Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-27 / 252. szám
1979. október 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK A gyermekekért □ közelgő pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások zöme a gazdasági élettel függ össze. A legtöbb ilyen hír arról szól, hogy üzemi brigádok, kisebb-nagyobb kollektívák vállalják termelőmunkájuk színvonalának javítását. Vannak azonban olyan felajánlások is, amelyek — bár ritkán kapnak nagy visszhangot — az adott területen szintén példaadóak. Ilyen a nyíregyházi 13-as számú iskola pártszervezetének vállalása. A guszevi iskola pártszervezete pedagógusokból és a telepen lakó nyugdíjasokból áll. Vállalásukat a lakótelep adottságainak megfelelően foglalták össze, figyelembe véve, hogy az iskolás korú gyermekek több, mint egynegyede cigány, s minden ötödik gyermek veszélyeztetett körülmények között élő családokban nő fel. Vállalták, hogy minden pedagógus egy hátrányos helyzetű, de jó képességű gyermeket patronál: tanulmányi, nevelési, anyagi, pályaválasztási gondjaiban segíti. Csak olyan gyereket, aki nem saját osztályának tagja, mivel az egyébként is feladata! A matematika szakosok új szaktanterem kialakításán dolgoznak — ez is pluszmunka. Az osztály- főnöki munkaközösség vállalta, hogy kidolgozza a „Jövőnkre készülünk”' és az „Üzemlátogatás” című új oktatási-nevelési témakört. A kongresszus tiszteletére a telepen működő 88. számú tanácsi körzet társadalmi munkaakciót kezdeményezett, amelyhez már csatlakozott a telepi 80-as és 90-es körzet. Ezekben a körzetekben a pártalapszervezet tagjai pártmegbízatásként segítik az akció sikerét. Más módon is igyekeznek segíteni a telep lakosságának: közbenjárnak és intézkednek a veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek erkölcsi és szociális ügyeiben, a HNF helyi szervezetével együttműködve. A vállalt feladatok végrehajtásához csatlakozott az iskola tantestülete, a területen működő HNF-alap- szervezet és a Vöröskereszt, valamint a lakóbizottságok. B. E. Jogtalan haszon □ legszembetűnőbb esetek, amikor milliókra rúg a jogtalanul szerzett haszon, amikor a felvett, beszedett pénz csak egy töredékének van meg az ellenértéke, a munkafedezete, meglehetősen ritkák. De a mindennapok korántsem mentesek az apróbb-nagyobb visszaélésektől, a félreszámolásoktól, a néha nem is szándékos félrevezetéstől, hiszen esetenként csak a figyelmetlenség szüli ezeket. A nyilvánvaló tévedésekről most ne beszéljünk, mert azok — ha nem ismétlődnek gyakran — „bocsánatos” bűnnek számíthatnak, maradjunk inkább azoknál a példáknál, melyek nem ebbe a kategóriába tartoznak. Egy autós arról panaszkodott a napokban, hogy a sok ezer forintba került műszaki vizsga után egy évvel, egy javítás alkalmával derült ki: a, kocsijára tett küszöb a munka és az anyag minőségét is tekintve, enyhén szólva gyenge. Az egyik nyíregyházi zöldségesboítban pedig magam láttam a pulton a frissen szedett zöldpaprikát összekeverve az egy hetes fony- nyadttal, természetesen a friss zöldség árán. Legutóbb pedig az egyik nyírbátori általános iskola igazgatója panaszolta, hogy tornatermük kifestésekor tetemes összeggel szerepeltek a számlán az állványozási költségek, holott az iskola pinpongasztalán állva festettek a szakemberek. A sok ezer forintos tétel miatt most perben áll egymással az iskola és az ipari szövetkezet. Hadd ne folytassuk a példákat, sajnos, kevesen lehetnek azok, akik a maguk tapasztalataiból ne tudnának egyet - egyet még hozzátenni. Néha már úgy tűnik, hogy az egyedi esetek sora, mindennapos apróbb előfordulásuk, kiegészítve a nagyobb port felverőkkel, lassacskán jelenséggé alakulnak. Olyan jelenséggé, mely kicsiben és nagyban káros, mert foglalkozási ágak, szakmák és természetesen emberek hitelét rontja, ingerültséget szül, mert a tisztességtelen haszon, a becsapás, a becsületes többséget hozza nehéz helyzetbe, károsítja meg. Persze, a becsapottak is hibásak. Ki tudja mi az oka, de sokszor nem tesszük szóvá az összekevert paprikát, későn győződünk meg arról, hogy a szerelők jól dolgoztak-e? Pedig csak akkor áll be változás, ha akkor és ott emelünk szót a jelenségek teilen, amikor még nem késő tudomására hozni véleményünket azoknak, akik a hibát elkövették, vagy megszüntethetik azokat. Ehhez persze az kell, hogy a pénztártól való távozás előtt számoljuk meg a visszajáró pénzt — ne az utcáról szaladjunk vissza ezért. S. Z. Egy mondat a táblán Randevú Nyírbátorban Benda Ferenc B. Szakolczai Ferencné Jáger József A teljesítménybérezésről „Pista legyen a brigadé- ros, mert neki van a legvastagabb nyaka.” Az idézett mondat az elmúlt napokban hangzott el a nyírbátori üzemek brigádvezetőinek tanácskozásán. A felszólaló munkás azért idézte az 1965-ben elhangzott mondatot, hogy érzékeltesse a brigádmozgalom komolyabbá válását, fejlődését. Bizony, a 60-as évek közepén ilyen javaslatokkal is választhattak brigádvezetőt. A másik felszólaló szó szerint ezt mondta: „Még néhány évvel ezelőtt is ilyeneket írtunk a naplóba: vállaljuk, hogy a tervet 100 százalékra teljesítjük. Pedig a 100 százalék teljesítése már akkor is kutya kötelességünk volt.” brigádok. Jó lenne, ha egyre több helyen vezetnék be az „Egy brigád — egy újítás” mozgalmat. Persze, mellőzni kell az üres jelszavakat, jelmondatokat. Szükség van az egyéni kezdeményezések felkarolására. A munkaverseny nem csupán a brigádokban dolgozó munkások feladata, hanem komplex vállalati feladat. Ahol komolyan veszik a brigádmozgalmat, ott már a tervezésnél is jelentős erőként számíthatnak a brigádokra. A tervet, a vállalást természetesen nem szabad mereven értelmezni, az élet diktálta változásokhoz kell év közben igazodni. Kiváló: 94 százalék „A normáknak valóban normáknak kell lenniük, és a teljesítménybérezést maximálisan ki kell terjeszteni.” (Kádár János beszédéből az 1979. szeptember 25-i budapesti pártaktíván.) AZ ÓRABÉRES, Benda Ferenc, a tiszaeszlári Kossuth Termelőszövetkezet gépszerelője: — A gépműhelyben kilenc és fél órát dolgozunk órabérben. Ez jó is, de rossz is. Nekem tizennégy forint az órabérem, s nem vagyok • ösztönözve, hogy gyorsan, időben kijavítsam a gépet. Ha egy nap alatt végzek vele, akkor is ugyanannyi a fizetés, mintha két óra alatt fejezném be. Persze nem csak én, mindannyian így vagyunk. — Többször gondolkoztam már rajta, s szerintem legjobb lenne a műhelyben is az óraibér plusz teljesítménybérezés elvét alkalmazni. Azért keverve, mert van olyan munkafolyamat, amiit nem lehet teljesítményben végezni, például aratáskor a kombájnügye- letet. A teljesítménybérezés bevezetésével meghatároznának egy-egy javításhoz szükséges időt. Ez ösztökélné a dolgozókat a több munkára, s az ellenőrzés fokozásával a jobb munkára is. Javítanivalónk így is lenne bőven, nem félnénk, hogy keveset keresnénk, mert munka az mindig van. A TELJESÍTMÉNYBÉRES, B. Szakolczai Ferencné, a termelőszövetkezet tagja: — Húsz évvel ezelőtt léptem be a szövetkezetbe, de amióta az eszemet tudom, szinte mindig teljesítménybérben dolgoztunk. A kertészetben, a növénytermesztésben a végzett munka után kaptuk a fizetésünket. Mostanában naponta száztíz, százharminc forintot kapunk. Igaz nagy ritkán előfordul, hogy órabérben dolgozunk, de azt nem szeretjük, mert csak nyolc forintot kereshetünk óránként. — A teljesítménybéres munkához állandó, folyamatos foglalkoztatottságot kell biztosítani. Erről a termelőszövetkezet vezetősége gondoskodik. Az utóbbi években télen is folyamatosan dolgozhatunk. Naponta tíz órát, s nem éppen köny- nyű munkát. Még a látszólag egyszerű dohánycsomózás is kifárasztja az embert. Ennek ellenére szívesen dolgozunk teljesítménybérben. A VEZETŐ, Jáger József növénytermesztési ágazatvezető: — Termelőszövetkezetünkben a 376 dolgozó közül közel háromszáz a fizikai dolgozók száma, akik teljesítménybérben dolgoznak. Azt mondhatom el, hogy az elvégzendő feladatok több mint kilencven százalékban teljesítménybéresek. Ez szükséges és jó, mert így tudjuk csak teljes egészében kifizetni a végzett munka arányában a bért. — A teljesítménybér nem állandó. Minden évben módosítjuk a bérszabályozást, ahogyan az‘élet diktálja és követeli. A dolgozóink megszokták, jónak tartják ezt a bérezési formát. Éppen ezért szeretnénk más területeken is bevezetni az órabér mellett a teljesítmény utáni elszámolást. Ez mindenképpen ösztönzőleg hatna az emberekre. Sokszor maguk a tagok kérik, hogy ne kerüljenek órabéres helyre. A teljesítménybérben dolgozók a munka végeztével kérik a vezetőktől az újabb feladatokat, nehogy egyetlen óra is kiessen. Természetesen ahhoz, hogy a tagjainknak megfelelő jövedelmet biztosítsunk, állandó, folyamatos munkáról kell gondoskodnunk. Sipos Béla Á minőség a kor parancsa A fiatal város üzemeiben 152 szocialista brigád működik. A brigádvezetők csaknem fele vett részt a tanácskozáson, amelyet a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori gyárában tartottak. A gyár udvarán egy régebben kitett táblára figyelhettek fel a más üzemekből érkezők. A táblán ez áll: „A minőség a kor parancsa.” A kicsit meglepő mondaton néhányan vitatkoztak, de abban valamennyien egyetértettek, hogy az élet valóban parancsként írja elő a minőséget — a brigádmozgalomnak is. A tanácskozáson a SZOT képviselője országos példákat sorakoztatott. Tanulni lehet ezekből a példákból. Éppen a minőséggel függ össze az a példa is, amely szerint a Dunántúlon az egyik gyártó vállalat szocialista brigádja az alapanyag- gyártó üzem brigádjával találkozót szervezett. A brigádok találkozója jó kezdeményezés. További hasznos kezdeményezésekre biztatott a tanácskozás eszmecseréje. Hogy az újítómozgalomban is összefoghatnak a A brigádmozgalom elsődleges feladata a termelés segítése, de a mozgalom másik két jelszavát sem szabad figyelmen kívül hagyni. A nyírbátori üzemekben is többen vannak, akik nem szerezték meg a nyolc általánost. Az alapműveltség megszerzése társadalmi igény. A művelődés, az általános ismeretek bővítése hozzájárulhat a műszaki kultúra fejlődéséhez is. A hozzászólók jó példákat említettek, a saját területükről. A szerszámgépgyár valamennyi üzemrészében például energiafelelősöket jelöltek ki. A cipőgyárban a minőség van a középpontban. Pár évvel ezelőtt a cipők 86 százaléka felelt meg a minőségi követelményeknek, idén a gyár termékeinek 94 százaléka kifogástalan. A hasznos gondolatok, tapasztalatok továbbadása eredményesebben szolgálhatja a brigádmozgalmat Nyírbátorban — és másutt is. N. L. A rakamazi Rafafém Ipari Szövetkezet autószerviz üzemében egy Zsiguli gépkocsi elektronikus gyújtásbeállításán dolgozik Rajz Tibor szerelő. (Elek Emil felvétele) A nyírteleki MEZŐGÉP által gyártott DETK—5 tartálykocsikat a görögszállási állomáson vagonozzák, innen kerülnek az ország különböző AGROKER-válla- Iataihoz. (Fotó: Jávor László) Péntek este Piricsén Piricse: Pilissel közös tanácsú község. Nyírbátortól egy jó órás sétányira. A legutóbbi összeírás szerint 1892 ember él itt, de péntekenként — legalább ennyien átutaznak a községen. Vagy húsz autóbusz viszi a heti ingázókat Nyírlugos, Penészlek, Omboly, Nyírbéltek felé. A Volán-buszokról, ha azok bemennek Pilisre, leszáll az utasok egy része, gyalogol egy megállót a kocsmáig, iszik egy féldecit vagy egy üveg sört, és eléri még a buszt is. A hajdani szombat esték péntekre jöttek előre. — Unatkozni fog — jósolja Horváth Alpárné, a közös tanács elnöke. — Jönnek az eljárók — mondom. — Néhány éve még talán igaza lett volna, összesen hetvenhat heti ingázónk van, és kétszázhatvanán járnak naponta. Az arány korábban fordított volt, de ahogy Nyírbátor megindult, jöttek haza az emberek is. Szilágyi János, a vb titkára gyerekkora óta pilácséi. Kérdezem hát a hajdani hétvégeket. — Se rosszabb, se jobb falu nem voltunk, mint a többi. A szomszédos faluk között szinte történelmi volt a villongás. Most itt van például Pilis, a társközség. A termelőszövetkezetünk is közös, az érdekeink is. A fiatalok, akik itthon dolgoznak már ott összebarátkoznak, az eljárók pedig az üzemekben. Ott is van KISZ-szervezet, vannak rendezvények. Valamikor néhány kerékpár volt a két faluban, most több száz motor- kerékpár és autó. Átérnek öt perc alatt. A pilácséi péntek estéhez az elnökasszony unalmat jósolt. Ez nem a község események nélküli csendjét jelenti. A termelőszövetkezetnek nyírbátori üzemekkel van rendszeres kapcsolata, az iskolának szintúgy, hiszen a ma kisiskolása a holnapi, holnaputáni munkás. Itt is, Encsencsen és Pilisen is. — Lesz majd egy közös nekirugaszkodásunk — mondta Szilágyi János. — A vízmüvünk közös lesz és akkor három hajdani szegény falu lép majd együtt egy nagyot. „És mi öröme van a szegényembernek?” kérdi egy írásában Tersánszky Józsi Jenő, felel is rá, hőse megvallatván a zsebeit a kocsmába tér be, ahol egy pohár pálinka árán elálldogálhat a jó melegen. Piricsén egy presszó és egy italbolt van. A presszó vezetője Opre Mi- hályné: — Nálunk csak vasárnap van valamivel nagyobb forgalom. Akkor jönnek a fiatalok, az idősebbek inkább az italboltba mennek. Havi nyolcvanezer forint forgalmunk van. Háromezer se esik egy napra ... Az italbolt forgalma nagyobb: havi hatszázezer forint. Sok itt a betévedt vendég. Az eladók mondják: — Mi megérezzük a pénteket, a fizetéses napokat is. Egy-egy busz, amire várni kell, vagy várni lehet úgy, hogy leszállnak róla, mindig jelent egy-kétszáz forintot, de ez nemcsak pénteken van így. A gépkocsivezetők is meg-megállnak. Megisznak egy-egy kávét, kólát. Nemcsak az ingázók hoznak haza sok pénzt, jó keresetet ad a termelőszövetkezet is. Az élelmiszerbolt vezetője, Nagy Gyula régi kereskedő: — Ne a pénteket keresse itt! A kereskedő egy kicsit belelát az emberek életébe, vagy inkább a zsebébe is. Ha nekem néhány éve elég volt hatvan kiló kávé, akkor most kell hat mázsa. Italt itt alig tartok, de a felvágottat kiló- félkilószámra veszik... Kilenckor zár a presszó, fél kilenckor az italbolt is. A nyolcórási busz elé még feljön néhány, párját váró asszony, mert biztosabb, ha itt fogadják az emberi, de aztán kiürül az utca. Bartha Gábor Mi a véleménye?!
