Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-26 / 251. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 26. Napi külpolitikai kommentár Neokolonialista reflexek n z Egyesült Államoknak az a döntése, hogy fokozott fegyverszállításban részesíti Marokkót, egyebek között azt is tanúsítja: Washington külpolitikájában erősek a neokolonialista reflexek. Már Reza Pahlavi iráni sah bukása után a Carter-kormányzatot a hazai „héják” bírálattal illették, azzal, hogy könnyű szívvel „veszni hagyja Amerika barátait”. Sőt, óva intették: ne ismételje meg ezt a hibát a legmegbízhatóbb nyugat-afrikai barát, II. Hasszán marokkói király esetében. Az uralkodó, aki már nyakig benne volt a nyugat-szaharai ingoványbán ugyanis, még tavasszal folyamodott Washingtonhoz az amerikai fegyverszállítmányok felújításáért. A nem minden habozás nélkül meghozott döntés egyrészt az amerikai konzervatív köröknek tett engedményt, másrészt pedig az „erélytelen vezető” hírébe keveredett Carter kísérlete, hogy visszaállítsa megtépázott elnöki tekintélyét. Ez pedig a jelek szerint megér annyit, hogy az Egyesült Államok beavatkozzék egy regionális konfliktusba, melynek kimenetele csakis abban az esetben érintené nagyhatalmi érdekeit, amennyiben a megbízható barát, II. Hasszán bukásával végződne. Ezt a lehetőséget teljesen kizárni nem lehet, de ez idő szerint valószínűnek sem látszik. A Marokkó által megszállt Nyugat-Szahara felszabaditásáért küzdő, s a szomszédos Algéria erőteljes támogatását élvező Polisario Front ugyan katonai téren szorongatja II. Hasszán csapatait, de még döntő győzelme esetén sem törvényszerű az uralkodó bukása. így hát inkább arról lehet szó, hogy Washington demonstrálni akarja: nem hagyja veszni szövetségeseit. Ára is van ennek azonban, mert mint a Polisario Front egyik vezetője hangoztatta: „az USA döntése minden eddiginél valószínűtlenebbé teszi a politikai rendezést a tér- f ségben”. Növeli továbbá a konfliktus terjedésének a veszélyét. II. Hasszán az a keddi nyilatkozata, miszerint országa nem mondott le arról a jogáról, hogy az ellenség — vagyis a Polisario gerillái — üldözése közben algériai területre lépjen. Hfashington lépése bizonyára nem fog használni Al- ■IV gériával fennálló kapcsolatának, pedig ez az or- ■■ szág a legfontosabb gázszállítója. Ez az oka, hogy | Carter elnök Brzezinskivel, nemzetbiztonsági főtanácsadójával képviselteti majd magát Algéria közelgő nemzeti ünnepén. Kérdés azonban, hogy Brzezinski jelenléte többet i nyom-e a latban, mint a barátságtalan szomszédnak jut- j tatott harckocsik és helikopterek. Pálfi Viktor Marjai József hazaérkezett Romániából Közös okmányok aláírásával Befejeződtek a szovjet-jemeni tárgyalások Á testvérországaink életéből Felnőttoktatás az NDK-ban Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, aki küldöttség élén a magyar gazdasági és műszaki napok rendezvénysorozatán vett részt, csütörtökön hazaérkezett Romániából. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Marjai József Bukarestben vezető személyiségekkel a két ország kapcsolatainak kérdé(Folytatás az 1. oldalról) len volt Johan Beelaerts van Blokland, a Holland Királyság budapesti nagykövete is. Délután a Külügyminisztérium épületében megkezdődtek Púja Frigyes és Christoph A. van der Klaauw hivatalos megbeszélései. A két külügyminiszter eszmecserét folytatott a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről, s seiről tárgyalt. Megnyitotta a magyar gazdasági és műszaki napokat. Ellátogatott a román főváros nehézgépgyárába és felkereste a bukaresti bútoripari kiállítást is. A Minisztertanács elnökhelyettese Kolozs megye politikai életével, gazdasági fejlődésével ismerkedve, felkereste a Babes—Bolyai Tudományegyetemet, és ellátogatott az Unirea Textilgépgyárba. áttekintette Magyarország és Hollandia kétoldalú kapcsolatainak alakulását. A tárgyaláson — amelyen részt vett Johan Beelaerts van Blokland — nagy figyelmet szenteltek az enyhülési folyamat továbbfejlesztésének, az európai biztonság és együttműködés elmélyítésének kérdéseire. A külügyminiszterek pénteken folytatják az eszmecserét. Csütörtökön befejeződtek a szovjet—dél-jemeni tárgyalások. Szovjet részről L eonyid Brezsnyev mellett részt vettek: Andrej Gromi- ko külügyminiszter és Dmitrij Usztyinov honvédelmi miniszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, Va- szilij Kuznyecov, a Legfelsőbb Tanács elnöksége elnökének első helyettese és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára, a Politikai Bizottság póttagjai, valamint más személyiségek. Jemeni részről Abdul Fat- tah Iszmail mellett a tárgyalásokon részt vett Muhammed Szaleh Mutija, a Központi Bizottság titkára, Hasszán Jehia halászati miniszter, a JSZP Politikai Bizottságának tagjai, Szalah Szaleh Mohammed külügyminiszter és Ali Ahmed Nasszer Antar hadügyminiszter, a Politikai Bizottság póttagjai és mások. A megbeszélésen eszmecserét folytattak a két ország kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről, ezen belül a közel-keleti helyzetről, valamint a Perzsa-öböl, a Vörös-tenger és az Indiaióceán térségének helyzetéről. Mindkét részről megelégedéssel szóltak arról, hogy az SZKP és a JSZP, a Szovjetunió és a JNDK kapcsolatai — a két ország és népei érDmitrij Usztyinov marsallnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének a katonai enyhülés lehetőségéről és szükségességéről írt cikkét közölte csütörtökön a moszkvai Pravda. Dmitrij Usztyinov cikkében rámutat, hogy a Leonyid Brezsnyev által Berlinben előterjesztett szovjet javaslatok megvalósítása hatalmas jelentőségű lenne mindenekelőtt a politikai enyhülésnek katonai enyhüléssel történő kiegészítése szempontjából, kedvező lehetőségeket teremtene a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének megszilárdításához. Ezt hangsúlyozzák a különböző országok kiemelkedő politikai és állami vezetői. — Ugyanakkor vannak olyan erők, amelyeknek nem szívük szerint való a Szovjetunió kezdeményezése. Mindenekelőtt az Egyesült Államok, az NSZK, és Nagy- Britannia vezető körei igyekeznek megkerülni a konkrét választ, megpróbálják csökkenteni mind a Szovjetunió konkrét lépéseinek, mind pedig előterjesztett javaslatainak jelentőségét. Ezek a körök tulajdonképpen megkísérlik meggyőzni a világ és elsősorban a nyugat-európai országok közvéleményét aprói, hogy mindezek ellenére, a józan ész ellenére, a NATO- nak folytatnia kell a fegyverkezési hajsza fokozását Nyu- get-Európában, és hogy meg kell kezdenie minőségileg új amerikai nukleáris rakéta- rendszer elhelyezését e térségben. A szovjet katonai doktrina kizárólag védelmi jellegéről Írva, Dmitrij Usztyinov megállapítja: az egész világ számára közismert, hogy a Szovjetunió senki ellen sem készül katonai támadásra és sohasem hajt végre ilyen támadást. Az is világszerte ismert dolog, hogy a szovjet hadsereg és flotta valóban állandóan kész visszaverni bármely agresszor, bármilyen eszközzel és háborús móddekeinek megfelelően —kedvezően fejlődnek tovább. A tárgyalások szívélyes, elvtársi légkörben mentek végbe. A résztvevők közös közleményt fogadtak el a déljemeni államfő látogatásának eredményeiről. Ezt a közleményt később teszik közzé. A tárgyalások befejeztével a Kremlben több nagy fontosságú közös okmányt írtak alá. A Szovjetunió és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság barátsági és együttműködési szerződést kötött . Ezt szovjet részről Leonyid Brezsnyev, a JNDK részéről Abdul Fattah Iszmail írta alá. Ugyancsak aláírták a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jemeni Szocialista Párt kapcsolatainak 1980—83-ra szóló munkatervét. A munkatervet az SZKP részéről Borisz Ponomarjov, a JSZP részéről Muhammed Szaleh Mutija írta alá. A harmadik dokumentum a két ország gazdasági és műszaki együttműködéséről szóló jegyzőkönyv. Szovjet részről a jegyzőkönyvet Szemjon Szkacskov, a gazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke, jemeni részről Haidar Abubakr At- tasz építési miniszter írta alá. szerrel indított támadását. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa ellen indított támadást elkerülhetetlenül meg fogják torolni. A Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt SALT —II. szerződésnek a nemzetközi helyzet stabilizálásában betöltött fontos szerepét méltatja a továbbiakban Usztyinov marsall, majd így folytatja : — Felmerül ugyanakkor a kérdés: milyen irányban tevékenykedik az utóbbi időben az Egyesült Államok? — Az Egyesült Államok vezetői, szavakban, szintén mintha az államok közötti békés együttműködés fejlesztéséért, az enyhülésért és annak katonai enyhüléssel történő megerősítéséért lépnének fel. A valóság azonban gyakorta az ellenkezőjéről tanúskodik: terjesztik a félelem légkörét, szítják a fegyverkezési hajszát, leplezetlenül katonai előkészületeket tesznek. — Mindent összevetve, a NATO vezetőségének célja a tömb „pótfelfegyverzése”, s csak azt követően, „az erő pozíciójából” mutatna hajlandóságot arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a Szovjetunióval a közép-európai fegyveres erők és fegyverrendszerek kölcsönös csökkentéséről. Az egyensúly, amiről a nyugati országok hivatalos képviselői is nemegyszer szóltak, láthatólag nem elégíti ki a NATO stratégáit. Ezért szorgalmazzák a fegyverkezés fokozását. Ami a Szovjetuniót illeti, mi változatlanul az egyenlőség és az egyenlő biztonság megingathatatlan elvéből indulunk ki. S ha bárki is arra számít, hogy az európai fegyveres erők csökkentésének folyamata továbbra is csak a Szovjetunió és szövetségesei rovására történik majd, alaposan téved. Csak a kölcsönösség alapján vagyunk hajlandók tárgyalni a nyugati országokkal, köztük az európaiakkal — hangsúlyozza cikkében a Szovjetunió honvédelmi minisztere. AZ MTESZ MEGYEI SZERVEZETE meghívására a közelmúltban Nyíregyházán tartott előadást dr. Herbert Hanke, a berlini Humboldt Egyetem pedagógiai tanszékének professzora. Mind az előadás iránti érdeklődés, mind pedig a rendezvény visszhangja azt mutatta: szükség van az efféle programokra. Jó, ha van kitekintési lehetőség más országok gyakorlatára ... — Olyan kis országokban, mint az NDK, vagy Magyar- ország, a produktivitás fejlesztése: követelmény! — mondta bevezetőjében a professzor. — Az üzemeknek olyan emberekre van szükségük, akik a munkahelyet magukénak érzik. A dolgozók továbbképzésének fontosságát egyszerűen gazdasági kényszer diktálja: tehát növelni kell a szakmunkások és a magasabb végzettségűek számát. Az NDK-ban az ötvenes évek közepén a dolgozók 70 százaléka szakképzetlen volt. 1970-ben már csak 46,4 százalékuk, s ez a szám tavalyra 22,6 százalékra csökkent. Ide sorolják a betanított munkásokat is, akik szakmunkás- bizonyítvánnyal nem rendelkeznek. (Magyarországon 1978-ban ugyanez az arány a fizikai dolgozók számából: 67 százalék. Betanított: 48, segédmunkás: 19 százalék.) 1955-ben mindössze 25,6 százalék volt a dolgozók közül az NDK-ban a szakmunkás és a mesterszakmunkás — nálunk a művezetőnek felel meg —, s tavaly már az ösz- szes dolgozók 59,6 százaléka. Húszegynéhány év alatt valóságos tanulási „forradalom” játszódott le az NDK- ban, elsősorban az iparban, ott is főleg a felnőttoktatásban. A csak alapfokon képzettek arányának óriási csökkenésével párhuzamosan megnőtt a magas fokon kvalifikált szakemberek aránya. (Ugyanebben az időben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma 4,4 százalékról 17,8 százalékra emelkedett.) Az NDK inkolarendszeré- nek alapja a 10 osztályos általános iskola, ahonnan a fiatal pályája több irányba vezethet, hasonlóan a mi oktatási rendszerünkhöz. A felnőttek képzésével, továbbképzésével is többféle intézmény foglalkozik. A legjelentősebbek között tartják számon az úgynevezett mesterszakmunkások képzését. Mintegy ezer üzemi akadémia és iskola működik az orCsütörtökön Magyarországra érkezett Andreas N. Pageorghiou ciprusi kereskedelmi és ipar ügyi miniszter. Tárgyalásokat folytatott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel, majd a Külkereskedelmi Minisztériumban a két miniszter aláírta az új magyar—ciprusi kereskedelmi megállapodást. Ciprussal, függetlenné válása után alakultak ki kereskedelmi kapcsolataink. Az A Magyar Nemzeti Bank képviselői október 23-án Frankfurtban 250 millió dollár, október 25-én pedig Tokióban 20 milliárd yen (kb. 100 millió dollár) összegű hitelmegállapodást írtak alá azzal a bankkonzorciummal, amelyet a a frankfurti Deutsche Genossenschaftbank és a tokiói Long-Term Credit Bank of Japán szervezett meg. A dollárhitel lejárata 10 év és kamatozása 5 évig 0,5 százalékkal, utána pedig 0,625 szágban, részint szakképzési, részint pedig szakmai-továbbképzési céllal. A mester- jelöltek szakmunkás-bizonyítvánnyal és legalább 3—4 éves üzemi gyakorlattal kerülnek az iskolapadba. Kétéves képzésben vesznek részt, esti tagozaton, miközben nappal dolgoznak. Az esti iskola heti 20 órás, ebből 12 előadás, 8 pedig szigorúan programozott egyéni tanulás. Néhány tantárgy a sok közül: vezetési ismeretek, illetve pedagógia és pszichológia: 76 óra; gazdaságpolitika 120 óra; munkaszervezés 68 óra. A szakmai tantárgyak a második évben következnek: például anyagismeret, gyártási technológia, ellenőrzés stb. Igen érdekes volt a professzortól azt hallani: mi a cél a mesterszakmunkások képzésével. Feladatuk elsősorban a közvetlen termelés- irányítás, de az is, hogy a munkások hangulatáról állandóan tájékozódjanak. Alkalmassá válnak eldönteni: megegyezik-e a feladat a munkás egyéni képességeivel, tulajdonságaival. A mester pedagógiai feladata megítélni, hogy a dolgozó saját érdekeit nem helyezi-e a kollektíva érdekei elébe, vagy esetleg túl-, vagy alábecsüli-e önmagát. Ilyenkor a mester korrigál, olyan feladatot ad, mely az egyén magára- találását elősegíti. KÉT DOLOGRA FIGYELTEK FEL különösebben a professzor előadásának hallgatói. Az egyik: a mesterjelöltek napi munkájuk után vesznek részt a heti 20 órás tanfolyamokon — különösebb jutalmak, kedvezmények nélkül. (Kivétel: a gyermekes anyák, 60 napra felmentést és átlagkeresetet kapnak.) S a másik: a mesterek szakmái és politikai képzettségtől, rátermettségüktől függ az üzem termelése. Szó sincs arról, hogy a mi üzemi akadémiáink, továbbképző tanfolyamaink szervezésénél, tematikájának összeállításánál ne lennének hasonlóan körültekintőek. Az előadás egyik hallgatójának megjegyzését azonban kár volna elhallgatni, ha már erről a témáról van szó: „Ami vállalatunknál 300 forintot fizetünk csak azért, hogy valaki részt vegyen az ilyen tanfolyamokon !” A- kitekintés más országok életébe mindig hasznos, mert elkerülhetetlen, hogy össze ne hasonlítanánk saját gyakorlatunkkal ... Baraksó Erzsébet utóbbi években a forgalom dinamikusan fejlődött, és 1974—78 között több mint kétszeresére nőtt. 1979-ben a két ország közötti árucsereforgalom várhatóan 7 ínillió dollár értékű lesz. Magyar- ország elsősorban acélárukat, textíliát, műbőrt és izzólámpát exportál, míg a szigetországból mezőgazdasági cikkeket, borsűrítményt, dísz-- növényeket és narancsot vásárolunk. százalékkal haladja meg a mindenkori rövid lejáratú pénzpiaci kamatlábat. A yen hitel 12—15 éves lejáratú, kamatozása pedig az egész időtartamra a 12 éves hányad esetében 8,5 százalék, a 15 éves hányad esetén 8,7 százalék. A hitelek folyósításában vezető nyugat-európai és japán bankok, biztosítótársaságok vesznek részt. A hitel exportfejlesztési céljaink finanszírozását fogja szolgálni. Folytatódtak a harcok a marokkói királyi csapatok és a nyugat-szaharai felszabadítási front katonái között. Képünkön: fogságba esett marokkói katonák egy csoportja. (Kelet- Magyarország telefotó) Magyar—holland tárgyalások A katonai enyhülés lehetősége és szükségessége Usztyinov marsall cikke a Pravdában A ciprusi kereskedelmi miniszter Budapesten A Magyar Nemzeti Bank kölcsönmegállapodásai
