Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. október 18. Prágai felhívás a világ parlamentjeihez Korlátozzuk a fegyverkezést RAKÉTÁK ÉS HARCKOCSIK Hz ajánlat értéke és a fanyalgék A szárnyasrakéta — kis méretű sugárhajtású pilóta nélküli repülőgép. Hatótávolságuk elérheti a több ezer kilométert is. A robot- repülőgép 800—900 km-es óránkénti sebességgel halad, a célra fedélzeti számítógép vezérli. A cél felé vezető úton a szárnyasrakéta igen alacsonyan repül, képes követni a talaj domborzatát. Kommentár Berlin és Bonn párbeszéde V annak kétoldalú eszmecserék, amelyek napjaink világpolitikai folyamatában különös érdeklődést váltanak ki. Berlin és Bonn, a két német állam párbeszéde mindig megkülönböztetett figyelemre számíthatott. Európa jelenlegi helyzetében teljesen indokolt, hogy a Spree vagy a Rajna mentén folytatott tárgyalásokat a szokványos bilaterális találkozóknál nagyobb, jelen- tóségteljesebb érdeklődés övezze. Már az NDK megalakulásának 30. évfordulóján érzékelni lehetett, hogy újabb fontos kezdeményezések küszöbéhez érkezett a két német állam viszonya. Erich Honecker beszédében ezzel kapcsolatban a többi között hangsúlyozta: „ ... a Német Demokratikus Köztársaság készségében nincs hiány, lehetőséget látunk egy sor kérdés tisztázására, amelyek előrevisznek a béke biztosítása és a leszerelés felé.” Ezt követően október 12-én — szinte azonos időpontban — Erich Honecker Berlinben fogadta, Qünter Gaust, az NSZK állandó NDK-beli képviseletének vezetőjét, Helmut Schmidt pedig Bonnban Erich Moldt-tal, az NDK állandó bonni képviseletének vezetőjével tárgyalt. Az NSZK fővárosában emlékeztettek arra, hogy nyugatnémet kormánykörökben megkülönböztetett érdeklődéssel fogadták Erich Honeckernek az NDK állami ünnepén mondott beszédét, különösen annak a két német állam kapcsolatával és az enyhüléssel összefüggő részeit. Ilyen előzmények után került sor az NDK építési miniszterének bonni látogatására. Wolfgang Junker programjából teljesen nyilvánvaló, hogy politikai jellegű eszmecserékről van szó. Találkozó Herbert Wehnerrel, az SPD és Wolfgang Mischnick- kel, az FDP Bundestag képviselőcsoportjának elnökével, megbeszélés Hans-Jürgen Wischnewski államminiszterrel a bonni eszmecserék egyértelműen erről vallanak. Az NDK sajtója — ezzel is kifejezésre juttatva az építési miniszter küldetésének fontosságát — nagy terjedelemben foglalkozott a látogatással. Témában aligha van hiány a két német állam párbeszédében, amely talán magasabb szinten is folytatódhat. Leo- nyid Brezsnyev berlini beszédében egyoldalú lépésként kilátásba helyezte húszezer szovjet katona és ezer harckocsi kivonását az NDK területéről, ami az NSZK politikusai körében éppúgy, mint az ország közvéleményében — a szélsőséges jobboldali megnyilvánulásoktól eltekintve — kedvező fogadtatásra talált. A z egész kontinens — és nem csupán a két német állam — aggodalommal tekint a csaknem hatszáz, úgynevezett euro- stratégiai atomfegyver nyugat-európai országokba telepítésének NATO-tervére. A több, mint 30 éve békében élő földrész biztonságát súlyosan veszélyeztetné, ha valóságos atomarzenállá válnék. Az NSZK álláspontja nem közömbös az amerikaiak által sugalmazott, az eddigi erőegyensúly megbontására irányuló „korszerűsítési” programmal kapcsolatban. A két német állam párbeszéde ezt a témát bizonyára éppúgy érinti, mint sok más, a kontinens békéjére, az enyhülésre és az együttműködésre jelentős hatást gyakorló kérdést. Wolfgang Junker bonni megbeszélései ezért érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Gy. D. A Varsói Szerződés tagállamainak parlamenti képviselői szerdán befejezték Prágában tartott kétnapos konzultatív találkozójukat. A találkozón a magyar parlamenti küldöttséget Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az ország- gyűlés elnöke vezette. A. csehszlovák külügyminisztérium székházában, a prágai Cernin Palotában tartott záróülésén a részt vevő küldöttségek elfogadták a NATO-országok parlamentjeihez intézendő felhívást, a A salvadori katonai és rendőri egységek rátámadtak az új junta ellen tüntető tömegekre — jelentette szerdán az AP hírügynökség. A tüntetők barikádokat emeltek az utcákon, Sál Salvador külvárosi területein a kormány fennhatósága alá tartozó épületeket és rendőrőrsöket foglaltak el, az egyetem falain kormányellenes jelszavak jelentek meg. Meg nem erősített hírek szerint négy ember vesztette életét a külvárosban lezajlott ösz- szacsapások következtében. A legújabb jelentések arról tudósítanak, hogy a fegyveres erők több gyárból erőhasonló szellemben és nagyrészt azonos tartalommal a világ összes parlamentjeinek szóló felhívás, valamint a konzultatív találkozóról tájékoztató közlemény szövegét. Az ülésen a vendéglátó ország képviseletében Alois Indra, a CSKP KB elnökségének tagja, a csehszlovák szövetségi gyűlés elnöke mondott zárszót. Szerdán este a Cernin Palotában Alois Indra fogadást adott a konzultatív találkozó résztvevőinek tiszteletére. szakkal eltávolították a sztrájkoló munkásokat. Illegalitásban működő gerillacsoportok hétfőn és kedden számos akciót hajtottak végre: több rádióadót foglaltak el, és néhány kisebb városban, így Mexicanosban, Cuscatangingóban és Ciudad Delgadóban megszállták a városháza épületét. Kedden az EFE hírügynökség megerősítette, hogy a Guatemalában tartózkodó bukott diktátor, Carlos Humberto Romero az Egyesült Államokba kíván távozni, ahol valószínűleg politikai menedékjogot kér majd. Leonyid Brezsmyevnek, az SZKP főtitkárának Berlinben elmondott beszéde rendkívül széles visszhangot váltott ki Nyugaton és Keleten egyaránt. A javaslatok, amelyeket a szovjet állam vezetője tett, igen nagy jelentőségűek, s jelzik azt a komplex módot, amivel a Szovjetunió a biztonság kérdéseit, a katonai enyhülés problémáit megközelíti. Emlékeztessünk még egyszer a berlini ajánlat főbb pontjaira: 1. a Szovjetunió egyoldalúan csökkenti az NDK területén állomásozó csapatainak és harceszközeinek számát — kivon húszezer katonát és ezer harckocsit a térségből; 2. a Szovjetunió kész csökkenteni az európai területén állomásozott közép-hatósugarú rakéták mennyiségét, ha a NATO eláll az ún. „euro- stratégiai erők” létrehozásától; 3. Moszkva kész további bizalomerősítő intézkedések kölcsönös elfogadására, a hadgyakorlatok és csapatmozdulatok előrejelzésére és redukálására. Az elmúlt napokban szinte minden foltosabb nyugati ország vezetői nyilatkozatban válaszoltak Brezsnjrev ajánlatára. S meg kell állapítani: a jó szándékú kezdeményezéseket többnyire fa- nyalgással fogadták. Pedig a korábbi időkben éppen ezek a politikusok vertek riadót a szovjet harckocsi fölény'miatt, s keltettek pánikot polgáraik körében a Nyugat- Európát „fenyegető” szovjet rakéták ügyében. Moszkva hajlik a kompromisszumra, s az SZKP főtitkárának beszéde bizonyítja: figyelembe veszi más államok biztonsági szempontjait is. Ez a legutóbbi ajánlat már nem az első az utóbbi egy-két évben, amely határozottan alátámasztja: a Szovjetunió az SZKP XXIV. és XXV. kongreszusán elfogadott békeprogramot nem egyszerű felhívásként, de végrehajtandó akcióprogramként értékeli,*s mindent megtesz a katonai feszültség csökkentése érdekében. Ugyanakkor, s ez érthető, a szovjet állam vezetése igen nagyra értékeli az erőteljes honvédelmi képesség nyújtotta garanciákat. Nem kell különösképpen magyarázni ezt — az évszázad történelme eléggé megindokolja a katonai erő által is megalapozott biztonságiba vetett hitet. Ugyanakkor a Szovjetunió következetesen kiáll a problémák tárgyalásos megoldása, a kölásönös kompromisz- szumok útján való feszültségcsökkentés mellett. Ezt bizonyítja maga a SALT—2 szerződés is, amely hosszú tárgyalások eredményeként a két részt vevő hatalom és szövetségesei érdekeinek sokoldalú figyelembevételével született meg. A NATO rakétatervei éppen a SALT-szerződéssel állnak kapcsolatban. Az atlanti szervezet a közép-hatósugarú rakéták és a hadászati robotrepülőgépek — szárnyasrakéták — európai telepítésével olyan katonai fölényre akar szert tenni, amelyet a szovjet—amerikai nukleáris egyensúly létrejöttével elvesztett. Ezek a fegyverek, amelyeket az NSZK, Hollandia, Belgium, Nagy-Britan- ni-a és Olaszország területén kívánnak elhelyezni, veszélyeztethetik a szocialista országok és a Szovjetunió európai területeit. Az az érvelés, hogy a rakéták a szovjet közép-ható-' sugarúakat ellensúlyoznák, nem állja meg a helyét — a Szovjetunió „SS—20” rakétái a szocialista közösség határai mentén lévő támaszpontokon elhelyezett nukleáris erőktől (rakéták, harci gépek) való védelmet biztosítják. A fanyalgó nyilatkozók (köztük Carter elnök és tanácsadója, Brzezinski) panaszkodnak, hogy Brezsnyev el akarja tántorítani a NATO-országokat az új fegyverek rendszerbe állításától, ' s azzal állnak elő, hogy a közép-hatósugarú rakétákról csak akkor lehet tárgyalni, ha már azokat legyártották és elhelyezték az európai NATO-országok területén. A Pershing—2 kifejlesztése már folyik, hamarosan megkezdhetnék a gyártást is. Nyilvánvaló: a hadiipari óriásmonopóliumok nem szívesen mondanának le a hatalmas profitot hozó megrendelésről. A katonai-ipari komplexum ideológusai pedig a szocialista közösségre való katonai, politikai és gazdasági nyomás eszközét látják a tervben. (Egyrészt növekszik a Varsói Szerződés országai elleni katonai fenyegetés, másrészt a szükségszerű válaszintézkedések további anyagi terheket jelentenek ...) A NATO vezető szervei decemberi brüsszeli tanácskozásukon döntenek a rakétatervek végrehajtásáról. Első lépcsőben a Pershing—2 rakétából helyeznének el 600 darabot az atlanti országokban, s a nyolcvanas években jelennének meg kontinensünkön a még veszedelmesebb számyasrakéták. A fegyverkezés atlanti hívei arra hivatkoznak, hogy az „euro-stratégiai erők” létrehozása javítja majd a leszerelési tárgyalásokon a Nyugat pozícióját. A feltételezés hamis és veszedelmes. Az elmúlt évtizedekben katonai nyomással még soha nem sikerült engedményt kicsikarni a Szovjetuniótól. Az „eurorakéták” sem növelik a nyugat-európaiak biztonságát, sőt óhatatlanul növelik a kockázatot, a veszélyt. Európa ebben az évszázadban már két világháború kirobbanásának volt színhelye, a háborúdban legtöbbet az európaiak szenvedtek. A pozitív békekezdeményezésekre adott fanyalgó és elutasító válaszok azt bizonyítják: sokain nem értették meg a történelem leckéjét. Vitkovice és a KGST A Klement Gottwald Vasművek és Gépgyár Csehszlovákia egyik legjelentősebb nehézipari vállalata. A vit- kovicei és a KGST-tagálla- mok szakemberei közti tanulmánycserék nagyban hozzájárultak a gyáróriás fejlesztéséhez. Az együttműködés segítségével a vállalat igényes feladatokat vállalhatott magas technológiai követelményeket támasztó berendezések gyártása terén is. Lengyelországba például szénmosó és kokszolóberendezéseket szállított a vitko- vicei vállalat, a Német Demokratikus Köztársaságba vízi erőművekhez csővezetékeket, Romániába gőzkazánokat. Gyártási terveikben A vitkovicei Klement Gott- wald Vasművek és Gépgyár látképe. jelentős helyet foglal el a kohászati berendezések gyártása is. A másik fontos — minden KGST-tagállam számára döntő jelentőségű — ágazat a vegyipar: a vitkovicei vállalat ezen a téren is fontos feladatot tölt be. Berendezéseket szállítottak olyan ismert vegyipari létesítményeknek, mint a lengyelországi Pula- _wa, vagy az NDK-beli Piesteritz. A vállalat terveiben a továbbiakban is szem előtt tartják a szocialista gazdasági integráció programjában való részvétel szükségességét. Különös jelentősége van ennek az atomerőművek berendezéseinek gyártásában, amelyből félkész termékek és alkatrészek előállításával a Gottwald Gépgyár is kiveszi részét. A lengyel hajógyárak számára készülő, nyolcszorosán megtört könyöktengely elkészítése összehangolt munkát igényel. M. G. BEVÁSÁRLÓNAK MEGLEPETÉS A „KELET” ÁRUHÁZBAN! 30%-kal olcsóbban vásárolhat: a konfekcióosztályon: egyes férfi átmeneti és ballonkabátokat, az illatszer-ajándék osztályon: egyes üvegárukat és gyertyatartókat. (20699 A Varsói Szerződés országai parlamentjeinek küldöttségei Prágában. Képünkön (balról) Apró Antal, az országgyűlés elnöke. (Kelet-Magyarország telefotó) Salvadorban feszült a helyzet ■ ■ Összecsapások az új junta és a gerillák között
