Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-19 / 245. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 19. (Folytatás az 1. oldalról) és kormányküldöttség ez évi magyarországi látogatása. A testvéri szovjet nép képvise­lőinek fogadtatása, a tárgya­lások eredménye ország-világ előtt demonstrálta megbont­hatatlan barátságunkat, egy­ségünket, kifejezte közös tö­rekvéseinket, jól szolgálta népeink, a haladás, a béke érdekeit. — Figyelmünket, minden eddiginél jobban, munkánk javítására kell összpontosíta­nunk. Előrehaladásunk meg­követeli a hatékonyság javí­tását, termékeink minőségé­nek, versenyképességének fo­kozását. Az irányításnak és a végrehajtásnak minden szin­ten ezt kell szolgálnia. — A pártkongresszusra va­ló méltó felkészülés jegyében mindent meg kell tennünk az 1979. évi népgazdasági terv sikeres végrehajtásáért, azért,, hogy biztosítsuk a zökkenő- mentes átmenetet a jövő év­re. A nagyobb követelmé­nyekhez igazodásnak nagy lendítő ereje az a széles körű szocialista munkaverseny, amely pártunk XII. kongresz- szusának és felszabadulásunk 35. évfordulójának tiszteleté­re országszerte kibontakozott. A továbbiakban szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei között az első. he­lyen említette Németh Ká­roly, hogy szoros szövetség­ben együtt haladunk és küz­dünk a Szovjetunióval, s a Varsói Szerződés többi or­szágával, a szocialista közös­séggel. Hangsúlyozta: orszá­gaink internacionalista össze­fogása, alkotó együttműködé­se a béke megvédésének leg­főbb záloga. Andrej Kirilenko nagy taps közepette lépett a mikrofon­hoz. Elöljáróban őszinte örö­mét fejezte ki, hogy találkoz­hatott az Ikarus gyár kollek­tívájával, Budapest, a test­véri szocialista Magyaror­szág fővárosa dolgozóinak képviselőivel, majd Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitká­rának, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnöksége el­nökének legszívélyesebb üd­vözletét tolmácsolta a gyű­lés résztvevőinek, minden magyar dolgozónak. Egyben a szovjet emberek testvéri jókívánságait is tolmácsolva új sikereket kívánt a fejlett szocialista társadalom építé­séhez. — Önökkel együtt mi is büszkék vagyunk rá, hogy az Ikarus az utóbbi évtizedben Európa egyik legnagyobb au­tóbuszgyártó vállalata lett—, hangsúlyozta Andrej Kirilen­ko. — Jóleső érzés szá­munkra, hogy a Vállalatnak ez a sikere nem utolsósor­ban a magyar és a szovjet szakemberek szoros együtt­működéshez fűződik. És ter­mészetesen kellemes szá­munkra az a tudat, hogy az Ikarus autóbuszaiban rész­ben azoknak a szovjet em­bereknek a munkája is ben­ne foglaltatik, akik ércet és szenet bányásznak, akik acélt és alumíniumot olvasztanak, akik alkatrészeket és rész­egységeket gyártanak hozzá­juk. Ezzel egyidejűleg az NDK, Lengyelország és Cseh­szlovákia autóipari dolgozói is nagyszerű példáját mutat­ják az együttműködésnek, amely közös sikerekhez ve­zet a szocialista .gazdaság fej­lesztésében. — Mint igazi barátok, a szovjet emberek őszintén ör­vendeznek a magyar dolgo­zók vívmányainak. Barátaink minden újabb sikere előrelé­pés közös célunk felé. — A magyar nép, a mun­kásosztály elkötelezettsége, összeforrottsága a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának méltó kö­szöntésére kibontakozott szo­cialista munkaversenyben is megnyilvánul — hangsúlyoz­ta, majd így folytatta: — A szocializmus olyan hatalmas erővel rendelkezik, amely ké­pes leküzdeni az akadályo­kat. Ez az erő mindenekelőtt a kommunista párt köré szo­rosan tömörült nép alkotó ereje, a szocialista államok testvéri, állandóan fejlődő együttműködése. Jól fogal­mazta meg ezt a Német De­mokratikus Köztársaság meg­alakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnep­ségen Leonyid Iljics Brezs- nyev: „A minden területen folytatott együttműködésünk­ben szerzett tapasztalatok a szocialista szolidaritás legyőz­hetetlen erejének meggyőző­Nemzetközi infláció M első számú közellenség A nemzetközi gazdasági élet rákfenéje az 1968 óta kibontakozott és egyre erősödő nemzetközi inflációs folyamat. Korábban is jelentkezett az egyes országokban infláció, de az általában az országhatárokon belül maradt. Napjainkban az inflációs láz a vi­lág egyetemes betegsége, amely végig hul­lámzik az árupiacokon, az értékforgalomban és csak igen kevés ország tud hatása alól ki­kerülni. Magyar—szovjet barátsági gyűlés Sarlis István megyénkben Kommentár Válság takaréklángon M inden jel arra vall, hogy mélyül a katonai diktatúra Pakisztán­ban — még pedig egyszemé­lyi tonnájában —, s ezzel együtt mélyül -az országban már jó ideje tapasztalható általános politikai válság. A katonai kormányzat feje, Zi- aufl, Hak tábornok a napok­ban jelentette be, hogy bi­zonytalan időre elhalasztják a november 17-re kitűzött parlamenti választásokat. Egyszersmind közölte azt is, hogy minden politikai tevé­kenység statáriális eljárás alá esik. A tábornok-elnök bejelenté­se tulajdonképpen nem is le­pett meg senkit. Amikor ’77 jú­liusában katonai államcsíny­nyel megdöntötte Zulfikar Ali Bhutto kormányát, azt ígérte: három hónapon belül , ^tisztességes és demokrati­kus” választásokat rendez­nek, s visszatérnek a polgá­ri kormányzathoz. Azóta már többször beígérte — konkrét dátumokkal — és sorra edha- lasztatta a választásokat. Közben pedig legfőbb politi­kai ellenfelét, az államcsíny során őrizetbe vett Bhuttót. perbe fogta és kivégeztette. Pakisztán egyik legnépsze­rűbb politikai vezetőjének drasztikus félneállítása az út­ból azonban politikai bume­rángnak bizonyult. A néppárt térnyerése szem­betűnően megmutatkozott a szeptemberben megrendezett helyhatósági választásokon. Bár ezeken a jelöltek nem pártszínekben indultak, fel­tűnt, hogy 80 százalékában olyanokat választottak meg közülük, akik a néppárt tá­mogatását élvezték. Ez fel­tehetően elgondolkoztatta Ziaul Hak tábornokot és alig­hanem elriasztotta őt a vá­lasztási erőpróba megtartá­sától. A polgári kormányzatra való áttérés elodázása sem­miképp sem segítheti a sú­lyos politikai és gazdasági válsággal küszködő Pakisz­tánban a valamiféle egészsé­ges kibontakozást. A dikta­túra legfeljebb csak ideig- óráig „tarthatja takaréklán­gon” a tömegelégedetlenséget. P. v D Az infláció okait kutatva egyik nemzetközi pénzügyi szakértő leltárt készített és háromszázötven tényezőt so­rolt fel. Nem biztos, hogy e kimutatás pontos, de jelzi, hogy olyan problémáról van szó, amelynek diagnózisát és terápiáját a világ minden tá­ján keresik, de a megoldás még várat magára. Nagyon elterjedt az a fel­fogás: a nemzetközi infláció fő oka az, hogy fizetési mér­legének nagymértékű hiánya miatt az Egyesült Államok felelőtlenül eladósodott. Túl sok dollár van a világban! Van ebben igazság, az USA a dollár nemzetközi érték- állandóságát az elmúlt évti­zedben valóban feláldozta a belső gazdasági élet élénkí­tésének oltárán. Gyakran alakult ki olyan helyzet, amelyben az amerikai gaz­daság kedvező belső fejlődé­se mellett a dollár nemzetközi megítélése óráról órára rom­lott. Sajátos kényszerpálya alakult ki: emelni kellett a dollárban kifejezett nemzet­közi árakat, illetve a dollárt le kellett értékelni, mert a gyenge amerikai valuta és a belső értékviszonyok között súlyos ellentmondás kelet­kezett volna. Carter amerikai elnök — nem kis mértékben a nemzetközi követelésre — 1978 novemberében szigorú antiinflációs és aktív dollár­védelmi politikát hirdetett meg. A tények eddig nem igazolják ezeknek a tervek­nek sikerét. Az USA-ban az infláció felgyorsult és az 1978. évi 7 százalék helyett 1979- ben eléri a 13 százalékot, a dollár pedig ismét mélypont­ra zuhant a fejlett tőkés or­szágok valutáihoz viszonyít­va. Ezért került sor a Világ­bank ez ivi közgyűlésén Mil­ler amerikai pénzügyminisz­ter beszédében újabb ko­moly ígéretekre a Carter- program megvalósítására. A nemzetközi infláció oka­ként — főleg az Egyesült Ál­lamokban — az olajárak rob­banásszerű emelkedését és állandó felfelé kúszását em­legetik. Azt állítják, nem alaptalanul, hogy az olajár­emelkedés végig gyűrűződik a többi nyersanyag árán és végül, törvényszerűen a kész­termékek árát is növeli. De nemcsak ez az ok létezik, hanem az is, hogy az olajor­szágokban felhalmozódó dol­lártömeg (olajdollárok) rá­zúdul a piacra, és óriási ke­resletet támaszt a ■különböző ingatlanok és más értékmeg­őrző anyagok (az arany, ré­giségek, műkincsek stb.) iránt. (1979-ben az olaj álla­mok bevétele eléri a 45 mil­liárd dollárt.) Ez a kereslet a korábbi árviszonyokat megbontva inflációs hatást vált ki a piacokon. így ala­kul ki az a paradoxon, hogy az olaj új gazdagjai saját tőkéjüket is leértékelik mohó keresletükkel. példái. Közös akaratunk, hogy ez így legyen a jövőben is.” — Népeink állandóan gaz­dagodó internacionalista kap­csolatainak nagy jelentőségű okmánya az SZKP és az MSZMP, a Szovjetunió és Magyarország közötti testvé­ri barátság és sokoldalú együttműködés továbbfejlesz­téséről szóló közös nyilatko­zat, amelyet a szovjet párt-' és kormányküldöttség ma­gyarországi látogatásakor Le­onyid Iljics Brezsnyev és Ká­dár János írt alá. Ez a közös nyilatkozat a társadalmi élet minden fontos területére meg­határozta közös cselekvésünk átfogó programját, elősegíti országaink erejének megszi­lárdulását. — A szocialista közösség or­szágait, az egész békeszerető közvéleményt különösen ag­gasztja az imperialista álla­mok reakciós köreivel egyre szorosabban szövetkező pe­kingi vezetés külpolitikája, amely komolyan veszélyezte­ti a békét. A Szovjetunió — elvi álláspontjából kiindulva mindig kifejezte készségét, hogy békében és barátságban éljen a kínai néppel, normá­lis államközi kapcsolatokat tartson fenn a Kínai Népköz- társasággal, de természetesen nem harmadik országok érde­keinek rovására. Ezt kormá­nyunk nyilatkozatai pontosan megfogalmazták. A Szovjet­unió kész konstruktív tárgya­lásokat folytatni Kínával, és pontosan ezzel a szándékkal láttunk hozzá a Moszkvában nemrég megkezdett tárgyalá­sokhoz. — A béke és a társadalmi haladás elválaszthatatlan egy­mástól — hangsúlyozta And­rej Kirilenko —, éppen ez képezi közösen folytatott nemzetközi politikánk alap­ját. Ennek megvalósítása ér­dekében fogunk a jövőben is mi kommunisták, internacio­nalisták hozzájárulni a test­vérországok együttműködé­sének elmélyítéséhez. Az SZKP KB titkára nagy tapssal fogadott beszéde után átnyújtotta a szovjet képző­művészek Vlagyimir Iljics Lenint ábrázoló alkotását, amelyért a gyár kollektívájá­nak nevében Toldi József ve­zérigazgató mondott köszö­netét: 2 A nemzetközi infláció okai között kell megemlíteni azo­kat az országokat is, amelyek az olajár-emelkedés „áldoza­tai”. Ezek az országok a nemzetközi cserearányok romlásából származó veszte­ségeiket mértéktelen papír­pénz-kibocsátással finanszí­rozzák. Ez a bankóprés szin­te ellenőrizetlen működését hozza magával és kialakul­nak a közismert szuperinflá­ciók, amelyekben a több száz százalékos pénzelértéktelene­dés sem ritka eset. (pl. Ar­gentínában,. Chilében, Peru­ban, stb.). A szuperinfláció mellett olyan tőkeéhségük van ezeknek az országoknak, amely szintén nemzetközi méretekben felfokozott ke­resletet idéz elő. A nemzetközi inflációért gyakran okolják a magas kamatlábakat is. (Napjaink­ban a dollár átlagos kamat­szintje 13—14 százalék körül alakul.) Azt állítják, hogy a kamat elvesztette fegyelmező szerepét és árképző tényező­ként az árszínvonal felhaj­tása irányába hat. Ma kevés országban van olyan reális kamat, amely megtakarításra ösztönözne, a kialakult ma­gas névleges kamatszintek viszont valóban az inflációs folyamatot erősítik. A közgazdászok konzerva­tív csoportja azt vallja, hogy a nemzetközi infláció azért bontakozott ki, mert a világ (Folytatás az 1. oldalról) az iparban, építőiparban, a szolgáltatásban és a közleke­dési ágazatban. Hetvenkét hektáros ipari park jött lét­re, ahol mindinkább intenzív módon dolgoznak az üzemek. A városi-járási pártbizott­ság első titkára ezután szólt a mezőgazdaság, a kereske­delem, a szolgáltatás, az ok­tatás és az egészségügy fej­lődéséről, helyzetéről. Nagy erőfeszítéseket tesznek a la­kásépítési program megvaló­sításáért, a negyedik ötéves tervben 1700, a mostaniban 1150 lakás épül Mátészalkán. Ezt a fejlődési ütemet azon­ban az ismert népgazdasági nehézségek miatt a jövőben nehezen tudják tartani. Ez­után a fiatal város sajátos gondjait jellemezte, elmond­ta, hogy a lakások 75—80 százalékát fiatal házasok kapják, nagy gondot fordíta­nak az óvodai helyek számá­nak gyarapítására. Sarlós István a tájékoztató után a Szamos menti Állami Tangazdaságot kereste fel, ahol dr. Hegymegi István, az (Folytatás az 1. oldalról) se a párt- és tanácsi határo­zatokban megfogalmazott fel­adatokat. Berki József (Nyírbátor) a magánerőből, a szabad idő­ben rejlő munkakapacitás és a kisipar bevonásával épülő családi házak támogatásának fontosságára hívta fel a fi­gyelmet. Hangsúlyozta a helyben fellelhető anyagok jobb hasznosítását. Gaál Jó­zsef (Tiszavasvári) az építő­anyag-ipar területi kedvezőt­len elhelyezését, az anyagel­látás nehézségeit emelte ki. Javasolta a szakmunkáskép­zés és átképzés gyorsítását. A vitában felmerült kérdé­sok országa az aranyat ki­zárta a' nemzetközi pénzügyi rendszerből, tehát az ún. „de- monetizálást” vádolják. Va­lóban, az aranyat 1968 óta erőteljesen kiszorítják a nemzetközi pénzügyi kapcso­latokból és a nemzetközi inf­láció megindulása is erre az időpontra esik. Ez könnyen ad alapot a fenti érvelésre. Ügy tűnik azonban, hogy ez áz oksági kapcsolat igen le- egyszerűsitett. Az ún. arany­fékek sem tudták volna meg­akadályozni a nemzetközi infláció kibontakozását és elmélyülését, éppen ezért kapcsolták ki ezeket. Az aranyár látványos növekedé­se azonban minden olyan ér­tékre, amely értékmegőrzésre alkalmas, általános árnöve­kedést hozott, erősítve az inflációs folyamatot. Ma nincs olyan nemzetkö­zi fórum, ahol ne a nemzet­közi inflációt jelölnék meg első számú közellenségként. De a világon még nem sike­rült megszervezni a nemzet­közi pénzügyi „Interpolt” és úgy tűnik, hogy ennek szer­vezése minden jó szándék el­lenére is kudarcot vall az egyes országok nemzeti érde­kei miatt. A szocialista országok szá­mára sem közömbös tényező a nemzetközi infláció, hiszen a nemzetközi munkamegosz­tás nyomán ennek káros ha­tásai egyre sűrűbben jelent­keznek nálunk i§. Meg kell találnunk az aktív védekezés módját, s befolyásunkat erő­inkhez mérten a nemzetközi inflációs folyamat fékezésé­re kell kihasználni. W. I. MSZMP KB tagja, a gazda­ság igazgatója és Szabó László, a tangazdasági üze­mi pártbizottság titkára fo­gadták és tájékoztatták a Politikai Bizottság tagját a gazdaság munkájáról, idősze­rű tennivalóiról. Elmondták: a tangazdaság eredményesen fejlődik, jól haladnak az őszi betakarítás­sal. 1900 vagon téli almát ta­karítottak be, a kukorica 60 százaléka került eddig a tá­rolókba. A mostoha időjárás ellenére az átlagtermés ki­elégítő. A vendég nagy ér­deklődéssel hallgatta az őszi betakarítási munkák sikeres befejezése érdekében tett erőfeszítéseket, majd a házi­gazdák kalauzolásával meg­tekintette a tangazdaság hű­tőtárolóját, almafeldolgozó­ját és az átadás előtt álló, korszerű lé- és sűrítményüze­met. Sarlós István elbeszélge­tett a dolgozókkal, majd a tangazdasági ismerkedés után városnézés következett. Sar­lós István az esti órákban utazott el megyénkből. sekre László András vála­szolt, majd a tanácsülés el­fogadta a távlati programot. A tanácsülés elfogadta a számvizsgáló bizottság tevé­kenységéről szóló beszámo­lót. Ezután a Szabolcs-Szat- már megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökévé Dajka S. Bertalant választotta, aki megválasztása után letette a hivatali esküt. Elfogadta a megyei tanács a „Szabolcs- Szatmár megyei Tanács Váci Mihály-díja” kitüntetésre ja­vasoltak névsorát. A napirendi pontok után dr. Pénzes János beszámolt a tanácsülésnek az 1980. évi, illetve a hatodik ötéves terv előkészületi munkáiról. magyar—szovjet gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési kormánybi­zottság két társelnöke — meg­beszélést folytatott. Egyebek közt áttekintették a két or­szág közötti árucsere-forgalom helyzetét és meghatározták a szükséges teendőket. A de­cemberben Moszkvában meg­tartandó kormánybizottsági ülés előkészítéseként áttekin­tették a napirend pontjait. Marjai József csütörtökön este Moszkvából hazaérkezett Budapestre. Zsivkov Bukarestben tárgyal Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt főtit­kára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke meghívá­sára csütörtökön baráti láto­gatásra Romániába érkezett Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a Bolgár Népköztár­saság államtanácsának elnö­ke. A legfelsőbb szintű román —bolgár tárgyalásokon a két­oldalú kapcsolatok fejleszté­sének kérdéseit és más, köl­csönös érdeklődésre számot tartó témákat vitatnak meg. Lakásprogram 1990-ig Befejeződött a KGST VB ülése Moszkvában csütörtökön nyok elnökhelyettesei vettek véget ért a Kölcsönös Gazda- részt. Hazánkat Marjai Jó­sági Segítség Tanácsa Végre- zsef, a Minisztertanács el­hajtó Bizottságának 92. ülé- nökhelyettese képviselte. Az se. Az ülésen a tagállamok ^énsakm“nkájáró1 közleményt állandó képviselői, a kormá- Az ülésszak idején Marjai _________________________ József és K. Katusev — a

Next

/
Thumbnails
Contents