Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-20 / 271. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 20. KOMMENTÁR Tuniszi kérdőjelek T uniszban véget ért az arab külügyminisz­terek tanácskozása és a konferencia „egy osztály- lyal magasabb szintre” lép: keddtől csúcsértekez­letet tartanak a tunéziai fővárosban. A külügymi­niszterek feladata az volt, hogy előkészítsék a kor­mány- és államfők talál­kozóját. Ezt a lehetőségek keretein belül meg is tet­ték — csak éppen a lehe­tőségek bizonyultak kor­látozottaknak. Az egyik legfőbb téma a dél-libanoni helyzet volt. A dilemma magva: a véres izraeli támadások után Tel Aviv mindig ar­ra hivatkozott, hogy a tér­ségben palesztin alakula­tok tevékenykednek, ame­lyek „zaklatják az izraeli határterületeket, így rend­szeresen veszélyeztetik Izrael biztonságát”. A liba­noni vezetésben az izraeli támadások elkerülésére irányuló óhaj erősebbnek bizonyult, mint a palesz­tinokkal való szolidaritás, így igyekezett a PFSZ-t dél-libanoni akcióinak korlátozására, sőt beszün­tetésére bírni. A beiruti kormányzat a tuniszi fó­rumot is megpróbálta fel­használni ennek a kényes kérdésnek a számára ked­vező befolyásolására. Mint várható volt, mérsékelt si­kerrel. Az ügyben valószínűleg senkit sem kielégítő kompromisszum szüle­tett: a PFSZ csak azt vál­lalta, hogy a jövőben „tar­tózkodik az Izrael-ellenes akciók deklarálásától”. A libanoni vezetés „cseré­ben” elismerte: a palesz­tinoknak „joguk van el­lenállni az izraeli nyomás­nak valamennyi arab fronton”. E megfogalma­zásban a lényeges aligha­nem a „valamennyi arab front” kitétel, amelybe értelemszerűen Dél-Liba- non is beleértendő ... Nehéz elképzelni, mit kezdhet a csúcsértekezlet egy ilyen felemás doku­mentummal — de hát a jelenlegi bonyolult hely­zetben a legoptimistább arab kommentátorok sem várhattak kristálytiszta, egyértelmű állásfoglaláso­kat. A felemásság majd­nem hasonló mértékben nyomja rá bélyegét a töb­bi várható téma tárgyalá­sára is. Mindenekelőtt az iráni—amerikai konflik­tusban elfoglalt álláspont­ról van szó. a mi viszont egyértel­műnek és határo­zottnak bizonyult Tuniszban, az a Camp Da- vid-i különalku változat­lan elítélése és ennek nyo­mán Egyiptom fokozódó arabközi elszigetelődése. Kairó reagálása nemcsak különösnek, hanem csak­nem gyermetegnek minő­síthető: Butrosz Ghali' külügyi államminiszter te­levíziós beszédében egy­szerűen kijelentette, hogy az egyiptomi kabinet „ér­vénytelennek” minősíti a külügyminiszteri konfe- i encia már meghozott és a csúcsértekezlet még meg sem hozott (!) hatá­rozatait ... Harmat Endre TÚSZOK Frankfurtba érkezett hét­főn az a három amerikai ál­lampolgár, akiket hajnalban bocsátottak szabadon az USA teheráni nagykövetségét meg­szállva tartó iráni diákok. A nagykövetség őrségéhez tar­tozó két színesbőrű tengerész- gyalogost és egy titkárnőt Koppenhágán keresztül szál­lítottak az NSZK-ban állo­másozó amerikai csapatok egyik központi kórházába. Megnyílt Bukarestben az RKP kongresszusa flz MSZMP és az SZKP üdvözlete Hétfőn délelőtt Bukarestben megnyílt a Román Kom­munista Párt XII. kongresszusa. Több mint 2600 küldött és csaknem másfélszáz külföldi pártküldöttség jelenlétében a kongresszuson jelen van a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége is, amelyet Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja vezet. Az üdvözlések és a kong­resszus szerveinek megalakítása után Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára megkezdte a központi bizottság jelentésének felolvasását. A XII. kongresszus elé terjesztett napirend hét pontból áll. A központi bizottság beszámolója után megvi­tatják a kongresszusi irányelvek tervezetét. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsá­ga a Román Kommunista Párt hétfőn megkezdődött XII. kongresszusához intézett üdvözletében ezeket írja: — A szovjet embereket örömmel töltik el a román munkásosztály, parasztság és értelmiség sikerei, melyeket a kommunista párt vezetésé­vel értek el. Ezek a sikerek a többi testvéri ország ered­ményeivel együtt meggyőző­en támasztják alá: a szocia­lizmus minden nép előtt szé­les lehetőségeket nyit meg gazdasági, társadalmi és szel­lemi téren egyaránt, ugyan­akkor a szuverén szocialista országok gyümölcsöző együtt­működéséről tanúskodnak. — A szocialista országok, a békeszerető erők egysége és összeforrottsága napjainkban különös jelentőséggel bír, amikor' az emberiség sorsa nagymértékben függ attól, sikerül-e megállítani a fegy­verkezési versenyt és sike­rül-e a politikai enyhülést katonai enyhüléssel összekap­csolni. Éppen erre irányulnak a Szovjetuniónak a közel­múltban, á Varsói Szerződés tagországaival történt kon­zultáció után előterjesztett nagyjelentőségű javaslatai. — Az SZKP, az 1976. évi legmagasabb szintű román- szovjet találkozóról kiadott közös nyilatkozat szellemében „következetesen folytatja a baráti kapcsolatok megszi­lárdításának és fejlesztésé­nek irányvonalát a Romárr Kommunista Párttal a mar­xizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus szel­lemében”. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága kifejezi azt a meggyő­ződését, hogy a szovjet—ro­mán barátság és együttműkö­dés a két nép, a béke és a szocializmus alapvető érde­keinek megfelelően tovább erősödik és fejlődik — hang­súlyozza végül az SZKP KB üdvözlő távirata. ★ A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kommunistái, a szocializmust építő magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és jó­kívánságainkat fejezzük ki a Rpmán Kommunista Párt XII. kongresszusának, a párt tagjainak, a baráti Román Szocialista Köztársaság né­pének. A Magyar Szocialista Mun­káspárt ismeri és nagyra ér­tékeli azokat a vívmányokat, amelyeket a Román Szocia­lista Köztársaság kommunis­tái, munkások, parasztok és értelmiségiek a Román Kom­munista Párt legutóbbi kong­resszusa óta elértek. Örömmel tölt el bennünket, hogy a Szocialista Románia lendüle­tesen fejlődik és előrehalad a szocializmus építésének útján. Meggyőződésünk, hogy a Román Kommunista Párt XII. kongresszusának határo­zatai alapján a Román Szo­cialista Köztársaság újabb si­kereket ér majd el az ország népgazdaságának fejlesztésé­ben, a ftép anyagi és szellemi jólétének emelésében, a szo­cialista társadalmi rendszer felvirágoztatásában. A sok évszázados közös múlt és a forradalmi harcok tapasztalatai alapján törté­nelmünk legjobbjai felismer­ték, hogy a magyar és a ro­mán nép csak közös összefo­gással érheti el boldogulását. Ennek az összefogásnak a történelmi feltételei a Szov­jetunió antifasiszta felszaba­dító harca nyomán teremtőd­tek meg, amikor népeink a szocializmus építésének útjá­ra léphettek. Ez lehetővé tet­te, hogy az együttműködés és barátság szellemében fejlőd­jenek országaink és népeink kapcsolatai. Szomszédok va­gyunk, mindkét ország dol­gozó népe a szocializmus építésén munkálkodik. Kap­csolataink fejlődésének ki­emelkedő állomása volt Ká­dár János és Nicolae Ceau­sescu elvtárs 1977. évi talál­kozója. A találkozón megfo­galmazott feladatok végre- najtasa együttműködésünk további erősítését szolgálja. Meggyőződésünk, hogy kap­csolataink további bővítése mindkét ország népeinek ér­deke, ezért pártunk és kor­mányunk a jószomszédság elmélyítésére, a politikai, a gazdasági, a kulturális és egyéb kapcsolataink fejleszté­sére törekszik. Országaink barátságának fontos tényező­je a Magyar Népköztársaság­ban élő román és a Román Szocialista Köztársaságban élő magyar nemzetiség léte. Közös érdekünk, hogy nem­zetiségeink mind nagyobb mértékben töltsék be a híd szerepét a magyar és a ro­mán nép baráti kapcsolatai­ban. A nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdításáért, az enyhülés politikájának és a leszerelés ügyének előmozdí­tásáért, s a társadalmi hala­dásért vívott harcban mind fontosabb szerepe van a szo­cialista országok, a kommu­nista és munkáspártok össze­fogásának és együttes fellé­pésének az imoerializmus el­len. Közös céljaink elérése és feladataink eredményes meg­oldása érdekében pártunk és kormányunk a jövőben is a proletár internacionalizmus elveire épülő jó együttmű­ködésre törekszik mind a ma­gyar—román kétoldalú kap­csolatokban, mind a Varsói Szerződés szervezetében, va­lamint a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsában foly­tatott közös tevékenységünk­ben. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, hazánk dolgozó népe szintén számvetésre készül: elkezdtük XII. kongresszu­sunk előkészítését. A XI. kongresszus határozatainak végrehajtásában és az V. öt­éves tervünk feladatainak tel­jesítésében népünk jelentős eredményeket mondhat ma­gáénak. Országunkban szi­lárd a dolgozó nép hatalma, a párt élvezi a tömegek bi­zalmát, népünk a fejlett szo­cialista társadalmat építi. A Magyar Szocialista Munkás­párt a marxizmus—leniniz­mus eszméi szellemében al­kotó módon alkalmazza a szo­cializmus építésének általá­nos törvényszerűségeit hazai viszonyaink között. A nem­zetközi küzdőtéren a szocia­lizmus, a társadalmi haladás és a béke ügye érdekében együtt haladunk a szocialis­ta közösség országaival, a kommunista és munkáspár­tokkal, s minden más forra­dalmi haladó és demokratikus erővel. Kedves elvtársak! Eredményes munkát kívá­nunk a Román Kommunista Párt XII. kongresszusának, őszintén kívánjuk, hogy a kongresszus adjon újabb len­dületet szocializmust építő munkájukhoz, segítse elő a szocialista Románia további előrehaladását az élet minden területén. Erősödjön a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Ro­mán Kommunista Párt inter­nacionalista összefogása, or­szágaink barátsága és együtt­működése a két nép érdeké­ben, a szocializmus és a béke javára! Magyar—holland gazdasági kapcsolatok (1.) A jó terméket sem könnyű eladni A kis népek panasza: nem ismeri őket a nagyvilág. Pontosabban nem elég­gé, vagy éppenséggel felületesen, el­nagyolt sémák alapján. Valódi értékeiket nem méltányolja eléggé. Ismerős panasz, hiszen mi, magyarok is a kis népek csa­ládjába tartozunk, így aztán tudjuk, hogy ez mennyire így van. Igen ám, de őszin­tén szólva a hozzánk hasonló kis népeket mi magunk sem ismerjük eléggé, noha ugyancsak sokszor szégyenkeztünk már e szellemi restségünk miatt. Mert ugyan mit is tudunk úgy általá­ban Hollandiáról? — töprengek magamban a KLM légitársaság DC 9-es gépén, késő délutáni, őszi napsütésben, a felhők felett. Hát bizony édeskeveset! Igaz, kapcsola­taink mindeddig meglehetősen szórványo­sak voltak, a társadalmi-gazdasági élet bármely területét is vizsgáljuk. Leginkább még a kultúrában fedezhetünk fel bizonyos kapcsolódási pontokat, gondoljunk csak például Misztótfalusi Kis Miklós és a vilá­got járó Szepsi Csombor Márton tevékeny­ségére. Persze — töprengek tovább —, a hollandok érdeklődése sem volt számunk­ra különösebben kedvező. Őket inkább a messzi földrészek izgatták, meg a világten­gereken és az óceánokon zajló kereskede­lem. Alapvető változás csak gyarmatbiro­dalmuk elvesztése, a második világháború után következett be. Hollandia kapcsola­tait a kelet-európai szocialista országokkal még később, csak az utóbbi néhány évben kezdte fejleszteni, nem utolsósorban a hel­sinki értekezlet ösztönzésére. Miközben mindezt végiggondolom, a DC 9-es csökkenti a magasságot és belefúr­ja magát a fehér és világoskék színű fel­hőkbe. Ahogyan közeledünk a földhöz, úgy rajzolódik ki egyre élesebb körvonalakkal a jellegzetes németalföldi táj: a csatornák és az utak által határolt élénk zöld, szabá­lyosnak tűnő geometriai alakzatokat után­zó sík szántóföldek sora. Még néhány perc és öreg földrészünk egyik legkorszerűbb lé­gikikötőjében, az Amszterdam melletti schipoli repülőtéren landolunk. o „Álljon meg ember az közepén Hollan­diának, minden szeglete felől ez világnak gyalog ember egy nap ki mehet belőle” — írta hajdanán az első magyar útikönyv szerzője, a már említett Szepsi Csombor Márton. Valóban, Hollandiában nincsenek távolságok. A schipoli repülőtérről például negyven perc vagy egy óra alatt az ország szinte minden nagyvárosa elérhető. így az­tán érkezés után egy óra múlva már Hága utcáit járom. Hága sajátos helyzetben van: itt van­nak a minisztériumok, az államigazgatás központjai, évente minden szeptember har­madik hetének keddjén itt kezdi meg ta­nácskozását a parlament, de a gazdasági, kereskedelmi életben nálánál sokkal jelen­tősebb szerepe van a másik két nagyváros­nak, Amszterdamnak és Rotterdamnak. A tenger közelsége, az ipar hiánya miatt a város levegője üdítően tiszta, a forgalom mérsékelt, Itt is, miként nálunk, a csütör­tök a bevásárlások napja, akkor néhány bolt és áruház a szokásosnál tovább, este 9 óráig tart nyitva. Ekkor aztán a nyüzsgés is nagyobb, de valóban csak este 9 óráig, hogy azután a csönd vegye birtokába a vá­rost. Ezt a megnyugtató csöndességet csak néha töri meg az erőszakhullám egy-egy megnyilvánulása: lövöldözés például az egyik belvárosi indonéz étteremben, a tö­rök nagykövet fiának nyílt utcán való meg­gyilkolása. Tragikus, de Hollandiára egyéb­ként nem jellemző közjátékok. Jellemzőbb­nek vélném inkább a fogyasztói társadalom már sokszor elemzett és részben kárhozta­tott vonását: az áruk már-már nyomasztó bőségét és a magas árakat. A laikusnak úgy tűnik, itt minden el­adható, itt könnyű a magyar kereskedőnek, hiszen látszólag minden áru könnyen gaz­dára talál. Ez persze csak a látszat, keres­kedelmi kirendeltségünk munkatársai el­mondották, hogy a mérce ugyancsak ma­gas, a konkurrencia nagy, úgy hogy még a jó minőségű árut sem könnyű eladni. De nemcsak erről van szó. Ahhoz, hogy a je­lenlegi magyar—holland gazdasági kapcso­latok a jövőben még intenzívebbé váljanak, még sok a tennivaló; egymás tevékenységé­nek alaposabb megismerésére, folyamatos, a jelenleginél kiterjedtebb információcserére van szükség, hogy csak a fontosabbakat említsem. Mindezt együttesen szolgálta a Magyar Kereskedelmi Kamara magas szin­tű küldöttségének legutóbbi látogatása, azt követően pedig a magyar—holland gazda­sági, ipari és műszaki együttműködési ve­gyesbizottság idei ülésszaka Hágában. O A tárgyalások célja a már meglévő kap­csolatok magasabb szintre való emelése volt, s azt a folyamatot bővítették, amelyet az 1968-as kooperációs megállapodás, majd az 1975-ben megkötött hosszú lejáratú gaz­dasági, ipari együttműködési szerződés in­dított meg. Mindkét fél részéről egyetértet­tek abban, hogy a kétségtelen eredmények ellenére sok még a kihasználatlan lehető­ség, a tennivaló. E rről beszélt a gazdasági minisztérium két magas rangú munkatársa, J. Th. C. Mol, a dél-európai osztály és dr. W. Maarse, az európai osztály vezetője. Egyebek mellett elmondották, hogy eddig különösen az élelmiszer- és gyógyszeripar­ban sikerült gyümölcsöztető kapcsolatokat kialakítani. Immár holland részről is lehe­tőséget látnak arra, hogy holland és ma­gyar vállalatok kooperációs alapon harma­dik ország piacain is jelentkezzenek beru­házásokkal, közösen kifejlesztett, illetve gyártott termékekkel. Az ilyesfajta kap­csolatok kialakításában érdekeltek az olyan jelentős cégek, mint például az Euribrid, a Hunter Douglas és a Vekamaf, amelyekkel a magyar vállalatoknak már eddig is vol­tak kapcsolatai, de alacsonyabb szinten, lai­kusán fogalmazva: adok, veszek, és nem kooperációs alapon. Kövekezik: Tudományosan megala­pozott termelés. Kloss Andor Napirenden a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése Gromiko Madridban Hétfőn délben Marcelino Oreja Aguirre spanyol kül­ügyminiszter meghívására háromnapos hivatalos látoga­tásra Madridba érkezett And­rej Gromiko szovjet külügy­miniszter. A szovjet diplo­mácia vezetőjének látogatása, amely négy évtized óta az el­ső magasszintű hivatalos szovjet látogatás Spanyolor­szágban, Oreja külügyminisz­ter ez év elején Moszkvában tett látogatásának viszonzása. A tárgyalások középpontjában a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésének témája mellett várhatólag a jövőre Madrid­ban megrendezendő európai biztonsági és együttműködési értekezlet problémái fognak állni. Hétfőn délután a spanyol külügyminisztériumban meg­kezdődtek a hivatalos tárgya­lások Andrej Gromiko és vendéglátója, Marcelino Oreja között. A két külügy­miniszter megbeszélése után I. János Károly spanyol ki­rály fogadta Andrej Gromi- kót. Budapesten tanácskozik a magyar—lengyel együttműködési bizottság (Folytatás az 1. oldalról) évi, illetve Lázár György és Biotr Jaroszewicz idei talál­kozóján megfogalmazott kö­zös feladatokat. Országaink között jók a politikai, társa­dalmi és gazdasági kapcsola­tok, az árucsereforgalom a tervezettnek megfelelően fej­lődik. A kölcsönösen szállí­tott termékeknek egyharma- da már szakosítás vagy koo­peráció alapján készül, s fontos cél a termelési együtt­működés további fejlesztése. Emlékeztettek arra is, hogy az 1981—85 közötti tervek koordinációja záró szakaszá­ba jutott, a tervegyeztetést szeretnék a jövő év első ne­gyedében befejezni, hogy ez­zel is jól és kellő időben megalapozzák az együttmű­ködést a következő tervidő­szakra. A mostani tanácsko­zások is az együttműködés további elmélyítését segítik elő. Az ülésszakon értékelik az előző ülésszakon hozott hatá­rozatok végrehajtásának me­netét, áttekintik a két ország egyes ágazatai közötti szako­sítás és kooperáció helyzetét, megtárgyalják az 1980 utáni gazdasági együttműködéssel összefüggő teendőket, és fog­lalkoznak azzal a kérdéssel is, hogy milyen módon fokoz­hatnák a tudományos-műsza­ki együttműködés hatékony­ságát. Megvizsgálják azt is, hogyan halad az 1979. évi árucsereforgalmi megállapo­dás végrehajtása, és milyen lehetőségek kínálkoznak a forgalom további növelésére. ★ Szekér Gyula hétfőn este a Parlament vadásztermében vacsorát adott a Magyar— Lengyel Gazdasági és Műsza­ki-tudományos Együttműkö­dési Bizottság ülésszaka al­kalmából.

Next

/
Thumbnails
Contents