Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-06 / 234. szám

1979. október 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tizenhármak T örténelmünknek is megvan az őszi szo­morúsága. Minden ok­tóber hatodikén megállunk, s Aradra emlékezünk. Újra és újra megpróbáljuk elso­rolni a vesztőhelyre hurcolt hősök neveit, s a sor köze­pén többnyire megakadunk. Pedig ami 130 évvel ezelőtt történt, nem egyszerűen egy bukott szabadságharc lezá­rása volt. A várfal tövében felakasztottak és agyonlőtték halála egy jó szándékokkal teli, s ellentmondásoktól sem mentes forradalom és sza­badságharc végét is jelentet­te. Az eltelt 130 év során hol több, hol kevesebb lelkese­déssel és gyásszal emlékez­tünk erről az eseményről. Megkíséreltük a 13 tábornok mártíromságát búfelejtőnek használni. Közben elfeledtük a neve­ket, lett belőlük egyszerűen a tizenhárom aradi. Származásuk, nemzetiségük, emberi kvalitásuk, katonai erényük, osztályhelyzetük más és más volt. A közös, ami összekötötte őket az életben és a halálban a zsarnoki ab­szolutizmus időszerűtlensé­gének felismerése, a szabad­ság újszerű értelmezése volt. Az aradi mártírok a ma­gyar szabadságharc miatt, de egy új, igaz, nemes és embe­ri eszméért haltak meg. Egy nemzet küzdelmének lettek Áldozatai, de egy nemzet fö­lötti eszme hősei is egyben. A nemzetközi, reakció Ara­don nem 13 tábornok fölött akart ítélkezni, hanem az örök szabadságvágy, a mo­dern nemzeti és nemzetközi gondolat fölött. A történelemben sok­szor és sokakat ítél­tek halálra, végeztek ki, küldtek dohos börtönök­be. Ezrek neve merült a fe­ledés homályába. A legtöbb­ször azért, mert hősiességük részkérdésekben nyilatkozott meg. A/, aradi tizenhárom emlékezetét eszméjük nagy­sága és célja őrzi. És nem­csak Magyarországon. Hogy ne legyen mód nevü­ket feledni. íme a tizenhá­rom tábornok: Aulich Lajos, Damjanich János. Knézich Károly, Lahner György, Lei- ningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pölten- berg Ernő, Török Ignác, Vé- csey Károly gróf, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Schweidcl József. OT-válasz szabolcsi képviselő felszólalására Beruházások differenciáltan Az országgyűlés nyári ülésszakán felszólalt Sza­bó Gusztáv nagyecsedi képviselő is, aki — többek között — azt javasolta, vizsgálják meg, miként le­hetne gyorsítani a mezőgazdaságban a termelési szerkezet korszerűsítését és hogyan lehet biztosítani a mezőgazdasági beruházások támogatásánál a terü­leti differenciáltságot. Ösztönözni a korszerűbbet Elmondta: a kedvezőtlen talajadottságból eredően még jelenleg is sok az olyan terü­let, ami takarmánytermesz­tésen kívül más növényféle­séggel gazdaságosan nem hasznosítható. Hangsúlyozta, hogy a szabolcs-szatmári me­zőgazdasági üzemek számá­ra nagyon fontos a, tartalé­kok képzése, a felkészülés a várható beruházásokra. Ki­emelte: a mezőgazdasági be­ruházások támogatási rend­szerének erőteljesebben kel­lene ösztönözni az olcsóbb, de korszerű létesítmények, ki­próbált technológiák beveze­tését — a tervezéstől a meg­valósításig. A képviselői javaslatokra a közelmúltban dr. Biró Fe­renc, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese válaszolt a szabolcs-szatmári képviselő­nek. Igazodni az adottságokhoz Többek között a követke­zőket írta: „A mezőgazdasági beruhá­zások támogatásának kérdé­seivel a központi irányító szervek folyamatosan foglal­koznak, így többek között fi­gyelmet fordítanak a terüle­ti különbségek problémaira is. A mezőgazdaság termelé­si szerkezete sok esetben nem felel meg a területi adottságoknak. Gyakran elő­fordul, hogy a különböző gaz­dálkodó egységek ugyanazt a terméket a társadalmilag in­dokolhatónál csak nagyobb ráfordítással tudják előállíta­ni. Ezért célszerű lenne, kü­lönösen a kedvezőtlen termő­helyi adottságú területeken gyorsítani a termelési szerke­Közérdek| T anácsainknál három­féle bejelentést je­gyeznek: az egyéni sérelmeket, a közérdekű be­jelentéseket és a közérdekű javaslatokat. Ez utóbbi ket­tőről, számukról, a bejelen­tőkről, az elintézés módjá­ról, idejéről külön nyilván­tartást vezetnek a tanácsok­nál. Ezzel is jelzik értéküket, rangjukat. Egy-egy közérde­kű bejelentés vagy javaslat az emberek közügyek iránti érdeklődését, felelősségét is mutatja, ennek is fokmérője. A közügyek demokratikus intézése feltételezi az állam­polgárok beleszólási jogát és igényét, a község, a telepü­lés, a kultúra ügyeibe, közös dolgainkba. Ha azt tapasz­talják van foganatja sza­vuknak, javasolnak, kezde­ményeznek, ha viszont azt észlelik, csak falra szórt bor­só, amit ők mondanak, kö­zömbössé válik a közügyek­kel szemben. Tiszalökön az idén 54 köz­érdekű javaslatot vizsgáltak meg nagy gondossággal a ta­nácson. Ezek nyomán men­tesítették a belvíztől a Tán­csics és a Kisfaluéi utcát, 1 millióért. Utat újítottak fel a Jókai utcán kétmillióból. S intézkedésre jelezték a ta­nácsnak: sok esetben sülét ­len a tiszalöki kenyér. Ezért Rakaimazra, Tiszavasváriba utaznak kenyérért. Czirják Józsefné taposta ki Nagy­cserkeszen, hogy végre a Magyar-bokorban is mélyfú­rású kút adjon jó vizet 170 léleknek. Közérdekű bejelen­tés nyomán gördül reggel és este Ikarus busz Lakatos­bokor és Púposhalom felé. Nagyhalászon Petró József pedagógus az autóbuszok té­li fűtését sürgette féltve a kis­diákokat, Szabó Sándor és Lippai Sándor falugyűlésen tette szóvá a környezetvéde­lem érdekében közös szemét- tároló szükségét, kijelölését. Tiszateleken Panyiczki Sán­dor az orvosi váró bővítését kérte, Bodvai István Nagy­halászon újabb építési telkek kijelölését javasolta. Farkas Imrének tűnt fel, miért is van szombaton minden üzlet zárva. Egybeestek a boltosok szabad szombatjai. Segítség ez tanácsainknak. Tudják rangsorolni az igé­nyeket, elosztani a szűkös pénzt arra, ami a legégetőbb. A közérdekű bejelentések, javaslatok társadalmi össze­fogásra is serkentenek, egy- egy gond megszüntetését sür­getik. A közérdekű bejelen­tések, javaslatok a tanács és a lakosság kapcsolatának ap­ró lámpásai, olyan forrásai, amelyek a bizalmat táplál­ják az emberek és az állam- hatalom között. Farkas Kálmán zet korszerűsítését, az adott­ságokhoz jobban igazodó ter­melési struktúra kialakítá­sát. Ennek érdekében 1980- tól e körbe tartozó üzemek árkiegészítéses támogatásá­nak feltételeit módosítjuk. Egyes termékekre meghatá­rozott tájkörzetekben történő termelés esetén az átlagosnál magasabb, kiemelt támoga­tást kívánunk biztosítani. Ez várhatóan az üzemek fejlesz­tési döntéseit is a kívánt irányba befolyásolja. Az ész­szerű termelési szerkezet ki­alakítását azonban — a te­rületi különbségeken túlme­nően — az is nehezíti, hogy a mezőgazdasági üzemek egy részének nem megfelelő az állóeszköz-ellátása. Térségi komplex fejlesztés 1980-ban jelentősen nö­veljük a mezőgazdasági ter­mékek felvásárlási árait. A mezőgazdasági felvásárlási árrendszer emelésének alap­vető célja, hogy az árak job­ban tükrözzék a ráfordításo­kat, és csökkenjen az állami támogatás mértéke úgy, hogy közben ne romoljon, hanem javuljon a mezőgazdasági nagyüzemek önfinanszírozó képessége. Az állami támoga­tás csökkentése jelentős for­rása a költségvetési egyen­súly javításának. Várható, hogy e megfontolások alap­ján a mezőgazdaságban az építési beruházások költség- vetési támogatása a jelenlegi színvonal kétharmadára, a gépberuházásoké pedig a fe­lére fog csökkenni. Ezzel párhuzamosan természetesen növekszik a saját források és a hitel szerepe. Változatlanul fontos tö­rekvésünk, hogy a VI. ötéves tervidőszakban a beruházá­sok ott valósuljanak meg, ahol azok kielégítik a fej­lesztéssel, s azok működésé­vel kapcsolatos hatékonysági követelményeket, a mező- gazdasági vonatkozásban elő­segít. . az adott körzet (komplex) fejlesztését. Mind­ezek egyben azt is jelentik, hogy a népgazdaság szem­pontjából is fontos mezőgaz­dasági beruházásokat ter­mészetszerűen továbbra is támogatjuk, noha tudjuk, hogy a beruházások támoga­tása csak egyik tényezője an­nak az eszközrendszernek, amely a térségi komplex fej­lesztést elősegíti. A beruházások tervezésé­ben többek között ezért is megkülönböztetett figyelmet fordítunk a területi adottsá­gok helyes számbavételére, az elmaradottságok fokozatos mérséklésére. Voltaképpen ebbeni törekvésünk helyessé­gét erősítette Szabó elvtárs is parlament: felszólalásá­val.” Makett felv.) a Vaján megépülő ezervagonos hütőtárolórol. (E. E. Kiss Károly Garamvölgyi Zoltán Veisz László Á nehézségek felszámolásáról „Előre akkor mehetünk, ha tartós tényezőként szá­molunk a jelenlegi nemzet­közi gazdasági viszonyok­kal, ha szembenézünk a munkánkban fellelhető gyengeségekkel és felszá­moljuk azokat.” (Kádár János beszédéből, az 1979. szeptember 25-i budapesti pártaktíván.) A MUNKÁS, Kiss Ká­roly, a nyíregyházi gumi­gyár karbantartó lakatosa: — Néha nem könnyű a karbantartóknak, mert szinte veszekedni kell a termelőüzemmel egy kis te­rületért, hogy dolgozni tud­junk. Mi is határidőhöz va­gyunk kötve, ezért sürget­jük őket. Most például egy csehszlovák gyártmányú hengerszék áthelyezésén dolgozunk. Egy hét alatt kell végeznünk, pedig úgy mondják, hogy külső kivi­telezőnek egyhónapos mun­ka lenne. Ehhez persze az kell, hogy vasárnap is dol­gozzunk. — Tudjuk, hogy sokszor nemcsak annyit kell dol­goznunk. 'ami kimondottan a karbantartáshoz tarto­zik Elsősorban a hang­nem. a velünk való bánás­mód kérdése ezért, hogy lel­kesen dolgozzunk. Hiszen ha több a munka az átla­gostól, akkor idegesebb a hangulat. A PÄRTTITKÄR, Ga­ramvölgyi Zoltán, az üzem- fenntartási gyárrészlcg alapszervezeti titkára: — A gyár mai helvzete. az új abroncsgyár indítása megköveteli valamennyi­ünktől, hogy érezzük a na­gyobb feladatok súlyát. Ép­pen ezért már az agitáció- ban is nagyobb szerepet szántunk annak, hogy min­denki tudja: az ő munkája része az egész kollektíva eredményének vagy siker­telenségének. A pártmegbí­zatásokat is szorosan ehhez kapcsoltuk. — Az, hogy ismerjük a nehézségeinket, csak a do­log egyik oldala. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy igyekszünk javítani, példa- mutatással • helytállni. Hi­szen amikor sorozatban vállalják a párttagok és pártonkívüliek akár a szombat—vasárnapi mun­kát is, akkor már erről van szó. Sokat segít ebben, hogy éppen az üzemfenntartás­nál dolgozik a legtöbb szak­munkás, a törzsgárda tag­jai. AZ IRÁNYÍTÓ, Veisz László, az üzemfenntartási gyárrészleg vezetője: — A gumigyár történeté­ben talán a legkeményebb évünk van. Egyszerre kell megbirkózni a mezőgazda- sági abroncsgyár indításá­val, s a régi üzemek kar­bantartásával. Ráadásul a változó helyzethez szüksé­ges igazodnunk, ugyanis a piacon éppen azokból a ter­mékekből van nagyobb ke­reslet, amelyeknél a ter­melési kapacitás a legjob­ban ki van használva. Ah­hoz, hogy éjjel-nappal üze­meljenek a berendezések, megfeszített karbantartó munka kell. — A mi gyárrészlegünk a termelési célt szolgálja. Eb­ből adódik, hogy sokszor gyorsan változtatni, 'alkal­mazkodni kell az igények­hez, nem lehet mindent elő­re megtervezni. — Bár nehéz évet zá­runk, azonban nem biztos, hogy később könnyebb lesz. Nem lehet ölbe tett kézzel várni a holnapra. Lányi Botond I gencsak megárt­hatott itt a ba­rabási hegyen a darazsaknak, mert olyan kacskaringósan repdesnek, mint lako­dalomban a hegedű­szó. örül ennek a gaz­da, hiszen azt mutat­ja, édes a termés, erős lesz a bor. Pedig hol van még a szüret! Legalább két-három hét, akkor­ra érik be igazán a királyleányka meg a furmint. Igaz, már ma is hozzá lehetne fogni a szedéshez, de szép az idő, most nő igazán a cukortarta­lom, hát érdemes vár­ni. Kaptatunk a mere­dek hegyoldalon. Né­ha egy-egy álmos varjú vitorlázik el fö­löttünk, károgására lentről hordók dön­gése felel. A Nyír- madai Állami Gazda­ság emberei készül­nek a szüretre, tisz­títják a hordókat, a pincéket. — Ez még semmi! — legyint Kozák La­jos első osztályú sző­lőmester. — Akkor Szőlő­hegyen látta volna meg. mi­kor még nem érte a jég. Majd’ egy fél óráig tyúktojás nagy­ságú jég verte a ha­tárt, elvitte a termés háromnegyedét. Au­gusztus 4. volt, egy jó ideig megemlegetem ezt a napot. — Azt mondják a barabási szőlő jó év­járatban vetekszik a tokajival. — Nézze meg ezt a fürtöt! — hajol közel egy tőkéhez a mester. — Hárslevelű, a sze­mek már aszusodnak. Ha ilyen marad az idő, a mi borunk nem igen lesz gyengébb a tokajinál. S ez nagy szó! Mert bármennyi­re is siratják a tokaji szőlőt, az még mindig fejedelmi. Nagyon bosszant ez a jég! Ha nem jön, olyan ter­mést takarítunk be, hogy párját ritkította volna. Tavaly például rengeteg szőlőnk ter­mett, de a minőség, vagy ahogy mi mond­juk, a cukortartalma csapnivaló volt. Felértünk a hegyre. Csodás innen a táj! Alattunk Mezőka- szony meg Barabás, kissé távolabb a dé- dai meg a beregszászi hegyek. Itt véget ért már a szőlő birodal­ma, csak az erdei málna meg a sűrű kökénybokrok pom­páznak. — Ritkán jár erre ember, legfeljebb a szőlőmunkások — mondja Kozák. — Nagyon jó a kapcso­latunk a határőrök­kel, ismerjük egy­mást személyesen, se­gíteni is szoktunk, ha a helyzet úgy kíván­ja. Itt lesznek például a szüreten is, az isko­lásokkal együtt, nél­külük aligha boldo­gulnánk. A völgy felé vesz- szük utunkat. Gondo­san ápolt sorok kö­zött haladunk, látszik minden tőkén, hozzá­értő kezek gondoz­zák őket. Nem is cso­da, hogy ilyen kövé­ren pompáznak, hi­szen Kozák Lajos mióta az eszét tudja, mindig szőlővel fog­lalkozik. Több mint negyven esztendővel ezelőtt ültette itt a barabási hegyen az első venyigét, s azó­ta ki tudja hány tőke hozott már termést, amiket ő gondozott. Már lassan annak is harminc esztendeje, hogy a madai állami gazdaság dolgozója, s pontosan negyedszá­zada, hogy első osz­tályú szőlőmesternek nevezték ki. — Nincs ennek semmi titka — mondja — szeretni kell a szőlőt, s bizto­san meghálálja. Sze­rettem valamikor a bort is, de az idő meg­gyengíti az embert... Most már csak jobbá­ra a színében gyö­nyörködöm. De még az is jólesik az em­bernek. B. G. Újításokból 450 ezer forint Az idén a MOM mátészal­kai gyárában hat újítást nyújtottak be a dolgozók, s gyors, alapos elbírálás után négyet fogadtak el kísérletre. Három a külföldön is jól is­mert szemüveglencse gyártá­sával van kapcsolatban, egy pedig a vízóra-házöntvény se- lejtjét csökkenti. Két újítás alkalmazásával a szemüveglencse-megmun­káló gépek élettartamát, üzemeltetésük idejét növelik. Ezzel a gépek felújítására és karbantartására fordítandó összeg csökkenthető. A har­madik újítás lényege, hogy eddig a szemüveglencsék fé­nyezését műanyaggal végéz- ték, s ez elég drága volt. A most alkalmazott újítással a lencsék élettartamát lehet megnövelni azzal, hogy a műanyagot szintetikus gyan­tával impregnálják. A víz- óraház-öntvényeknél a selejt csökkentése érdekében mű­anyag gyantát használnak. A négy újítás eredménye ez évben várhatóan megközelíti a 450 ezer forintot. Mi a véleménye?

Next

/
Thumbnails
Contents