Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-04 / 232. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 4. Jubileumra készül az NDK Brezsnyev ma érkezik Beriiibe Egy darabka torténalem Kommentár A Brit Munkáspárt és vezére Alighanem erre az esetre érvényes a mondás: süketek párbeszéde. Mármint a Brit Munkáspárt brightoni kong­resszusára. A tanácskozáson ugyanis mindenki mondta a magáét, anélkül, hogy jottányit is en­gedjen álláspontjából. Cal­laghan pártvezér, a megbu­kott kormányfő mitsem tö­rődve kabinetje májusi ku­darcával, a torykormány hi­báit sorolta. A párt elnöke és főtitkára viszont szenvedé­lyes hangon bizonygatta, hogy a Callaghan-kabinet éles el­lentétbe került a munkáspárt tagságával, a dolgozó embe­rek alapvető érdekeivel, s en­nek köszönhette bukását. Makacsságában Callaghan odáig ment, hogy kijelentse: továbbra sem rendeli alá ma­gát a kongresszusnak és a végrehajtó bizottságnak, s bármiként döntsön is a kong­resszus, a munkáspárt parla­menti csoportja az ő irányí­tásával függetlenül cselek­szik. Megfigyelők okkal vélik úgy, hogy az egykori minisz­terelnök a pártügyekben ta­núsított kemény magatartá­sát igyekezett a nemzetközi helyzet elemzésével ellensú­lyozni. Mindenesetre kedve­zőbb visszhangra talált a kongresszuson az a bejelen­tés, miszerint a munkáspárt csak a valódi rendezés után hajlandó hozzájárulni a Rhodesiával szembeni szank­ciók föloldásához. Helyesel­ték azt is, hogy élesen bírál­ta a Közös Piac mezőgazda- sági politikáját, s Nagy-Bri- tannia súlyos anyagi terheit. Mindent egybevetve, a kongresszus még az egység látszatát sem őrizte meg. Callaghannal szemben a többség ismét a vb baloldali szárnyát erősítette meg az újraválasztásnál. Ugyancsak a párt balszárnyának sikere, hogy a kongresszus többsége megszavazta: a választások előtt pártbeli jelölési folya­mat útján kell kiválasztani a munkáspárti jelöltet. Gy. D. Azokhoz a politikai har­cokhoz, amelyekkel a töme­gek kivívták a Német De­mokratikus Köztársaság meg­alakulását, jelentős segítséget és támogatást adott a szovjet katonai parancsnokság, Moszkva kezdettől fogva ab­ból indult ki, hogy a német néptömegek, mindenekelőtt a német munkásosztály termé­szetes szövetségese. Azokban az években furcsa módon tovább élt a világ közvéleményének egy jelen­tős részében Göbbels náci propagandaminiszter legfőbb hazugsága, jóllehet kiagyaló­ja és terjesztője dicstelen ha­lált halt a berlini kancellá­ria bunkerjében. Göbbels nem győzte annak idejűd hangoztatni, hogy a német nép az utolsó percig és mind­halálig egy emberként áll a Führer mögött. A második világháború utáni esztendők­ben külföldön sokan gondol­koztak így a németekről ál­talában. Feledték, hogy a koncentrációs táborokat, ame­lyekben más népekből millió­kat semmisítettek meg, ere­detileg, 1933-ban a német an­tifasiszták megkínoztatására építették. Százezrek szenved­tek a németek közül a szö­gesdrótok mögött, mások emigráltak és úgy mentették életüket. A hitlerizmus győ­zelmekor 300 ezer tagja volt a Német Kommunista Párt­nak: közülük 150 ezret hur­coltak el, sok tízezren nem érhették meg a felszabadu­lást. Ugyanilyen sors jutott osztályrészül a kommunista ifjúsági szövetség tagjainak. A koncentrációs táborok­ban, a Gestapo kínzókamrái­Csütörtökön délelőttre vár­ják az ünnepi díszbe öltözött Berlinbe Leonyid Brezsnye- vet, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkárát, a Legfel­sőbb Tanács elnökségének el­nökét. A szovjet küldöttség érkezésével kezdődik meg az NDK megalapítása 30. évfor­dulójával kapcsolatos több napos hivatalos eseményso­rozat. Ennek kiemelkedően fontos része a Leonyid Brezs­nyev és Erich Honecker ve­zetésével megtartandó tár­gyalás és az ennek során jó­váhagyandó okmányok vár­ható aláírása. Az NDK-ál- lamfő már a németországi szovjet hadseregcsoportnál szeptember 19-én tett látoga­tásakor jelezte, hogy elkészült az 1990-ig szóló NDK—szovjet szakosítási és termelési koo­perációs program és, hogy azt az évforduló alkalmából alá is írják. Berlinben nagy várakozás­sal tekintenek Leonyid Brezsnyevnek, az NDK fővá­rosában elmondandó beszéde elé. Nagy a nemzetközi ér­deklődés az ünnepélyeken való nagyarányú és magas szintű külföldi részvétel, így a Kádár János vezette ma­gyar küldöttség látogatása iránt is. ban kommunisták és szociál­demokraták együtt pusztultak és szenvedtek. 1945-ben a munkáspártok képviselői az­zal a meggyőződéssel és el­határozással kezdték újra munkához, hogy véget kell vetni a testvérharcnak, amely 1933 előtt megakadályozta a hitleristák elleni eredményes fellépést. így született meg a törekvés a kommunisták és a szociáldemokraták pártjá­nak gyors egyesítésére, az egységes munkáspárt megte­remtésére. A nyugati övezetekben a katonai kormányzatok le­küzdhetetlen akadályokat ál­lítottak a kommunisták és szociáldemokraták ott is ki­bontakozó egységmozgalma elé. Pedig a tömegek jelentős része az egység híve volt ott is. A „katonai kormányzat vo­nala” — mármint a nyugati övezetekben — egyre inkább az ország kettészakítása felé haladt. Az akkori németor­szági amerikai politikai főta­nácsadó, John Dulles 1947- ben nyíltan így fogalmazott: „Németország jövőjének meg­tervezésekor többet kell fog­lalkoznunk Európa gazdasági egységének gondolatával, mint a potsdami diktátum­mal, amely kijelenti, hogy Németországnak gazdasági egységet kell alkotnia”. Dulles bizonyos német Jfö- röfc álláspontjára helyezke­dett, amelyek számára való­ban diktátumot jelentett a győztes nagyhatalmak meg­egyezése a német militariz- mus és imperializmus kiirtá­sáról. Amikor kijelentését tette, már megtörtént egy Eddig 20 ország és 4 nem­zeti felszabadító szervezet legmagasabb, illetve kiemel­kedően magas szintű kül­döttségének részvételét jelen­tették be hivatalosan. A ju­bileumi ünnepségek legma­gasabb rangú részvevőinek köre az előzetes jelzésekhez képest tovább bővült: szer­dán közölték, hogy az elkö­vetkező napokban Berlin vendége lesz Sekou Touré guineai elnök is. A kubai küldöttség Pedro Miret Pri- etonak, a Kubai KP Politikai Bizottsága tagjának vezetésé­vel szerdán már meg is ér­kezett az NDK-ba. Ugyancsak Berlinben tar­tózkodik már a szovjet há­borús veteránok 150 tagú kül­döttsége, valamint két szov­jet űrhajós: Vlagyimir Ko­valjonok és Alekszander Ivancsenkov, akik a Szaljut —6 állandó személyzetét al­kották az NDK első űrhajósa tavalyi űrutazása idején. A jubileum alkalmából szerdán felavatták Berlin egyik legszebb új létesítmé­nyét, az NDK-főváros repre­zentatív úttörőpalotáját. A megnyitóünnepségnek ma­gyar úttörő vendégei is vol­tak. döntő lépés a nyugatnémet különállóm létrehozására: 1947. január elsejétől az ame­rikaiak és angolok övezetei­ket közösen igazgatták, ké­sőbb pedig — 1948. augusztus 1-én — Bizóniához csatlako­zott a francia övezet, kiala­kult Trdzónia, az NSZK alap­ja. A négyek 1947-ben a né­met kérdésről megtartott két külügyminiszteri értekezle­tén (március 10.—április 24. —, Moszkva; november 25.— december 15., London) a nyu­gati hatalmak nyíltan szem- befordultak a német rende­zés potsdami alapelveivel, hallani sem akartak a szov­jet javaslatokról, egységes német kormány alakításáról és a békeszerződés megköté­séről. A nyugatnémet különállam megteremtésének útján dön­tő lépést jelentett az 1948 februárjában Londoniban megtartott értekezlet, ame­lyen az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kép­viselői — Belgium, Hollandia és Luxemburg megbízottjai­nak jelenlétében — megtár­gyalták a három ország kö­zös németországi politikáját. Ezzel nyíltan megsértették az érvényben levő négyoldalú egyezményeket, hiszen a né­met közigazgatást a négy megszálló hatalom kormánya közösen vállalta 1945-ben. Néhány hét múlva a nyu­gati övezetekben puccsszerű­en új pénzt vezettek be. Ez­zel tulajdonképpen máris kettészakították az országot. Pintér István (Következik: Kizárja egy új európai háború lehetőségét) 22. Szabolcs alatt, amikor a part mellett haladtunk, ar­ról kezdtünk beszélgetni, hogy nem csupán a folyam- kilométer-táblákat, hanem történelmünk mérföldköveit is magunk mögött hagyogat- juk. A folyónak is megvan a maga története: elindul va­lahonnan, tart valamerre, alakítja a medrét és alakít­ják a medrét, pusztít és épít, segítik céljai elérésében és megakadályozzák törekvései­ben. Nem más ez sem, mint egy ember, egy nép, egy or­szág, az egész emberiség története. A Tisza a mát, és múltat is egy gyöngysorra fűzi. Elfolyik Tiszabecsnél, ahol a Bajnok nevű dűlő őrzi Rá­kóczi hadainak és csatájának emlékét, de őrzi az emlékezet is, mely emlékművet szen­telt a Nagyságos Fejedelem­nek és hadainak. Szatmárcsekén Kölcsey szelleme jár. És ott a teme­tő, melyben azok a névtele­nek nyugszanak, akikről so­sem hallottunk, pedig ők és őseik ott voltak mindenütt, ahol a történelem elzúgott. És elúsztunk a tarpai határ­ban, annál a falunál, ahol so­sem feledték el, hogy a szép­apák a kuruc zászlókra es­küdtek fel. Az egyes községekhez kap­csolódva néha olyan nevek merülnek a tudatból fel — régi tanulmányok, olvasmá­nyok leülepedett hordaléka —, mint a XVI. század utol­só harmadában Gergelyi- ugornyán élt reformátor pap, korának nagy klasszika filo­lógusa és hitvitázója, Bereg­szászi Pál. Ha a szatmári, beregi ré­szen Rákóczi kurucaira kell emlékeznünk, lejjebb, Sza­bolcsnál, ahol most járunk; a honfoglalás korának képeit idézhetjük fel. „Akkor elha­tározták — írta Béla király névtelen jegyzője —, hogy menjen Lél apja Tas, Előd fia Szabolcs, akitől a Csák nemzetség származik, to­vábbá Tétény, apja Horká- nak és nagyapja Gyulának, meg Zombornak, akitől a Maglód nemzetség származik. Ezek midőn Árpád vezér el­engedte őket, nem kicsiny sereggel nekiindultak, és a Tiszát úgy úsztatták át a lá- di révnél, hogy semmiféle el­lenség nem szállt velük szembe. Másnap pedig a Ti­sza mentén a Szamos folyó felé kezdtek lovagolni. Majd tábort ütöttek azon a he­lyen, ahol most Szabolcs van.” És, a névtelen jegyző, akinek nevét máig sem tud­juk, végső soron igazat írt. Hitelesítik ezt az ásatások, melyet Szabolcs vármegye tudós főorvosa, Jósa András kezdett meg. Néhány kilométerrel lej­jebb, Tiszanagyfalunál pedig egy másik honfoglalás ját­szódott le. Rákos Sándor a kiváló költő, 1945-ben a Nyíregyházi Néplap munka­társa így írt erről a honfog­lalásról. „Tiszanagyfalunak 3100 lakosa van, s a lakosság legnagyobb része nincstelen. A község határa 4650 hold — ebből 3200 hold nagybirtok volt... Kimegyünk a határba ... Jobbra az országúitól van a felosztandó föld. Március 27-én, kedden délután fél 2 és 2 között vagyunk ... Megkezdik a földmérést... A földmérők útjába lapályos réten meggyűlt víz áll, amely sok helyütt térden felül ér. Gondolkodás nélkül belegá­zolnak. A bizottság utánuk kiált: „A vizet kerüljétek ki. Kis hiba nem számít. Az megvolt, amikor pénzért vettünk földet, akkor is. De ők visszakiáltják: Ezer esz­tendőben egyszer esik ilyes­mi, hát akkor legyünk pon­tosak! És gázolják tovább a vizet rendületlenül...” Utazunk a vizen. Kikötünk Tokajnál, átellenben Raka- mazzal, ott ahol a hidak íve­lik át. A hegy keskenyre szo­rítja a folyót, átkelőhély volt itt mindig, érthető, hogy a hadak gyakran vívtak birto­káért. Itt küzdöttek meg 1527. szeptember 27-én a Bu­dát I. Ferdinánd előtt meg­nyitó Zápolya János katonái Ferdinánd csapataival, hogy vereséget szenvedve Raka- mazra, majd Debrecenbe hú­zódjanak vissza. Szerémi György így látta krónikájá­ban az eseményeket: „ .. .Így nagyon megcsúfolták János királyt a németek. És azután a tapasztalatlan em­berek sokan a víznek szalad­tak félelmükben. Otthagyták gyors lovaikat a parton, ők maguk a víznek rohantak. Én pedig még Tokaj mellett álltam a víz mellett és bá­torítottam őket, hogy ne ro­hanjanak önkéntes lélekkel vesztükbe. És ott egy lovat felszereléssel együtt megra­gadtam, aztán a lóval gyalog átmentem az elrontott hídon Rakamazra a király után. Nem sok embere volt már a királynak, akik Debrecenbe lovagoltak vele.” Megfordult itt Rákóczi is — a néphit szerint hol nem járt ő? — 1849-ben pedig újabb harcok színtere volt ez a térség. Január 31-én a so­raikat rendező, és a tavaszi diadalmas hadjáratra erőt gyűjtő honvédseregek vívtak kisebb ütközetet az osztrák Schlik ötezer fegyveresével. De nem kerülte el a vidéket a második világháború sem: a visszavonuló német csapa­tok kemény utóvédharcokkal próbálták meg feltartóztatni az előretörő szovjet serege­ket. Tokaj alatt sem ér véget a történelmi táj, bárhol va­gyunk, nincs olyan hely, amihez ne fűződne valami nemzeti históriánkból. Tiszalöknél még él az em­léke a falu 1849-es nagy égé­sének, amikor is a cári ha­dak gyújtották fel a községet. Tiszadobon, míg a mai gyer­mekvárost, a valamikor And- rássy-kastélyt nézzük, a ki­egyezés első magyar minisz­terelnökére, idősebb gróf Andrássy Gyulára épp úgy gondolhatunk, mint unoká­jára Andrássy Katinkára, a földosztó gróf Káro­lyi Mihály feleségére, és eszünkbe juthat 1919 febru­árja, amikor a Debrecenből ideérkezett felfegyverzett munkások vetettek véget az ottani karhatalom önkényes­kedéseinek. Kanyarog a Tisza és min­den kanyarban a nagy króni­ka egy lapja tárul elénk. Kölcsey, Móricz, Bessenyei, Rákóczi és a honfoglaló elő­dök, a régi és az új honala­pítás szelleme lengi be. (Folytatjuk) James Callaghan a Brit Munkáspárt parlamenti csoportjá­nak vezetője felszólal a párt brightoni kongresszusán. (Ke- let-Magyarország telefotó) Fordulópont Európa történetében 3. KÜLÖN PÉNZZEL A KÜLÖNÁLLAM ÉRT? A Rákóczi-emlékmű Tiszabecsen. (A szerzők felvétele) CSÓNAKKAL A TISZÁN BÜRGET LAJOS ÉS SPE1PL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA

Next

/
Thumbnails
Contents