Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-06 / 208. szám
1979. szeptember 6. KELET-MAGYARORSZAG 3 Csáki szénája EZEKBEN A NAPOKBAN megyénk hatszáz kilométeres gátrendszerén megkezdődik az ellenőrzés. Azt vizsgálják: lekaszálták-e mindenütt a füvet. Nagy jelentősége van ennek, hiszen csak a karbantartott, a gyom burjánzásától mentes töltés képes arra, hogy betöltse hivatását, tömör és biológiailag kifogástalan vonalával védjen a bekövetkezhető áradásoktól. A gátak kaszálása manapság izgalmas és nem éppen gond nélküli munka. Egy kellően át nem gondolt rendelet okoz anyagi kárt, bajt, fölösleges és költséges munkát. De nézzük a tényeket. Nem is olyan régen még az volt a szokás, hogy tavasszal a gát melletti falvakban árverést tartottak. Adott volt ennyi és ennyi gát, ki mit vállal, kikiáltási ár ennyi és ennyi. Jött a licit, mindenki tudta, mennyit ér a kínált rész. Egy kummáig el is kelt minden. A vállalkozó gazda letette a kauciót, ami azt jelentette: kétszeri kaszálást vállal, s ha azt nem teljesíti, a letett pénzből elvégezteti azt a vízügy. így aztán szeptember elsejéig mindenfelé tiszták, gyomtalanok voltak a gátszakaszok. Ezt az árverést szüntették meg. Ma is vállalni lehet, óvadékot senki nem tesz le, s mi történik, legfeljebb nem vágja le. S itt jön a nagy pazarlás. A gát kétszázméteres szakasza egy hóid. A hatszáz kilométer tehát összesen háromezer katasztrális holdat tesz ki, ami megközelítően kétezer hektár. Nem elhanyagolható tehát a takarmány, ami innen nyerhető. Az első kaszálásra még van is jelentkező. A sarjú azonban csak mérsékelt érdeklődést kelt. Van aki levágja, van, aki nem. Augusztus végén a vízügyi szakaszfelügyelőségek már izgatottan mérik fel, mi az, amit majd nekik kell levágatni, államköltségen. Marad jócskán a folyók mentén is, nem beszélve a számításokból kihagyott csatornák menti gátakról, töltésekről. És jön a rohammunka. A füvet ugyanis le kell kaszálni, hiszen ez árvédelmi érdek. Ha a gyom magba szökken, elterpeszkedik a gát földjében, megszületnek a búzgárok helyei, elromlik az oly gondosan kezelt földsánc. A GÁTAK GYORS KASZÁLÁSA következik tehát, össze is gyűjtik a szénát. Hátha kell valakinek. Azaz; már nem egyszerű a dolog. A vízügy levágta füvet be kell vételezni, — az érték. Ha valaki jelentkezik mint vevő, akkor jó. Ha nem, akkor megpróbálnak találni valakit, aki éppen szénát keres. Miután olyan se akadt, aki kaszál, így olyat se találnak, aki vásárol. Még a tsz- ek sem érdeklődnek. A széna így romlik, teher, kezelni kell, óvni a begyulladástól, rothadástól. Végül jön a selejtezés. Akad hely, ahol egyenesen úgy kaszálják, hogy a hullámtérben maradjon, majd elviszi egy árhullám. így nincs vele gond, adminisztráció, izgalom. A kicsit hosszadalmas történetnek egy nagy tanulsága van, s lényegében ezért született ez az írás. A tapasztalat ugyanis újfent igazolja: ahol nincs érdekeltség, ott nem is megy a munka. A rendelet alkotói elfeledték, hogy ami ingyenes, ritkán vonzó. Kihagyták* a számításból azt, hogy a kötelezettség nélküli vállalás olyan, mint a kutya vacsorája. Bizonytalan. Megyénkben a gátak mellett így sok száz mázsa takarmánynak alkalmas széna megy tönkre. Ott hever a folyók mentén, a csatornák partjainál. Hatalmas állami befektetéssel kell elvégezni azt, amit régebben az állattartó gazdák jól felfogott érdekből, okos számítások után csináltak meg, saját hasznukra, s a köz hasznára. MOST, AMIKOR a takarékos, okos, átgondolt gazdálkodást oly sokszor emlegetjük, s ezt számon kérjük gazdaságtól, vállalattól, talán az is okszerű lenne, ha egy hibás rendelet készítői is megvizsgálnák korábbi döntésüket. Hátha ez is hozzájárulna az okos takarékossághoz. Addig mi van? Az árvízzel együtt kiöntjük a szénát is. Bürget Lajos Orosz Sándorné, Török Lajos, Szováti Tibor, Szilágyi Dezső. Kulcs: a következetesség Három mondat egy határozatból. Egyik: „Be kell vezetni a mechanikai üzemben a tálcarendszerű munkaadagolást.” A másik: „Ez évben 7 százalékkal kell növelni a tőkés exportot.” A harmadik: „Takarékoskodni kell a tőkés importtal.” Hogyan valósultak meg a döntések? A MOM mátészalkai gyárában tartott szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Orosz Sándorné, Szováti Tibor, Török Lajos párttagok, csoportvezetők és Szilágyi Dezső, a pártvezetőség titkára. Hi van a tálcán? Török Lajos: „Alapszervezetünk vezetősége és a taggyűlés értékelte a tálcarendszerű munkaadagolás bevezetését a mechanikai üzemben. E rendszer lényege az, hogy a dolgozók mindent, tehát anyagokat, szerszámokat, dokumentációt készen kapnak meg, a géphez szállítják részükre. Ez legalább 100 dolgozót érint ebben az üzemben, ahol főleg exportra és hazai szükségletre gyártjuk a vízmérők, valamint a tehergépkocsikba és az NSZK-nak kooperációban a fékerő és légrugószelep alkatrészeket. Ezekből a termékekből az első fél évben összesen 75 millió forint értékűt állítottunk elő. A tálcarendszerű adagolást csak részben sikerült bevezetnünk. A szükséges anyagokat és a dokumentációt már készen, a munkapadokhoz szállítva kapják meg a dolgozók. Nem így a szerszámokat. Ezeket még nekik kell felvételezni. Megoldatlan a szerszámok előkészítése. Úgy ítéljük meg, ha ezt is sikerül pótolni, 'äftkor valósul meg teljesen a párthatározat. Ezt nem számítva, a két első fázis alkalmazásának eredménye, hogy sikerült a féléves tervet minőségileg is teljesíteni, s ugyanakkor mintegy 200 forinttal növekedett átlagosan a dolgozók keresete. A párthatározat jó, következetes alkalmazása a fontos.” Elmaradás önhibából Szováti Tibor: „A párthatározat 7 százalékos tőkés exportterv növelését írta elő, ami reális. Ha teljesítjük, összesen 65 millió forint értékű árut küldünk nyugati rendelésre, melynek többségét az NSZK részére kooperációban gyártjuk. Sajnos, az első fél évben elmaradtunk. Felesleges minden magyarázkodás: saját hibánkból következett be az elmaradás. B átori, a revizori csoport helyettes vezetője becsatolta a mentőövet, indított s amíg letekerte az ablakot, s kinyitotta a levegőszabályozót, már túl is járt a város határát jelző táblán. Nem sokkal múlt nyolc, de a nap már magasan járt, jelezvén, hogy a sok esős órát most egy hamisítatlan nyári nap követi. Ettől jókedve kerekedett, bekapcsolta a rádiót, melyben éppen az Indián nyárt játszották. — Csak integetne egy sto- pos nő — villant át Bátori agyán — istenbizony felvenné. Mondjuk egy jó húsú fiatal nő, aranysárga hajjal. — Igen, erre pontosan emlékszik: aranysárga hajról és dús kebelről, széles csípőről ábrándozott a 13-as kilométerkő tájékán. Aztán meg azzal fújta ki az első slukkot, ahogy rágyújtott: torkig van ő már a kis pitiáner hivatali dolgokkal, alattomos gán- csoskodásokkal, a könyöklésért egy vagy kétszáz forintért. Talán egy kicsit bele is fáradt, vagy meglehet, hogy egy idő után az ember újra értékeli a harcálláspontok jelentőségét. Előznie kellett. Túllépte a sebességhatárt. — Az ilyen ezüstös halén- ték a nők számára ajándék! Ezen most is elmosolyodott. Méghogy az ő ezüstös, — pontosabban ősz — halántéka ... Ugyan, kérem, manapság a nőket nem a halánték érdekli. Merészség, sok Alárendelt útvonal pénz, szép autó, meg egy kis bohémság. Igen, ennek van manapság sikere. Valaki a távolban lengetett. Először arra gondolt, bizonyára egy idős nő, vagy férfi, siet a járási esztékába. Nem is emlékszik rá, mikor vett fel utoljára stopost: talán tavaly, egy katonát, aki az állomásra igyekezett. Egy fiatal nő előtt fékezett. — Ha lehetne ... — Lehet — mondta Bátori meg sem várva a kérés végét. Először arra gondolt, milyen jó volna, ha Vastag, a revizori csoport főnöke most látná ezzel a remek fiatal lánnyal. Igen, határozottan emlékszik, erre gondolt először, mert Vastag állandóan azzal macerálja őt, hogy szólni is képtelen egy idegen nőhöz, mert szerinte a Bátori név egy nagy tévedés, mivel Bátori valójában egy félszeg, aki akkor sem volna képes megcsalni a feleségét, ha egy szigetre kitennék valamelyik szexbombával. — A marha... — csúszott ki a száján. — Tessék? — kérdezte a stopos lány. — Semmi ... semmi, csak valakire gondoltam — mondta, miközben a lány arcélét is szemügyre vette. Szép volt a lány. Kiugró pofacsontjai, mandulavágású szeme keleti szépségekre emlékeztette, akiket eddig képeken látott csupán. — Szintén a városban dolgozik? Ahogy kibukott belőle, máris megbánta a buta kérdést, amire pedig a lány készségesen válaszolt: igen, a városban dolgozik, csak most váratlanul haza kell utaznia N-be, a szüleihez, segíteni akar a mamának a befőzésben. Most a körte van a soron. Bátori meg akarta kérdezni, benn a városban szokott-e befőttet eltenni a saját családjának, — de nem kérdezte. Félt, hogy a válasz elsöpri az illúziót; azt, hogy most vele egy vadidegen, független nő utazik, aki csak arra vár, hogy ő, Bátori Rezső főrevizor leállítsa a kocsit egy dülőúton s tegye azt, amire a legtöbb stopos nőt megszánó vezető gondol. Igen, talán ezt kellene tennie, most, rögtön, de ki tudja, vajon nem ellenkezne-e az utas. — Maga mindig ilyen szót- lan? Meglepte a mandulaszemű kérdése. — Én ...? I .. . igen, persze, így szoktam meg. A lány felnevetett: — Szokatlan nekem, mert mások egyből dicsérni kezdenek. A hajamat, az alakomat, a hangomat. Bátori előbb zavarba jött, különösen, amikor hasított szoknyája alatt lábat váltott az ülésben utasa. Szép, formás, kissé molettes comb villant elő a hasíték mentén, olyan amilyenről Bátori indulás után képzelődött. — így szoktam meg — válaszolt sokára. Közben az járt a fejében: ki tudja, hátha a főnök küldte direkt ezt a lányt, hogy bajba keverje. Nem, nem, őt nem lehet egykönnyen botrányba keverni! Tudja ő jól, hogy a Köves is alig várja a sebezhető pontot: már évek óta arra les. Hát csak reménykedjenek valamennyien, ő nem teszi meg nekik ezt a szivessé- get... Pedig szép ez a lány. Talán nem is venné rossz néven ... Méghogy erkölcsi botrány, az ő társadalmi helyzetében. Abból nem esznek! K ereszteződés következett, alárendelt útvonallal. Kitette jobbra az indexet, megállt s mondta, ő itt kénytelen letérni. — Sajnálom, és nagyon köszönöm — mondta a lány, miközben kiszálláskor újra megvillantotta előtte csattanó combjait. Bátori bólintott, mereven a visszapillantóba nézett, s örült, hogy mögötte tiszta volt a terep. Kettes sebességgel indult tovább. A. S. A gyáron belüli kooperáció hiánya az ok. Igaz, nem volt megfelelő az alumínium alapanyag sem, sok volt az anyagselejt. Taggyűlésen újra elemeztük a hibák okait. Úgy döntöttünk, felkeressük a törzsgyár gyáregységeit, ahonnan bizonyos alapanyagokat kapunk. Ez megtörtént, ígérték, segítenek. Máris javult a helyzet. Biztosak vagyunk abban, nemcsak a párthatározatban szereplő 6 millióval, hanem még plusz 4 millióval teljesítjük túl év végére a tőkés exportot. Ez természetesen minden párttagtól, dolgozótól fokozott helytállást követel. Kevesebb gyémánttal... Orosz Sándorné: „Sok és nagy értékű, tőkés importból származó anyaggal dolgozik gyárunk. Franciaországból Hollandiából, Ausztriából vásároljuk a drága polírozó anyagokat, csiszolóporokat, ipari gyémántot, hűtőfolyadékot. Nem mindegy, hogyan takarékoskodunk ezekkel. Ezért meghatároztuk, hol, mennyit használhatnak fel a tőkés importból származó anyagokból. Most van kísérleti stádiumban egy újítás bevezetése az ipari gyémánt felhasználásának csökkentésére. Ha sikerül, 400 ezer forint megtakarítást eredményezhet. Rátértünk a kínai helyett a magyar gyanta használatára. Ez is pénzt hozhat. Magyarázkodás helyett Szilágyi Dezső: „Júliusban összevont taggyűlésen értékeltük a párthatározat végrehajtását. Semmiféle magyarázkodást nem fogadtunk el. A párttagság megállapította: a párthatározat reálisan jelölte meg a legfontosabb feladatokat, nincs szükség módosításra. A bekövetkezett változásokat elemeztük. Úgy döntöttünk, még nagyobb következetességet követelünk mindenkitől. Ez lehet a határozat megvalósulásának kulcsa." Farkas Kálmán Mátészalka éléskamrája Egy város ellátása jórészt attól függ, hogy van-e éléskamrája, s ha igen, mi van benne? Ezt az igényt elégíti ki új városunkban, Mátészalkán — részben — az ÁFÉSZ. Üj felvásárló- és tárolótelepet épít mintegy 4 és fél millióért. A felvásárlótelep ezer négyzetméter területű lesz, s épül egy 220 négyzet- méteres hűtőtároló is. A város egyik nagy éléstárát ez év októberében adják át. Erről a telepről, s hűtőtárolójából küldik majd egész évben, de főleg a téli hónapokban Mátészalka lakosságának a zöldségféléket és a gyümölcsöket. Évente 20—25 vagon burgonyát, zöldségfélét tárolnak, s a hűtőházban 1980-tól a város ellátására közel 1 millió tojást raktároznak, hűtve. Jövőre már konyhakész zöldségféléket csomagolnak itt, s így látják el az ABC-áruházakat és az éttermeket, azonnal felhasználható árukkal. Kelendő áru Napsugaras cserépkályha Újra divatos lett a cserépkályha. Részben azért, mert emelkedtek az olajárak, s azért is, mert egy szép cserépkályha a szoba dísze, s olcsóbb az üzemeltetése. Az ország legkisebb, a Szabolcs megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat nyíregyházi kerámiaüzemében ebben az évben mintegy 720 ezer darab, napsugaras mintájú, s barna színárnyalatokban gyártott csempét állítanak elő. Ez a mennyiség 8 ezer szép cserépkályha elkészítéséhez elegendő. Rendelkezik a vállalat húsz kályhással is, akik az idén közel 2 ezer kályhát építenek meg a lakosság megrendelésére. A kályhacsempe többségét a TÜZÉP megrendelésére gyártják, s így Szabolcs mellett eljutnak Hajdúba és Szolnok megyébe is. Üzemi űdilltf Ugornyán Üdülőszobát bérel dolgozói és családtagjai részére Gyulán és Hajdúszoboszlón is a Mátészalkai ÁFÉSZ. Azért, hogy a jövő idénytől minél több családos dolgozó részére tegyék lehetővé a nyári üdülést, úgy határoztak, hogy üzemi üdülőt építenek Ger- gelyiugornyán, a Tisza-parton. Az új, szépen berendezett, két-két hetes üdülést biztosító üdülőben, egy turnusban 4 család pihenését tudják biztosítani a jövő évtől, mivel az épület augusztus végén készült el. Az ÁFÉSZ tagjai, dolgozói társadalmi munkájukkal is hozzájárultak a kikapcsolódásukat biztosító létesítmény elkészítéséhez. Hatvanezer darab amper- és voltmérő berendezést készítenek évente a Ganz Műszerművek nyírbélteki gyáregységében. (Fotó: Mikita Viktor) Szerkesztőségi kerekasztal a MOM mátészalkai gyárában
