Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-08 / 210. szám

1979. szeptember 8.

KELET-MAGYARORSZAG

3

Nappali

világítás

E

bédidőtájt csengett a szerkesztőségben a telefon. A vonal túlsó végén izgatott női hang: „A Jósavárosban

egész éjjel égett a közvilágítás, de még most, délben se oltották el a villanyokat. Éppen most, amikor annyit beszélünk a takarékosságról. Hát nem felháborító? ... Igen, írja csak le nyugodtan a nevemet: Csernyák Pálné, Etelköz 16.”

Másnap újabb telefonáló: egy asszony azt

tette szóvá, hogy a SZA- VICSAV teherforgalmi bejárati kapujánál már napok óta ott hever egy műanyag rekesz, benne ötven-ihatvan tasak kakaóital. „Hát olyan jól állunk, hogy ez nem hiányzik sehol sem, és hagyják megromlani?”

Néhány napja már, hogy elhangzott a két beszélgetés. Bevallom, nem jártam utána, elhittem, amit mondott a két telefonáló. Lehet, hogy üzemzavar, égőcsere, vagy éppen valami hanyagság következtében növekedett akkor a város villanyszámlája, de lehetett hanyagság is. Talán az elveszett rekesz is „gazdára” talált azóta, s legjobb esetben moslékba került a megsavanyodott kakaó.

Lám, akadtak, akiket ez felháborított, akik vették a fáradtságot és szóltak is ellene. Közben eszembe jut egy másik epizód. Egy levél, amely ugyancsak Nyíregyházáról, a Jósavá- rosból íródott, s a vízpazarlás ellenszerére ajánlott receptett. A sok kicsi valóban sokra megy. Keveset -törődtünk a korszerű fűtés- és szigeteléstechnikával, évről évre búzaszőnyeggel borítjuk aratáskor az utakat, nem áldoztunk a hulladékgyűjtés korszerűsítésére, vagyis: eltüzeljük a papírt, szemétbe kerül a rongy, a még hasznosítható ipari hulladék. Kaszálatlanul maradnak az útmenték, az árokpartok, kiszögellé- sek, parlagon hever sok ezer hektár jobb sorsra érdemes föld ...

Pazarlunk, mert van miből. De meddig mehet ez így? Vontak-e már valakit felelősségre például azért, mert felbontják a nemrég épült úttestet, s szanálnak pár éve felújított épületeket? Selejteznek még használható anyagokat, nagy értékű gépeket, berendezéseket, sőt össze is törik, mielőtt átadnák a MÉH-nek, nehogy ^valaki még megvegye és munkába állítsa.

Sajnos, nem népszerű, ha valaki a takarékosságra figyelmeztet. Rászól másokra, hogy ugyan oltsd már el a villanyt, ha nem kell, fejezd be már a hosszúra nyúlt hivatali magánbeszélgetést, s ne téveszd össze az állami gépkocsit a sajátodéval, ne vegyél fel kilométerpénzt a maszek utakért. Erre figyelmeztetni, nem éppen afféle sikkes dolog. Néha egyenesen kellemetlen visszahatást kelt. De valahogy mindenütt és minél előbb el kell kezdenünk. A már említett telefonáló és levélíró helyes úton jár. ök már érzik, tudják, hogy a takarékosság nem divat,- hanem fontos társadalmi ügy.

Tóth Árpád

Hl ÖSZTÖHÖZ?

Büntetésként egy műszakba...

A vállalat évente egymil- liárdon felül termel. A dolgozók 80 százaléka tartozik a törzsgárdához. Termékeikre sem a vásárlók, sem a kereskedelmi ellenőrök nem panaszkodtak.

„Nem kapott mindenki...11

Hatásos az ösztönző rendszer a Nyírbátori Növényolajipari Vállalatnál. A munkásokat számos anyagi és erkölcsi elismerés serkenti jobb munkára. Figyelemre méltó a szőkébb kollektívák nevelő ereje is. A szocialista brigádok például egy évre felfüggesztik azoknak a tagságát, akik kilógnak a sorból. Két dolgozó „büntetése” jnég nem járt le ...

Az exportra kerülő növényolaj iránt nagy a kereslet. A vállalat személyzetise egy dossziéból sorolja a kitüntetettek névsorát. Egyik esztergályosuk a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. Miniszteri kitüntetésben részesült két lakatos, egy rakodó- munkás és egy karbantartó kőműves. A mosószerüzem egyik fiatal munkása dicsérő oklevelet kapott a KISZ KB- tól. Többen a népi ellenőrök bizottságában és a munkásőrségben végzett társadalmi munkáért kaptak magas kitüntetést, de a kitüntetések odaítélésénél a termelőmunkát is értékelték.

Vadon János olajgyári szakmunkás:

— A termelőmunka az alapja a fizetésemelésnek is. Augusztus 1-vel megint fizetésemelés volt a vállalatnál. Nem kapott mindenki. Differenciáltan, a munka és a hűség szerint osztották el a pénzt. Havonta is értékelik a munkánkat, mivel az olajüzemben minőségi bérezés van. A legtöbb hónapban 250—300 forint minőségi prémiumot kap egy-egy dolgozó. Egymást is biztatjuk a jóra, mert a baleset, vagy a

fegyelmi az egész brigádot elüti a jutalomtól. Ami engem illet, tavaly a történelmi évfordulók jegyében megkaptam a Szocialista Munkaverseny Győztese kitüntetést. Kétezer forint jutalom is járt vele.

A serkentő norma

Dobos Tibor érettségizett szakmunkás a mosószerüzemben:

— Naponta átlagosan 120 tonna mosószert kell gyártanunk. A norma, a teljesítmény önmagában serkent. A minőségre meg azért vigyázunk, hogy se a vásárlóknak, se a munkatársainknak ne ártsunk. A példamutatóan dolgozók előbbre léphetnek beosztásban is. Többen járnak közülünk vegyipari szak- középiskolába. Az üzemi demokrácia rpódszereit is felhasználjuk a cél érdekében. Volt rá példa, hogy a vezetőségnek javasoltuk: a hanyag dolgozótól vonják el az év végi nyereséget. Meg is tették. Anyagilag serkent a 3 műszakos beosztás is. Egyik

munkatársunk fegyelmezet- lenkedett, ezért javaslatunkra egy műszakos beosztásba helyezték.

Nyitrai László csoportvezető:

— A kialakult jó légkör is serkent. A néha-néha előforduló fegyelmi ügyeket a kollektíva előtt kihirdetjük. Senki sem akar megszégyenülni. A jó brigádszellem szintén húzóerő. Megnézzük, kit veszünk fel a brigádba. A felajánlások teljesítésével ugyanis erkölcsi és anyagi elismerés jár.

Jutalom soron kívül

A vállalat igazgatója három jelentős célprémiumról tájékoztat. Minden tavasszal a karbantartás sikeréért tűznek ki célprémiumot. Ennek is köszönhető, az üzembiztonság, meg az, hogy a vállalatnál a nem várt meghibásodás egy százalék alatt van. A szállításban érdekelt dolgozók a gyors vagonforgalomért kapnak célprémiumot. A gyárban egy dolgozó átlagosan évente 3—3,5 ezer forint célprémiumot kap. A nyírbátori kollektíva a közelmúltban vállalta, hogy 9 millió forint értékű import mosópor-alapanyagot takarít meg, hazai alapanyag felhasználásával. Ugyanakkor a tervezettnél 5 százalékkal több exportképes olajat állítanak elő. A felajánlások teljesítéséért a vállalat központja 80 ezer forint külön- jutalmat ad, soron kívül.

De ezért még „hajtani” kell.

Nábrádi Lajos

Zsíros kenyér, almával

K

int jártam — mert úgy hozta a véletlen — a Biri és Balkány közötti makadám úton. A szabolcsi őszre figyeltem. Tele van zsongással. A légteret sűrű zajával, a napraforgót lomfotalanító helikopter töltötte meg, de a füttykoncert időről időre áttört hozzám az akáofasor lombjain.

Miért fütyülnek? Eszembe jutott, hogy voltam egyszer cseresznyét szedni, sokan voltunk fiúk és lányok, és a gazda felszólt ránk a fa alól:

— Na hadd halljam, ki tud szebben fütyülni.

Fütyültünk, énekeltünk és járt a kezünk. Cseresznyét nem ettünk, nem ehettünk. Reméltem most nem sajnálja senki a diákoktól az almát. Bizonyítékként bementem a kertbe.

Kis László, a budalaposi 61 hektáros gyümölcsös vezető kertésze megnyugtatott:

Paradicsom a gyárnak

A tiszavasvári Munka Tsz-ben 15 hektáron konzervipar részére paradicsomot termelnek. Eddig 35 vagonnal adtak át a Nyíregyházi Konzervgyárnak. Képünk: Nagy Miklós villásemelővel rakja a Volán-teherautóra a paradicsommal megrakott tartályokat. (E. E. felv.)

Mi a véleménye?

Szabados József

A helyi kezdeményezésekről

„A bonyolult feladatok megkövetelik, hogy egységes legyen a szemlélet a feladatok megítélésében, minden szinten fokozódjék a következetes, kezdeményező, fegyelmezett munka.” (A megyei pártbizottság 1978. december 19-i határozatából.)

SZABADOS JÓZSEF, a MEZŐGÉP baktalórántházi gyáregységének igazgatója:

— Az éves tervet ugyan a vállalatunk központja adja ki, a részleteket azonban helyben, nekünk kell kidolgozni.

— Hogy mik valósultak

meg a helyi kezdeményezéseink során? Három fő területet emelnék ki: az

anyagtakarékosságot, az újításokat és a technológiai folyamatok korszerűsítését. A MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységének például padlóvázakat készítünk. Ennél a munkafolyamatnál korábban tetemes mennyiségű hulladék keletkezett, s a Nemeslaki Tivadar nevét viselő szocialista brigád javaslatára változtattunk a technológián, ami 25 tonna kiváló minőségű vas megtakarítását eredményezte.

— önálló kezdeményezésre hajtottunk nemrég végre normakarbantartást. Többféle terméket már évek óta készítünk, ami lehetővé tette a normaidő szűkítését. Így például a padlóvázat gyártó csoport vezetője javasolta a munkásokkal egyetértésben, hogy hatvan perccel csökkentsük egy-egy munkadarab gyártási idejét. Nagyon jól sikerült, hiszen míg tavaly huszonkét óra alatt készítettek el egv padlóvázat, addig az idén 16,8 óra az átlag.

BÁLLÁ JÓZSEF, művezető, KTSZ-titkár:

— ötvenegy KISZ-tagja van gyáregységünk ifjúsági

szervezetének, de talán többet mond az a szám, hogy a dolgozók hetven százaléka harminc éven aluli.

— Már arányuknál is fogva a harminc év körüliek kezdeményező készsége éri el a legnagyobb fokot. Fontos feladatunknak tartjuk azt is, hogy a fiúk ne csak dolgozzanak, gondolkodjanak is. Hogyan lehetne egyszerűsíteni a munkát, hogyan lehetne jobban takarékoskodni az idővel és az anyaggal? Nemrég például a festők új mártogató eljárást dolgoztak ki, s ezzel gyorsabb, eredményesebb lett a munka, s kevesebb anyagot használnak fel.

— Az is helyi kezdeményezésnek számít, hogy a fiatalokat megpróbáljuk rábeszélni a tanulásra. Ennek az eredménye, hogy majd mindegyik brigádban tanul valaki.

SZABÓ JÄNOS, brigád vezető:

— Azzal kezdem, hogy- ami nekünk gond, annak kell lennie fent az irodán is. Hiszen a melós nemcsak a maga érdekeiért harcol, a közösségéért is. S a közösségbe a „főnökök” is beletartoznak.

— Csak a legutóbbi példát mondom. Korábban az alapanyagot a raktárba vitték, s ha nekünk szükség volt rá, öt-hat embert ki kellett venni a termelésből, bizonylatot kellett Íratnunk, majd a raktárba mentünk, itt felpakoltuk a targoncára, elhoztuk a műhelybe, ott lerakodtuk. Sokszor órák mentek el ezzel. Egv ideig csináltuk, aztán szóltunk, s ma már az anyagot hozó kocsi mellettünk áll meg, s rögtön a vágónál rakják le a szükséges szelvényeket.

Balogh Géza

— Aki szereti, eheti az almát. Másért fütyülnek, dalolnak a fiúk. Magukra akarják vonni a figyelmet, mert lányok is szüretelnek, de amúgy is jó kedvük van.

A jókedv, a kellemes közérzet, a munka éltetője. Na és a derült ég, a verőfény, a friss levegő, a zöld lombok között a rengeteg piros alma, mindez együtt, a kezeknek és szíveknek lendületet ad. Mondta is szapora szóval Hunyadi Ágnes, becenevén Saci, és Szabó Piroska, becenevén Risek:

— Nincs szebb ennél, hogy most kint vagyunk, kint lehetünk a szabadban. Nem cserélné fel ezt az egy hetet senki a tanulással. Igaz, melózni kell, de ki lehet bírni.

Ahol a lányok szedik az almát, az ágra akasztva nagy hangerővel táskarádió szól.

— így nem hallják a fiúk füttyét.

— Dehogy nem, halljuk is, látjuk is, hogy hülyéskednek a srácok. Mindig ezt csinálják.

Amerre a diáksereg halad, tele tartályládák jelzik, szorgalomban sincsennek híján a fiatalok. A szedés minőségével is elégedett Kis László;

— Felnőttek módjára dolgoznak. Egy-egy diák naponta másfél, két tartály láda almát szed le és kiérdemli a legmagasabb, mázsán- kénti húszforintos bért.

— Tavaly a mi osztályunk harmincötezer forintot melózott össze. Az egészet az osztálykasszába tettük. Abból fizettük az újságokat, a képeslapokat, napilapokat, meg ilyesmiket. Az osztálypénztárból rendeztük az akkori negyedikesek szalagavatóját, na és lógtunk egy hétig a Balcsin.

Harangoznak. Balkány felől érkezik az ebédre ösztönző hang és csitulni kezd a szedővödrök, létrák csörömpölése, a fütyülés.

— Mi lesz, az ebéd?

A két lány egymásra néz és nevet. Saci azt mondja:

— Vajas kenyér almával.

Risek azt mondja:

— Zsíros kenyér almával.

— De hiszen most is almát esznek.

— Állandóan esszük. Ha látunk egy igazán szép pirosat, nem tudunk ellenállni. Bele kell harapni.

Az öreg gyümölcsös — 31 éve az akkor alakult nemzeti vállalat telepítette — idén jól fizet. Budalaposon a tervezettől harminc vagonnal több terem. Vigyáznak rá a segítségül érkezett diákok.

Seres Ernő

Szabó János

Bállá József