Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-27 / 277. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 27. Tanácskozások Moszkvában a KGST és az EGK között SZOCIALISTA INTEGRÁCIÓ Hajózni - gazdaságos í. EURÓPA MÁSODIK LEGNAGYOBB SZÁMÍT, AZONBAN FORGALMÁT FOLYÓJA A VOLGA UTÁN A DUNA. TEKINTVE MESSZE ELMARAD A AMELY A FEKETE-ERDŐTŐL A FE­NÁLA RÖVIDEBB ÉS KISEBB VÍZ­KETE-TENGERIG 8 ORSZÁGOT KÖT GYŰJTŐ TERÜLETŰ RAJNA, ELBA ÖSSZE. ELSŐRENDŰ VÍZI ÜTNAK ÉS ODERA FOLYÓK MÖGÖTT. Kommentár Hz enyhülés ■ no wtm lovoje A z úgynevezett eurora- kéták ügye változatla­nul a nemzetközi köz­vélemény figyelmének kö­zéppontjában áll. Mind vilá­gosabbá válik az a felisme­rés, hogy ha a NATO decem­beri ülésén valóban elfogad­ják az új közép-hatósugarú rakéták nyugat-európai tele­pítését, ez bizony hosszabb időre megállíthatja, sőt visz- szavetheti az enyhülési folya­matot. Nyilván ez a felismerés ve­zérelte a holland kormányt, amikor hivatalosan kijelen­tette: Hága azt javasolja, hogy a decemberi NATO-ér- tekezlet legfeljebb a rakéták gyártásának korlátozott meg­indításáról döntsön és ne a telepítésről, mert ezt a Szov­jetunióval való beható tár­gyalások eredményétől kell függővé tenni. A dán kabinet is komolyan foglalkozik egy olyan javaslattal, amely sze­rint a telepítést meg kellene előznie „egy féléves tárgyalá­si időszaknak”. Hogy mennyire nemcsak — és nem is elsősorban — kor­mányszinten vált ki ellenér­zést az amerikai sugalmazású terv, arra jellemző, hogy Hol­landia egyik legjelentősebb városában, Útrechtben óriási, negyvenezres tömeg tiltako­zott a rakétatelepítések ellen. A világsajtó nagy figyel­met szentel annak a ténynek, hogy Gromiko szovjet kül­ügyminiszter éppen ebben az érzékeny és fontos időszak­ban tárgyalt Bonnban. Bár a rakétaügyben, mint ezt Gro­miko sajtóértekezletén hang­súlyozta is, nem volt egyet­értés a felek között, némi bi­zakodásra adhat okot, hogy a közös közlemény kulcsmon­data így hangzik: „A Szov­jetunió és az NSZK megerő­sítette, hogy nincs ésszerű al­ternatívája az enyhülési po­litikának”. A moszkvai Pravda emlé­keztet a közelmúltban lezajlott brüsszeli leszerelési fórumra, amely a legfontosabbnak azt tartotta, hogy „semmilyen, a tárgyalásokat zavaró, a fegy­verkezési verseny fokozását jelentő, egyoldalú lépésre ne kerüljön sor.” Ez világos be­széd : az eurorakéta-terv megvalósítása éppen ilyen lépés lenne. A témában egyik legilleté­kesebb személyiség, Nino Pásti, nyugalmazott olasz tá­bornok, a NATO európai had­erőinek volt főparancsnok­helyettese is úgy nyilatkozott, hogy — az amerikai állítá­sokkal szemben — az újabb rakéták nem „helyreállíta­nák”, hanem felborítanák a béke alapjául szolgáló erő- egyensúlyt. A tét hatalmas és a küzde­lemben mi, magyarok is hal­latjuk hangunkat. „Bízunk abban — írja Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője a Népszabad­ságban —, hogy Nyugat-Eu- rópa felelős kormányzati té­nyezői, gondosan mérlegelve lépésük valamennyi várható következményét, az enyhülési folyamat továbbhaladását szolgáló józan döntést hoz­nak. A népek a tettek és nem a szólamok alapján ítélnek.” H. E. Visszafoglalták a mekkai mecsetet A szaúd-arábiai kormány­csapatok hat napig tartó har­cok után, vasárnap megost­romolták és visszafoglalták a mekkai nagymecsetet. Az épületet kedd óta megszáll­va tartó, mintegy 300—500 vallási fanatikus fegyveres többsége elesett, egy részük fogságba került. Hétfőn Moszkvában tár­gyalások kezdődtek a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa és a tanács tagállamai, illetve az Európai Gazdasági Közösség küldöttsége között. A KGST delegációját Nyiko- laj Faggyajev, a tanács titká­ra, az EGK küldöttségét Wil­helm Haferkamp, az európai közösségek bizottságának al- elnöke vezeti. A tárgyaláso­kon folytatják a két szervezet közötti megállapodásról ko­rábban megkezdett megbe­széléseket. Mint ismeretes, a KGST még évekkel ezelőtt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere hétfőn, kérésére fogadta Mohammad Mokrit, Irán moszkvai nagykövetét. A barátság és a jószom­szédság légkörében végbe­(Folytatás az 1. oldalról) nyírbátori lengyel—magyar baráti kör létrehozásában. Gyúró Imre így fejezte be beszédét: — Ma, amikor ünnepi mó­don emlékezünk a két nép hagyományosan szép barát­ságára, múltban gyökerezését azért érdemes feleleveníteni, hogy a ma élők felismerjék kötelességüket, s ezt a törté­nelmi, nemes hagyományt a jelenben eszméink erejével felerősítve, a napi gyakorlat­ra gazdagon építve tovább­fejlesszük. Az ünnepi beszéd után dr. Tadeusz Pietrzak nagykövet mondott köszönetét a len­gyel—magyar barátsági hét szabolcs-szatmári megrende­zéséért. Kifejezte személyes örömét, hogy részt vehet a meleg hangulatú találkozón, amely tovább erősíti a két nép hagyományos testvéri kapcsolatát. A nagykövet utalt azokra az új értékekre, amelyek a legújabb történel­mi időszakban jöttek létre a két nép barátságában, majd a mai Lengyelország gazdasági, társadalmi, kulturális mun­kájáról szólt. Elmondta, hogy az együttműködés alapja az ideológiai-politikai egység és a sokoldalú gazdasági koope­ráció. Utalt a nemrég átadott kábái cukorgyár példájára, s kifejezte reményét, hogy a lengyel—magyar gazdasági együttműködés a következő ötéves tervben tovább erősö­dik. A magyar—lengyel barát­sági hétről szólva elmondta, hogy az ilyen rendezvények jó alkalmat adnak egymás életének, kultúrájának jobb megismerésére. Ezért is tart­ják jelentősnek a Szabolcs- Szatmár megyében kezdődött rendezvénysorozatot. Felszólalása után a lengyel nagykövetnek szabolcsi aján­dékkosarat adtak át a vajai az javasolta, hogy a két szer­vezet között kössenek megál­lapodást, amely szabályozná egyrészt a KGST és annak tagjai, másrészt az EGK és annak tagjai közötti együtt­működés kérdéseit. A KGST székhelyén hang­súlyozzák, hogy a tanács kül­döttsége kész messzemenően megvitatni minden érdemle­ges javaslatot, amely a hel­sinki megállapodás szellemé­ben előbbre viheti az EGK, illetve a KGST tagjai közöt­ti együttműködés rendezését. ment találkozón a Szovjet­unió és Irán kétoldalú kap­csolatainak továbbfejleszté­sével kapcsolatos kérdéseket, valamint néhány, kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémát érin­tettek. tsz almaterméséből. Ezután kulturális műsor következett, melyben fellépett a Nyíregy­házi fúvósötös, a nyíregyházi városi művelődési központ If­jú Zenebarátok Kórusa, Geb- ri József vezetésével, vala­mint a magyar—lengyel ba­rátsági hét alkalmából, me­gyénkbe érkezett rzeszówi, nyolctagú népzenei együttes. Délután 4 órakor került sor a múzeumban „Az ember és a tenger” című modern len­gyel festészeti tárlat megnyi­tójára, amelyen 29 scsecsini művész munkáit láthatják az érdeklődők. A kiállítást Ed­ward Debicki, a budapesti Lengyel Kulturális Iroda igaz­gatója nyitotta meg. Szólt a tengerparti művésztelep és fesztivál képzőművészeti tö­rekvéseiről, amelynek egyik jellegzetessége az utóbbi években, hogy témái között mind nagyobb szerepet kap az ember és a tenger kapcso­lata. Az esti órákban dr. Ta­deusz Pietrzak nagykövet ba­ráti találkozón látta vendé­gül a megyei és városi párt-, tanácsi és állami szervek ve­zetőit. A magyar—lengyel barát­sági hét során kedden Kis­várdán kerül sor kulturális eseményre, a lengyel vendé­gek a kórház meglátogatása után részt vesznek a műve­lődési házban egy lengyel té­májú kiállítás megnyitóján, majd két lengyel film bemu­tatóján. Szerdán Vásárosna- mény nevezetességeivel, a Bereg Múzeummal ismerked­nek a lengyel vendégek, részt vesznek a VOR üzemében egy nagygyűlésen. Csütörtökön Vaján folytatódik a program a tsz meglátogatásával, utá­na a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola következik. Pénteken délelőtt baráti ta­lálkozóval és filmvetítéssel fejeződik be a magyar—len­gyel barátsági hét. A KGST vízi közlekedési szekciójának tagországai Ma­gyarország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Len­gyelország, Bulgária, Romá­nia és Kuba képviselői éven­te kétszer találkoznak, hogy összehangolják a közös kuta­tási és fejlesztési teendőket. Egységes álláspontot alakítot­tak ki a vízi szállítások ke­reskedelmi és forgalmi kér­déseiben, közösen tárgyalják meg a műszaki problémákat, a kikötők berendezését és technikai követelményeiket, egységesítik a vízi szállítások jogi előírásait. A szocialista országok nemzetközi együtt­működése a KGST keretében a Duna együttes hasznosítá­sát tűzte ki célul. Hazánk képviselői sokat tesznek a korszerű követel­ményeknek megfelelő egysé­ges hajózási jogrendszer nem­zetközi elfogadtatásáért. Va­lamikor nagy mennyiségű gabonát szállítottak a Dunán. Az árstruktúra változásával ma kicsi a gabonaforgalom, helyette nagy tömegű ipari alapanyagot, vasércet, szenet szállítanak az uszályok, a me­zőgazdasági termékek közül pedig elsősorban takarmányt és préselt lucernát. Jelentős mennyiségű foszfátgranuíá- tumöt is vízi úton szállíta­nak Észak-Afrikából a Du­Elsárgult receptkönyv 1865- ből. A mohorni „Knox” gyár­ban féltő gonddal vigyázzák minden lapját: a különleges füstölőszerek pontos leírását tartalmazzák. S ezt is olvas­hatjuk: „Az egész család, a gyermekekkel együtt mécs­világnál formálta az illatos gyertyákat. Két font gyertya munkabére 25 pfennig”. Az NDK-ban ma is műkö­dő „Knox”-üzem a legrégibb német füstölőszergyár. ★ nán a csepeli kikötőbe onnan vasúton Pétre. Mindez bonyolult jogi sza­bályozást igényel. Néhány év múlva, — várhatóan 1983— 85. között megnyílik a Duna— Rajna—Majna-csatorna. Ez a csatorna közvetlen összeköt­tetést teremt majd Rotter­dam, Hamburg kikötőjével és az Atlanti-óceánnal. Az Óbu­dai Hajógyárban folyik már azoknak az 1800 tonnás ha­jóknak gyártása, melyek az új vízi úton közlekednek majd. A Duna—Európa típu­sú hajókból évente 8—9 da­rab készül, egy részük Cseh­szlovákia részére. A vízi utak hatékonyabb kihasználása fontos gazdasá­gi előnyöket nyújthat, a ha­józásnál az egy árutonna-ki­lométerre eső üzemanyag mindössze 1/3-ad része a vas­úiénak, 1/12-ed része a köz­úti fuvarozásnak. A szállítás költsége tehát sokkal kisebb, mint a többi közlekedési ága­zaté. Ezért a VI. ötéves terv­ben hazánkban jelentősen fejlesztik a tiszai hajózást is. Az év végére elkészülnek a tiszai bárkák és önjáró ha­jók tervei és nemsokára a Körösök hajózható részén is megjelennek majd a vízi jár­művek. Mohorni gyertyák, a Knox- gyár pipázó emberkéjével. (Foto: ADN—ZB) — Az illatos gyertyák kü­lönösen télidőben kedveltek — mondja Erich Knoch üzem­vezető. — Az emberek ilyen­kor különösen fogékonyak a meghitt hangulatot keltő vi­rág-, gyanta- és édes illatot árasztó „kék felhőcske” iránt. Tizenhat különböző illathor­dót keverünk faszénnel, vagy A nagymaros—gabcikovói vízlépcső építésével a Dunán még egy gond megoldódik majd: az alacsony vízállás időszakában az eddig 60—70 százalékra terhelt uszályokat teljes teherbíró képességükig lehet áruval megrakni. Kilenc évvel ezelőtt Buda­pesten írták alá a szocialista országok közlekedési minisz­terei a közös konténerforga­lom lebonyolításáról szóló egyezményt. A csepeli kikötő­ben létesült 1970-ben az első dunai konténerterminál, ahol vasútról hajóra —, korszerű rakodógépekkel emelik át a szállítótartályokat. A konté­nerfuvarozás bevezetése a dunai hajózásnál a szocialista országok fontos eredménye. A hajózás fejlesztését a gaz­daságosság követelménye sür­geti, mert igen nagy meny- nyiségű árut rendkívül kis enerigafelhasználással lehet fuvarozni. B. I. Első képünkön: konténer- terminál a Csepeli Szabadki­kötőben. Második képünkön: kötegelt faáruk rakodása uszályokba (MAHART fotó) (Következik: Űj nemzetkö­zi hajózási vállalatunk: az Interlighter) faliszttel — ez utóbbiak ha­zai nyersanyagok. A keveré­ket tésztává gyúrjuk. Balká­ni levendulát, vietnami gyan­tát, indiai szantálfát, ázsiai mirhát, afrikai tömjént, szi­bériai fenyőtűolajat és a vi­lág minden tájáról származó egyéb hozzávalókat haszná­lunk, „fűszerként” pedig ámbrát, szegfűszeget, fahéjat és vaníliát. Gép sajtolja a kis „kalapocskákat”.A gyertyákat ilyenkor infravörös kamrá­ban, nyáron pedig inkább a napon szárítjuk, mert — ta­pasztalatunk szerint — úgy még jobban megőrzik illatu­kat. Három színben készül­nek: a fekete gyertyák töm­jén- és mirha-, a zöldek fe­nyő-, a pirosak pedig szan- tálfaillatúak. A kereslet egyre nő. A „Knox” cég jelenleg több mint 40 millió darab gyer­tyát szállít, nagyrészt export­ra, még a tengerentúlra is. Az áru 24 darabonként kis dobozkába kerül, rajtuk a cégjei: a pipázó emberke. A 40 millió gyertyát mindössze kilencen készítik, modern be­rendezésekkel. Szinte elkép­zelni is nehéz, hogy állítot­ták elő régen darabonként, kézi formálással az illatos gyertyácskákat. g. i. Az iráni nagykövet Andrej Gromikánál Varsóban tárgyalt az osztrák kancellár. A képen Bruno Kreisky (jobbra) vendéglátójával, Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnökkel. (Kelet-Magyarország telefotó) Illatos gyertyák Az NDK életéből ,

Next

/
Thumbnails
Contents