Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK Múzeumi körkép Az őszi osztálykirándulások alkalmával bizonyára sokan választják úticélként Budapestet. A főváros közgyűjteményeiben mindenki megtalálhatja a számára legtöbb élményt nyújtó látnivalót. Történelmi, irodalmi, művészeti, ipari-gazdasági emlékek, őseink gazdag tárgyi és szellemi hagyatéka várja az általános és középiskolásokat, az egyetemista és dolgozó fiatalokat, a kirándulni szerető, mindig újat látni akaró felnőtteket. Ez alkalommal múzeumi tallózásunk néhány budapesti gyűjteményből ad ízelítőt. A több évszázados római uralom emlékei a város számos pontján fennmaradtak. Köztük a mai Óbudán (a Korvin Ottó és Nagyszombat utca kereszteződésében látható katonai amfiteátrum. Ez a régi „színház” szimbóluma is lehetne a korabeli római életnek: „cirkuszt a népnek, hogy ne legyen ideje nyomorúságára gondolni ..vallotta a birodalom uralkodóosztálya. Az amfiteátrum hagyományos alakzatban épült. Az ellipszis alakú, mintegy 90 méteres küzdőteret 13 000 ember ülhette körbe. A török korból ránk maradt egyik legszebb építészeti alkotás Gül Baba türbéje. A Mecset utca végén azonnal feltűnik a kupolás, nyolcszögletes alaprajzú építmény. A „rózsák atyja” síremlékét 1543—45-ben építették. A Budapesti Történeti Múzeum — amely a főváros 1000 éves múltját tárja elénk — a budai Várpalota déli épületében kapott helyet. A Buzogány- torony melletti, ún. Fér dinánd kapun át juthatunk a vármúzeumba. Az I. kerületi Apród utca elején, a világhírű magyar orvos szülőházában rendezték be a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot. A tudós orvos életén, munkásságán kívül nyomon követhetjük itt a gyógyászat fejlődését az ókortól egészen napjainkig. A budavári Arany Sas patikát (I. kér., Tárnok u. 18.) 1687-ben alapította Bősinger Ferenc Ignác, a patika mai, állandó kiállításával egy régi, évszázados gyógyszerészlaboratóriumot varázsol elénk. A korabeli patikák legszebb díszei általában a művészi megmunkálá- sú kerémiaedények — üvegek, tégelyek, kancsók — voltak. Győri Lajos képriportja JÜÜI W Aki Marosvásárhelyről Székelyudvarhely felé igyekszik, útközben valami megállásra készteti. Egy síremlék előtt róják le tiszteletüket az erre járó magyarok, s gondolnak hálás tisztelettel az egyik legnagyobb székely íróra, Tamási Áronra. Farkaslakán, a templom előtti kis dombon a Szervátiuszok Tamási-emlékműve áll, a sír kelet felé néz, ahonnan a világosság jön, ahol a nap felkel. „Eleitől fogva utolsó leheletéig Farkaslaka írója maradt, termése mégsem helyi jellegű" — írja Tamásiról a hű barát és írótárs Féja Géza. Ebből a kis, semmi különös faluból indult el hódító útjáFILMJÉGYZET Lengyel panoráma A nemzetközi filmvilág mostanában elég gyakran lengyel művészek és alkotások dicséretétől hangos. A lengyel film legnagyobb sikerei idején sem csupán Andrzej Wajdával, a kivételes klasszisú rendezővel volt egyenlő. A Hamu és gyémánt egyáltalán nem társtalan csillag: Műnk, Kawalerowicz, Has, Konwicki, 'Kutz, Pas- sendorfer — az ötvenes évek végén, a hatvanas esztendők első felében — fontos társadalmi kérdésekre irányították a figyelmet és „üzenetüket” szuggesztív nyelven fogalmazták meg. A lengyel filmiskola sokakat megihletett. Később tartós visszaesés következett. Wajdáék voltaképpen mindig tisztes színvonalat képviseltek, ám tagadhatatlan, hogy az utóbbi évtizedben témaviláguk elszürkült, kísérletezőkedvük megcsappant s pontosan az hiányzott munkáikból, ami miatt annak idején felfigyeltek rájuk: az eredetiség. Megint új szelek fújdo- gálnak a lengyel filmgyártásban. Bizonyos jelekből ítélve egyenesen „minőségi ugrásról” számolhatunk be. A különféle fesztiválokon egyre sűrűbben aratnak elismerést a baráti ország filmkövetei. Megszaporodtak a lengyel vásznon a jelen izgalmas ellentmondásaival és konfliktusaival foglalkozó helyzetjelentések. Gazdagodott a színkép és fiatal tehetségek „ugrottak ki”. Senki sem lehet próféta a saját hazájában, szokták mondani — s az igazság mozifronton is érvényes. Mindennek ellenére (mellesleg: ez is a fellendülés bizonyítéka) a lengyel filmesek a hazai nézők jó részét meghódították. Nem egy alkotást tekintettek meg több millióan. Tanulság: a közérthetőség és a korszerűség jól megférhet egymással, a filmművészetet úgy is meg lehet újítani, hogy a rendező a lehető legszélesebb publikum igényeivel számol... Az útkeresésről — illetve az eredményekről — magam is meggyőződhettem a legutóbbi filmvásár alkalmából. Ezúttal a festői szépségű Torun városában mutatták be a friss termés darabjait, 14 játékfilmet. Noha ez a kínálat valamennyi tendenciát nem vonultatta (nem is vonultathatta) fel, s a máról szóló alkotások számszerűen nem domináltak, a színvonal kifejezetten jónak mondható s bizonyos törekvések közös nevezőjét a több mint egy tucat film alapján is meghatározhatjuk. A művek között természetesen voltak jobbak és gyengébbek, érdekesek és átlagosak, szakmai szempontból azonban közepesnél rosszabb nem akadt közöttük. Ha valaki ismeri a filmgyártás mai állapotát, tudja, hogy ez milyen nagy dolog. Ami) az úgynevezett rímeket illeti: a lengyel film fókuszában most elsősorban a magánélet drámái állnak, ami nem jelenti azt, hogy a rendezők megfeledkeztek a történelmi sorsfordulókról. Továbbra is éltető forrás az irodalom (a megtekintett filmek jó része regény vágy novella mozgóképváltozata). A realizmus hadállásai megerősödtek: a stílus öncélú trükkjeit, a „lila” parabolákat, a modernkedés hókuszpókuszait visszaszorították. A legnagyobb élményt Andrzej Wajda csipkefinom szomorú játéka, A wilkói kisasszonyok jelentette. Egyik korábbi jegyzetemben már szóltam róla, most csak any- nyit említek meg méltatásképpen, hogy a film hangulatai — szomorúságuk ellenére — magukkal ragadóak. Minden embernek vannak „wilkói kisasszonyai” az életben, hiszen nem mások ők, mint a testet öltött vágyak, szépségek és remények ... Kieslowski moszkvai nagydíjas szatíráját, az Amatőr- filmes-t a moszkvai fesztiválon láttam először. Üjra megnéztem a filmet, változatlanul tetszik, bár a cselekménye mintha kissé túlbonyolított lenne. Ami különösen találó (és időszerű): Kieslowski a kockázatvállalás fontosságát hangsúlyozza és a „csak nehogy valami baj legven” szemlélet elfogadhatatlanságát bizonyítja be. Mindez nemcsak a művészetben, hanem a legszürkébb hétköznapok gyakorlatában is érvényes. Lev Tolsztoj örökségéből a filmesek is gyakran merítenek. Domaradzki az egyik kései novella, Az ördög motívumai nyomán forgatta A bestiát (ez a mű is bemutatásra kerül nálunk A wilkói kisasszonyok-hoz és az Amatőrfilmes-hez hasonlóan). A színhely ezúttal az első világháború előtti — oroszok megszállta — lengyel falu. Egy energikus földesúr, aki a hazafias mozgalmakat is támogatja, egyik cselédlányának érzéki rabjává válik. Képtelen megszabadulni a szenvedélytől. Mikor összecsapnak feje fölött a hullámok, s a „nemzeti ügy” is hajótörést szenved, a hős a nőt is, önmagát is megöli. A bestia képsorait buja erotika fűti át, de a rendező nem lépi át a jó ízlés demarkációs határait. Talán az ollót használhatta volna bátrabban: egy-két mozzanat ismétlődik, s nem minden epizód igazán hatásos. A tudományos-fantasztikus történetek és a mesék kedvelői (elég sokan vannak!) bizonyára örömmel fogadják a hírt, hogy a két műfaj folyamatos utánpótlásának biztosításához is hozzájárultak a lengyel filmkészítők. A Pirx pilóta tesztje (rendezője Pi- estrak) hús-vér emberek és robotok érdekharcáról szól — izgalmasan, színvonalasan és látványosan. Bizonyára Magyarországon is sikere lesz. A kicsik filmje a Kérek egy elefántot (Giersz rendezése), melyben egy kisfiú és egy életre kelt porcelánállat szórakoztató kalandjai elevenednek meg. A televíziónézők egyébként már ismerhetik a figurákat: a néhány évvel ezelőtt vetített, népszerű sorozatban csetlettek-botlot- tak a képernyőn. Negatív tapasztalatok: a vígjáték Lengyelországban is gyengélkedik (Az ellopott gyűjtemény című komédiát nem is vásároltuk meg), a Lefogás című, sport témájú film a Rocky és a K. O. után nem mondott újat, a Száz ló száz part felé tart című kalandhistória pedig azért váltott ki bennünk ellenérzéseket, mert túlságosan idealizálja a második világháború alatti magyar szolidaritást a lengyelekkel szemben. Bízzunk benne, hogy a fellendülés tartós lesz és nézőink érdeklődéssel tekintenek a közeljövő lengyel filmpremiere elé. Veress József Tamási világa ra egy székely fiú, hogy aztán megismerjék mindenütt, ahol magyarul beszélnek. „Három napi gyötrelem után írtam meg az első novellát, amelynek nem a megjelenése döntött engem az irodalom csipkebokrába, hanem az érzés, ami az írás után felszakadt bennem, s ami nem volt vidámító, hanem olyan inkább, mintha virágzó csalánba feküdtem volna. Nem így gondoltam, de megadtam magam” — írja pályakezdéséről. A három évig tartó amerikai kaland után abban a műfajban talált igazi hangjára; a novellában. A Lélekindulás, majd a Hajnali madár c. novellás kötetei után a Szűzmáriás királyfi már igazi magasságokba ívelt. E művében jelentkezik a később levetett messianizmus, hogy aztán a Címeresek című társadalmi regényében lezáruljon a forrongás és keresés szakasza. A zenitre kétségtelenül az Ábel trilógia első részével jutott Tamási s vált mindmáig halhatatlanná. A hargitai rengetegben élő, furfangos eszű székely fiú tisztaságának erejével legyőz minden akadályt, ' s válik feledhetetlen népi hőssé. Irracionális elemek és a legkegyetlenebb valóság ötvöződnek egységes művészi alkotássá; egymás után születnek meg a művek, a Jégtörő Mátyás, az Énekes madár — regények, novellás- kötetek, színdarabok. Az erdélyi ifjúsági mozgalmak szellemi vezetőjeként tanulmányaiban a demokratikus és népi programot megfogalmazó politikus gondolkodót ismerhettük meg. „Igazi” műfaja azonban a novella maradt. A magyar könyvkiadásban — a szövegkritikai kiadásokat kivéve — nagyon szokatlan, hogy egy kötetre az a szó, hogy „összes”, felkerül. A Szépirodalmi Kiadó most Tamási nem összegyűjtött, hanem összes novellájának kiadására vállalkozott. Erre a korántsem egyszerűnek tűnő feladatra Z. Szálai Sándor vállalkozott. Az eddig legteljesebb Tamási- novellagyűjtemény 1967-ben jelent meg utoljára — azóta Z. Szalai 25 fontos — részint az író által is keresett — írást fedezett fel — köztük jó néhány Amerikában keletkezett, mások csak folyóiratok, újságok hasábjain (pl. Vasárnapi Üjság) láttak napvilágot. Több novellájának variánsai is előkerültek, nem beszélve a címváltozatokról. A teljes Tamási-no- vellagyűjtemény halála után 13 évvel végre megjelent az első írástól, a Szász Tamás, a pogány-tói az utolsóig, a Gyökér és vadvirág-ig. Elmerülhetünk tehát Tamási világában, eszünkbe juthat legtöbbször idézett mondása: „azért vagyunk a világon, hogy valahol ott legyünk benne”. Tamási-novellagyűjtemény. Szépirodalmi Kiadó.
