Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

1979. szeptember 1. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Á rokonszenvtől a barátságig M iért érzünk bizonyos emberek iránt ro- konszenvet? Miért jó velük együtt lenni, be­szélgetni, dolgozni, és mi­ért erősödik meg a von­zódásunk valaki iránt — néha — olyannyira, hogy barátunkká fogadjuk? Az e kérdéseket kutató szociálpszichológusok — olvashatjuk — megállapí­tották például, hogy azo­kat kedveljük, akiktől a legkisebb „befektetéssel” a legnagyobb „nyereséget” várhatjuk. Ez azonban nem minden vonzalom ki­alakulására érvényes! Sze­retjük ugyan, ha megdi­csérnek bennünket, s leg­többször azt, akitől a di­cséretet kaptuk, jobban kedveljük, mint addig. De ha észrevesszük, hogy a dicséret túlságosan hizeD gő, sokszor épp az ellen­kezőjét éri el vele. Talán meglepően hang­zik, de a kísérletek szerint nem azt szeretjük, akitől ajándékot kapunk, vagy aki szívességet tesz ne­künk, hanem azt, akinek mi adunk ajándékot, vagy akinek mi teszünk szíves­séget! A rokonszenvünk sokszor akkor támad föl valaki iránt, ha megtud­juk, hogy az illető szeret bennünket. Számos vizs­gálat igazolta, hogy a von­zalom vonzalmat szül, akit szeretnek, az maga is job­ban szeret. Azt is kimu­tatták, minél bizonytala­nabb önmagában, annál inkább vonzódik ahhoz, aki szereti őt. Egy hosszú kísérletsoro­zat bebizonyította, hogy egy másik ember felénk irányuló rokonszenvének a fokozódása jobban növeli a vonzalmunkat iránta, mintha kezdettől egyfor­mán kedvel minket. A ro­konszenvének a visszavo­nása pedig ellenszevesebbé teszi, mintha kezdettől ne­gatív érzelmeket táplált volna irántunk. R okonszenv a barátság alapja is. Barátot az ember önként, ma­ga választ. A barátsághoz nyíltság, őszinteség és kölcsönös szeretet kell. Szinte kivétel nélkül azok között szövődik, akiket va­lamilyen közös tevékeny­ség — sport, tanulás, mun­ka — köt össze, azonos csoporthoz tartoznak. Hogy a barátság mély ér­zelmi kapcsolat, azt jól mutatja az a fájdalmas érzés, amelyet akkor ér­zünk, ha csalódnunk kell egy barátunkban. GYERMEKVILÁG MÖGÖTTÜNK Á VAKÁCIÓ Csónakon a Tiszán, kerékpáron Beregben Túrázó gyerekek pihenője Most, amikor újra megszólal- maik az iskolák csengői, a szülné­tek bizonyára a nyári élmények felelevenítésével telnek majd. Én is ezt tettem, amikor nyarat idéz­ni ültünk le néhány felső tagoza­tos gyerekikel. Kovács Jóska és Bartha Erzsé­bet azok között volt, akik június­ban kerékpárral járták be Szat- már-Bereg útjait. Megyesi Antal mint a nyíregyházi úttörőház csónaképítő szakkörének tagja, társaival együtt evezőjüket ra­gadták meg, hogy Dombrádtól „lecsurogjanak” Tokajig. — Mi júliusban kerékpárra tet­tük batyunkat — kezdi Jóska az események láncolatát. — Tavasz­tól tartó felkészülés után nagy izgalommal vágtunk neki a 300 km-es útnak, hogy közelről lás­suk megyénk irodalmi, történel­mi emlékhelyeit. Gyűjtöttünk adatokat ököritófülpösön a kora­beli borzalmas tűzvész túlélőitől, felkerestük Kölcsey és Móricz faluját, jártunk a Túr és a Tisza tál álko ziásá nál. — Kezdetben úgy nézett ki, hogy a kerékpárra gondosan fel­erősített csomag visz minket, és nem fordítva — kapcsolódik Bar­tha Erzsiké a beszélgetésbe. — Azért jó, hogy vittem hálózsá­kot, mert néhol bizony szükség volt rá. Nekem különösen tet­szett a Túristvándi vízimalom, no és az, hogy közvetlen közel­ről láthattuk a szovjet—magyar határt és a „senki földjét”. — Ki javította a kerékpárokat? — Mindenki a sajátját, de ha nem ment valami mégsem, segí­tettek a fiúk. Még arra is volt erőnk, hogy a napi 30—40 km-es kerekezés után este kézizzünk, vagy a fiúk focizzanak. Számom­ra örökké emlékezetes marad az éjszakai őrszolgálat is. — No és te, Anti? — Nálunk tavaly szeptember­ben kezdődött a felkészülés az idei vízitúrára. Az úttörőház csó­naképítő szakkörében Bártfai La­ci bácsi irányításával saját ma­gunk készítjük el kenuinkat, hogy aztán nyáron magunkra vé­ve a matróztrikót és sapkát, víz­re szálljunk. A tavalyi hosszú túra után, amely Szegedig tar­tott, idén rövidebb távra indul­tunk. Most Dombrád szolgált tá­borhelyül, innen indultunk felfe­dező portyáinkra. A szomszédos úttörőtábor lakói bizony sóvárog­va figyeltek ránk. Egyszer azért megtréfáltuk az őrségüket, el­tüntettük az árbocról a tábori zászlójukat. Irultak-pilrultaik az őrök . . . — Hallottam nemes tettekről is! — Igen! Kimentettünk a Tiszá­ból éppen Dombrádnál egy ful­doklót. Úszó fahasáb sértette meg a lábát, aztán görcsöt is kapott a folyó közepén . . . S. J. LEPKEK Lepkék laknak kinin a réten. A virágos messziségben. Egész nap csak szállnak, szállnak, örülnek a napsugárnak. Gyertek, gyertek, menjünk, menjünk, gyerekek: nézzük meg az aranyszárnyú sereget! Madár János A világ minden tájáról... Ez a vidám turista sok helyét bejárta a világnak. Amer­re járt, mindenfelől egy-cgy jellegzetes fejrevalót, fejkendőt hozott magának emlékül. Nézzétek meg alaposan a rajzot, és próbáljátok megállapítani, melyik honnan való. •qe.iV '01 'inaaj -6 -ueder ‘8 '1 ouiiqzsa 9 ‘[o^uom g •leipuj •f, •juieupiA •£ ’losiixam 'Z 'H?ipui T :s3|faj83W Á nádszálon szippantott tündér S imái Mihályt eddig költőként ismertük, nemrég mégis prózával lépett elénk. Egy páratlan szépségű mesés- könywel, aminek a címe: „A nádszálon szippantott tündér.” Már a könyv címe is sejteti azt a világot, amelybe elvezet bennünket a szerző. Találkozunk tündérekkel, go­nosz királynőkkel, szelíd királyokkal és gyerekekkel. Ezt a találkozást teszik feledhetetlenné a történetek színhelyei is: a Csukás-tó, Nemulass ország, Dínomdánom ország, Heted­hét ország, III. Morózus birodalom, Kővévált erdő és a Ba­golyvár. A könyv húsz meséje közül „A nádszálon szippantott tündér” a legérdekesebb, amelyben tavi tündérek táncolnak pdlkikelyruhában. Ott van a legszebb vízi tündér is. „A haja bronzvörös zuhatag. Szeme, mint az égből merített kék. A ruhája hattyúk tollából. Hófehér, fátyolkönnyű. Ö volt az egyetlen tollruihás a pikkelyesek között. És ő volt egyedül szomorú.” Miért? Mert idegennek érezte magát, ö repülni született, így börtönben érezte magát. Egy bátor legényke elhatározta, hogy kimenti. Kikinda, a vízi manó és Mamóka, az öregasszony segítettek neki. Még így sem ment könnyen. Hét napig vágta a nádat a legényke, míg megtalálta a va­rázsnádat, amellyel kimentette, kiszippantotta a tündért. A tündér gazdagon megjutalmazta a legényke nem minden­napi szolgálatát. A könyvet, amely a Móra Könyvkiadónál jelent meg, Gaál Éva illusztrálta. Gyermekien bályos rajzai jól illesz­kednek Simái Mihály meséinek világába. Nem túlzás, ha azt mondjuk: „A nádszálon szippantott tündér” az utóbbi évek egyik legszebb meséskönyve. M. J. CINCI, A RETTENETES Ahogy az udvar többi lakó­jának, úgy Cinci cirmosnak és Dzsudi kutyusnak is fon­tos munkakört kell betölte­nie. Cinci feladata az egérfo­gás, Dzsudié, a kis tacskóé pedig a ház őrzése, s a patká­nyok üldözése, elfogása. De ahogy az emberek, úgy az állatok sem egyformák. Akad közöttük szorgalmas és lusta, bátor és gyáva, igaz­mondó és hazudós, meg még sokféle. Cinci cirmosnak azonban a szokásosnál is több rossz tulajdonság jutott. Dzsudi viszont nagyon ren­des kiskutyus. Barátságos, se­gítőkész, szorgalmas és bá­tor. Sosem mulasztja el han­gos ugatással jelezni, ha ide­gen érkezik a ház elé. A pat­kányokat pedig könyörtele­nül üldözi. így aztán egyre ritkábban fordul elő, hogy egy is Dzsudiék udvarán próbál­na garázdálkodni. Megirigyelte Dzsudi kutyus sikereit és népszerűségét Cin­ci cirmos. Butuska volt ugyan, de azért az ármánykodáshoz értett. Kisütötte, s aztán ud- varszerte, sőt utcahosszat hi- resztelte, hogy a patkányokat nem Dzsudi, hanem ő, Cinci, a rettenetes, a félelmetes cir­mos fogja. Mindig is ő fogta — mondta —, s nagyvonalú­an átadta Dzsudinak, aki az­után bemutatta az emberek­nek. Dzsudi azonban hálátlan kutya, s ő, Cirmos tovább nem hajlandó helyette dol­gozni. Az egyik délután Cinci az udvar hátsó sarkában a nagy körtefa alá baráti nyávogásra hívta'meg a környék macská­it. Persze ezt is dicsekvésre akarta felhasználni. Felállt egy faládára, s onnét szóno­kolt soha meg nem történt patkánykalandjairól. De jaj, mi történt... Cinci előadását a sarokban lévő fa­rakás mögül vad morgás sza­kította félbe. S a következő pillanatban már ott állt a fa­rakás tetején egy hatalmas patkány. Cinci félelmében mozdulni sem tudott. — Végre megtaláltalak, brrr — morgott a patkány. — Tehát te vagy Cinci, a rette­netes, aki pusztítod népemet? — Miá, miá — nyöszörgőit; nyávogott Cinci. — Nem én vagyok, vagyis, azaz nem én ... Uram, parancsolom, ki­rályom ... — Brrr — mordult közbe a patkány. — Én a patkányok, s nem a te királyod vagyok. Mi halálos ellenségek va­gyunk! — Nem én, felséges pat­kány úr, hanem Dzsudi ku­tyus pusztítja a patkányokat — vágta ki gyorsan az álnok Cinci. — Ki?! Dzsudi kutyus?! Mondd ezt még egyszer. Han­gosan! — Dzsudi kutyus kapta el a patkányokat! — kiáltotta Cinci. — Hallottátok? — fordult a patkánykirály a távolabb­ról figyelő, fülelő macskák­hoz. — Ezek szerint Cinci cirmos nem rettenetesen bá­tor, hanem rettenetesen gyá­va és hazudós. Máskor így higgyetek neki — mondta, s ezzel lekapta a patkányálar­cot. Mert álarc volt, s most már ott állt előttük teljes életnagyságban és győztes­ként Dzsudi kutyus. Cinci cirmos pedig végre összeszed­te maradék bátorságát, ami azonban csak arra volt elég, hogy megszégyenülten elkul­logjon. Sz. P. BODNAR ISTVÁN:­SZEPTEMBER i Puffan a körte dong a darázs pislog a torkos rőzseparázs Futkos a puttony ring a határ must aranyától cseng a pohár Kékje lehervad holdas az ég zöld fa ruháján rozsda-nyakék MOST LÄTHATOD A TERMÉSZETBEN A sárga billegető Sorozatunkba« már szó esett a barázdabillegetőről, erről a ked­ves fekete-fehér tollazatú mezei madárról. Egy másik, hazánkban viszonylag gyakran fészkelő bil­legetőfajtáról azonban bizonyára sokaknak nincs tudomásuk: ez a sárga billegető. Az őszi és tava­szi vonulásoknál nagy csapatok­ban tartózkodnak Magyarorszá­gon. A magasban repülve is vi­szonylag könnyen felismerhető jellegzetes „ficüp-ficüp” kiáltá­sai alapján, mellyel messziről hí­rül adja közeledtét. Vadvizek, ár­kok, nedves, tocsogós területek a kedvelt tartózkodási helyei. Körülbelül veréb nagyságú, jel- jegzetesem hosszú farkú madár, hasi és begytáji tollazata élénk citromsárga színű. Felsőteste szürkószöld, szárnyai pedig olaj- barnák. Bár elég feltűnő tollaza­tú madár, mégsem könnyű észre­venni az őszi, tarka színekben pompázó növényzet között. A sárga billegető, mint emlí­tettük, gyakori madár hazánk­ban, ám rejtőzködő életmódja miatt nyáron nem könnyű fölfe­dezni fészkét: ezt gyakran vízkö­zeibe rejti, magas fű közé. Ro­varokkal, apró gilisztákkal táp­lálkozik. Védett madár! Igen sok rovart fogyaszt, így nagy szere­pe van a biológiai védekezésben a kártevők ellen. Agárdy Sándor pAtkái Tivadar: SZALMASZEKÉR szalmaszálból szekeret tákoltak a gyerekek: Szervác Pongrác Bonifác három hangya húzta a negyedik tolta azaz tolta volna; ám Szervác készült Vácra Pongrác ide Rácra Bonifác „csak” Fácra ide hajtsunk Rácra alig két dobásra hangoskodott Pongrác Vácra menjünk ne Rácra ott van a kincs elásva ugra-bugrált Szervác gyerünk inkább Fácra sós-lekváros fánkra így viháncolt Bonifác s összevesztek rajta hová húzza szekerüket három szorgos hangya se előre — se hátra gyalog bandukolhattak haza: CSACSI VÁRRA! Törd a fejed VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (a függ. 6. folytatása). 6. Egymást követő betűik a magyar abc-ben. 7. Szófaj. 8. Tetejére. 9. Kálium, nitro­gén, oxigén vegyjele. H. Beteges hőmér­séklet. 12. Fiatalabbik fiúgyermek bece­neve. 14. Száraz sütemény (utolsó négy­zetben kétjegyű mássalhangzó). 16. Meg­fejtendő (a függ. 15. folytatása). 18. Két­jegyű mássalhangzó. 20. Község Vásáros- naimény és Gemzse között. 21 Buta egy­nemű betűi. 22. A mondat építőköve. 24. Omladék. 25. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 27. Hallgat a szavára (két szóval). 28. Vissza: hajadon. 29. Az ég kékje. FÜGGŐLEGES: 1. . . . mulatság (bál). 2. Bőg. 3. Járom. 4. Szintén ne. 5. Menyasszonyok. 6. Meg­fejtendő: megyénk új turisztikai létesít­ménye . . . (folytatása a vízsz. 1., függ. 15., vízsz. 16. sorokban) . . . községben. 10. Oxigén, kén, szén vegyjele. 11. Farmer- márka. 13. Suli. 14. Azonos mássalhang­zók. 15. Megfejtendő (a vízszintes 1. foly­tatása, első négyzetben kétjegyű mással­hangzó). 17. Fial. 19. Tüzelőanyag. 21. De­rűre következik. 23. Fél strófa!!! (+’). 24. RDZ. 26. Hangtalan gól! 27. Azonos be­tűik. Megfejtendő: függ. 6., vízszintes 1., függ. 15., vízszin­tes 18. A megfejtéseket csak levelezőlapon fogadjuk el. A beküldési határidő: szeptember 5. A lapra írjátok rá: „Törd a fejed!” Múlt heti megfejtés: MADAGASZKÁR, JAPÁN,' ÜJ- ZÉLAND, CEYLON. Könyvjutalom: Gebri Mónika Üjdombrád, Katona Andrea Szamosangyalos, Fucsku János Kijsvárda, Mi­hály Attila Nyíregyháza, Pálosi László Nagykálló, Sa- rudi Réka Nyíregyháza, Tóth Tibor Kék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents