Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-06 / 234. szám
1979. október 6. KELET-MAGYARORSZÁG 7 A zenei világnap alkalmából a nyírbátori művelődési központban szeptemberben dalos, verses, műsoros programot szerveztek kiállítással egybekötve. A műsorban fellépett és a gyerekeknek dalokat, játékokat tanított Krasz- nai István. (Bunyi László felvétele) Halászlé és számháború Fogságra kényszerítve... GYERMEKPOSTA Akadályverseny, nyaralás A szeptember 29-én az országúton tartózkodók megye- szerte úttörő- és kisdoboscsapatokkal találkoztak, akik egy-egy nevezetes helyre igyekezvén köszöntötték a csapatzászló ünnepét és a fegyveres erőket. A tivadari ifjúsági táborban a nyári turnusok alatt összesen nem volt annyi gyerek, mint szeptember utolsó szombatján. A tarpaiak voltak a honfoglalók. Változatos programjuk jól illeszkedett a Tisza-parti hangulathoz. A kisariak és a nagyáriák szinte otthon voltak, ilyen lőterepet, s természetes akadályokat keresve sem találhattak volna. A füstöt a tunyogmatolcsi- ak „szállították”. A füsttel együtt azonban sült szalonna Sok érdekes olvasnivalót kínál a Kincskereső októberi száma. Mai gyerekek mai életéről szól Kovács Lajos: Na, mi van, fiúk? című elbeszélése. „Mit gondolsz, ki kérdezte ezt tőlünk? Nem fogod elhinni: az a doktor, akihez különben elég szépen eljárogattunk már a tizennégy évünkben, de még ilyen ilyedten sosem nézett ránk...” — kezdi beszámolóját a „Na, mi van, fiúk?” nyolcadikos főhőse. Aztán megtudjuk, hogy erre az órára a családi életre nevelés — és persze a szexuális felvilágosítás — keretében kerül sor, s megtudjuk azt is, hogyan sikerül manapság egy ilyen orvosi óra. Megkapó olvasmány Tömörkény István kutyatörtéés halászlé illata is terjengett. A tsz vezetői hűsítővel is kedveskedtek a kis szakácsoknak. Így már volt erő a közel 20 km-es kerékpárút megtételéhez. Létszámban, programban a fehérgyarmati Petőfi Sándor Úttörőcsapat vezetett. Több mint kétszáz kerékpárosuk előtt a fehérgyarmati rendőr- kapitányság látta el a „vezényletet”. Kétszer egyórás számháború és a késő délutánig tartó akadályverseny egészítette ki a programot. Az úticsomag egy része nyárson végezte. A legjobban versenyzők között a városijárási úttörőelnökség és a csapat ajándékait osztották szét. nete. A címe: Talpas úri módban. Egy családi kirándulásról szól Kiss Dénes novellája. „A ló, az ember, ugye?” — kérdezi benne egy kislány, s mi hajiunk rá, hogy a csikós válaszát el is higgyük: „Az hát... Ember.” A humort — az említetteken kívül még számos történet, játékos, vidám vers képviseli. A Viadalok, csaták, kalandok rovatban Mándy Iván: „A viking sisak” című novelláját olvashatják a kalandkedvelő tizenévesek. Uj nyelvművelő folyóiratunkat — az „Édes anyanyelvűnkkel is bemutatja a lap. Zelk Zol- tán-interjú, rejtvény és könyvismertetés teszi teljessé az októberi Kincskereső rovatanyagát. A természettel egybeforrt, régmúlt korok emberének is megvolt már az a kedvtelése, hogy háza köré szelídített egy-egy, sok esetben csak szórakozását szolgáló állatfajt. Elég ha csak az ama- zonasi őserdőkben napjainkban is őskori szinten élő indiántörzsek pompás tollú papagájaira gondolunk, melyek az indiák nők és gyerekek elengedhetetlen játékszerei, kísérői. Hazánkban is nagy hagyományai vannak az állatok, főként a madarak tartásának, illetve azok befogásának. Hajdanában tízezerszám fogták be a főúri udvarok vadbefogói a fenyőrigót, léprigót, fürjet stb., melyeket sajátos, nem kis ügyességet és utánajárást igénylő módszerekkel ejtettek rabul. Jól jövedelmező foglalkozás volt hajdanán a lépvesszőzés. A sárga fagyöngy kifőzött bogyójából készített ragasztó- anyagba mártott vessző kihelyezésével, s a szabadulni nem tudó madár egyszerű leszedésével űzték. Olyan helyekre rakták ki a lépvesz- szőt — általában magas fák koronájába —, ahol gyakran szálltak le nagyobb csapatokban a madarak. Elterjedt fogásmód volt a lószőrből készült hurokkal való csalizás. Ilyenkor, mint a lépvesz- 5 szőzés esetében is úgynevezett csalimadarat alkalmaztak, melyet kalitkába zárva, kitettek egy jól látható helyre. Felhívták így a többi madár figyelmét, melyek a kalitka környékén leszállva egyenesen a hurkokba repültek. Mindez ma már a feledésé, — gondolhatnánk, hiszen ki fogyaszt ma már léprigót? ... A helyzet a madarak számára sajnos, mégsem olyan szép, mint elképzeljük. Ha nem is az asztalokra helyezve, de kedvtelésből vagy haszonszerzés céljából még napjainkban is találkozunk piacok sarkain, letakart kalitkában tengelicét, erdei pintyet, vadgerlét, sőt ragadozómadarakat rejtegető, s a mit sem sejtő vevőknek továbbító zúgárusokkal. A mai csalisok már nem megélhetésül űzik ezt a, tömören megfogalmazva becstelennek nevezhető „mesterséget”. Repül a kismadár A hides? idő közeledtével melegebb tálra repül ez a kismadár is. Elhagyja régi otthonát, ezt a szép lombos fát. De vajon a többiek, kis énekes társai hol vannak? Ha megtaláltátok őket, írjátok meg hányra leltetek még a levelek között. ■U9J e in rgpEtu zi Ham tsaifajSaiv Többségük munkaidőn túl teszi ezt, mit sem törődve p természetvédelmi törvénynyel, s azzal, hogy a hazai vándormadaraink kevés kivételtől eltekintve nem bírják a kalitkát — nem házimadarak! Ha mindenképpen a lakásba akarjuk „varázsolni” a természetet, sokkal becsületesebb és jobb eljárás, ha díszmadarat vásárolunk. Ezek a díszpintyek, kanárik, papagájok amellett, hogy hang- - jukkal-színükkel felüdülést, szórakozást jelentenek gazdájuknak, jól alkalmazkodnak a zárt tartáshoz, sőt szaporodnak is. Ezzel szemben a hazai vadmadárfajok rövid időn belül elhullanak. Sok esetben persze a vásárlók ezt nem ismerik, és azt sem, hogy hazánkban néhány kivételtől eltekintve szinte valamennyi madárfaj védett! Nagy élményről számol be levelében Kocsis Csilla újfehértói kislány: júliusban Jugoszláviában táborozott három hétig. „Magyarországot öten képviseltük, s a táborozás előtt négy napot Csillebércen töltöttünk, itt készültünk fel a negyedik nemzetközi barátságtáborra. Tizenhét nép küldöttei vettek részt, köztük algériai, angolai, palesztin, kubai gyerekek. Négyszemélyes szobában laktunk — különböző nemzetiségű gyerekek együtt. A sok-sok kirándulás révén megismerkedtünk Jugoszlávia szépségeivel, a fővárossal, Belgráddal. Dalokat, játékokat tanultunk egymástól — bár az első napokban nem volt könnyű megérteni egymás szavát. Később aztán kézzel-lábbal ugyan, de boldogultunk. Tartottunk nemzeti esteket, itt az egyes országok képviselői népviseletben táncoltak, verselték, játszottak. Jelvényeket, nyakkendőt cseréltünk, s a tábor végén kaptunk egy olyan füzetet, melyben minden táborlakó neve benne van, és soksok kép a tábor életéből.” Szabó Gabriella nyíregyházi pajtás (a 2. számú iskola negyedikes tanulója) egy érdekes akadályversenyről számol be. „Osztályunk három őrse izgatottan gyülekezett szeptember 29-én az iskolaudvaron. Az akadály- verseny egyes állomásain különféle feladatokat oldottunk ■meg. Csapatnévadónkról, az 1848—49-es szabadságharcról, a kisdobosok hat pontjáról és sok másról esett szó a feladatokban. Utána számháború következett — sajnos, az én számomat hamar bekiáltották... Az akadály- verseny után a fiúk foci- meccset rendeztek, ahol a mi osztályunk sajnos vesztett. Az akadályversenyen és a mérkőzésen szüléink segítettek a rendezésben, szervezésben.!’ A Nyíregyházi Kisegítő Iskolában már megjelent az úttörőcsapat Híradója. Az első számban olvashatjuk, hogy az iskola négy diákja (Rák Pál, Takács János, Talpas Lajos és Sebők Lajos) részt vett a Fadd-Domboriban rendezett országos „közösségi vetélkedőn”. Huszonkét csapat közül megszerezték az előkelő harmadik helyet! A nyári élmények közül egy egri kirándulásról, nyári munkáról, őrsvezetőképző táborozásról számolnak be a gyerekek, és a balatoni él-’ menyek sem maradtak ki a Híradóból. Agárdy Sándor Ismét bemutatunk két munkát a tuzséri gyermek- rajztáborban készültek közül. Az első Révész Róbert második osztályos tuzséri gyerek műve, a második, a bábú pedig Szilágyi Andrea ötödikes nyíregyházi kislány munkája. (Gaál Béla felvételei) Bodnár István Fut, fut, csille fut... Csudabő a hegy tarcaja, telistele csupa bánya. Csupabánya rőtszínü, adakozó jószívű. Fut, fut, csille fut, csimpaszkodó kisvasút. \ Bong a csákány kongatása, érc kerül a napvilágra. Napvilágra, kohóba; innen indul ragyogva. Fut, fut csille fut; csimpaszkodó kisvasút. Pókháló a csillepálya, ércre éhes csille járja. Csille járja duruzsol, kincset csen a hegy alól. Fut, fut. csille fut; csimpaszkodó kisvasút. TÖRD A FEJED! Vízszintes; 1. Megfejtendő. 6. Karcol, irdal (pl. betűfélét). 7. Azonos betűk. 8. Zamat. 9. Eme helyen. 11. Vissza: kézzel jelez. 12. Kézifegyver. 14. ... király (Shakespearefigura). 16. Megfejtendő (utolsó négyzetben kettőzött mássalhangzó), a függ. 15. folytatása. 18. Római 101. 20. Vízben él. 21. Sértetlen. 22. Takács igéje. 24. Vissza: helyet foglalt. 25. Zivatar után nő a levegő . . . -tartalma. 27. Eledel. 28. Huszárvezényszó. 29. Fedél. Függőleges: 1. Dal. 2. E napon. 3. Lárma. 4. Előadó rövidítése. 5. Távol-keleti nagyhatalom. 6. Artikulátlan hangon kiabál. 10. Némán töröm!!! 11. ... Vilmos (utolsó négyzetben kettőzött mássalhangzó), svájci népi hős. 13. Állott, nyirkos, penészes szag. 14. Talál. 15. Megfejtendő (a vízszintes 1. folytatása). 17. Ének. 19. Villanykörte. 21. Lét. 23. ÖOR. 24. TTE. 26. Nátrium vegyjele. 27. . . . lap (vendéglőben). Megfejtendő; Október első hetének jelentős sporteseménye a . . . (vízszintes O függ. .HTTJvíz- szintes 16.) . . . versenyt—' ^ Múlt heti megfejtés: Szeptember 28-án ünnepélyes keretek között MEGNYÍLT A MÚZEUMFALU SÓSTÓN. Könyvjutalom: Tóth Erzsébet Ramocsaháza, Andrási Gábor Mátészalka, Losonczy Mária Sza- mosszeg, Hajdú Ildikó Tarpa, Földesi Attila Nyíregyháza. Csordás György Bököny. Plósz László Ibrány. M. K. Készül a halászlé. (Molnár Károly felvétele) Októberi Kincskereső
