshoz szükséges szolgálati időről lesz szó. Ugyanis a nyugdíjra való jogosultság — az egyéb társadalombiztosítási ellátásokkal ellentétben — a társadalom részére hosszú időn át végzett munkával szerezhető meg. A nyugdíjjogosultság egyik döntő feltétele a jogszabályban meghatározott szolgálati idő, amely meghatározója a nyugdíj összegének is. Szolgálati időn, a nyugdíj szabályok rendelkezései szerint a nyugdíjra való jogosultság szempontjából figyelembe vehető időt értjük, amely 1929. január 1-től vehető számításba. Naptári napokban számítva 365 naptári nap jelent egy évet. A munkaviszonyban töltött idő teljes egészében szolgálati időnek számít. (Kivétel, amely alatt a munkavállaló 30 napot meghaladó időn át sem munkabérben, sem táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermek- gondozási segélyben vagy kórházi ápolásban nem részesült.) Szolgálati időnek számít továbbá az ipari szövetkezeti tagként, mezőgazdasági szövetkezeti tagként, szakmunkás- tanuló viszonyban, bedolgozóként, a megbízás alapján rendszeresen és személyesen végzett munkában töltött idő, és szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban töltött idő is. A szolgálati idő bizonyításának módját is az általános rendelkezések szabályozzák. (Sajátos bizonyítási módra vonatkozóan külön előírások vannak.) Általában a szolgálati időt a társadalombiztosítási szerv nyilvántartása alapján kell számításba venni. Ha viszont a társadalombiztosítási szerv nyilvántartása az állított szolgálati időket nem bizonyítja, ezt az időt akkor lehet figyelembe venni, ha azokat az igénylő munkakönyvi bejegyzéssel, egykorú okirattal, a munkáltató, vagy annak jogutódja által az eredeti nyilvántartás alapján kiállított okirattal, vagy egyéb hitelt érdemlő módon igazolja, illetőleg bizonyítja. Bizonyított szolgálati időnek számít a társadalombiztosítási szerv által lefolytatott helyszíni vizsgálat során feltárt adatok és bizonyítékok alapján megállapított idő is. A legtöbb levélírónk az iránt érdeklődött, hogy a volt gazdasági cselédek, mezőgazdasági napszámosok munkában töltött idejét mikor lehet figyelembe venni? A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágaikban dolgozók munkaviszonyban töltött idejét egykorú okirati bizonyítékok (munkakönyv, cselédkönyv, szolgálati bizonyítvány stb) alapján, a mezőgazdasági munkaviszonyokat 1929. január 1-től az igazolt időtartamokat figyelembe lehet venni. Bizonyító okiratnak számít a községi, városi tanácsok által kiadott — az alkalmazás megjelölését feltüntető hatósági bizonyítvány is. A hatósági bizonyítvány alapján, ha az igénylő gazdasági cseléd vagy szegődményes iparos volt, és munkaviszonya megszakítás nélkül legalább 365 naptári napon át fennállott, azt teljes egészében figyelembe lehet venni. Egyéb mezőgazdasági munkaviszonyokban a hatósági bizonyítvánnyal igazolt időből naptári évenként legfeljebb 150 napot lehet úgy figyelembe venni, hogy naptári évenként az egyéb figyelembe vehető szolgálati idővel együtt a 300 napot ne haladja meg. (Folytatjuk. A következőkben a tanulóidő, a katonai szolgálati idejének, s az ipari és mezőgazdasági szövetkezeti tagként eltöltött idő, valamint egyéb figyelembe vehető szolgálati idők beszámításáról lesz szó.) (s. á.) MAGÁRUSOK
