Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-12 / 213. szám
XXXVI. évfolyam, 213. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1979. szeptember 12., szerda Napraforgó-betakarítás gépekkel Elsőbbség Záhonynak Őszi csúcs a közlekedésben Az év hátralévő 4 hónapjában a MÁV-nak 48 millió tonna áru elszállításáról kell gondoskodnia, míg a Volán tehergépkocsijaira 67 millió tonna áru elszállítása vár. A mennyiség jóval nagyobb az évi átlagos mértéktől, s ez a közlekedésben sokkal nagyobb szervezettséget, a munkák jobb ösz- szehangolását kívánja meg — hangzott el a Magyar Államvasutak Vezérigazgatóságának és a Volán Trösztnek a közös sajtótájékoztatóján. A vasúti szállítás eddigi teljesítményei kismértékben elmaradtak a tervezettől. Ezen belül viszont az export- és tranzitszállításokat túlteljesítették. A jobb munkát gátolta a műszaki fejlesztés elmaradása, egyes munkakörökben a krónikus létszám- hiány. A külső okok között szerepel a vasúti kocsik késedelmes ki- és berakása, az egyenetlen árufeladás. Éppen ezért az őszi csúcsban gépeket csoportosítottak át a teherszállításhoz, sorolják az egyes küldeményeket. A Záhonyon át kilépő vasúti kocsik mennyiségét szabályozni kellett. A MÁV kiemelten foglalkozik Záhony szerepével, mivel a magyar ipar anyagellátásának egyik bázisa. Tengelyátszereléssel széles nyomtávú, szovjet kocsik érkeznek a megrendelőkhöz áruval rakottan, s szintén ra- kottan továbbítják azokat magyar árukkal. Az Ikarus autóbuszok „lábon” gördülnek Záhonyba, s itt rakják széles kocsikra őket. Ugyancsak a magyar oldalon rakják szovjet vagonokba az alma nagyobbik részét. A Volán szintén részt vesz a szabolcsi almaszállításban. Összesen 120—150 nagy rak- súlyú teherautót állítanak be más megyékből erre a célra. (Folytatás a 4. oldalon) Az újfehértói Lenin Termelőszövetkezetben az Űjfehértói Napraforgó- és Repcetermelő Társaság ülést tartott, ahol megbeszélték a társulás tagjai az idei termelés tapasztalatait, majd határszemlén vettek részt. Megállapították: ebben az évben a vetést, majd a vágást a szokásosnál hamarabb kezdték el, s ez hozzájárult a termésátlag növekedéséhez. A tsz-ben hat kombájn dolgozott tíz napon keresztül a 414 hektáros napraforgóterületen. Kedden már az utolsó táblán végezték a betakarítást. (Mikita Viktor felv.) MA Áz utca népművelője (2. oldal) Olvasóink leveleiből (7. oldal) Start előtt az abroncsgyár Az eredeti határidő előtt fél évvel már megkezdték a próbaüzemet a Taurus Gumiipari Vállalat új, nyíregyházi mezőgazdasági abroncsgyárában. A több, mint egymilli- árd forintos beruházás révén Segítség a hústermelőknek Vásárosnaményban A háztáji és kisegítő gazdaságok segítéséről tárgyalt egyebek között keddi ülésén a Vásárosnaményi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A termelési és ellátásfel- ' ügyeleti osztály beszámolójából kiderült, hogy bár még csak jó fél év telt el a várossá válás óta, máris visszaesés tapasztalható a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésében. Különösen az állattenyésztésben mutatkozik meg a városiasodás hatása. Tavaly negyedmillió liternél több tejet adtak el az állattartók, most 221 ezer litert. Történt e csökkenés annak ellenére, hogy a városi tanács a nem tsz-tag állattartókat kaszálóhoz juttatta, igaz viszont, hogy a tápellátás akadozott: a város takarmányboltjai gyakran nem tudták kielégíteni a lakosság igényeit. Gondok voltak a nö- vényvédőszer-ellátásban, nem volt összhang a kereslet és kínálat között a kisgépellátásiban, s ezek is hozzájárultak a termelési kedv csökkenéséhez. Javulást vár a város attól a kisgépkölcsönzőtől, amelynek megnyitását a helyi ÁFÉSZ tervezi. Az ÁFÉSZ és a tsz fóliasátor alatt nevelt palántával segíti a kistermelőket, a tsz pedig a megtermelt zöldséggyümölcs értékesítésében flyújt az eddigiektől nagyobb segítséget. Kedvező tapasztalat volt, hogy az idén minden felkínált terméket megvásárolt az ÁFÉSZ a lakosságtól, ám e munka dandárja ezután következik. Téli almára 444 termelővel kötöttek szerződést csaknem 22 ezer mázsára, 35 zöldség- termelő 860 mázsa áru termelését vállalta, 15-en 5 30 mázsa burgonyára kötöttek szerződést. Az ÁFÉSZ keretében működő szakcsoportok közül a méhészek közel kétszáz mázsát, a nyúltenyész- tők 310 mázsát, a sertéstenyésztők 790 mázsát, a galambtenyésztők 5 és fél mázsát, a kertészeti szakcsoport tagjai 610 ezer forint értékű terméket értékesítettek, s ezek a termékek — az exportálhatókon túl — jelentősen hozzájárultak a város lakóinak ellátásához. II Szovjetunió az őszi BNV-n A közszükségleticikk-ipar eredményeit és exportkínálatát mutatják be, a jövő évi kereskedelmi megállapodásokat készítik elő a Szovjetunió hivatalos kollektív kiállításán az őszi BNV-n — hangsúlyozták a szovjet kereskedelmi ki- rendeltség keddi sajtótájékoztatóján. A szovjet kiállítás igazgatója, Marlen Okopov bejelentette, hogy kilenc külkereskedelmi egyesülés a szovjet vállalatok 1500 termékét mutatja be, az Intourist pedig az utazási lehetőségekkel ismerteti meg a látogatókat. Csaknem valamennyi külkereskedelmi vállalat bemutatja a gyermekeknek készült termékeket, a ruházati cikkeket, könyveket, hanglemezekéi, kerékpárokat, pedálos autókat, gyermekbútorokat és a „gyermekkuckóban” sok-sok játékot, köztük az orosz mesehősök figuráit. Nagy érdeklődésre számítanak az Avtoexport standján, ahol a KGST-tagországok közreműködésével készült gépjárműveket, a kedvelt Ladákat, a volgai autógyár remekét, a terepjáró Niva-t, újdonságként az új típusú nyitott Moszkvics kombit, valamint nagy teljesítményű motorkerékpárokat és könnyű, összecsukható bicikliket mutatnak be. Bőséges választékkal vesznek részt a szovjet kiállítók a háztartási gépek árucsoportjában, s a háztartás-vegyiipa- ri és kozmetikai cikkek szekciójában is. Sok, Magyarországon még nem ismert készüléket tár a látogatók elé a szovjet híradástechnikai ipar. A már jól ismert és százezer számra használt hordozható rádiókon kívül bemutatják a Rubin— 202 színes televíziót, a Melódija 106 típusú zenegépet és a legújabb asztali rádiókat. A moszkvai Exportles az észt, a moldavai, a kárpát-ukrajnai és a belorusz bútoripar újdonságait vonultatja fel. Ezúttal sem hiányoznak a gazdag árukínálatból a szovjet népi iparművészet remekei, s megcsodálhatják a látogatók a világhírű szovjet prémeket, köztük a 30 féle színárnyalatú nerceket, a sötétszürke, ezüstös vörösrókából, hiúzból készült legdivatosabb szűcsárukat. a vállalat jelentősen bővítheti tőkés exportját. Az új gyárban a legmodernebb eljárásokat és berendezéseket alkalmazzák. A teljes kapacitás évente 210 ezer darab abroncs gyártása. A textilradiál konstrukciójú abroncsok előnye a nagyobb élettartam, a legfontosabb vontatási teljesítmények 15—25 százalékos növekedése. A gyár sikeres indításához két évvel ezelőtt megkezdték a munkások felkészítését. Az itt dolgozó mintegy 600 ember milliár- don felüli termelési érték előállítására képes. Első képünk: az abroncsgyár új épülete. A második képen: a felépítő gép mellett Rausz Mihály. (Elek—Lányi) Értekezlet □ iközben —* a Minisztertanács két egymást követő határozata alapján — az államigazgatásban lényeges erőfeszítésekre kényszerülnek az ügyviteli költségek csökkentése érdekében, a vállalati szervezetnél alig tapasztalható annak érzékelése, hogy új szelek fújnak a gazdálkodásnak ezen, ä sokáig mellékesen kezelt terepén is. Amit az is bizonyít, hogy az úgynevezett vállalati általános költségek a legutóbbi esztendőkben minden más költségfajtánál gyorsabban növekedtek! Olyasmiben is a vállalati központ dirigál, amiben ez szükségtelen, amit a helyiek sokkal jobban tudnak, ismernek. A szocialista iparban 1413 cég — vállalat és szövetkezet — tevékenykedik, ezek azonban 9430 ipartelep birtokosai. Még ha tudomásul vesszük is, hogy a telepek egy része ugyanazon a földrajzi helyen található, mint a vállalati központ, akkor sem zsugorodik kicsinnyé az előbbi számadat. Ráadásul nemcsak az utazásokról van szó, hanem a sürgősre, meg azonnalra kért telefonok tömegéről, a papírhegyekről — hiszen „jó az, ha papír van róla” —, s mindezek okán arról, hogy az indokolt értekezés, az indokolt papír rangja is devalválódik, s már arra sem figyelnek az érintettek, amire kellene. T ünet az értekezlet Pesten — vagy bárhol másutt —, ha nem szolgál mást, mint a központ fontosságát tudatni azokkal, akik „valahol lent a gyárban, gyáregységben” tevékenykednek. Tünet, mert a szervezet működésének formális elemeit helyezi a középpontba, az alá- és fölérendeltséget, a hierarchiát testesíti meg a feladatok rangsorolásában, s nem a feladatok súlyát, szerepét véli elsődlegesnek. Igazán nagy veszteség — bár ez sem lebecsülhető — nem csupán az utazások ideje, költsége, a papírhegyek előállításának ára — munkabérben, írógépkopásban, sokszorosító papírban és festékben, postai díjban — s nem is a telefonálgatások, a telexezések forintjai a vészesek, hanem az, ami belőlük következik. A kezdeményezőkészség lehűtése, az egymást keresztező intézkedések okozta zűrzavar, az a távolság, amely a működés lehetséges és tényleges eredményeit elválasztja telephelyen, gyáregységekben, vállalatoknál. L. G.
