Kelet-Magyarország, 1979. október (36. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
2 KELET-MAGYARORSZAG 1979. október 2. Szakmunkástanulók versenye októberben KI A LEGJOBB ASZTALOS, AUTÓSZERELŐ, KŐMŰVES, CIPÉSZ, FESTŐ ÉS SZABÓ? Az ipari szövetkezetek megyei szövetsége és az OKISZ szervezési osztálya októberben vetélkedőt szervez Nyíregyházán, Fehér- gyarmaton és Mátészalkán a szakmunkástanulóknak. Az asztalostanulók október 1-én Fehérgyarmaton az asztalos- és vasipari szövetkezetben, az autószerelők október 2-án Mátészalkán az építő-, szerelő- és szakipari szövetkezet szervizüzemében versenyeznek. A kőművestanulók október 3-án Nyíregyházán az építőipari szövetkezet Jég utcai telepén, a cipőfelsőrész-készítők október 4-én ugyancsak Nyíregyházán a cipőipari szövetkezetben mérik össze tudásukat. A szobafestők október 5-én Nyíregyházán az építőipari szövetkezetben, míg a nőiszabók a Nyírség Ruházati Szövetkezetben, Nyíregyházán, október 6-án versenyeznek egymással. A szakmunkástanulók az első és a második év teljes anyagából számot adnak. A szakmai ismeretek mellett anyagismeretből, szakrajzból, szakmai számtanból, munkavédelemből és szakmai gyakorlatból is kapnak feladatokat. Az elméleti és a gyakorlati verseny első három helyezettjét díjazzák. Az első 400, a második 300, a harmadik helyen végzett tanuló 200 forint jutalmat kap. Az egyéni vetélkedés mellett csapatversenyben is eredményt hirdetnek. Minden szakmából az első és a második helyezett vehet részt a területi döntőn Egerben október 26—28-a között. A területi vetélkedésen a csapatverseny a szövetkezeti mozgalom, a szakmunkástörvény és a KISZ-élet, az ifjúsági törvény ismeretére irányul. A szakmunkástanulók vetélkedőjére eddig a megye ipari szövetkezeteiből nyolcvan fiatal jelentkezett. Kiskereskedők Tanyán egyetlen lehetőség A megyében jelenleg 389 magánkereskedő dolgozik, mintegy felük az elsőrendű szükségletek kielégítésére vállalkozott. Van, ahol inkább csak gazdagítják a beszerzési forrásokat, azonban sok helyütt, például a tanyabokrokban, az egyetlen vásárlási lehetőséget jelentik. Gond, hogy amíg Nyíregyházán meglehetősen sokan, 138-an vannak, addig másutt, ahol pedig égető szükség lenne rájuk, nincsenek; többek között azért, mert a helyi tanácsok nem szívesen adják ki az engedélyeket. A kereskedők többsége csak a tisztességes haszon megszerzésére törekszik. Sőt vannak szakmák, mint a divatáru-kereskedés, ahol a versengés miatt még ezt is nehéz elérni. Az ellenőrzést, a helyes árpolitika kialakítását a megyei szövetség végzi. Figyelemre méltó, hogy a kiskereskedők átlagélet- kora 55 év, és közel felük, már túljutott a nyugdíj- korhatáron. Ez a szakma elöregedésére, kihalására vezet, pedig néhány helyen továbbra is szükség van a magánkereskedők munkájára, (s. z.) „...A HŰTEREMBEN VÁRJUK A MÚZSÁT..." Szívjet művészek Nyírbátorban Ivan egy újabb szobor tervével. Lassan egy hónapja már, hogy Nyírbátorba az Alkotóházba megérkezett Ungvár- ról három szovjet képzőművész. Itt-tartózkodásuk utolsó napjainak egyikén kopogtattunk be a közös műterembe. Ivan Vasziljevics Brovdi egy kis szabadkozással kezdi a bemutatkozást. Szobrászként érkezett, itt mégis festőként dolgozott, így hozták a körülmények. Ám előkerül egy album, amelyből szobraival is megismerkedhetünk. 1961 óta dolgozik szobrászként, fő anyaga a fa. Műveiben a realista ábrázolásmód és a népművészeti elemek ötvözése figyelhető meg. Vjacseszláv Afanaszjevics Prihogykó 1965-ben fejezte be a Ívovi iparművészeti főiskolát, 1959-től állandó szereplője a köztársasági és össz-szövetségi kiállításoknak. Elsősorban festőként ismert, de az utóbbi években rendszeresen dolgozik napilapok számára is, az Ungvá- ron megjelenő ukrán és magyar nyelvű újságokba készít karikatúrákat. Plakáttervezéssel is foglalkozik, azon kívül számos monumentális alkotás szerzője, melyek közintézményekben láthatók. Többször szerepelt csehszlovák, román és magyar cserekiállításokon. Elmondta, hogy korábban is járt már hazánkban, például a fővárosban a múzeumokban, a galériában. Elsősorban Barcsay művészete és kifejezési formái ragadták meg. Sütő János, az Ukrán SZSZK érdemes művésze 1955-ben fejezte be a szak- középiskolát, majd a Ívovi főiskolán tanult. Közel negyedszázada részt vesz minden jelentős területi és ösz- szövetségi kiállításon, szerepelt a cseretárlatokon, ezenkívül képeit bemutatták Londonban, Genovában, Cipruson, Montrealban, Tokióban is. Igen termékeny művész, aki azt vallja, hogy dolgozni csak úgy érdemes, ha állandóan keresi-kutatja az új kifejezési formákat. Erről így fogalmazott: „Az a dolgunk, hogy a műteremben várjuk a múzsát... de nem biztos, hogy eljön.” Ügy tűnik, Nyírbátorban gyakori látogatójuk volt a múzsa. Budapesti és szentendrei tanulmányútjukról gazdagon érkeztek vissza: Vjacseszláv még dolgozik ezen a képen. sok-sok vázlattal, emlékkel, melyek azóta már művészi formát öltöttek a képeken. A legszembetűnőbb valameny- nyiük ábrázolásmódjában a derűs színek hatása, az a napfényes harmónia, mely a képek többségére jellemző. Elmondták, hogy a hátralévő időt a Nyírség megismeréséMásfél millió darab Trabantot gyártott a zwickaui gyár 1978. augusztus 1-ig, és ebből mintegy 180 ezer kiskocsi jutott a magyar utakra. Egyebek között erről, valamint az autók fejlesztési és üzemeltetési kérdéseiről beszéltek á gyár jelenlévő szakemberei a IV. nyíregyházi Trabant-találkozó sajtó- tájékoztatóján. Köztudott azonban, hogy a Trabantból szinte semmi sem elég, annyian vennének belőle, és sok autósnak okoz gondot a hiányos alkatrész- ellátás. Dietmar Prager az NDK- beli gyár kereskedelmi igazgatója kérdésünkre ezeket mondta: — Közismert, hogy a hazai igényeket sem tudjuk kielégíteni, nálunk is hosszú éveket kell várni, míg valaki Trabanthoz juthat. A magyar partnerekkel való megállapodás értelmében 1979-iben 20 ezer Trabantot szállítunk Magyarországra, sőt, 50V darabbal több jut a magyar vásárlóknak a tervezettnél. Az alkatrészellátásról pedig azt mondhatom: elsősorban azokban mutatkozik hiány, amiket kooperációs partnereink gyártar Így a főtengely, a futómű, u kocsiszekrény az NDK-ban is nehezen beszerezhető cikk. Ezen részben úgy enyhítünk, hogy 1980-tól olyan technológiát alkalmazunk, aminek segítségével régi karosszériákat tudunk felújítani. Ezt 1980-ban már Magyarországon is alkalmazni fogják. Sütő János és egy készülő kép Szentendréről. (M. V. felv.) re szeretnék fordítani. Végül pedig azt kérték: hadd mondjanak köszönetét a vendégfogadóknak az alkotó munka körülményeinek megteremtéséért, amelyet mint a szovjet képzőművészek szövetségének tagjai, a magyar táj ihlette művekkel viszonoznak. B. E. — Igazak-e az új típusról terjedő hírek? — Négyütemű motorral kísérletezünk, de az már más kocsi lesz. Hosszú ideig még marad a jól bevált típus, ezt igyekszünk kényelmesebbé, korszerűbbé tenni. Lemezkarosszérián is gondolkozunk, de távlatokban csak. A Merkúr műszaki főosztályának vezetőjét, Czoll- ner Zsigmondot a gépkocsiellátás várható alakulásáról kérdeztük: — A KGST autóipara elsősorban nagykocsikat készít, igazi kisautónak csak a Trabant és a kis Polski számít. Energiatakarékosságról lévén szó, nem akarják-e bővíteni a kisautók választékát? — A tőkés beszerzés valu- táris okokból nem járható út, maradnak tehát az említett típusok. A lengyel autókból évente minimálisan 5000 darabot hozunk be, hogy több lesz-e, az a lengyelekkel való kooperációk függvénye. A jelek szerint, a Trabant évi mennyisége is a jelenlegi körül marad. Ez utóbbival kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy a nálunk megvásárolt 180 ezer darabból 169 ezer darab még ma is működik. — OTP-fiókban láttam a kiírást; Trabant nem jegyezhető elő. — Ez téves, előjegyzést elfogadunk, a Trabantokat 1986-ra igazoljuk vissza. S. Z. 180 ezerből, 169 ezer még fut T rabant-találkozó Nyíregyházán Nem használt a próba... Rabolt az útonálló Ez év június 15-én emelkedett jogerőre a Nyíregyházi Járásbíróságnak, mint a fiatalkorúak bíróságának ítélete, amelyben a fiatalkorú H. Gusztáv- fábiánházi lakost és társait lopás bűntette miatt ítélte el. A fiatalkorút próbára bocsátották és magatartási szabályokat írtak elő számára. Ezek között szerepelt, hogy „munkahelyét nem hagyhatja el..., este 20 óra után szórakozóhelyeket nem látogathat..., szeszes italt nem fogyaszthat.” Figyelmeztette a fiút a bíróság arra is, hogy amennyiben e magatartási szabályokat megszegi, úgy szigorúbb intézkedés, vagy büntetés kiszabására kerül sor. Még két hónap sem telt el a bírósági ítélet elhangzása' után, H. Gusztáv máris súlyosan megszegte e szabályokat: otthagyta munkahelyét, az este 20 óra utáni csavargás pedig szinte rendszeressé vált nála. Mindezeket még súlyos bűncselekmények elkövetésével is tetőzte. Augusztus 11-én este indult el otthonról, de csak 12-én a hajnali órákban ért haza. Ez az éjszakai kirándulás azonban egy időre az utolsó volt számára. Amikor ugyanis a hasonló gondolko-. dású és magatartású fábiánházi fiatalok társaságában hazafelé ment, egy nyírcsaho- lyi fiatalemberrel találkozott H. Gusztáv cigarettát kért az ismeretlentől, aki közölte, hogy nem dohányzik és nem tud adni. H. Gusztáv válasza egy ökölcsapás volt, majd tenyérrel tarkón ütötte, aki a nagy ütéstől földre esett. Az útonálló még ekkor sem nyugodott meg, noha már társai is soknak tartották a történteket. Belerúgott a földön fekvő sértett arcába, a rúgás erejétől kitört két foga és megrepedt az orrcsontja. Ekkor már a sértett tehetetlenül feküdt a földön. Ezt az alkalmat használta ki H. Gusztáv: meglátta, hogy karján egy kvarcóra van, azt is elvette tőle. A bűncselekmény elkövetésének napján őrizetbe vett H. Gusztáv gyorsított eljárással került a bíróság elé, ahol halmazati büntetésül 1 év és 4 hónapi — a fiatalkorúak fogházában — végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és 2 évre eltiltották a közügyektől Az ítélet jogerős. Dr. T. Gy. Az az írásmű, amelyből az ítélet után című tévéfilmet készítette a Magyar Televízió egyik forgatócsoportja, mélyen elgondolkoztató, de egyben felzaklató izgalmas olvasmány. A szerző — Tyimofej Szó- kolov, kortárs szovjet író — mindenféle sallang, fölösleges szószaporítás nélkül, csupán a tényeket említve írja le az ártatlanul börtönbe zárt fiatalember, Tye- lepin szomorú történetét. Illetve azt, hogy egy őt nem ismerő ember, egy köztörvényes bűnügyekben járatlan vállalati jogász miként jár végére Tyelepin ügyének, s hogyan sikerül neki nagy szenvedéllyel az ügy kiderítésébe? Kiderült, nem volt igazuk. A téma felhígult, a film tempótlan lett, nehézkes. Ennek ellenére a film közvetíteni képes az író, Szokolov üzenetét arról, hogy nincs fontosabb az embernél, bíznunk kell benne, s hogy bár az igazsághoz vezető út nem virággal ékesített győzelmi menet, mégis érdemes az igazságért küzdeni, mert az az emberhez méltó magatartás. Három író novellájából a fiatalember ártatlanságát üt forgatókönyvet és renvégül is kideríteni, a fiút a dezett belőle tévéfilmet börtönből kihozni. Mint említettem maga a dokumentumregény gazdaságosan megalkotott írásmű. A film azonban hosz- szú, túlrészletezett, helyenként terjengős. Ebben a forgatókönyv hibás. A lényegtől messze eső, a szerzőtől idegen, beleírt részek is vannak benne. Nem volt szerencsés dolog a magánGaál Albert Szemetes trilógia címmel. Közülük Gyárfás Miklós írása nemcsak az önbecsülésen, az emberi méltóságon csorbát ejtő, pöffeszkedő igazságtalanság ellen szól, hanem azt is felfedi, hogy túlságosan nagy különbségek alakultak ki mind az emberek megítélésének alapjában, mind a velük való bánásmódban. életi konfliktust a fiú ártatlanságát kiderítő, bebizonyító Nyikolaj életébe belekölteni. A két forgatókönyvíró — Szántó Erika dramaturg és Mihályfi Imre, a rendező — úgy gondolták bizonyára, hogy mozgalmasabbá teszik a cselekményt, színesebbé a főszereplő Nyikolaj (Lo- hinszky Loránd) arcképét, ha ezt a szálat beleszövik a történetbe. Lehet, hogy részben a Nyikolaj házasságának zátonyra futásával akarták indokolni, miért A három közül a legjobban megoldott tévéjelenet Ka- mondy László Szűrt fények és benzingőz című elbeszéléséből készült, Páger Antallal , Hegedűs Erzsivel és Sztankay Istvánnal. Alig több mint félórás bűnügyi komédia, A halál fekete angyala próbálta helyettesíteni a krimit szombat este. Müller Péter (a szerző) nagy szerencséje, hogy Rényi Tamás (a rendező) Garas Dezsőt kérte fel az ügyvéd szerepére. Az ő játéka emelte meg a darab légkörét. vetette bele magát olyan Seregi István A RADIO MELLETT Csaknem mindig meghallgatom a vasárnap késő délután rendszeresen jelentkező Azt beszélik ... riportműsort a szóbeszédekről. Általában friss, aktuális témák, s nem is mindig teljesen alaptalan szóbeszédek kerülnek benne mikrofon elé. A szerkesztők (Bolgár György és Szalay Zsolt), no meg a riporterek nemigen törődnek az egyes kérdések ún. kényes vagy nem kényes voltával, s többnyire nem takarékoskodnak a csípősre hegyezett kritikai megjegyzéseikkel, ha netán azt derítették ki, hogy nem zörög a haraszt... Ha pedig egy pletykát egyértelműen cáfolni kell, azt szel- lemes-csattanósan teszik. Nos, a most vasárnapi adás azonban némileg rácáfolt a fentiekre. A műsor elszürkültnek, kifáradtnak hatott. A miniriportok többsége az alaptalan híreszteléseket (ezúttal nem is különösebben izgalmasakat) megnyugtatóan helyreigazító illetékes személy nyilatkoztatására korlátozódott, — amihez a riporternek, szerkesztőnek már nem volt mit tennie. (Pl. van-e fertőzéses májgyulladás és vérhasjárvány Budapesten, vagy tényleg minden eddiginél többet loptak-e a BNV-n, továbbá, hogy megjósolható-e Japánból jövő januárra magyarországi földrengés?) Ettől a „rémhír-helyettesítő” sémától két magvas riport tért el, és tükrözte a műsor előnyösen ismert karakterét. Az egyik a Trapper farmer reklámozására fordított négymillió forint hasznát, üzleti megtérülését boncolgatta, a másik a szocialista országok közötti, esetenként konvertibilis valutában történő árucsere-elszámolás kölcsönös hasznáról szólt. Az Azt beszélik .,. korábban a fiatal riporterek alcímet viselte. Ennek elmaradásával sem hihetem, hogy a riporterei megöregedtek volna. Legfeljebb a lendületükből vesztettek most valamicskét ... Vannak olyan dokumentumműsorok, amelyek többet nyújtanak nemcsak az egyébként pontosan tartalomjelölő címüknél, hanem a figyelemkeltő műsorlapí ajánlásnál is. Ilyen volt Borát Apollónia dokumentumösszeállítása Vajda Sándor költőről, a Tanító voltam a hadifogoly-iskolán. Ebben ugyanis az önmagában is érdekes Vajda-emlékezések mellett legalább olyan helyet és súlyt kapott a közelmúltban elhunyt nagy írónknak, Örkény Istvánnak a megidézett korszakkal foglalkozó, a Lágerek népe c. regénye, és az író korabeli portréjának megrajzolása is. A magyarázat: Vajda azon a krasznogorsz- ki antifasiszta hadifogolyiskolán tanított 1943—44- ben, ahol Örkény is tartózkodott, s életük végéig tartó jó barátság szövődött közöttük. Vajda Sándor emlékezéseikre szinte dokumen- táris hitelességgel rímelt az örkény-regény egy-egy részletének a megszólaltatása. A kitűnő műsorban ritkán tapasztalható szerves egységbe ötvöződött, egészítette ki valósághűen egymást a két, csak műfajilag különböző emlékezés. Merkovszky Pál ]KÉPERNYŐ BEE
