Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
1979. aoyp.ir.frér 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szabályozók — 1980 (2.) E z elmúlt időszakban világossá vált, hogy minden irányítási rendszer alapkérdése: hosszabb távon versenyképessé tudja-e tenni a gazdaságot — nemzetközi mércével mérve? Nyilvánvaló tehát a rugalmas alkalmazkodás, s így az árak — orientáló — szerepe iránti igény is. A módosuló szabályozórendszer egyik legfontosabb és leghatásosabb változásai ezért a termelői árak körében lépnek életbe. Méghozzá úgy, hogy alapjaiban átalakul az árképzés módja, s az ármechanizmus. Ma már talán elég utalni a közismert ellentmondásra: termelői áraink sok esetben fölülmúlták a fogyasztói árakat, a termelői tevékenység fönntartása ezért csak támogatásokkal volt lehetséges. Ám e támogatások elfedték a gazdálkodás minőségét, és nehezítették hatékonyságának biztonságos megítélését — egyszerűen szólva abban nem lehetett mindig biztos a népgazdaság, hogy kire, milyen vállalatra fizet rá^-s kire. mire nem. Nem lehet csodálkozni azon, hogy mindennek hatására sokszor a hatékonyan dolgozók nyeresége fedezte a nehezen boldogulok veszteségei. Az 1980. január elsején az iparban alkalmazott termelői árak többsége — amelyek összemérhetők a nemzetközi piacon is — versenyár lesz. Mit jelent ez? — Részint az árképzés teljesen új rendszerét, másrészt azt, hogy az alapvető energiahordozók, nyers- és alapanyagok, féltermékek termelői ára szorosan a világpiaci áral^ szerint alakul. Az Országos Anyag és Árhivatal elnökének 6 '1979. számú rendelete például félreérthetetlenül kimondja, mellékelve a részletes termékjegyzéket is, hogy „ ... a felsorolt alapanyagot, vagy félkészterméket forgalomba hozó vállalat a termék árát — függetlenül attól, hogy az hazai előállítású, vagy miiven viszonylatból importálják — az 1. számú mellékletben foglalt megkülönböztetés szerint, a nem rubel elszámolású tartós import-. illetve exportárak — ide értve azok emelkedését, illetőleg csökkenését — és a belföldi piaci viszonyok figyelembevételével alakítja ki.” Némi egyszerűsítéssel — az energiahordozó és alap- anyagárak lényegében any- nyiba kerülnek a vállalatnak, mint a. népgazdaságnak, s mint amennyiért azok a világpiacon kaphatók. Tehát a termelő nem kap külön támogatást azon a címen, hogy számára elviselhetetlenül drága — mondjuk — a villamos áram, vagy a szénhidrogén, a kőolaj. Másik oldalon a versenyár hatása így érvényesül: a termelő nem háríthatja át indokolatlan költségeit a vevőre, mert árainak alapja az exportár. Az az ár, amelyért a vállalat képes termékeit eladni a világpiacon. Megint némi egyszerűsítéssel: az új árképzés csak a társadalmilag indokolt ráfordításokat ismeri el a vállalatnak — a plusz- költségeit — a termelés alacsony színvonala, gazdaság- talansága, korszerűtlensége miatt — nem. Egy példával élve: eddig egy vállalat termékének árába valamennyi költségét belevehette: ha túl sok anyagból, nagy veszteséggel dolgozott — lényegében e veszteséget a vevő fizette. Ugyanúgy, ha a vállalat sok embert foglalkoztatott, túlzott energiafelhasználással működött; ha túl sokat költött adminisztrációjára, szállítására stb. E költségeket 1980. január 1-től korlátlanul nem számolhatja el, hiszen nem annyiról állíthat ki számlát, amennyibe neki ténylegesen belekerült ily módon a termék! Hanem csak arról állíthat ki. ameny- nyit a termék valójában, reálisan a társadalomnak ér — nemzetközi megítéléssel is hitelesítve! Az árak folyamatosan alakulnak' változnak a vállalatok számára a jövőben — ahogy alakulnak —, változnak a világpiacon. Tehát emelkednek és csökkennek. Ugyanakkor az új szabályozórendszer kivédi az árváltozások spekulációs, pillanatnyi ingadozásának ezt a káros hatását. Persze a fő szabály alól vannak kivételek — így például kivétel a mezőgazdasági termelés, ahol a versenyárelvet nem lehet érvényre juttatni. Ugyanígy kivételt képeznek ez alól a szolgáltatások, vagy az építőipar területei. Ám az árképzést e széki- torban is szigorúbban vizsgálja az új szabályozórendszer, s csak ázokat á költsé-' geket ismeri el az árakban, amelyek indokolhatóak Hogyan szolgálja e célokat az új szabályozórendszer? Alaposan elolvasva a megjelent árhivatali rendeleteket, kiderül belőlük, hogy az ármechanizmus automatizmusai rugalmas működése gondoskodik a világpiaci árak folyamatos érvényesítéséről. Az iparban a szabad árforma válik általánossá, csak az energiahordozók és energetikai árakat, valamint néhány alapvető cikk árát rögzítik. Az árképzés szempontjából kompetitívnek (összehasonlíthatónak) minősített iparágakban a belföldi árakat a külkereskedelmi árak változásához igazítják. Ennek megfelelően módosulnak a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos szabályok. F ölvetődött a kérdés a termelői árakkal kapcsolatban: hogyan érinti ez az árszabályozás a vállalatok munkáját, nyereségét? Mit jelent a normativi- tás, s miként differenciálódnak versenyár hatására a jövedelmek? E kérdésekre a következő folytatásban visz- szatérünk. \ M. I. (Folytatjuk) Kedvezmény az édesanyáknak Munkakörülmények az egészségügyben November 20-án ülést tartott az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága. Napirendre került a három műszakban dolgozók helyzete. A megyei bizottság a közelmúltban 17 egészségügyi intézménybén vizsgálta a három műszakban dolgozók anyagi megbecsülését és azt, hogy mit tesznek munkájuk megkönnyítése érdekében. A mátészalkai kórházban rugalmasan oldják meg a több műszakos beosztást, a szabadnapját mindenki időben megkapja. A baktalórántházi kórházban a kisgyermekes anyák csak egy műszakban dolgoznak. A sóstói szociális otthonban a gyermeküket egyedül nevelő anyák is kedvezményt kapnak. Kevés kivétellel valamennyi intézményben differenciáltan kapják bérüket a három műszakban dolgozók. Majdnerrt valamennyi vizsgált intézményben javultak a munkakörülmények. Négy intézményben különböző szállítókocsikat szereztek be, 5 intézményben figyelemre méltó gépesítést hajtottak végre. Irány: külföld A Nagykállói Vasipari Szövetkezet forgácsolóműhelyében Bodorics Imre az exportra készülő vonatülések alumínium vázát esztergálja méretre. (Császár Csaba felvétele) Még 30 ezer pár csizmát készítenek az év végéig NDK- és lengyel megrendelésre a gávavencsellői Viktória Cipőipari Szövetkezetben. Képünkön Fülöp Imréné talpprésgéppel dolgozik. (Elek Emil felvétele) „Lepko" és „Kunsági" Milliók maradékbil Szállításra váró kerítések sorakoznak magas oszlopokba rakva a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetke-, zet udvarán. Két típusban gyártják itt 1974 óta a „ház elé valókat: a „Lepke” köny- nyebb, vékonyabb lemezből készül, mint a masszívabb „Kunsági”. Az alapanyag: hordógyártásnál keletkező fekete lemez, melyet a Kisújszállási Mezőgép Vállalat küld a szövetkezetnek. Á gépek elavultak — Három éve — egy átcsoportosítás után — teljes egészében mi vettük át a kerítésgyártást a kisújszállási Mezőgéptől — magyarázza Fekete Zsigmondi műszaki vezető. — 1977-ben már 24 millió forint érték termelését vállalta a vasipari üzem. Azóta korszerű csarnokban dolgozik ez a részlegünk. Az új telep bár 8 éve épül, de még közel sem készült el. Először, a faipari üzemrészt vette birtokba a szövetkezet, majd a szociális épületet és az irodákat. A vasipari csarnokot tavaly avatták. A vas- és faipari tanműhely építését az idén kezdték, átadását pedig ez év végére tervezik. — A kerítésgyártáshoz szükséges gépeket is a kisújszállási vállalattól vettük át — szól Kosa Gyula vasipari ágazatvezető. — Ezek a masinák időközben elhasználódtak. Legjobban egy hidraulikus lemezollóra van szükség és egy új présgépre, melyen többek közt a „Lepke” típusú termékünk díszítő elemei készülnek majd. A két berendezést már megrendeltük, de várhatóan csak jövőre kapjuk meg. Akadozik a szállítás Tavaly 6 millió 173 ezer forint értékű maradék feketelemezt vásárolt a szövetkezet, melyből — a különböző kiegészítő alkatrészek, anyagok felhasználásával — 20 millió 451 ezer forint értékű készterméket állítottak elő a részlegben. Az idei terv: 23 millió 600 ezer forint értékű kerítés gyártása. — A termékeket két Tüzép és hat MÉH vállalat részére szállítjuk, szinte az ország minden részébe — folytatja a műszaki vezető. — Tudomásom szerint ez a két típus csak nálunk készül. Bár keresettek a termékeink, mégsem könnyű a kapcsolattartás a megrendelőkkel. Az ‘őszi szállítási csúcs miatt nem tudjuk mindig időben elindítani a szállítmányokat. A napokban például hat vagont igényeltünk, de csak egyet egyet kaptunk a MÁV-tól. Nem raktárra termelnek — Súlyos gondunk, hogy a vágótárcsás darabológéphez nem kapunk alkatrészt — szól Kósa Gyula. — A vágótárcsa hiánycikk. A Budapesti Gránitművek gyártja, de nem lehet hozzájutni. Pedig ebből rengeteg kell. Van nap, hogy 2—3 darabot is elhasznál a gép. Nem beszélve a zárakról. Ezt az alkatrészt a soproni Elzett gyártól szerezzük be, de rendszerint ebből sem kapunk elegendőt. Az új vasipari csarnok mellett egy anyag- és félkészter- mékraktár van, a kerítések tárolásához viszont ninps megfelelő hely. A készárut egyelőre a szabadban, illetve az üzemcsarnokban tartják: — Jövőre tervezzük egy részben fedett, részben szabad raktár építését 60—70 ezer forintos költséggel — szögezi’ le a műszaki vezető. — Az alaDozását a tanműhelyek átadása után kezdjük. Szerencsére csak átmeneti tárolóhelyre van szükség — hiszen nem raktárra akarunk termelni. (házi) Pályaválasztás a SZÁÉV-ben Nyílt szakköri foglalkozásra invitálja a Száév az iskolai pályaválasztási felelősöket és az üzemi megbízottakat november 23-án, délután 3 órára a vállalat tanműhelyeibe. Az érdeklődők a villanyszerelő, az asztalos és a lakatos üzemi szakkörök munkájával ismérkedhetnek meg, s tanulmányozhatják, hogyan segítheti egyszerre a pályaválasztó gyereket és utánpótlásgondokkal küzdő munkahelyet egy ilyenfajta szakkör. Ezt a bemutatót decemberben még egyszer megismétlik majd. K iszolgált tirpák tanya a Báji-bokoir legszélén. Ki sejtheti, miért éppen ideépítették? A tanya- épüilet hátát a szélnek veti, szomszédja egyedül a nyíri homokvilág, a csend birodalma. Generációk születtek, cseperedtek fel benne, s keltek szárnyra. Mindig csak az öregek maradtak. De a tanya él, s visszavárja a kirepült fiatalokat. — Harmincnégy éve lakunk benne. Itt születtem. A négy gyermekem is — mondja a szikár, csontos kezű asz- szohy, Morauszki Mihályné. — Az enyéimet még bábaasszony segítette a világra, nem úgy mint Andreát. Karján pólyában a tizennyolc hónapos unokát babusgatja. Ö a legkisebb, Gyuláéké. Kinn a konyhaajtó előtt tiszta gumicsizma várja a télidőt. Benn halkan duruzsol a mosógép. Nagymosás van. A fészer alatt Lada, letakarva. Készenlétben, ha orvoshoz, ha a városba kell menni. A nagy udvar végében istálló, jól tejelő tehenekkel és hangos sertésól. Ősidők óta állja a generációk váltását és az idők viharát a Morauszki- porta. öregeknek életmód, fiataloknak éléskamra, meg hétvégi kikapcsolódás. Gyöngyike és Zsuzsika — a két Morauszki lány — Nyíregyházán laknak. Mihály, az egyik fiú Nagycserkeszen épített három szoba összkomfortos lakást. Csak Gyula húzódott itt meg a feleségével, a két picivel. Ideiglenesen, míg el nem készül az új ház. — ök sem sokáig laknak már itt, a tanyán. Gondolom jövő szeptemberre elkészül a házuk és beköltözhetnek. Cserkeszen építenek. Gyorsan megy, m^rt itt az a szokás, hogy összefog a rokonság, s két nap múlva már állnak is a falak. — Miért nem maradnak itt a tanyán? — Pont ők? Mindenki új házat épít. ök maradjanak le? — néz rám kérdően. — S mi lesz a tanyával? — Még mi is élünk — pillant rám Morauszki nagymama. — Afníg élünk itt lakunk. Innen már csak a temetőbe visznek. A Gyula felesége, Ilona asszony orvosírnok. Judittal és a kis Andreával van gyesen. Boldogsággal teli a ház. A nagyi: — Nekünk nagyon jó itt. Mindenünk megvan. Igaz, szabad idő nincs, mert lefoglal a sok jószág, a háztáji. Van két fejős, két előhasú tehenünk, két borjú, négy fias- koca, süldők, malacok. És a rengeteg aprójószág. Nagy a család, segíteni kell őket. * Az öreg tanyát a technika megfiatalítja Az udvari ásott kútból vitték be a vizet. Villanymotor hajtja. A modern bútorokkal berendezett szobában rádió, Orion tv-készü- lék hozza be a világot, a konyhában hűtőszekrény, az istállóban villany, daráló, gépek. A kicsik egészségét védőnő vigyázza. — Orosz Lászlóné, a védőnő hetenként kilátogat a tanyára. — De mi is bevisszük a gyerekeket kocsival az orvoshoz, ha szükséges — mondja a fiatalasszony. Férje, a cserkészi tsz-ben traktoros. Átül a Zetorról a Ladára, s néhány perc múlva a homokvilágból máris a város szívében vannak. Távol van ez a tanyavilág, s mégis közel. Hétvégeken jönnek a fiúk és a menyek. Érkeznek gépkocsikkal, hozzák az unokákat, s mint a méhecskék, megpakolva mennek haza a városba. Ilyenkor roskadásig telerakják a gépkocsi csomagtartóját a Morauszik tanyán, a sok fáradozással termelt gyümölccsel, sonkával, kolbásszal, finomságokkal. Morauszki mama meg annak örül, hogy adni tud gyerekeinek, unokáinak egy kis hazait, aminek jobb az íze, mert azt ő és a férje teremtette elő. Farkas Kálmán Tanyán
