Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

1979. október 31. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből NYULAK Postabontás Tandíj M. J. nyíregyházi levél­írónk véleményünket, ta­nácsunkat kérte, mert — mint írja — vád érte, hogy a közösség pénzével köny- nyelmüen bánt, emiatt kártérítésre kötelezik. Levélírónk tagja, sőt ve­zetője annak a szocialista brigádnak, amelyik a kö­zelmúltban a vállalatnál _ meghirdetett . versenymoz­galomban ' szép sikert . ért el, s ezt az elismerő okle­velén kívül pénzzel is ju­talmazta a vállalat veze­tősége. A pénzt nem osz­tották szét, hanem úgy döntött a kollektíva, hogy egy közös kirándulást, ebé­det szerveznek ebből az összegből. M. J.-t bízták meg a program szervezésével. A jónak ígérkező rendez­vényre azonban csak igen kevesen mentek el a bri­gádból, a résztvevők több­sége hozzátartozó, illetve nem a brigádhoz tartozó vállalati dolgozó volt. így az előre megrendelt ebéd­nek „idegen” vendégei voltak zömmel. Az elszá­molásnál a tagok viszont tiltakoztak a pénz ily mó­don történő elköltése miatt. Pontosabban: le­vélírónkat felszólították, hogy a nem brigádtagokra költött összeget fizesse vissza a brigád pénztárá­ba. Tulajdonképpen ebben kérte véleményünket M. J., hogy kötelezhetik-e őt erre? „Mi itt a jogi hely­zet?” — kérdezi. Előrebocsájtjuk, nem mint jogi esetet vizsgáltuk levélírónk ügyét. Nem azt kutattuk: vajon a bírói joggyakorlatban ez milyen tényállásnak felel meg. Hiszen M. J. is tudja, a brigádtagok nem akarnak perre.menni. A sikertelen kirándulást követő napokban rendkí­vüli brigádgyülésre ültek össze. Megállapították: a hiba fő forrása az, hogy a kirándulást a brigádveze­tő nem elég körültekin­tően szervezte. Mindössze 1—2 nappal előbb ismer­tette a programot a bri­gádtagok között. így az idő rövidsége miatt nem is jutott el mindenkihez ennek híre. Szervezési hiba történt, és őszintén sajnáljuk, hogy a munkában össze- kovácsolódott kollektíva emiatt nem tölthetett együtt néhány kellemes órát, amely jó alkalom lett volna az emberi kap­csolatok ápolására. Pedig erre is szükség van, alkal­mat kell rá adni és találni. Az alkalmat most elmu­lasztották, s emiatt erköl­csi veszteség is érte a bri­gádot. A tanulságot le kell vonniuk, de elsősorban le­vélírónknak: a közösség pénzét nagyobb felelősség­gel kell kezelni! S mert vétett ebben, a „tanuló­pénzt” most meg kell fi­zetnie. Soltész Ágnes — Futás gyerekek, az átvevó- helyre ...!!? A tiszalöki nyúlitenyésztők nevében kérek segítséget. A szakszövetkezet a Tiszalök és Vidéke ÁFÉSZ felügyelete alatt működik, de mintha az utóbbi időben nem törődné­nek a dolgainkkal. Két hó­napja például a nyulakát nem veszik át, s ebből ká­runk származik: az állatok az idő múlásával az előírtnál súlyosabbak lesznek; a sza­porulatnak pedig nem tu­dunk helyet biztosítani Az illetékesek egymásra hárítják a felelősséget, a megbízott át­vevő pedig hiteget bennün­ket. Eddig úgy tudtuk, a nyúltenyésztés szükséges és hasznos, s mint valutát hozó tevékenységet ismerték el. Az átvétel körüli huzavona most kedvünket szegi, és gondol­kodunk rajta: érdemes-e csi­nálnunk? Fekete János Tiszalök Táncsics utca 62. GÖDÖR A Vöröshadsereg útja 65. szám előtt Nyíregyházán — a megyei kórházzal szemben — éppen az autóbuszmegállóban van egy gödör. Valamikor — körülbelül egy éve — egy ve­zetékfektetés után maradt ott. Nincs körülkerítve, sem­mi sem hívja fel a figyelmet rá, így tehát balesetveszélyes, mert ráadásul az autóbusz- megállóban van. Egy év múltán már igazán Ideje lenne eltüntetni. F. M. Nyíregyháza Vöröshadsereg úti lakos KUPACOK Az Északi alközpontban a toronyházak és az ABC-áru- ház környéke rendkívül sze­metes. Az úttestet ugyan egy-egy takarítóbrigád rend­be teszi, de például a terelő­szigeteknek és a többi köz­területnek nincs gazdája. Ezek aztán elhanyagoltak, szemetesek Másutt is tapasz­talható ezen a környéken rendetlenség. Például a kör­úti étterem és a minigarzon lakások közötti részre még áprilisban földet hoztak, az­zal a céllal, hogy a mélyedé­seket, egyenetlenségeket el­tüntessék. A földkupacok ma is ott vannak. Tán csak nem arra várnak, hogy a szél majd megteszi, amit az em­berek elmulasztottak? T. J.-né Nyíregyháza Vasvári Pál utcai lakos FÜGGÖNYKARNIS A lap október 9-i számá­ban olvastam, hogy évente 20 ezer darab függönykarnist készítenek Mándokon. Én hó­napok óta érdeklődöm a má­tészalkai üzletekben három­méteres, vagy két másfél mé­teres karnis után, de sajnos nincs. A válasz: nem tudják, mikor lesz. Ügy érzem, jogo­san kérdezem: ha itt gyárt­ják a karnisokat a megyében, miért ilyen rossz az ellátás? Menyhárt Józsefné Mátészalka, Kossuth út 10. sz. SEGÍTSÉGET KÉRNEK Sokszor meggyőződtem már az emberek segítőszándéká­ról. Az újságban is többször olvastam, ha egy rászoruló család érdekében kértek tá­mogatást, a segítség gyorsan jött és gazdagon áradt. Én két gyermeket nevelek egye­dül, 1600 forintos fizetésem­ből. (A férjemtől ugyanis hol kapom a gyermektartásdíjat, hol nem.) Most szükségünk volna egy cserépkályhára, de újat nem tudok venni. Talán valakinek van egy elbontott, felesleges kályhája — amit jutányos áron átadna — so­kat segítene rajtunk, köszö­nettel vennénk, legyen az bármilyen kályha is. Jakab Zsigmondné Kocsord, Bem utca 21. szám alatti lakos VÁRAKOZÁS Naponta utazom a Nyírbá­tor—Nyírderzs útvonalon közlekedő autóbuszon. Az egyik járat például 10,30-kor indul a nyírbátori vasútállo­másról, s a következő meg­állóba — józan emberi szá­mítás szerint — 3—4 perc alatt be kellene érnie. Ennek ellenére rendszeresen 15—20 percet késik. Legutóbb — ok­tóber 24-én — rekordkésést fogtam ki: 11 óra 10 perckor „futott” be a műszaki áruház előtti megállóba a GF 22—99 rendszámú autóbusz. Sok kis­gyermekkel utazó, és még több idős ember nevében megkérdeztem az autóbusz vezetőjét, hogy mivel indo­kolja a sorozatos késést. Fel­háborodva válaszolta, hogy miért ..pattogok”, ha a töb­biek tudnak várni, ö — mint mondta — különben is min­dent megtett a pontos indu­lás érdekében, no meg sze­relték is a buszt. Én viszont arra gondolok, hogy a két olajoskanna megtöltésével ment el az „időnk”. Ugyanis a vezetőfülke melletti ajtónál két Ilyen teli kannát szállí­tott, ami tudvalévőén eléggé tűz- és robbanásveszélyes. Utastársaimmal együtt ta­nácstalanul és aggódva gon­dolok a hidegebb napokra... Bállá Istvánné nyírbátori lakos SZEMÉTSZÁLLÍTÁS Nyíregyházán, az Űj utca és a Búza tér környékén rendkívül rapszodikus a sze­métszállítás. A közelmúltban például két hétig nem láttuk a szemétszállító kocsit. Most még valahogy meg tudjuk ol­dani a szeméttárolást, — igaz kellemetlen — de később egyre nehezebben. Az Űj ut­cában túlsúlyban hagyomá­nyos fűtésű lakások vannak, a kályhákból kikerülő salak­kal viszont már egy-két hét alatt nem tudunk mit kezde­ni. A szemetesedények mel­lé öntve rontják az utcaké­pet, ez nem megoldás. A rend elkerülhetetlen feltétele a rendszeres szemétszállítás, amire az itt lakók kötelesség- tudóan „befizetnek”. M. J. Nyíregyháza Űj utcai lakos Szerkesztői üzenetek Halász Györgyné gáva- vencsellői, Kozma Sándor- né magyi, Szitár Mihály nagyhalászi, Oláh Gyula nyíregyházi, Kecskés Ba­lázsáé ramocsaházi, Szabó József nagykállói lako­soknak levélben válaszol­tunk. özv. Kokas Ferenc né ópályi, Danes Bertalanná tiszaszentmártoni, özv. Tompa Miklósné orosi, Kövesdi Sándorné tisza- vasvári, Balogh Barnabás­aié kisvárdai, Sinka Sán­dor nyírpazonyi, özv. Rácz Miklósné orosi, Balogh Károly tiszavasvári, Var­ga Károlyné tiszavidi, özv. Szabolcsi Istvánné nyíregyházi, Kása Miklós győrteleki, Kertész And­rás debreceni, Szabó Sán­dor tiszavasvári, Sebes­tyén Józsefné aranyos­apáti, Sebök Lajosáé nyíregyházi és Kondor Bertalanná mátészalkai olvasóink ügyében az il­letékesek segítségét kér­tük. Hajagos Tóth Andrásné tiszadobi lakosnak, a Ko- már motorkerékpárjához hiányzó tartozékokat a Nyíregyházi Áfész postán elküldte. Varga Sándor tuzséri olvasónk televíziójához a gyár nem tudja a szüksé­ges alkatrészt biztosítani, ezért levélírónk panaszát úgy orvosolják, hogy a ké­szüléket kicserélik. Ennek intézése már folyamatban van. Reményi József nyír­egyházi lakost az OTP megyei igazgatósága töb­bek közt arról is tájékoz­tatta, hogy a lakás- (tár­sasház-) vásárlás után szü­letett gyermek után szo­ciálpolitikai kedvezmény igényelhető. Az igénylés alapján azonban a ked­vezményt a fennálló ta­karékpénztári vagy válla­lati hitel csökkentésére kell fordítani, elszámolni. Az apagyi Hunyadi Me­zőgazdasági Termelőszö­vetkezet a betegségi se­gélyben részesülő tagjai, illetve alkalmazottjai ré­szére a július elsejétől esedékes bérkiegészítést utólag számfejtette. Bíró Elemérné tiszamo- gyorósi olvasónk panaszát orvosolták, ugyanis az il­letékesek megállapítottak, hogy ingatlanát valóban belvízkár érte. — Kemény télnek nézünk elébe szomszéd, a salakhegyből ítél­ve.. . (Kiss Ernő rajzai) MENETIRÁNY Kollár Béláné nyíregyházi lakos a Kelet-Magyarország október 10—i Fórum rovatá­ban szóvá tette, hogy a kór­ház környéki lakosok nehe­zen tudnak eljutni a város nyugati részébe, illetve a Búza téren lakók a kórház­hoz, vagy Borbányára. Ezért a levélíró javasolta, hogy a cipőgyári 1-es járat Borbá­nyáig közlekedjen. Váro­sunkban kelet—nyugat irányban valóban nincs köz­vetlen autóbuszjárat, de az eljutás átszállással megol­dott. A kórház és a Bercsé­nyi utca között félóránként járnak az 5-ös jelzésű autó­buszok. A kérdéses Északi kőrútról, Búza térről pedig 10—20 percenként lehet el­jutni autóbusszal a Bercsényi Utcai átszállóhelyig. Az au­tóbuszállomáson való átszál­lással pedig szintén biztosít­juk borbányai utasainknak a cipőgyárhoz való továbbuta­zásukat. Ennek a járatnak viszont közvetlenül a cipő­gyárig való közlekedtetése nem volna szerencsés, hiszen a borbányai utasoknak csak egy része kíván abban az irányban továbbutazni. Az utasok többségének egyéb járatokra való átszállását kell elsősorban megolda­nunk. Egyre épülő váro­sunkban számolni kell azzal is, hogy a legkedvezőbb vo­nalvezetés mellett sem lehet biztosítani az egyes városré­szek közvetlen autóbusz-ösz- szeköttetését. Volán 5. sz. Vállalat Nyíregyháza flz ajándékozásról Zsolt Istvánné olvasónk levelében azt írja, hogy fia házasságkötés előtt áll. Olvasónk a házasságot meglehetős aggodalommal figyeli, mert a véleménye, hogy jövendő­beli menye nem fog kitartani a fia mellett, ezt azzal ma­gyarázza, hogy fiának van egy kis testi hibája és később ebből bizonyára problémája lesz. Olvasónk fia is, de a szü­lők is anyagilag meglehetősen jól szituáltak, a fia a jö­vendőbelijének a hosszú, két és fél éves udvarlás alatt ed­dig is számos értékes ajándékot vett és ők maguk, ha lét­rejön a házasság, egy házat szeretnének ajándékozni a fia­taloknak. Olvasónk kérdése az, hogy ha a házasság még­sem sikerül, mi lesz a már eddig adott és a jövőben adan­dó ajándék sorsa. Házasság felbontása esetén kit illetnek meg ezek a vagyontárgyak. Mindenekelőtt az ajándék fogalmát kell tisztázni és bizonyos értelemben másként fogalmaz a köznyelv és más­ként fogalmaz a jog az ajándékról. A köznapi értelemben az ajándékról azt szoktuk mondani, hogy az valakinek in­gyen, különösen szeretetből, vagy figyelmességből adott dolog. A törvényi szóhasználat szerint az ajándék szerző­dés és az ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására, a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Ebből következik, hogy az ügylet két­oldalú, kell egy ajándékozó és egy megajándékozott, és hogy az ajándékozási ügylet létrejöjjön, az is kell, hogy az ajándékozott elfogadja az ajándékot, mert erre kötelezni nem lehet. A törvény ezen túlmenően az ajándékot két csoportba sorolja, az egyik kategória a szokásos mértékű, vagy alkalmi ajándék, a másik a kifejezetten vagyont sza­porító ajándék. A kettőt egymástól elhatárolni nagyon fon­tos, mert a jövőbeni jogi helyzete is attól függ, hogy me­lyik csoportba tartozik az ajándék. Senki előtt nem lehet vitás, hogy egy tábla csokoládé, egy bizsu nyaklánc, egy csokor virág alkalmi, szokásos mértékű ajándéknak minő­sül, ugyanígy az sem vitás senki előtt, hogy egy személy- gépkocsi, vagy egy ház már nem minősül alkalmi ajándék­nak, hiszen ezeknek vagyonszaporító jellege nyilvánvaló. Sok esetben azonban nagyon nehéz meghúzni a határt, kü­lönösen ha személyi használatú dolgokról van szó, pl. egy női bundáról, amely a prém minőségétől függően 3000, vagy akár 100 000 forintot is érhet. A két ajándék elhatá­rolása azért nagyon fontos, mert a szokásos mértékű aján­dék visszakövetelésére nincs lehetőség. Más a helyzet azonban a vagyonszaporító ajándéknál. A visszakövete­lésnek több jogcíme, oka is lehet. Itt mindenekelőtt ki­hangsúlyozzuk azt az okot, amelyikre olvasónk célzott, vagyis a házasság meghiúsulna, vagyis felbontásra kerül­ne, ez esetben az ajándékozó visszakövetelheti az ajándé­kot, erre törvényi lehetőség van. A Polgári Törvénykönyv 582 paragrafus (3) bek. ugyanis kimondja, hogy az ajándé­kozó visszakövetelheti az ajándékot, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Az adott esetben nyilvánvaló, hogy olvasónk szándé­ka az, hogy a tartós házasság reményében akar egy házas­ingatlant ajándékozni és ha a házasság nem lesz tartós, megszűnik az az ok, amely olvasónkat az ajándékozásra in­dította. Visszakövetelhető az ajándék akkor is, hogy ha a megajándékozott, vagy vele együttélő hozzátartozója az ajándékozó rovására súlyos jogsértést követ el. Megtörté­nik azonban az is, hogy az ajándékozó vagyoni helyzeté­ben áll be lényeges változás, olyannyira, hogy egyszerűen nincs miből megélnie, ez esetben is visszakövetelheti az ajándékot, de csak annyiban, amennyiben arra létfenntar­tása érdekében szükség van és a megajándékozottat az ajándék visszaadása létfenntartásában nem veszélyezteti. Természetes dolog tehát, hogy a nagy értékű ajándékozást előzőleg alaposan meg kell fontolni, s ilyen esetben nem­csak az érzelmi oldalra kell figyelemmel lenni, hanem az ésszerűségre is és a jövőt, amennyiben csak lehetséges, fi­gyelembe kell venni. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents