Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-09 / 236. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 9. Napi külpolitikai kommentár Berlini üzenet V ilágszerte nagy ügyelem kísérte Leonyid Brezsnyev berlini beszédét. Az SZKP főtitkárának szavai abban a városban hangzottak el, amelyben — elsősorban a szovjet hadsereg és a szovjet nép hősiessége és hatalmas áldozata nyoméin — véget ért a második világháború. Ez a város ma az első német munkás-paraszt állam fővárosa — olyan államé, amely mélységesen elkötelezte magát a társadalmi haladás és a béke ügye mellett. A helyszín tehát egyszerre emlékezteit a múltra és a jelenre, hiszen a szocialista német állam a kerek három évtized alátt megtett utat ünnepelte. A beszéd azonban nemcsak az ünnep, hanem a hétköznapok szempontjából is különösen fontos időpontban hangzott el. Olyan időpontban, amikor mind a lehetőségek, mind a veszélyek megnövekedtek. Az enyhülési folyamat sorsáról van szó. Néhány hónapja az osztrák fővárosban a két legerősebb hatalom államfője aláírta a SALT—II. egyezményt. Ez a szerződés a nemzetközi továbblépés kulcsa. A megállapodás amerikai ratifikálása azonban nemcsak késik, hanem egyenesen kérdésessé vált. A hidegháború erőd nem tudták megakadályozni az aláírást, de megpróbálják elgáncsolni a ratifikálást, a törvényerőre emelést. Ezt látványos, koncentrált és veszélyes támadással tették, amelynek során nem válogattak az eszközökben. Az ok közismerten és az amerikai kommentátorok által is bevallottan belpolitikai választási természetű. Nem kevesebbről van szó, minthogy az amerikai törvényhozás és kormányzat bizonyos erői vélt vagy valóságos hatalmi érdekekre kacsintva nemcsak a szerződés, hanem a világ sorsával játszanak. Az Egyesült Államok belpolitikailag nehéz helyzetben lévő elnöke és szűikebb környezete részben belement ebbe a kockázatos játékba és a jelek szerint most riadtan ismeri fel ennek beláthatatlan veszélyeit. Ilyen helyzetben a szokásosnál is fontosabb az erőt, magabiztosságot sugárzó higgadtság, amely a mesterséges „kubai krízissel” kiélezett körülmények között a Szovjetunió : valamennyi lépését meghatározza. Ez a magatartás jellem- : zi a szovjet államfő berlini beszédét is. M ivel az enyhülés ellenfelei jobb híján ismét legfőbb érvként használják a Szovjetunió katonai erejét és állítólagos „támadó szándékait”, rágalmak zöme ilyen vonatkozású. Hogyan reagált erre a hadjáratra Leonyid Brezsnyev? Kijelentette, hogy 1. A Szovjetunió európai részén egy évtizede nem növelték a nukleáris hordozóeszközök mennyiségét, 2. kölcsönösség esetén ezt a tíz óv óta állandó mennyiséget is kész csökkenteni a szovjet fél, amely ráadásul 3. egyoldalúan és jelentősen csökkenti Közép-Európá- ban állomásozó csapatainak létszámát! 4. Moszkva kész megvizsgálni minden más csapat- és fegyverzetcsökkentési elképzelést is és 5. a SALT—II. ratifikálása után haladéktalanul hajlandó megkezdeni a SALT—III. tárgyalásokat. „Most — hangoztatta Brezsnyev — a nyugati országokon van a sor. Válaszuk megmutatja majd, készek-e számolni a népek akaratával és létérdekeivel.” Létérdek, méghozzá egyetemes és kölcsönös létérdek: erről volt szó ezen az ünnepi, de a békés hétköznapokat építő jelentős beszédben. Harmat Endre TELEX BUDAPEST Marjai Józsefnek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettesének meghívására hétfőn hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett Milanko Renovica, a Bosznia-Hercegovina Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke. Délután a Parlament delegációs termében Marjai József és Milanko Renovica megkezdte a hivatalos tárgyalásokat. Áttekintik a Magyar Népköztársaság és a Bosznia-Hercegovina Szocialista Köztársaság közötti gazdasági kapcsolatok helyzetét, az együttműködés további fejlesztésének lehetőségeit. Marjai József este a Parlamentben vacsorát adott Milanko Renovica tiszteletére. i KAIRÓ A Sínai-félsziget Izrael által megszállt részén megkezdődött az egyiptomi—izraeli katonai vegyes bizottság ülése. A bizottság, amelyet azért állítottak föl, hogy az egyiptomi—izraeli „békeszerződés” katonai rendelkezéseinek betartását ellenőrizze, ezúttal az izraeli csapatoknak a Sínai-félsziget déli részéről történő kivonulása kérdéseit tekinti át. ANKARA A Törökországban létesített amerikai katonai támaszpontok — a végleges jogállásukat meghatározó szerződés megkötéséig — ideiglenes jelleggel további három hónapig, 1980. január 9-ig működhetnek — jelentette be hétfőn Bülent Ecevit török miniszterelnök. A támaszpontok helyzetéről egy évvel ezelőtt kötött ideiglenes megállapodás kedden járna le. LISSZABON Lisszabonban vasárnap közös közleményt hoztak nyilvánosságra az Olasz Kommunista Párt és a Portugál Kommunista Párt küldöttségeinek megbeszéléséről. A dokumentum sürgeti a két párt közötti együttműködés és szolidaritás megerősítését és állást foglal a népeknek a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért folytatott harca fokozott támogatása mellett. Az OKP küldöttsége, élén Enrico Berlinguer főtitkárral, a Portugál KP" Központi Bizottságának meghívására tett látogatást Portugáliában. BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA Tiszalöki hajóépítők 24. 520. Balra feltűnik a Keleti-főcsatorna bejárata. 519. A lelkesedésen kívül más ia hajt Tiszalök felé. A tucatnyi pőcsik. Csípnek. A levegő forró. 518. folyamkilométer. Még négyszáz méter, s elérjük a jó ideje látható erőművet. Ez mai utunk végcélja. A sólyaitér mellett, egy elkészült uszály hatalmas teste mellett kötünk ki. Itt már érezni a kapukon lehúzódó víz sodrását, erejét. Hátulról, mintegy orvul jutunk be a hajójavító és -építő üzem valamint az erőmű területére. Itt is, mint másutt, a csónakon érkező embernek kijáró barátsággal fogadnak. Kovács Gábor, az üzem helyettes vezetője vesz pártfogásába. — Lesz szállásuk, dolgozhatnak is tetszés szerint. Csak mindig mondják meg, miben tudunk segíteni. Letelepszünk a víz mellé, jólesik szusszanni egyet. Nézzük az erőművet, melynek építése körül oly sok komor legenda is leng. A hatalmas gátat, melynek közelségét oly kevéssé tisztelik az itt nyaralók. Míg nézelődünk, 10—12 éves gyerek száguldó- zik egy motorcsónakkal, ügyet sem vetve a tiltótáblára. Mesélik, nemegyszer jönnek erre ittas csónakosok, olyanok, akik vezetni sem tudnak, családok, forogva a víz közepén, s egyre jobban közeledve az erőmű billenője felé. A víz húz a turbina felé, ahonnan pedig nincsen visszaút. Mondják az itt dolgozók, nemegyszer nekik kell beevezni, hogy kimentsék a komoly veszélybe jutókat. Gyakorta akad fenn vízbefúlt az erőmű szűrőrácsán is. összeülünk egy kis beszélgetésre a hajóépítők brigádjával. Haraszin Gyula, Dem- kó Miklós, Nagy László, Siku Albert, Suhai Sándor, Gulyás Zoltán és Siku László beszél az itteni munkáról. — Hajókat, főleg 200 tonnás uszályokat, különböző úszójárműveket, úszótagokat, csónakokat építünk. De a fejlődés is látszik, most alakul ki az új hidromechani- zációs úszó. Az építés mellett javítunk is. Fontos hajóépítő bázis alakul ki — magyarázzák beszélgető társaim —, 1964-ben csupán egy kis barakk volt az egész műhely. Akkoriban egy-két kisebb csónak készült. Most tízmillió forintos beruházás fejeződik be, két új üzemcsarnok épült, hogy munkánkat köny- nyítse. — Mert nem könnyű munka ez. Télen-nyáron, esőben és hőségben a szabadban dolgozni nehéz. Bár a jó friss levegőt, a napfényt irigylik a műhelyben dolgozók, de csak nyáron. Tudjuk azt is, hogy a következő időben újabb fejlesztés lesz Tiszalökön. Űj sólyatér is szükséges és a nagyobb járművek gyártásának a feltételeit is megteremtik. — Van a Tiszán másutt is javító, például Szegeden vagy Tiszafüreden. De úgy látjuk, ez lesz a legjelentősebb. Fogunk gyártani 400 tonnás uszályokat is, hiszen várható a hajózás fellendülése. A zsilip felé éppen most halad két uszály. A fiúk nézik. ök gyártották ezeket is. Rettentően le van terhelve — mondja az egyik. Éppen, hogy veszünk hajómotorok javításában, elkísérjük őket a pró- baútra. Feladatunk a zsilipek revíziójának munkája is. Ez különösen a könnyűbúvárokat érinti. Gulyás Zoltán és Siku László kissé kihúzza magát. Ok ugyanis a könnyűbúvárcsapat tagjai. Egerben tanultak. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság úgy látta: saját emberrel olcsóbb. — És mi mindig kéznél vagyunk. Ha kell, hát merülünk, s ellenőrizzük a víz alatti létesítményeket, az erőművet, a duzzasztóművet. Feladatunk az árvízvédelemnél is akad. Elég gyakran merülünk. Szép, szeretjük. A legnehezebb dolgunk 1977- ben volt, amikor Tiszadada alatt vettünk ki egy elsüly- lyedt uszályt. Kővel volt rakva. Negyven alkalommal merültünk itt, 23 méteres vízben dolgoztunk. A víz ott lenn sötét, a Tiszában nem látni semmit. De az igazi mégis a hajóépítés — mondják ők is, és helyeselnek a többiek. — Jövőre már van rendelés a 400 tonnás uszályra. Van egy fiatal hajómérnö- künk, Leningrádban végzett, ő tervezi. Amikor az első haKokainélvezok □ amilton Jordánt, Carter elnök jobbkezét nemrégiben nyilvánosan megvádolták azzal, hogy egy hollywoodi társasösszejövetelen, illetve egy New York-i discóban kokaint^fogyasztott. Végül is — nagyszámú ellenségének legnagyobb bánatára — nem tudták rábizonyítani a hatóságilag büntetendő kábítószer-élvezést. Mindamellett ez az eset ismételten a kokain növekvő fogyasztására terelte az amerikai közvélemény figyelmét. Peter B. Bensinger, az Egyesült Államok kábítószerügyi főhatóságának vezetője úgy nyilatkozott egy kongresszusi bizottságban, hogy a világ kokaintermelésének mintegy egyharmadát — évente 19—23 tonnát — az Egyesült Államokban értékesítik. Ezt a narkotikumot a kókacserje leveléből állítják elő. Termelése, feldolgozása, de kivált csempészése és árusítása óriási haszonnal és viszonylag csekély kockázatta] járó üzlet. 1 kg. tiszta kokainsűrítmény ára Peruban és Bolíviában, ahol a cserje terem, 10 000 dollár. Mire az Egyesült Álamokba ér (rendszerint különrepülőgépekkel csempészik; egy gép egyszere jó néhány mázsát is hozhat), már 40 000 dollárba kerül. Feldolgozás után a hússzorosáért adják tovább. Az amerikai üzletemberek — óvatos becslés szerint — évente 15 milliárd dollárt „csinálnak” ebben az üzletágban. És ha a kokaincsempészet és -kereskedelem azelőtt a közönséges bűnözők „ipara” volt ma mind több a „szakmában” a büntetlen előéletű orvos és ügyvéd, aki mint a kábítószer-élvezők gyógyítója, vagy mint a csempészek védője döbben rá, hogy milyen kis kockázattal milyen sok pénzt lehet keresni. Az Egyesült Államok törvényei ugyan elvben szigorúan büntetik a kábítószereknek már a fogyasztását is, a gyakorlatban azonban viszonylag ritkán alkamazzák ezt a cikkelyt. Túl sokan űzik ahhoz, hogy üldözni lehessen. Azelőtt is dívott ez a szenvedély például a kaliforniai film-, televízió- és hanglemezbusiness művelőinek körében, ma azonban már az amerikai társadalom széles köreire kiterjed. Mint a The New York Times írja, nagy meny- nyiségben és csaknem nyíltan árusítják ezt a narkotikumot a manhattani mulatókban, a detroiti kocsmákban, az egyetemi és főiskolai kollégiumokban. „Philadelphiában a kokain társadalmilag elfogadottá lett” — nyilatkozta az amerikai nagyváros ügyészségének kábítószerügyi csoportvezetője A Delaware állambeli Wilmingtonban — a helyi rendőrség becslése szerint — az elmúlt két évben megkétszereződött a kokainélvezők száma. B z az arány nem sókkal marad el az országosan becsülttől. Ijesztően növekszik a kokain fogyasztóinak száma az amerikai ifjúság körében. Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban 1977-ben minden ötödik 18—25 éves fiatal legalább egyszer „kóstolt” kokaint, ami az öt esztendővel azelőtti aránynak több mint a kétszerese. New York államban a 13—18 éves diákoknak legalább a 10,8 százaléka ízlelte meg legalább egyszer a „kokót”. Orvosok, szociológusok, pedagógusok, jogászok vitatkoznak azon, hogy mi okozza a kábítószer-fogyasztás és különösen a kokainélvezés feltűnően gyors növekedését az , amerikai társadalomban. S bár az okokról megoszlanak a vélemények, abban mindnyájan egyetértenek, hogy veszélyes jelenséggel állnak szemben. Mert igaz, hogy a kokain nem tartozik a legpusztítóbb kábítószerek sorába, de még így is viszonylag nagy számban szedi áldozatait. A hivatalos adatok szerint tavaly 41 ember halálát okozta közvetlenül (túladagolás következtében), vagy közvetve (például a határőrök lelőtték a menekülni próbáló csempészt). Kórházba 5433 ember került ugyanezekből az okokból kifolyólag. New York, 1979 október DCuleíár Qitoán kivolt a habrész. — Büszkék vagyunk a hajóinkra — mondja Haraszin —, évekig megmaradnak és igen hasznosak. Ha elmegy egy, amelyet mi gyártottunk, mindig megnézzük. — Nem mindegy, hogy egy hajó, melyet egy fél évig gyártunk, hogyan váltja be a hozzáfűzött reményeket. Míg ide nem kerültem — így Demkó —, én sem tudtam, milyen szép, s mennyire felelősségteljes munka ez. A tét itt: vagy elmegy, vagy elsüllyed. Ilyen pedig nem lehet! — Ahhoz, hogy a hajó elsüllyedjen, elég egy pár centis hegesztési hiba. Márpedig egy ilyen uszályon több ezer méter varrat található. Egyperces felelőtlen munka mindent tönkretehet. Nincsen is panasz az itteniek munkájára. Amikor akadt, akkor is csak esztétikai hibákat talált az átvevő. Ma már ez is ritka. Kialakult a hajóépítők jó csapata, akik már mindenre tudnak figyelni. — A hajóépítésen és -javításon kívül más feladatunk is van — magyarázzák. — Részt jóját a vízre bocsátottuk, az volt a szép. Hajóanya is volt, és durrant a pezsgő, amikor a vízhez ért a hajó. Amint látta, most is van készen egy. Az is ünnepélyesen került le a sólyáról. Mert igazi ünnep az, amikor összejön az üzem apraja-nagyja, s mindenki várja, hogyan találkozik a hajó a vízzel. Ami most készül, az december 15-re kerülne vízre. Úgy gondoljuk, ez azonban már nem történik meg, hiszen jön a fagy, s összeroppanna a test. De elkészülünk vele még az idén! A tiszalöki hajóépítők két községbe valók. Lökiek és dadaiak. Van becsületük, hiszen a hajókon kívül a társadalmi munka is öregbíti hírüket. Jó vasasokhoz méltóan segítenek szűkebb környezetükben is. — Erre az üzemre gyakran mondják a környéken: zárda. Talán azért, mert itt van fegyelem, rend. Az embereket mégis megtartja, a legjobbakat csábítja a hajóépítés. Van jövőnk. Nézze ezt a vizet — mutat Kovács Gábor a Tisza felé —: Hát nem hajózásra teremtődött? Csónakunkkal elsiklunk a parttól. Irány a zsilip. Szinte elveszünk benne. Nagyobb hajókat vár. (Folytatjuk) ©»IMIM, á Tinái Nagy hajókra vár a tiszalöki zsilip. (A szerzők felvétele) Amerikai levelünk
