Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-23 / 248. szám
4 Kelet-magyarország 1979. október 23. TELEX Napi külpolitikai kommentár Nyitány—disszonanciákkal H étfőn La Pazban, Bolívia fővárosában megkezdődött az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri tanácskozása. Ezt az ülést általában évente tartják, és enyhén szólva sosem szenvednek témahiányban. A konferencia, amelyen a tagországok huszonhét külügyminisztere vesz részt, ezúttal is tekintélyes időt vesz igénybe: a tervek szerint tíz teljes napot! A szervezet létrejöttében döntő szerepe volt az úgynevezett Monroe-elvnek. Ez így hangzott: „Amerika az amerikaiaké”. Abban az időben, amikor közzé tették, éppen összeomlóban volt az ámerikai kontinens déli részén is a spanyol világbirodalom, így tartalma időszerű és — , legalábbis első hallásra — rokonszenves volt. Csakhamar kiderült, hogy a fennkölt elv igazi tartalma: Amerika — az Egyesült Államoké. Ennek a koncepciónak a jegyében ült össze Washingtonban 1890. április 14-én az Amerikai Államok első nemzetközi konferenciája. Az itt alakult tömörülés utószerve- zete az 1948. április 30-án a kolumbiai Bogotában megalakult Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ, angol nyelvű rövidítésével OAS). 1951-ben lépett életbe az alapokmány, akkor húsz volt a tagállamok száma, ma huszonhat. 1960 augusztusában ismét bebizonyosodott, hogy a szervezet a washingtoni politika eszköze: ekkor hozták íz első határozatot a forradalmi Kuba ellen. Aztán a többit, míg végül 1961. január 31-én Punta del Esté-ben elhatározták Kuba kizárását. Azóta azonban sok minden történt a világban — és a latin-amerikai szubkontinensen is. Különösen a közelmúlt hozott Washington számára sok kedvezőtlen fejleményt. Mi történt a tavalyi ülésszak óta? 1. Nicaraguában győzött a forradalom. 2. Megbukott a térség számos más diktátora, köptük a jelenlegi házigazdaországban Hugo Banzer, Salvadorban pedig Romero tábornok. 3. Panama megkezdte a csatornaövezet átvételét. 4. Kuba megerősödve került ki az amerikai kormányzat által provokált mesterséges válságból. 5. Mexikótól Granadáig félreérthetetlenül növekedtek a „gringo” (jenki)-ellenes érzelmek a térség népei között. W ashington gondjaira jellemző maga a vendéglátó ország, Bolívia, amely a szubkontinens legszegényebb állama. Vance amerikai külügyminisztert Walter Guevara Arze ideiglenes államfő az amerikai ónpolitikával kapcsolatos szemrehányásokkal fogadta. Bolíviában hagyományos a szegénység és a belpolitikai bizonytalanság, éppúgy, mint a térség legtöbb más államában. A La Paz-ba érkezett miniszterek számára a levegő nemcsak fizikailag, hanem politikailag meglehetősen „oxigénszegény”. Ezt Vance már a fogadtatás pillanataiban is érzékelhette. Harmat Endre Kiállítás Mosikvában Bemutatkozik Csepel Dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete nyitotta meg hétfőn Moszkvában a Csepel Vas- és Fémművek nagyszabású kiállítását. Az ünnepségen rövid beszédet mondott Nyikolaj Filippov, a Szovjetunió ipari és kereskedelmi kamarájának elnökhelyettese, majd Georgij Szer- gejev szovjet vaskohászati miniszterhelyettes méltatta a csepeliek eddigi eredményeit. Magyar részről Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes szólt a megjelentekhez. A megnyitó ünnepségen jelen volt többek között Make- jev, a moszkvai városi párt- bizottság titkára, a Központi Bizottság tagja, továbbá számos szovjet ipar- és kereskedelmi vállalat vezetője, a magyar kereskedelmi kirendeltség vezetői. A vendégeket a Csepel Vas- és Fémművek küldöttsége — élén dr. Garai Vilmos vezérigazgatóval és Ernszt Antallal, a pártbizottság első titkárával — kalauzolta. A kiállítás iránt nagy az érdeklődés szakmai körökben. ISZTANBUL Egy napon belül két politikai gyilkosságot követtek el Törökországban — jelentették a török lapok. A Trab- zonban fegyveres támadók agyonlőtték a jobboldali kapcsolatairól ismert 28 éves Ali Riza Bilirt, a kelet-törökországi Diyarbakirban pedig egy fiatal férfi elszenesedett holttestére bukkantak. A hatóságok szerint az utóbbi esetben minden valószínűség szerint politikai okokból elkövetett emberrablásról és gyilkosságról van szó. Hétfőn Ankarában összeült _ a nemzetbiztonsági tanács, hogy áttekintse az ország belső helyzetét és megvitassa a 19 tartományban érvényben lévő rendkívüli állapot meghosszabbításának ügyét. HANOI A Béke-világtanács indokínai körúton tartózkodó küldöttsége, melyet Romesh Chandra főtitkár vezet, hanoi megbeszéléseit követően a hét végén Kambodzsában tett kétnapos látogatást. A delegációt fogadta Heng Samrin, a népi forradalmi tanács elnöke és kifejezte köszönetét azért a segítségért, amelyet a Béke-világtanács nyújtott és nyújt Kambodzsa népének a népirtó Pol Pot-klikk elleni küzdelméhez, az ország újjáépítéséhez. Romesh Chandra válaszában biztosította a kambodzsai elnököt, hogy a Béke-világtanács a jövőben is teljes támogatást nyújt Kambodzsa népének. A BVT küldöttségével egyidő- ben Kambodzsa vendége volt egy amerikai katolikus delegáció is. A küldöttséget Heng Samrin is fogadta. Az amerikai delegáció vezetője közölte, hogy hazatérve részletesen tájékoztatni fogja az amerikai közvéleményt Kambodzsa valóságos helyzetéről. TEHERÁN Khomeini ajatollah és Ba- zargan kormányfő vasárnap Qumban megvitatta a kur- disztáni helyzetet. A miniszterelnök tájékoztatta Kho- meinit azokról a tárgyalásokról, amelyeket néhány napja Darius Foruhar tárcanélküli miniszter folytatott Kurdisztánban a kurdok vezetőivel. A vasárnapi megbeszélés során az ajatollah kijelentette, hogy a készülő alkotmányban rögzíteni kell a „legfelsőbb vezető” nemzetiségét is. Khomeini fia nemrég azt hangoztatta, hogy az alkotmánytervezetnek le kell szögeznie: a legfelsőbb vezető csak iráni lehet. Különben az ország „egy iraki, egy Pakisztán, vagy egy kuvaiti személy” irányítása alá kerülhet. T udományos konferencia a leszerelésről Tudományos leszerelési konferencia kezdődött Budapesten. A képen: dr. Simái Mihály akadémikus megnyitóját mondja. (Kelet-Magyarország telefotő) (Folytatás az 1. oldalról) a főbb tendenciákat Gyovai Gyula. Ilyen változó viszonyok között a nemzetközi életben évtizedünk alapvetően meghatározó tényezője a Szovjetunió és az Egyesült Államok katonai egyensúlya. Korunk e realitása jelentősen növelte a szocialista közösség biztonságát, elértéktele- nítette az imperializmus katonai stratégiáját, elfogadtatta a nemzetközi közvéleménnyel a tárgyalásos rendezés elvét és gyakorlatát. Nem utolsósorban jelentős szerepet játszott az enyhülés létrejöttében és fenntartásában. Egyértelmű tehát a megállapítás: a két ország meg tudja semmisíteni s meg is tudja menteni a világot. Ebből következik, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nélkül nincs enyhülés. Ezt bizonyítják a nemzetközi viszonyok kialakulásában oly meghatározó SALT-tárgyalá- sok is. Ebben a helyzetben szovjet veszélyről legendákat szőve, s a hatalmi befolyási övezet szélesítésének tervét, dédelgetve próbálja az Egyesült Államok kialakítani a következő évtizedre szóló stratégiáját. Ügy tűnik, továbbra is fennmarad az a koncepció, amelyben az utóbbi évtizedekben minden amerikai vezetés bízott, vagyis: a Szovjetunió összeroppan a fegyverkezési verseny terhei alatt. Mint ahogyan ez nem következett be a múltban — figyelembe véve a szocialista országok megnövekedett erejét — az elképzelést még kevésbé lehet reálisnak tekinteni a jövőre nézve. A nyugati politikusok egy része a Szovjetuniónak az Egyesült Államok, Nyugat-Európa, Kína és Japán összefogásával történő bekerítésével hipnotizálja önmagát. A tények és tapasztalatok azonban meggyőzően bizonyítják, hogy hamis feltevések talaján létrehozott, hamis tettek nehezen visszafordítható következményekhez vezetnek, még abban az esetben is, ha évek múlva elismerik a hibát. A tőkés országok érdekei közötti jelentős eltérés a közép hatósugarú rakéták telepítési elképzeléseinek fogadtatásában is megmutatkoznak. A jelek szerint az NSZK, Olaszország és Anglia feltételeket is támaszt. A Német Szövetségi Köztársaság ragaszkodik ahhoz, hogy Hollandia és Belgium szintén járuljon hozzá a rakéták telepítéséhez. Valamennyien megkövetelik, hogy az Egyesült Államok szenátusa mindenekelőtt ratifikálja a SALT—II-őt. A bonni kormány nyomatékosan szorgalmazza, hogy a tervezett lépéssel párhuzamosan, a NATO adjon pozitív választ Brezsnyev javaslatára és kezdődjenek érdemi tárgyalások Kelet—Nyugat között. Amennyiben’ a megbeszélések eredményre vezetnek, úgy a későbbiekben a rakéták telepítésének tervét el is lehet ejteni. A tőkés országok állítása szerint a fegyverkezési verseny és a politikai enyhülés nagyon jól megfér egymással, a szocialista országok állásfoglalása szerint korunkban a nagyobb biztonság kulcsát a katonai szembenállás csökkentésében, a leszerelésben kell keresni. A katonai erők gyors fejlesztése és esetleges újabb fegyverkezési hullám elindítása ugyanis hat a politkiai enyhülés egészére. A Szovjetunió berlini javaslatai azért azt célozzák, hogy még időben elejét vegyék a dolgok rosszabbra fordulásának. Mindezek alapján — a nemzetközi politikai viszonyok adta lehetőségek legteljesebb kihasználásával — az eddig kivívott pozíciók megtartása, az enyhülés erősítésével a A Bécsi Állami Opera washingtoni vendégjátéka alkalmából a hét közepén ötnapos nem hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazik dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár. A hivatalos és protokolláris alkalmakat szívesen elkerülő legközvetlenebb feladat — hangsúlyozta Gyovai Gyula. Egyebek között az európai biztonság és együttműködés további erősítése, a madridi találkozó eredményes előkészítése, az 1980-as évek közepére reálisan elképzelhető második összeurópai találkozó körvonalazza a feladatokat. Magasabb szintre kell emelni a politikai enyhülést a tényleges leszerelési intézkedések mellé állítva a nyugat-európai szociáldemokráciát, a katolikus köröket, a haladás minden erejét. Ezzel is olyan helyzetet, közvéleményt lehet teremteni, amelyben lehetetlenné válik a Szovjetunió és a szocialista országok javaslataira adott „nemek” további gyarapítása. Így teljesítheti az enyhülés elmélyítésének, továbbfejlesztésének mozgatórugójával a szocializmus történelmi feladatát: a világ igazságos, demokratikus átrendezését, a fejlődést, a haladást. A plenáris ülést követően szekcióüléseken folytatták munkájukat a tudományos konferencia résztvevői. osztrák kormányfő az Egyesült Államok fővárosában mindenekelőtt Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel tárgyal, majd sort kerít egy kerekasztal-beszélgetésre, amelyen vezető amerikai lapok képviselőinek kérdéseire válaszol. Kreisky az Egyesült Államokba látogat Harc és együttműködés BERECZ JÁNOS ÚJ KÖNYVÉRŐL „Korunkban minden nép szervesen bekapcsolódott a világtörténelembe. A nemzetközi események tömegessé váltak és képletesen szólva jelen vannak minden család asztalán. A jelenségek és a tények sokaságával van dolgunk. El kell igazodni bennük. Fel kell tárni a mozgatórugókat, az általánosítható vonásokat, a törvényszerűségeket ...” — írja legújabb könyvének előszavában Be- recz János. A „Harc és együttműködés” című kötet a szerzőnek 1973. és 1977. között megjelent cikkeit, tanulmányait tartalmazza. Az írások rendkívül világos okfejtéssel és nyelvezettel, ugyanakkor nagy biztonsággal vázolják fel a tegnapot, a mát és a jelenből kiinduló jövőt, amelyben egyszerre valósítható meg a békés egymás mellett élés és a társadalmi haladás programja. A tanulmánykötet írója osztályálláspontról közelíti meg, vizsgálja a nemzetközi élet minden történését. Kimondja: nincs „közbülső” út, globálisan két politika áll szemben egymással, o munkásosztály és a burzsoázia politikája, akárhogyan is igyekeznek ködösíteni nyugati polgári ideológusok, s szeretnék valamiféle objektivitás álarcában eladni saját osztálypolitikájukat a kapitalisták. A tanulmányokban egyenes vonalként húzódik végig a szerző tényekkel alátámasztott megállapítása a háború elkerülhetőségéről, a szocialista forradalom útjai különbözőségéről, s arról, hogy a forradalom napjainkban viszonylag békés körülmények között is végbemehet. A nemzetközi élet eseményeinek elemzése során a szerző rámutat : nemcsak lehetséges, de szükséges is a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése. Bonyolult korunk nagy, izgalmas kérdését taglalja, a társadalmi haladásról és a nemzetközi enyhülésről szól a Harc és együttműködés. Bizonyítja: a korábbi évtizedekkel ellentétben ma a szocializmus világrendszerré vált, hatalmas gazdasági és katonai potenciált hozott létre, s ilyen körülmények között a békés egymás mellett élés elve világméretekben érvényesíthető. Változó világunkban a nemzetközi környezet meghatározó feltétel az egyes konkrét célok, az egyes forradalmi folyamatok lezajlásához. Ebből következik a szándék: egyre szilárdabb nemzetközi hátteret teremteni a konkrét belső és külső forradalmi folyamatok sikeréhez. Az elmúlt évek számtalan eseménye bizonyítja, hogy szocialista békepolitikánk ezt szolgálja, s ezért forradalmi program. A szerző Lenint idézve — amely szerint a szocializmus ereje a példaadás — napjaink példáival tanúsítja; a békés egymás mellett élés is bizonyosfajta háború, két termelési mód, két alakulat, két gazdaság — a kommunista és a tőkés gazdaság — versengése. A jelen körülményei között e küzdőtéren kell bizonyítanunk, hogy mi vagyunk az erősebbek, az életképesebbek. A béke és a forradalom korunk munkásstratégiájának két, dialektikusán összefüggő, összefonódó oldala, melyek csak együtt vihetők győzelemre és megvalósításuk következetes építőmunkát, a forradalmi erők szövetségét, rugalmas nemzetközi magatartást, nagy türelmet és állhatatosságot igényel. A szocialista világrendszer arra törekszik, hogy egybekapcsolja a világ forradalmi folyamatát és az enyhülést. Leninnek ezzel kapcsolatos, a század elején megfogalmazott tanításai a mi bonyolult korunkra is érvényesek. A nemzetközi enyhülés nem más, mint harc és együttműködés. Világos program: enyhülés nincs harc nélkül, és fordítva, a két világrendszer együttműködése is következetes harc közepette megy végbe. Van-e jövője az enyhülésnek? — teszi fel a kérdést Be- recz János a kötet tanulmányaiban. A politikai enyhülés kiegészülhet-e katonailag? Napjaink nagy kérdései ezek. A szerző megállapítja, hogy bár az enyhülés nem visszafordíthatatlan folyamat, hogy annak a nyugati világban sok az ellensége, üteme is lehet gyorsabb és lassúbb, a világ mégis optimizmussal válaszolhat. A hetvenes évek realitása, hogy továbbra is tartósan hatnak azok az objektív tényezők, amelyek a nemzetközi erőviszonyok eltolódásával eddig és ezután is rákényszerítik korábbi politikájuk felülvizsgálására a tőkés világ politikai központjait. A Harc és együttműködés című kötet írásaiban logikusan és világosan vonul végig a következtetés: nem a hidegháborúé, hanem az enyhülésé a jövő. A szerző a két világrendszer nagy eseményeivel párhuzamosan vizsgálja a nemzetközi társadalmi erők, a szakszervezetek, a nők, az ifjúság, a szociáldemokrácia helyét és szerepét az együttműködésben, az enyhülés megtartásáért vívott harcban. Berecz János könyvét elsősorban javasoljuk a nemzetközi politikai tanfolyamok propagandistáinak, a marxizmust oktatóknak, a pártoktatás résztvevőinek, a nemzetközi helyzet iránt érdeklődőknek. Ajánlhatjuk a tanulmánykötetet mindenkinek, hiszen az írásokat olvasna jobban megismerhetjük korunk realitásait, mindennapi munkánk, harcunk értelmét. K. J.
