Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-03 / 258. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 3. Kommentár A századik K iszámították: éppenség­gel a századik állam­csíny zajlott le csütör­tökön Bolíviában. A másfél száz esztendeje független la­tin-amerikai állam élén egy­mást váltották a junták. Tá­bornokok és ezredesek írták be — többnyire vérrel — a nevüket Bolívia históriájába. Ezúttal némileg rendhagyó államcsíny történt. Először is: már hetek óta híre ment, hogy „La Pazban készül va­lami”. Márpedig az eddigi puccsokat általában éppen a meglepetésszerű lázadás jel­lemezte. Abban sem követi az előzőek példáját Alberto Na- tusch Busch ezredes, hogy nem tiszttársainak diktatúrá­ját, hanem — milyen ritka eset Bolívia történetében! — polgári demokratikus rend­szert döntött meg. (Ha ugyan megdöntötte az előző rezsi­met: a hírek ugyanis megle­hetősen ellentmondóak.) Walter Guevara Arze au­gusztus óta állt az ország élén. A korábban megtartott választásokon a baloldal je­löltje: Hernan Siles Zuazo győzött. A jobboldali többsé­gű parlament azonban meg­akadályozta, hogy elfoglalja a legmagasabb közjogi mél­tóságot. Akit a jobboldal sze­retett volna ebben a tisztség­ben látni, annak viszont a baloldal állta útját: Victor Paz Estenssoro sem lett az ország elnöke. A patthelyzet­ben Guevara Arze kapott ideiglenes megbízatást. Egye­lőre nem tudni, mi a tör­vényes elnök sorsa. Egy rá­dióüzenetben az ország la­kosságát a hatalom bitorlói­val szembeni ellenállásra szólította fel. Tudni vélik azt is, hogy minisztereivel tele­fonon keresztül összekötte­tésben áll. Kabinetjének mindössze egyetlen tagja állt át a lázadókhoz: a "korábbi hadügyminiszter, aki az újon- nan-sebtiben megalakított puccsista kormányban is sze­repet kapott. Több párt és baloldali szervezet — köztük a Bolí­viai Munkásközpont, amely a szakszervezeteket tömöríti — szembehelyezkedett az új juntával. A két legjelentő­sebb vidéki helyőrség egye­lőre nem döntötte el, csatla­kozik-e Busch ezredeshez. A parlament megerősítette tiszt­ségében Guevara Arzét és megfosztotta jogaiktól az ál­lamcsínnyel rokonszenvező képviselőket és szenátorokat. Ellenlépésként az önhatal­múan magát államfővé kiki­áltó ezredes feloszlatta, a parlamentet és az egész or­szág területére rendkívüli ál­lapotot hirdetett ki. Valószínű, hogy a puccs mögött Hugo Banzer tábor­nok áll, aki 1971—1978 között Bolívia egyik legvéresebb pediódusát fémjelezte. A változatlanul nagy tekintélyű hajdani diktátor szervezke­déséről már hónapok óta beszéltek. Busch az egykori Banzer-kormányban minisz­ter volt. Meglehet, mostani fellépésével csupán Banzer számára tisztította meg a te­repet. Más kérdés, hogy Bo­lívia demokratikus erői mi­ként válaszolnak e súlyos ki­hívásra. Gy. D. Rendkívüli állapot Bolíviában Walter Guevara Arze, Bo­lívia csütörtökön államcsíny­nyel megdöntötte elnöke — aki hírügynökségi jelentések szerint „illegalitásba” vonult — a késő esti órákban isme­retlen helyről sugárzott rá­dióüzenetében felszólította az ország lakosságát: szálljon szembe a jobboldali hata­lombitorlókkal. Bejelentette, hogy változatlanul az ország elnökének tekinti magát Guevara Arze — aki mel­lett hadügyminisztere kivéte­lével valamennyi minisztere kitartott — törvényesnek minősítette a bolíviai mun­kásközponit által meghatáro­zatlan időre meghirdetett ál­talános sztrájkot és felszólí­totta a politikai pártokat: szervezzenek hasonló ellen­állási akciókat Alberto iVa- tusch Busch ezredes tör­vénytelen rezsimje ellen. Az AP beszámolója szerint Julio Herrera, a megdöntött kormány hadügyminisztere közölte Busch ezredessel: a hadsereg támogatja az állam­csínyt. A legfrissebb jelentések szerint az új bolíviai junta feloszlatta a parlamentet és rendkívüli állapotot hirdetett ki az egész országban. Bolíviában rendkívüli állapotot rendelt el az új katonai jun­ta. A képen: a katonák azokra a tüntetőkre lőnek La Paz utcáján, akik elítélték a hatalomátvételt. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) II. A Központi Bizottság meghallgatta és elfogadta a XII. kongresszus előkészítésének feladatait összegező előterjesztést. Ügy határozott, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa 1980. március 24-én kezdje meg munkáját. A Központi Bizottság az alábbi napirendi javaslatot ter­jeszti a kongresszus elé: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak beszámolója a XI. kongresszus határozatainak vég­rehajtásáról, a párt feladatairól. 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának beszámolója. 3. A Fellebbviteli Bizottság jelentése. 4. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak megválasztása. A Központi Bizottság beható vitában megtárgyalta a Kongresszusi irányelveket és úgy határozott, hogy a véglege­sített dokumentumot decemberben nyilvánosságra hozza. Az irányelveket a kommunisták taggyűléseken, pártértekezlete­ken vitassák meg, a pártonkívüliek véleményét is kérjék ki, és tegyék meg észrevételeiket. A Központi Bizottság felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizott­ságát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, az Országos Szövetkezeti Tanácsot, a Magyar Nők Országos Tanácsát és a Magyar Tudományos Akadémia elnökségét, hogy a kongresz- szusi irányelveket tárgyalja meg és véleményezze. Képek a felszabadult Kambodzsából tette a kórházakat, iskolákat, s általában mindazt, ami a XX. század társadalmi civi­lizációjára jellemző. Az új népi rendszer rendkívüli erő­feszítéseket tesz az orvosi el­látás, a kórházak újrabein- dítására, mivel az elmúlt években az alultápláltság és a különböző járványok az or­szág lakosságának jelentős részét veszélyesen legyengí­tették. Különösen a gyerme­kek helyzete súlyos. Képün­kön Svay Rieng tartomány (a híres Papagájcsőr térsé­gének) központi kórháza, ahol a közelmúltban kezdő­dött meg újra a gyógyítás. A kórházban mindenekelőtt az éhezéstől legyengült Svay Rieng-i gyerekeket ápolják. (Kép és szöveg: 1979 elején összeomlott a Pol Pót és leng Sary vezette diktatórikus Phnom Penh-i rezsim. A sokat szenvedett ország életének irányítását az új hatalom, a népi forra­dalmi tanács vette át. A népi egységfrontra tá­maszkodó új kambodzsai ve­zetés feladata nem kevesebb, mint egy szétdúlt, a tönk szé­lére sodort, megtizedelt or­szág gazdasági és erkölcsi talpraállítása. A küldetés an­nál bonyolultabb, mivel mind a mai napig nem mondható el, hogy a Heng Samrin ve­zette népi forradalmi ta­nács nyugodt körülmények között folytatná helyreállító munkáját. Az alábbi néhány kép íze­lítőt ad csupán arról a pél­dátlanul bonyolult örökség­ről, amely az új vezetésnek osztályrészül jutott, amelyet mihamarabb a múltnak kell átadnia. 1. kép: Pol Pót rezsimje a hatalom megszerzése után néhány nos nevű tartományi szék­hely felé tartanak a családok. 3. kép: Pol Pót rendszere megszün­nappai Phnom Penh kétmil­lió lakóját kizavarta a rizs­földekre és a dzsungelekbe. A nagy múltú város pusztulá­sát, közállapotát jellemezte, hogy a felszabadulás pilla­natában a híres Függetlensé­gi Emlékmű előtti pázsiton tehén legelészett. 2. kép: Az új népi hatalom egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy biztosítsa a kambodzsaiak millióinak szülőföldjükre való visszaté­rést. A folyamat hónapok óta tart már. Kambodzsa or­szágútjai tele vannak vissza­települök tízezreivel. A ké­pen Prey Veng tartomány főútvonala, amelyen az azo­Győri Sándor) Á farkatlan macska szigete Az ezeréves Man Különös per hívta fel a fi­gyelmet tavaly Manre: az emberi jogok európai bíró­sága megbélyegezte azt az itt dívó középkori módszert, amely a fiatalkorú bűnöző­ket vessz»zéssel bünteti. Az ítélet felháborította a kis szi­get kormányát. A döntést az ország belügyeáfoe való be­avatkozásnak nyilvánította, arra hivatkozva, hogy ők nem írták alá az emberi jo­gok európai koncepcióját. Kis falu a hegyoldalban: Laxey. A Mao-sziget az ír-tenger­ben fekszik, egyenlő távol­ságra a brit és az ír partok­tól. ősi kelta királysága előbb — a vikingek révén — norvég, majd skót, végül an­gol fennhatóság alá került. Az 572 négyzetkilométer te­rületű, 64 ezer lakosú sziget ma is a brit uralkodó fenn­hatósága alatt áll, de saját kormánnyal és törvényho­zással rendelkezik. (Kül- ü'gyeit és hadügyeit London­ból intézik.) Függetlensé­gük hangsúlyozására saját bankjegyeket nyomnak, sőt pénzérméket is forgalomba hoznak. Az érmék egyik ol­dalán a királynő képe, a má­sik oldalán Man különös cí­mere: három egyenlő szög­ben elhelyezett és közepén találkozó, futó láb látható. A hagyomány szerint a jelvény jelentése: „Akárhogyan dobsz is fel, mindig a talpamra esem!” Ez a macskára emlé­keztető jelmondat a sziget egyik furcsaságára, a Man- macskára emlékeztet, amely arról nevezetes, hogy nincsen farka. Man parlamentje, a viking alapítású Tynwald az idén ünnepelte ezeréves fennállá­sát. A sziget lakói büszkén hirdetik, hogy 979-ben ala­pított törvényhozásuk a világ első parlamentje, messze megelőzi a „parlamentek anyjának” tekintett londoni Westminstert is. Az idei mil­lenniumi ünnepség fénypont­ja a Tynwald ülése volt, amelyen megjelent II. Erzsé­bet királynő s a meghívottak között szerepelt a norvég és a svéd király, az ír és az izlan­di elnök is. A sziget egyik fő bevételi forrása a turistaforgalom, az évente idelátogató félmillió üdülő és turista volt. Arra számítanak, hogy az idei év­fordulón megduplázódik a látogatók száma. Igaz, az utóbbi évtizedben a turiz­musnál jövedelmezőbb bevé­teli forrást alakítottak ki: Man az adók leszállításával a gazdagok adóparadicsomává vált Az ország 20 ezer lakosú fővárosában, Douglasiban ma is lóvasút közlekedik, a ten­gerparton pedig a múlt szá­zadban készült, pirosra-zöld- re festett kis gőzmozdonyok húzzák a vagonokat. A vál­tozásokkal következetesen szembeszegülő, ősi jogaikhoz makacsul ragaszkodó konzer­vatív szigetlakok meg van­nak győződve arról, hogy az idő vasfoga nem fog rajtuk, s újabb ezer évig is megóv­hatják „függetlenségüket”. G. I.

Next

/
Thumbnails
Contents