Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 2. 30 éves a Kínai Népköztársaság Jubileumi ünnepség Pekingben BÜRGET LAJOS ES SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA Á víz haszna Kommentár Argentína második legnagyobb városában, a haladó erők egyik központjaként ismert Cordobábae különös közjátékra került sor. 'Menende z tábornok, a városban állomásozó harmadik hadtest parancsnoka beszédében „a kommunistákkal szembeni lágysággal” vádolta a vezetést, elsősorban Viola tábornokot, a szárazföldi hadsereg főparancsnokát. Mivel a beszéd kimerítette a fegyelem- sértés fogalmát, Viola leváltotta a renitens generálist. Ezután jött a meglepetés. Menendez kijelentette: nem fogadja el a döntést, és azzal fenyegetőzött, hogy katonáival megszállja Cordobát. Ez bizony már több volt, mint fegyelemsértés: zendülésnek is tekinthető. Buenos Aires azonnal és félreérthetetlenül reagált. Központi parancsra elit ejtőernyősök zárták körül Menendez főhadiszállását, és arra kényszeritették a tábornokot, hogy menjen velük a fővárosba. Kétórás tárgyalás után Menendez közölte, elfogadja Viola döntését. Az incidens háttere: Menendez Suarez Mason tábornoknak, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökének, a „héják” vezérének híve. Ez a tábornoki csoport élesen szemben áll Videla államfő és Viola tábornok mérsékeltebb csoportjával, akik „a terrorizmus elleni háború megnyerése után” úgy érzik, megengedhetnek maguknak néhány viszonylag liberálisabb lépést. A Casa Rosadaban, az el- elnöki palotában ebben a helyzetben felismerték, milyen veszélyes folyamatot indíthatna el Menendez és hatékonyan csírájában elfojtották a megmozdulást. A Stadtmitte, Berlin egykori szíve, a kormányzati, üzleti negyed, harminc éve még vigasztalanul festett: bár az életveszélyes romokat már megszüntették, számos épület meredt üres, kiégett aiblalkszemekkel az utcára. A romokat gyomnövények lepték el, némelyik romhalmaz üresen tátongó ablakszemeiből faágak nyúltak ki. Az egykor oly fényes Leipziger Strasse és a híres Wilhelmstrasse (ma Otto Grotewohl nevét viseli) sarkain csupán helyreállíthatóan sérült meg az egykori porosz felsőház és a mögötte levő képviselőház. Itt ebben az épületben ülésezett 1949. október 7-én a Német Néptanács, amely délután öt óra után kikiáltotta a Német Demokratikus Köztársaságot és annak ideiglenes parlamentjévé, népi kamarájává nyilvánította magát. Az épületnek voltak nem éppen dicső tradíciói is: itt székelt egykor Goring, a III. Birodalom második számú nagysága. Azt az épületet bővítették és építették át számára, amely valamikor a régi porosz képviselőházé volt, s ahol Karl Liebknecht harcolt a porosz militarizmus és reakció ellen. Itt alakult meg 1918. december 31-én Németország Kommunista Pártja. A pártalapítók egyike, a 73 éves Wilhelm Pieck (asztalos volt az eredeti foglalkozása) lett a Német Demokratikus Köztársaság első elnöke. Az emberek a fontos bejelentésekre várva, az Ernst Thälmann, (a nácik által B'uchenwaldban meggyilkolt Kína lakossága mértéktartóan emlékezett meg a nép- köztársaság kikiáltásának 30. évfordulójáról. Megfigyelők ebbe a keretbe illesztik^ bele azt a pohárköszöntőt, amelyet Hua Kuo-feng pártelnök és miniszterelnök mondott a nemzeti ünnep előestéjén tartott parlamenti fogadáson. Hua Kuo-feng ezúttal úgy értékelte az elmúlt három évtizedet, hogy nem szólt Mao Ce-tungról. Eltűnt az idei pohárköszöntőből a kulturális forradalom is, amelynek legfőbb szószólói — a Hétfőn délben megérkezett Moszkvába Konsztantin Karamanlisz. A görög miniszterelnököt és kíséretét a repülőtéren Alekszej Koszigin, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnöke, Andrej hős munkásvezér) nevét viselő téren gyülekeztek. A Wiilhelmstrasse másik oldalán jól láthatóak voltak még az egykori Führer-bunker romjai, s az a gyom- és szemétteleppé vált kert, ahol az öngyilkos Hitler hullája a lángok martaléka lett. Több mint félmillióan gyűltek össze az új köztársaság minden részéből néhány nap múlva, amikor az Unter den Lindenen, a Humbold Egyetemnél felállított dísztribünön Piedk fogadta az ifjúság tisztelgését. Ezen az úton tervezte Hitler a győzelmi díszszemle megtartását. De rosz- szul számított. Nem a hitleristák, hanem azok ünnepeltek, akik szenvedtek és pusztultak, de hűek maradtak meggyőződésükhöz és végül is győztek. Az FDJ, a Szabad Német Ifjúság tagjainak kezében sok tíz ezer fáklya lobogott. A Neues Deutschland tudósítója így írt: „Ahová csak pillantottam, körös-körül a háború által hátrahagyott romok, amelyeket újra és újra megvilágított a százezernyi fáklya lobogása... A fáklya, amelyet vittek, jelképe volt annak a tűznek, amely annak a nyolcszázezernek a szívében égett, akik itt órákon át vonultaik ...” Erich Honecker, az FDJ elnöke tett fogadalmat az ifjúság nevében az új állam elnöke, Wilhelm Pieck előtt. A hófehér hajú Pieck a szűnni nem akaró ünneplés közepette csak nehezen tudta elmondani beszédét, öt évvel korábban, 1945. május 4-én, Berlin felszabadulása alkalmából egészen más köszönök szerint — ellenforradalmár összeesküvők voltak, és csak megdöntésük után vált lehetővé, hogy Kína politikai és gazdasági életét ismét normális vágányra tereljék. Pohárköszöntőjének külpolitikai részében Hua Kuo- feng azt húzta alá, hogy Kína népe fejleszteni kívánja baráti kapcsolatait és együttműködését a világ országainak népeivel. A megfigyelőknek feltűnt, hogy ezúttal elmaradt a „hegemonizmus” ostorozása az ünnepi beszédben. Gromiko külügyminiszter, Pjotr Gyemicsev kulturális miniszter, Vlagyimir Kirillin miniszterelnök-helyettes, valamint a szovjet politikai és társadalmi élet számos képviselője és a diplomáciai testület tagjai fogadták. rülmények között, a moszkvai rádió hullámhosszán ugyancsak Pieck így szólt a német néphez: „Berlin szabad a náci bandától, azokat meg fogják és meg kell maradéktalanul semmisíteni. A mi német népünk azonban tovább él. Most alapos nagytakarításra van szükség. A szégyenletes múlttal szakítani kell... a német népnek magának kell garanciákat teremtenie egy német oldalról kiinduló agresszió megismétlődése ellen.” Pieck a Szovjetunió német- országi politikájával összhangban beszélt. A németországi szovjet katonai köz- igazgatás 1945. június 10-én kiadott 2. számú parancsában engedélyezte az antifasiszta demokratikus pártok és szakszervezetek megalakítását. Nagy bizalom nyilvánult meg ebben, s egyben az a felismerés öltött testet, hogy a hitleristák veresége után még nem rendezhette sorait a jobboldal, a politikai élet gyors megkezdése tehát kedvező pozícióhoz juttatja a valóban demokratikus erőket. A nyugati övezetekben — éppen mert az egész Németországban hasonló volt a helyzet, s a nyugati katonai parancsnokságok elejét akarták venni a kommunisták megerősödésének, csak később, s akkor is először járási, majd tartományi szinten tették lehetővé a politikai életet. A kommunisták nem egy helyütt csupán féllegálisan, a katonai rendőrség üldözésének kitéve kezdhették ott meg tevékenységüket. Pintér István Következik: (A néppel vagy a nagyiparosokkal?) 20. Egyre szélesebb a folyó, laposabb a part A korábbi tájakhoz nem hasonlítható vidéken csónakázunk. A jobb oldalon a Bodrogköz, a bal parton a Rétköz. Nagyon régen megsüllyedt területek, talán még a pleisztocén korban kínáltak helyet az irányt változtató Tiszának, hogy az Ér völgye helyett Tokajnak forduljon. Mennyi de mennyi érdekes apróság, mely a Rétköz egykori arcáról tudósít. Idős emberek mesélik Kéken: olyanok voltak itt a vándorlólápok, hogy a falu határában kaszálták a szénát, de a másik faluban gyűjtötték be. Nagyhalászon a nagyon öregek tudják, hogy nagyszüleik tavasszal kihajtották a libát, s csak ősszel, a fagy idején hívták haza. A gazda errefelé a földjére is csónakkal járt. Nem elhallgatnivaló az sem, hogyan mérték ki, a különben kicsire sikerült tiszaber- celi határt. Megegyezés szerint egyszerre indultak csónakkal a patakiak, akik diákok voltak és a berceliek, akik bizony iddogáltak. A találkozásnál lett a határ. Nem vitás, ki jutott messzebbre. Demecserről szóló feljegyzések írják: Tisza árja borítja, 8561 holdjából 4250 a száraz. Trágya után mindent megterem a földje. Lápszénája, nádja nagy bőséggel, hala pedig még nagyobb mennyiségben van. Egy múlt századi írás Gávát úgy említi, mint községet, mely 400 öl- nyire van a víztől. Ki-kiszállogatunk járművünkből, hiszen sűrű egymás utánban tűnnek fel csatorna- beömlések. Náddal benőtt keskeny járatok, melyben háborítatlanul fészkelnek madarak, bújnak meg a vadak. A vízről is észre lehet venni azt a csatornarendszert, amely a Rétközt behálózza. Két éjszakát is töltöttünk a rétközi parton. Hűvösebb volt mint másfelé. A nagyon nedves vidék nyáron is fél, egy fokkal hidegebb, mint a környék, éjszaka a fagypontig is lehűlhet a levegő. Különálló táj ez Szabolcsban. A Nyír minden vize erre tart már régen, talaja öntésiszap, öntéshomok és kotu. Ez a terület már csak 83 méter magasan van az Adria fölött. A különlegesség nem sok örömet okoz az itten dolgozó tsz-eknek. A dombrádi főagronómus mondta: — Határunk egy része nem művelhető, sok olyan táblánk van, melyről nem vonul le a víz. Itt már csak a rendezés segít. Horváth Gábor kiteríti a vízügyi igazgatóság hatalmas térképét. Mint apró erek, úgy hálózzák a mappát a csatornák vonalai. Kirajzolódik az 1863-ban épült Belfőcsator- na, a 22 mellékcsatorna, amely összesen 185 kilométernyi. Lejjebb a Lónyai-csa- torna 44,6 kilométeres vonala. Vajon mi az, ami most változóban van? — Országosan kiemelt program kezdődik .a Rétközben, mintegy egymilliárdos végösszeggel. Kisvárdától Ti- szabercelig rendezzük a csatornák helyzetét. Erre azért van szükség, mert a főmű nem tudja elég rövid idő alatt elvinni a vizeket. A kívánalom: tenyészidőben 1—1 és fél nap alatt a földekről eltűnjék a csapadék. Jelenleg ez nem megy. A fő ok, hogy az üzemi csatornák kevesek, állapotuk nem jó. A tervek szerint 905 kilométer üzemi csatorna épül. Nem könnyű eligazodni a csatornák dzsungelében. Van a főmű, ez a vízügyé. Az üzemköziek a társulások kezében vannak. Az üzemiek a tsz-ek, a tanácsiak pedig a községek kezelésében működnének. Az üzemi és tanácsi csatornák hossza a kevés, kezelésük nem megfelelő, szakember is kevés van, pénz még ennél is kevesebb. A mostani helyzeten változtat tehát a rétközi munka, amely felső-szabolcsi belvízrendezési terv néven ismert a szakkörökben. Hogy ennek mi a haszna? A legdrágább nyersanyag, a termőterület megnő. Nem gátolják pangó vizek a munkát. És milyen ez a föld! A rétközi részen igen magas a humusztartalom. Demecserben a tőzeges termőtalajon egy hektárnyi területen 8—900 mázsa sárgarépa termett tavaly! A közeljövő tehát ígéretes! Míg egy hatalmas területen a sok víz a gond, alig valamivel lejjebb, Gávavencsellő vidékén csapadékot váró homokon gazdálkodnak. Mintegy erre hívja fel a figyelmet a Lónyai-csatorna beömlés melletti vízkivételi mű. Reggel hét után kerestem az ittenieket, hogy megtudjam, miként küzdöttek meg az aszályos nyárral. Ha nem is gondtalan, de serény beszélgetésben találtam Bányai Sándort, Lukács Mihályt, Végső Józsefet és Vasi Istvánt. Szivattyúkezelők, vízkormányosok. A kivételi mű egyetlen, barátságosnak alig mondható helyiségében mondták el tapasztalataikat. — Nincs vízigény. Állunk. Nyár közepén nincs más dolgunk, mint a karbantartás, a terület rendezése. Sajnos, ez egész nyáron hasonlóan alakult. Tizenegyen vagyunk itt, éjjel-nappal szolgálatot adunk, de a gazdaságoknak nem kell víz. Hat szivaty- tyúnkból a legtöbb, amikor kettő ment. Drága mulatság ez nagyon. A mű több mint 100 millióba került, s jó, ha negyven százalékban ki volt használva, pedig aszály volt a javából az idén. Ha kérnek, minden igényt kielégítünk. Másodpercenként 1080 litert tudunk adni. Nem értjük az egészet — mondják szinte ingerülten. Rakamazon egy ugyanilyen mű a múlt évben is 80 százalékban, az idén is szinte teljesen ki volt használva. Vajon mi lehet az ok, hogy Gávavencsellőn nem megy a víz? De ugyanezt láttuk Ti- szabecsen is, ahol a drága, szakképzett munkások parkot rendeztek, sepregettek, a gépek ugyanis már annyira karban voltak tartva, hogy azokhoz nem lehetett nyúlni. És miért vontatták partra a szatmárcsekei vízkivételi mű úszótestét? Talán amikor divat volt építésük, elhamarkodottan döntöttek a helyekről? Meglehet. Vagy az a baj, hogy a közös gazdaságokban nincsen szakember? Ez is ok, mondják. Persze a szemlélet sem éppen a legjobb. Van, aki arra hivatkozik: a korszerű öntözés üzemi berendezései drágák. A furcsa csak az, a tsz-ek még azt a vizet sem igénylik, amit előre, kötelezően kifizettek. Láthatóan mégis a szemlélet körül kell keresgetni az okot. — A víz nem drága — mondják Bányaiék Gávavencsellőn —, köbmétere 30—40 fillér. — Majd ha több lesz a rizsföld — mentegetőznek Ti- szabecsen és a környékén. A hatvanas években százmilliókat ruháztunk be öntözésre. Egy idei adat: a művek átlagban 10 százalékban működtek. A jelen: milliár- dot ölünk a belvízmentesítésbe. Vajon a tanulságokat levontuk? (Folytatjuk) H. E. Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja a bonni kancellári hivatal előtt üdvözli Giscard d’Estaing francia elnököt. (Kelet-Magyarország telefotó) Fordulópont Európa történetében 1. ÚJ ÉLET KIINDULÓPOHTM A görög miniszterelnök Moszkvába érkezett Cordobai A Belfő torkolatánál immár száz éve szolgál a szivattyú. (A szerzők felvétele)
