Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

az asztala? E gy üzem egyik leg­jobbnak tartott esz­tergályosa egymás után rontotta el a gépbe fogott munkadarabokat. A szomszédos gépek mellett dolgozók értetlenül bá­multak rá, időnként egy­másra néztek, megvonták a vállukat, azzal ki-ki vé­gezte a maga dolgát. A műszak végén a művezető ráförmedt az esztergályos­ra: megőrült, szaki! Más­kor két hónap alatt nem csinál annyi selejtet, mint ma, egyetlen nap alatt! Az esztergályos szégyenében úgy hebegett, mint a csí­nyen ért gyerek: „a fele­ségemet az éjszaka kór­házba vitték, s még haj­nalban is eszméletlen volt...” Szónoki a kérdés, mégis felteszem: az emberség, a figyelmesség, a bajba ju­tott ember kisegítése va­jon kinek az asztala? Ki­nek az asztala, amikor egy kis közösség tudja, hogy a munkatársuk felesége hal­doklik, már nincs segítség és a kolléga mégis ott ül nap mint nap az íróaszta­la mellett, vezet, irányít, törődik másokkal, csak ép­pen vele nem törődik senki? Kinek az asztala, amikor hajnalban kisírt szemmel áll a gép mellé a munkásaszony, s egy vi­gasztaló szó helyett cini­kus összekacsintást kap a háta mögött: az éjszaka megint részegen ment ha­za a férje. És az kinek az asztala, amikor reggelen­ként hat-nyolc gép nem indul a gyárban, mert ke­zelőjük megbetegedett, pedig a gépek munkájára, a rajtuk készült termé­kekre nemcsak a gyárnak lenne szüksége, a koope­ráló vállalatnak is; miért nem osztanak be mást az álló gépek mellé? Kinek az asztala, hogy odaszól­jon a teli áruházban a pultot támaszva fecsegő eladóknak: nem ezért kap­ják a fizetésüket! Kinek az asztala? Fogas kérdés. Papíron mindig van felelős. A mindennapi élet gyakorlata azonban nem ezt igazolja. Ember­ségből, felelősségérzetből, kötelességtudásból a hét­köznapokon gyakran ka­punk elégtelen osztályza­tot. Közömbösek vagyunk. Nem érdekel a más mun­kája, a más élete. Már ami a gondokat illeti. Az örömökre még csak-cj^k odafigyelünk. Példa rá a névnapok, születésnapok, s más hasonló alkalmak hivatali-üzemi kollektív ünneplése. Mitől lettünk ennyire közömbösek? Miért szem­léljük kívülállóként mind­azt, ami nem a mi aszta­lunk? Lehet, hogy lassan már semmi sem az? Csak a magunk asztalát marko- lásszuk görcsösen, amíg tudjuk? P. P. SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A SZOT-BAH a gazdálkodás javítása A kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny eddigi legfőbb tapasztalata, hogy a korábbiaknál jobban igazo­dik a helyi feladatokhoz, a mennyiségi túlteljesítések helyett a termékek verseny- képességét, a gazdálkodás ja­vítását szolgálja — mondot­ta szerdai sajtótájékoztatóján Juhász Ottó, a SZOT titkára. A szakszervezetek vaskos példatárban összegezték a brigádok vállalásait, ered­ményeit, de még ezek a bri- gádsi'kerek sem elégségesek ahhoz, hogy a vállalatok egé­szének munkája mindenütt hatékonnyá, állami dotációk nélkül gazdaságossá váljék. A dolgozók a korábbiaknál kritikusabban teszik szóvá az anyag- és alkatrészellátás zökkenőit, az állásidőket, a szervezés hibáit, s egyben maguk is segítenek megszün­tetni ezeket a gátló ténye­zőket. Ezért alakulnak komp­lexbrigádok, erősödik a kü­lönböző kollektívák közötti együttműködés. Á SZOT titkára fontos fel­adatként említette, hogy le­gyen rugalmas a munkaver­seny, vagyis: a vállalati gaz­dálkodásban végbemenő vál­tozásokat kövesse. A kong­resszusi és felszabadulási munkaverseny 1980. decem­ber 31-ig tart, vagyis e két esztendő népgazdasági ter­veinek sikeres megvalósításá­ra mozgósít. A vállalati fel­ajánlások több vonatkozás­ban átfogják ezt az időszakot, de nem mindenben. Ezért szükséges, hogy az év végén, illetve a jövő év elején, ami­kor már részleteiben is is­mertek lesznek a feladatok a vállalat helyzetéhez igazítsák a munkaverseny-vállaláso- kat. Kedvező jelenség, hogy a vállalatok egy része a dol­gozók felajánlásaival együtt intézkedéseket tett az üzem- és munkaszervezés javításá­ra, az anyagi ösztönzés kor­szerűsítésére, például a telje­sítménybérezés kiterjesztésé­re. Nagyon fontos, hogy az ilyen intézkedések körét to­vább szélesítsék. A munkaverseny szervezé­sénél most mindenütt nagy energiát fordítanak arra, hogy gazdaságpolitikai cél­jaink tömeges társadalmi tá­mogatást kapjanak. Egyolda­lúsághoz vezetne azonban, ha bárhol háttérbe szorulná­nak a munkaverseny embert formáló, szocialista viszonya­inkat erősítő vonásai. Ezzel gazdasági törekvéseink is csorbulnának, hiszen a ter­melés, a szakmai és a politi­kai képzettség, a művelődés, a közéletiség és a jó üzemi légkör között szoros az ösz- szefüggés — mondotta a SZOT titkára. A vajai Rákóczi Termelőszövetkezetben 350 hektáron termeltek csillagfürtöt. Az SZK—5-ös kombájnnal takarítják be a termést. (Elek Emil felvétele) Megyei pártaktíva Nyíregyházán Szerdán Nyíregyházán, a megyei pártbizottságon a me­gye párt-, állami, társadalmi és gazdasági szervei vezetőinek részvételével aktívaértekezleten vitatták meg az időszerű politikai és gazdasági feladatokat. Dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára tájé­koztatta a résztvevőket a népgazdaság és Szabolcs-Szatmár első félévi gazdasági tevékenységének tapasztalatairól, az év hátralévő időszakának főbb tennivalóiról, az 1980-as, illet­ve a VI. ötéves terv előkészületeinek irányelveiről. Az aktívaértekezleten megfogalmazták az ezzel kapcso­latos politikai és gazdasági feladatokat. MA Szövetkezeti szerda (2. oldal) Nyugdíjas kopogtat (3. oldal) Nyolcvanezer úttörő szava Befejeződlek a járási-városi úttöröparlamentek Közel nyolcvanezer sza- bolcs-szatmári úttörő és kis­dobos szavai visszhangzottak azokon a tanácskozásokon, melye^ a napokban fejeződ­tek be megyénkben: a váro­sok és járások úttörőpanla- mentjein. Valóban mindany- nyian részt vehettek a közös munkában, hiszen a nyár élején a rajtanácskozásokkal kezdődött, majd a csapatpar­lamentekkel folytatódott az összejövetel-sorozat, s ez utóbbiakon választották a járási—városi küldötteket. A mérleg egyértelműen kedve­ző: a tanácskozásokon a kis küldöttek nagy felelősség- tudatról, sokoldalú ér­deklődésről és sok-sok vi­dámságról adtak bizony­ságot. A tanácskozások közép­pontjában az állott: miképp lehet továbbfejleszteni az úttörőközösségek belső éle­tét, tartalmi munkáját. Az előző évekhez képest keve­sebb szó esett az úttörőmun­ka tárgyi feltételeiről — bár persze ebben is akad javíta­nivaló bőséggel. Sokkal na­A nyírbátori járási parlament felvétele) egyik szekcióülése. (Bunyi L. gyobb teret szenteltek viszont például a kis közösségek tár­sadalmi kapcsolatainak, az „őrsi barátok” keresésének, a KISZ-esekkel való közös munkának. Természetesen ar­ról is beszéltek a kis küldöt­tek, hogyan lehetne színeseb­bé, izgalmasabbá, érdeke­sebbé tenni az úttörőéle­tet. A parlamenteken sok javas­lat született: elmondták a gyerekek, miképp képzelik el az „ideális” úttörőprogra­mot ... A járási—városi tanácsko­zásokon vidám, játékos han­gulat uralkodott: az is volt a cél, hogy minél több ötle­tet, módszert adjanak át egy­másnak a gyerekek. Egész napos programok keretében zajlottak a parlamentek, s a küldöttek tartalmas tapasz­talatcsere után térhettek ha­za. Minden parlamenten ott voltak a járások, városok párt- és állami vezetői, a tár­sadalmi és tömegszervezetek képviselői — jelezve ezzel is, hogy a társadalom figyelme egyre nagyobb mértékben fordul a gyerekszervezet fe­lé. A parlamenteken javasla­tok tucatjai születtek. Az ön­állóságra törekvést jelzi például, hogy a kisebb közösségek ve­zetésében, a tisztségvise­lők kiválasztásában teljes önállóságot kérnek a gye­rekek, vagy hogy nagy fontosságot tulajdonítanak a gyermekve­zetők alap- és továbbképzé­sének. A különféle szakkörök további fejlesztése is szóba került: még több, különböző érdeklődésű csoport létesíté­sét várják. A járási és városi tanács­kozásokon megválasztották a megyei úttörőparlament más­fél száz küldöttét. A gyerekek október 18- tól 20-ig Mátészalkán ta­nácskoznak gazdag prog­ram keretében. Itt választják meg a debre­ceni országos parlamentre utazó szabolcs-szatmári kül­döttség tagjait is. Szovjet pártmunkáskíililöttség érkezett megyénkbe A megyei pártbizottság meghívására szovjet párt- munkásküidöttség érkezett szerdán megyénkbe a Kárpá- tontúli területről. A delegá­ció vezetője Anatolij Mihaj- lovics Misko, a területi párt- bizottság közigazgatási és ad­minisztratív osztályának ve­zetője. Tagjai: Ilja Vaszilje- vics Lengyel, a területi bíró­ság elnöke, Borisz Sztyepa- novics Bojko, a területi rend­őrség pártbizottsági titkára, Ivan Vasziljevics Csopej munkácsi járási ügyész. A szovjet vendégek a megye igazságügyi szerveinek, va­lamint a megyei pártbizott­ság közigazgatási és admi­nisztratív osztályának mun­kamódszerét tanulmányoz­zák. A látogatás első napján a delegációt Gulácsi Sándor, a megyei pártbizottság titkára és Hegedűs Lászlóné dr., a közigazgatási és adminisztra­tív osztály vezetője tájékoz­tatta megyénk politikai, tár­sadalmi és gazdasági életéről, valamint a delegáció munka- programjában szereplő kér­désekről. Délután a megyei rendőr-fő- kapítányságon Dózsa Ferenc, a megyei BM-szervek pártbi­zottsági titkára és dr. Gluch- man László, a megyei rendőr- főkapitányság vezetője, majd a megyei főügyészségen dr. Lehel István főügyészhelyet­tes és dr. Szalay István, a párta la pszervezet titkára is­mertette az illető intézmé­nyek párt-, illetve szakmai munkáját. Késő délután vá­rosnézésen vett részt a kül­döttség, amelynek munkalá­togatása szombatig tart me­gyénkben. Nyírbátorban tárgyalták Telkek családi és társasházakra A családi és a társasházak építését jelentősen befolyá­solja a telekgazdálkodás: van-e megfelelő számú és nagyságú telek, építésre al­kalmas terület. Többek közt ezt tárgyalta meg október 10-i ülésén a Nyírbátori Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga. Az V. ötéves tervidőszak­ban eddig Nyírbátornak nem volt jóváhagyott rendezési terve, így az építési terüle­teket minden alkalommal közigazgatási bejáráson je­lölték ki. A családiház-építőkre gon­doltak a Debreceni út men­tén az 54 földszintes és 9 da­rab kétszintes lakóház telké­nek kialakításával. 1975 óta értékesíti itt a telkeket az OTP. Két év múlva az Édes­anyák útján adtak engedélyt négy darab, kétszintes csalá­di ház építésére. A Városépítési Tudomá­nyos és Tervező Intézet szak­tanácsát kérték az Erzsébet, a Hunyadi és a Bajcsy-Zsi- linszky utcák által határolt tömbbelsőben a telkek kiala­kításához. Ezen a területen hét, egyenként kétszintes és 27 földszinté» lakáshoz jelöl­ték ki az építési telket. A 34 telekből hármat a cserékre hagynak meg. A legtöbb há­zat felépítették vagy éppen most haladnak vele az emlí­tett telkeken. Nyírbátorban az ötéves terv eddigi szakaszában 263 csalládi házat és egy négyla­kásos társasházat építettek fel az OTP beruházásában. Ehhez képest a lakásépítő szövetkezet szerény ered­ményt mondhat magáénak: elkészült 16 lakás, az idén építenek 18nat és előkészítet­ték a területet újabb 16 la­káshoz. A tervszerűbb, folyamatos telekgazdálkodás feltételeit teremti meg az A- és B-típu- sú rendezési terv, amelyet ebben az évben rendelt meg a tanács a VÁTI-tól. A terv megjelöli a helyben szokásos teleknagyságot és ezek terü­leti elhelyezkedését. Az érin­tett városrészeken tömbös, kétszintes és földszintes há­zakat építenek majd. XXXVI. évfolyam, 238. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1979. október 11., csütörtök I

Next

/
Thumbnails
Contents