Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-17 / 269. szám
1979. november 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Érdek A mátészalkai gyárban — ahol nem ritka madár az igazolatlanul hiányzó dolgozó — mondják: valahányszor a felelősségre vonásra kerülne a sor, közbelép egy szak- szervezeti bizalmi, és sok mindenre — gyerekekre, háztáji munkákra — hivatkozva igyekszik a fegyelmezetlen ember elbocsátását megakadályozni. Dicséretes szándék az érdekvédelem gyakorlása, de mintha nem ezek lennének azok az esetek, amikor a szakszervezeti bizalmaiknak szorítóba kellene lépniük. A gyár igazgatója tapintott ez ügyben a lényegre, ezt mondva: „Hol van ez a bizalmi akkor, amikor szólni kellene a szomszéd utcában, vagy a közeid faluban lakó lógósnak:,te komám, gyere be, mert baj lesz.” Meglehet, hálásabb feladat a kényszerű távozás előtt álló munkatárs ügyében fellépni, a családot sújtó következményekre hivatkozva türelmet kérni, mint a belátható fejleményeket megelőzendő, idejében szólni. Mert, míg gond nincs, addig a háztáji munkát, netán az italt a gyárral szemben előtérbe helyezők kézlegyintéssel, esetleg keresetlen szavakkal intézhetik el a jó szándékkal szólót, de a bajban kapkodón segíteni hálásabb dolog. A betegséget megelőzni — orvosi szempontból sem könnyű. De senki sem mondja, hogy nem az a legfontosabb. (speidl) '------------------------p------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- „ Csegöldi beszélgetések Fedezet a jó munka Csegöldön olyan a talaj szerkezete, hogy egy kis eső is sárt csinál: Pár napja esett. Juha Sándor elnökhelyettes, párttitkár gumicsizmában jár, de erre a lábbelire váltott át mindenki, akinek a határban, az állattenyésztő telepen, a gépudvarban, avagy a konzervüzemben van naponta dolga. Háromszoros energiával Tóth József, a csegöldi Bajcsy-Zsilinszky Termelő- szövetkezet elnöke azt mondja: — Nekünk az a jó, ha kevés a csapadék. Évente, ha kétszer-háromszor esik az eső, jó a termés. Ezen az őszön nem esett. Pár napja kaptuk az első csapadékot. A párttitkár: — Háromszoros energiával készítettük elő a talajt a vetéshez. Szántottunk, törtek a gépek. Tárcsáztunk hosszába, keresztbe, a föld mégis rögös maradt. Nem szép így a határ, hogy nem zöldell a vetés. Nincs benne élet. A facsoportok kopaszak, a rétek füv^ torzsa rozsdabarna, a kicsépelt kukoricaszárak szalmasárgára fakultak. A -szántás, a bevetett föld fekete. A vetési varjak nem tudják ezt mire vélni. — Pedig időben elvetettünk. Még nem kelt ki. — Kikel a mag egyáltalán? Garázs a parkban R emekül kigondolt, ötletes, korszerű negyed Mátészalkán a Felszabadulás lakótelep. Tervezőjétől annak idején magam hallottam, milyen gonddal helyezték el az egyes tömböket, hogy középütt több, kis zárt park lehessen, gyerekeknek, pihenőknek. Egyszer már meg kellett küzdeni ezekért a parányi zöldterületekért, mert a beköltözők pázsit helyett inkább káposztával vetették be, mondván, az hasznosabb. A csatát akkor sikerrel vívták meg a városiasodásért, a szép városképért síkraszálilók. Öröm volt látni a társadalmi munkában is épített kis parkokat — az összefogásról (amelyben nem mindenki, de a többség mégis csak részt vett) mi is tudósítottunk. Az öröm azonban korai volt. A tervező álma és a szép városkép 1979-ben odaveszett: behemót garázsokkal építik be a kis tereket. Néhány éve még úgy látszott, Mátészalkán nem lesz gond a sok városban vitát kiváltó, hirtelen jelentkező garázsépítések miatt. Ezen a lakótelepen is építettek sorgará- zsokat, s nyilván még több elhelyezésére is mód nyílna, hiszen a lakótelep közelében van még terület. De ha már egyesek csak a lakásajtó közelében tudják elképzelni a garázst, és annak építésére engedélyt kapnak, legalább építenének esztétikusát, a városképbe illeszkedőt, esetleg részben süllyesztettet. A rövid távú előnyökért az igazán impozánsan fejlődő szatmári városban kár feladni az elveket, s hozzájárulni a városképet rontó építkezésekhez. M. S. — Már megindult. Néztük a talajban. Vizsgáltuk a csírázást. Helyre jön. Csegöldön az egész év ilyen .volt, mint ez az ősz. A megszokottól, a hagyományostól is jóval keményebben meg kellett dolgozni minden eredményért. — Nagyon alacsony volt a búza átlagtermése. Szénát viszont annyit gyűjtöttünk be, mint soha máskor és a minőség is kifogástalan. Az alma is jól sikerült. Az almasiker A tsz két falu határában gazdálkodik. Csegöldöt és Császlót egyesíti. 2360 hektár a határ és ebből 163 hektár a gyümölcsös. Régiek a fák. A főkertész, Máriás Menyhért magas, ősz hajú ember, de amit a haja mutat, attól jóval fiatalabb. — Idén 226 vagon alma termett. Megteremne 400— 500 vagon is, ha mindig kedvezne az idő, ha volna elegendő munkaerő. Most a» fagy károsított, volt jég is, 22 hektáron. A minőség viszont jó: 80 százalékos exportarányt értünk el. Csegöldön is, mint minden gyümölcstermelő gazdaságban, a téli alma adja a nyereség legnagyobb hányadát. Különösen, ha jó a ráfordítási költség és az értékesítési átlagár közötti arány. — Egy kilogramm almát mi 3,50—3,80 forintért termeltünk meg és 6 forinton felül adtuk el kilóját. Alacsonynak tűnik a költség, de én azt tartom, a szükségesnél többször nem kell permetezni, és hatóanyagban a 150 kilogramm műtrágyát is sokallom. csak 14-szer permeteztl^BPe időben. A főkertész járja a maga útját, engedik is, hogy belátása szerint cselekedjék, mert amit tett, tesz, abból nem származik kára a közösnek. Most mindenáron 2,5 hektár meggyből akar termést kicsikarni. A tsz a meggyet már régen ki akarta vágni, mert alig-alig terem. A főkertész azt mondja, azzal a vegyszerrel, amivel Újfehértón kísérleteznek, bő termésre bírja majd a fákat. — Én bízom abban, hogy lehet itt meggyet is termelni. Ezért is telepítünk idén 20 hektár fürtös meggyet, 20 hektár körtét és ugyanennyi szilvát. Rázógépet vesznek Mintha azt mondták volna, az almához is kevés a munkáskéz. A körte, a meggy, a szilva szedése még az almától is babrásabb munka. — Már megrendeltük a rázógépet, mert amit teszünk, azt körültekintően, előrelátóan tesszük. Csegöldön, Császlón büszkék arra, hogy mióta létezik a termelőszövetkezet, még nem zártak veszteséges évet, pedig a baj gyakran jár a kertek alján, hol az árvíz, máskor az aszály. Nem mondták, de a konzervüzem ennek a leleményességnek az eredménye és közel tíz éve szolgálja a sikeres gazdálkodást. Matécsa János, a kertészeti üzemág és a konzervüzem vezetője lassan oldódó ember. Nem tudja mire vélni, miért kérdezem: hány forintot kapnának egy kilogramm uborkáért, ha a földről nyersen, közvetlenül a gyárba szállítanák. — Az a mérettől és a minőségtől is függ. — Mégis. Talán egy átlagszámmal ki lehet fejezni? — öt forintot. De minek ez? — És hány forintot ér egy kilogramm konzervált uborka? — Feldolgozva 12—14 forintot. Pénzért a bankba Ez a lényeg. 40 hektár volt az uborka, 20 hektár a paradicsom. Uborkából hektáronként 120—150 mázsa terem. Ha natúrban értékesítik, egy hektár termése 60—68 ezer forintot ér, de üvegben 120 —150 ezer forintot. — Az asszonyoknak munkát kellett biztosítani. 150 nő folyamatos foglalkoztatását biztosítja az üzem. Csak erre hivatkozni, túlzott leegyszerűsítése a dolognak. Az évi 250 vagonnyi uborka, vegyes, darabos savanyúság, a körte-, alma- és más gyümölcskonzerv 20—25 millió forintot ér. Ez sem mellékes és a közösnek jutó 10—12 százalékos nyereség sem. A konzervüzem új részét a fekete-fehér öltözőt, ami hárommillióba került, büszkén mutatják. — Ez itt a szocializmus — mondja Tóth József és én rákérdezek. — Harmincegy éve tsz-el- nök, gondolta volna, hogy valamikor itt ilyen is lesz? — Nyavalyát. Emlékszem, amikor először mentem pénzért a bankba, azt mondta az apám: nem adnak neked pénzt, mert nincs rá kaució. Adtak pénzt, bár tényleg nem volt kaució. Hát most már van fedezete bármilyen hitelnek: a jó munka. Seres Ernő Mi a véleménye Jóba Elek Kiss András Kovács János Á munkaszervezésről „Mi is rugalmasabb, rátermettebb, jobb vezetést és jobb munkafeltételek megteremtését igényeljük a vállalatvezetőktől, az irányító szervektől, mindenkitől.” (Kádár János beszédéből az 1979. szeptember 25-i budapesti pártaktíván.) A vezető, Jóba Elek, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet műszaki vezetője: >■ — A munkaszervezés akkor jó, ha adottak a személyi, tárgyi és anyagi feltételei. Ilyen optimális lehetőségekkel kevés üzem, gyár dicsekedhet. A szövetkezetünkben évről évre növekszik a termelési érték, s mivel a munkaszervezés egyik feltétele, hogy növekedjék a termelékenység, úgy érzem, jól állunk ezen a téren. — öt évvel ezelőtt alakult ki szövetkezetünk végleges termékstruktúrája. Addig egyedi megrendeléseket végeztünk. Másfél éve működik egy szervező csoport, amelynek a feladata a technológiai műveletek kidolgozása. Persze az egész csak akkor ér valamit, ha folyamatosan tudunk munkát biztosítani. Sajnos előfordul olyan eset is, hogy anyaghiány miatt nem tudunk termelni, hiszen vasanyagból évente ötezer tonnát fogyasztunk. Ilyenkor igazán jó munkaszervezés kell ahhoz, hogy áthidaljuk a hiányt. Ha megérkezik az anyag, a műhelyek közötti összhang biztosítja a gyors, folyamatos munkát. A középvezető, Kiss András, a szövetkezet transzformátor vasszerkezeti üzemének vezetője: — Szövetkezetünkben nem a legideálisabbak a körülmények. A csarnokok kicsik, szűk a befogadóképességük, pedig nemegyszer nagy darabokat kell elkészítenünk. Ennek ellenére mégis jó eredményeket érünk el. Ez természetesen köszönhető a kialakult munkáskollektívának, a szocialista munkaversenyekért érzett felelősségnek. Ilyen helyzetben a munkaszervezéssel sem lehet gond. — Ami zavarja a munkaszervezést, az az anyagellátás. Ez gátja a műhelyek közötti munkaszervezésnek is. Például ha a daraboló- ban megnő a munka, mi is ömlesztve kapjuk. Ezen egyszerűen többletmunkával segítünk, túlórázunk. Előfordul, hogy a társpartner- től késve érkezik a dokumentáció. Ez szintén gátolja a folyamatos munkát, hiába szerveztük meg tökéletesen. Mi kikérjük a brigádvezetők és a munkások véleményét is. Megbeszéljük velük a feladatokat, s csak azután kezdjük el a munka- folyamatokat. • A beosztott, Kovács János, a transzformátor vas- szerkezeti üzem lakatosa: — Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, nincsen olyan munka, amelyet el ne végeznénk. Természetesen ennek egyik feltétele, hogy anyaghiány ne akadályozzon bennünket. Az én közvetlen munkavezetőm a brügádvezető. Amikor megkapunk egy munkát ő osztja el közöttünk képesség szerint. Megbeszéljük a tennivalókat, s csak ezek után kezdjük él a feladat végrehajtását. — A technológiai folyamatokat készen kapjuk, már kidolgozva. Ezen változtatni nem tudunk, hiszen mindig az adott körülményekhez igazodva dolgozzák ki. Az üzemben maximálisan gondoskodnak a biztonságról, az egészséges munka- körülményekről, ami szintén a munkaszervezés feladata. Egyszóval én úgy érzem, hogy a fő problémát az anyagellátás okozza. Ez azonban a szövetkezeten kívül álló tényező.* Ezt leszámítva semmi gondunk nincsen a munkaszervezéssel, mert anyaghiány esetén mindig biztosítva van más munka, így a bérünk sem kevesebb. Sipos Béla A> nyírgelsei hűtőházban gépsoron osztályozzák, válogatják az almát. (E. E. felv.) Kétezersüli / mmergrün Zalánt — akit a rövidség kedvéért továbbra is csak Immergrün Zalánnak fogok nevezni — eléggé szavahihető egyénnek ismerem, ezért feltételezem, hogy az alábbi eset, amelyet tőle. magától hallottam, valóban meg is történhetett. — Vegetáriánus lévén — mesélte —, újsághirdetés útján kerestem az életmódomat elfogadó és megosztó páromat. Mert tudnia kell, hogy negyvenhét éves létemre eddig még nőtlen voltam. Jövendőbelimmel megismerkedve, a hölgy fölöttébb megnyerte tetszésemet, amikor kijelentette, hogy az ő napi tápláléka mindössze főzelékfélékből és kétszersültből áll. Mondanom se kell, hogy ezek után kapva kaptapi a kedvező alkalmon és összeházasodtunk. Ekkor kezdődött el a kalamajka... — Amennyiben? — érdeklődtem inkább csak a kötelező udvariasságból, mintsem kíváncsiságból. Immergrün Zalán csak mély sóhaj után folytatta: — Nejem már együttélésünk kezdetén igen sokat költött a házikosztra. Kiderült, hogy a kétszersült alatt ő nem a német Zwieback szóból magyarított „cvibak”-ot érti, hanem napjában kétszer sült húsra tart igényt, vagyis délben és este. Természetesen azonnal válókeresetet indítottam a szerfölött költséges élettárs ellen, az anyagi helyzetemmel arányban nem álló fényűző életmód miatt, különös tekintettel a nőm étrendjén sűrűn szereplő fényezett borjúszegyre. (Hol szerzi a borjúhúst, ez külön rejtély számomra.) A bontópert azonban elvesztettem, azzal az indokolással, hogy a kétszer süli és a kétszersült között csak egybeírási, illetve különírási különbség van, helyesírási probléma pedig nem lehet válóok. Megengedem, hogy még a kitűnő Lőrincze Lajos is osztaná ezt a bírósági véleményt, nekem azonban más a nézetem. Tudok egy jellemző példával is szolgálni. Egy erősen rövidlátó barátom ellen Ica nevű felesége válópert indított egy Vica nevű nő miatt, akivel a barátom őt nem ritkán összetévesztette. A bíróság a férj hibájából ki is mondta a válást. Ott pedig a feleség mindössze egy árva „V” betűre alapozta az egész válókeresetet. Mit szóljak akkor én, aki a fentebb említett helyesírási differencia miatt, tekintettel a mai húsárakra, ilyen súlyos anyagi nehézségek közé kerültem? Eddig tartott Immergrün Zalán elbeszélése. Nos, ha valami közöm lenne a televízió Jogi esetek című műsorához, most azt kérném, hogy e sorok olvasói levélben szóljanak hozzá a problémához. De közöm nem lévén a szóban forgó tévéműsorhoz, senkit sem kérek fel vélemény- nyilvánításra. De azért a két- szersülttel (avagy kétszer sülttel) felsült Immergrün Zalán címét megadom: Felsál utca 17'c, alagsor 1. Heves Ferenc
