Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. szeptember 30. o Múltunk tárgyainak becsülete Népművészet a lakásban Sokat hallott híradás a primitív törzsekről; elvették vagy megtalálták az ott járt kutatók 1—1 tárgyát: öngyújtót, golyóstollat, anyacsavart vagy franciakulcsot és valóságos áhítattal vették körül, nem használták — nem is tudták volna használni —, tisztelték. Gyakran vagyunk így mi is a régmúltból itt maradt népművészeti tárgyakkal, ugyanezt tesz- szük velük, csakhogy fordított előjellel. A primitív ember az ismeretlen tárgyban a jövőt tiszteli, mi a nagyon is ismert tárgyban a múltat becsüljük. Ha közelebbről megvizsgáljuk, mit is tartunk értékesnek a népi eredetű tárgyakban, arra is fény derül, hogyan, hova helyezzük el környezetünkben. Hova tegyük a korsót és a tarisznyát, a hímzett blúzt és a tulipános ládát. A népművészeti tárgy olyan megjelölés, amely csak alig egy évszázados. Azelőtt nem elnevezték — használták a kézműves módszerekkel vagy kisipari sokszorosítással előállított tárgyakat. Amikor a polgáriasodás, a városiasodás, az ipari termékek Néhány régi üvegtárgy, mint a modern szoba dísze. A lépcsőforduló remek örzőhely. kezdték kiszorítani a kismesterek remekeit, akkor figyelt fel az emberiség elvesztésük lehetőségére. Mi, Magyarországon csak a felszabadulás utáni években jutottunk el erre a fokra; Angliában, az északi államokban kellett a népművészetet először „megvédeni”. (így keletkezett az első falumúzeum, a névadó „skanzen”, Stockholmban.) A népi tárgyak a legritkább esetben készültek azzal a céllal, hogy csupán szépek legyenek. A használat volt mindig az elsődleges cél: a korsóban vizet hordtak, a tarisznyában kenyeret, az ingben jártak s a tulipános láda volt a szekrény. A mindig oly gazdag népi diszítőkedv rakott, égetett, festett, karcolt díszt a korsóra, szinezte a tarisznya szövését, hímezte vidámmá az ingujjat, festette virágosra a ládát (amelyre még a tulajdonos neve is rákerült, különösen, ha hozományt tartó láda volt). A környezetünkben található népi tárgyak azonban igen gyakran nem eredeti céljukat szolgálják. A korsóban nem vizet viszünk — folyik a csapból —, hanem legfeljebb virágot tartunk, de még inkább önálló díszként „használjuk”. A tarisznya is hamarosan falidísz lesz, ha megkopik, s kilyukad. A tulipános ládából ülőke vagy ágyneműtartó lesz vagy csak egyszerűen szép, megbecsült darab. A kézművesmesterek munkáinak ugyanis volt egy értékes sajátja: az egyediség. Több „egyforma” tárgy készítése esetén is az egyesnek a többitől különböző — éppen, mert kézi munkával alkotott — esetlegessége. Ez a tartalma ma hangulatuknak, régiségük, egy általunk már meg nem élt, de mindenképpen megbecsült korról való híradás, az értékük. A disz, amely nem anyagidegen, külső, hanem a fától, cseréptől függő, azzal harmóniát alkotó, együtt lélegző szépségráadás, ma számunkra hangulati értékké válik, tisztelgést, áhítatot varázsol elő a régi mesterek keze- munkája iránt. Ezek a tulajdonságok, amelyek a tárgyat nem mint használati eszközt, hanem mint hangulati értéket becsültetik meg velünk, meghatározzák szerepét is: a korsónak, ha nem vizet tartunk benne, akkor a szobában a helye, úgy, mint a tarisznyáA könyvtárszobát néhány régi szőttes varázsolja barátságossá. nak a falon. A rokka nem fonalkészitő többé, hanem dísztárgy, a lószerszám se a napi munka kelléke, hanem falidiszítmény. Vannak, akik sok és sokféle tárgyat szeretnek maguk körül felhalmozni; népi tárgyak esetében ezt azonban különösen meg kell gondolniok; a sok, különféle tárgy nem hagy egymásnak légteret. És nem segíti, inkább bénítja a szemlélődést. Ha sok a tárgy körülöttünk, nagyon megfontolt rendszerezésre van szükség. A sok csupor glédába állítva a polcon: remek látvány. Ugyanennyi elszórva a lakásban, ide is, oda is: összevisszaság, s még a sokféleség egyidejű felfedezését is gátolja. És még valamit: a legszebb, a legszentebb dísztárgy, legyen az akár a legegyszerűbb, amelyik felidézi egy dédnagyanya vagy -nagyapa kezenyo- mát, amelyik összeköt igazán az előttünk élőkkel. Milyen hajszárítót vegyünk? A jól működő hajszárító időt és pénzt takaríthat meg számunkra, ezért is kerül be mind több háztartás „gépparkjába”. Igaz, a „háztartási” kézi hajszárítóktól nem lehet mindazt megkövetelni, ami a fodrászatok búrás és kézi hajszárítóitól joggal elvárható, de nagy előnyük, hogy otthon magunk használhatjuk őket. Ahhoz azonban, hogy megvásárlásuk kifizetődő legyen, ezeknek a „civil” gépeknek is többet kell tudniuk, mint egyszerűen meleg levegőt fújni. A NAGYÍTÓ 1979/7. számában vizsgálta a kézi hajszárítókat, amelyek választéka nálunk bőnek mondható — általában hétnyolc típus kapható. Az árskála is figyelemre méltó: a legolcsóbb (s nem is a legrosszabb) gép ára 230 forint; 470 forintos árig további hat hajszárító kapható, majd nagy ugrás következik: 1230 forintért is árulnak ilyen gépet, ugyancsak kézi használatra. S vajon az ár és a minőség összhangban van-e? A NAGYÍTÓ tesztje a hajszárítók nyolc jellemzőjét vizsgálta, s ezek alapján minősített. Mindjárt a végeredménnyel kezdve: „jó”-nak találta a svájci Sunbeam IEC—71 gépet (ára 1230 forint, ritkán kapható). „Közepest” kapott három, az NDK-ban gyártott készülék: a 470 forintos LLD—800, a 230 forintos LD—7 és a 340 forintos LD—91. Szintén három „még megfelelő” gép akadt: az LD—9 (250 forint), a hazai H—2 (293 forint) és az LD—65 (240 forint). Az utóbbi korszerűsített változata, az LD—67 (ugyancsak 240 forint) meglepő módon „gyenge minőségű”-nek bizonyult. Miből adódik ez a tarka kép? A hajszárítás akkor végezhető gyorsan és jól, ha a kifúvott levegő hőmérséklete 80 °C felett van, sebessége elég nagy és a gép 10 liter levegőt szállít másodpercenként. A vizsgált hajszárítók nem jeleskedtek, egyik vagy másik adatuk — esetleg több is egyszerre — nem érte el a kívánatos szintet. A legmelegebb levegőt (80 °C-ost) az LD—7 szolgáltatja, viszont légárama kis sebességű és csekély a légszállítása is. AZ LD—65-ből pedig mindössze 42 °C-os levegő távozik, s még kisebb sebességgel. Nem csak az alapvető műszaki jellemzők fontosak. Például, ha a légsebesség és a hőmérséklet nem szabályozható (csökkenhető) a kellő finomsággal, akkor a hajszárítás nehézkes lesz. A legjobban szabályozható az LLD— 800 (három meleg fokozat közül választhatunk). Az élettartam is lényeges. A teszt 300 órás tartóssági próbának vetette alá a hajszárítókat. Az LLD—800 és az LD—67 már 150 órás működés után javításra szorult, az LD—7 pedig 250 órát „élt”, a többi kiállta a próba*. Sajnos, több típus közös hibája, hogy a gép a szivónyílásokon keresztül beszivja a levegővé 3 hajat is. Tökéletes v * met nyújt ez ellen az LLD—800 . rukciója, s a Sunbeam meg ;dá- sa is jó. Végül egy tanács: a hajszárítókat ne használjuk (és ne is tároljuk) nedves, párás helyen, így a fürdőszobában sem! Őszre, télre Kabátba begombolható, áttűzött zöld puplin bélés, amely önállóan sportos mellényként is viselhető. Alatta aprómintás jerseyből készült, puhán ráncolt ruha. Mélyített karöltővel és hajtással kiemelt vállakkal készült hosszú blouson. A csípőn elhelyezett keskeny öv a sportos külsőt hangsúlyozza. Egyenes vonalú, gombolás nélküli rövid kabát, kötöttel díszített, nyújtott sálgallérral és rátett zsebekkel, anyaga puha, könnyű teveszőr hatású szövet. Szépít, gyógyít a szőlőkúra Konyha TEJSZÍNES GULYAS Hozzávalók 4 személy részére: fél kg marhahús, 2,5 dkg zsiradék, 1/4 kg vöröshagyma, só, bors, 15 dkg gomba, 3,5 dl víz, 1 dl tejszín, 4 evőkanál liszt. A húst kockákra vágjuk és forró zsiradékban megpároljuk. A hagymát megtisztítjuk és nagy darabokra vágjuk, majd a húshoz adjuk és állandó keverés közben pároljuk. Sózzuk, borsoz- zuk és vízzel felöntjük. Fedő alatt másfél óráig főzzük. A gombát megtisztítjuk és felszeleteljük, majd az utolsó 20 percben a gulyáshoz keverjük és tovább együtt pároljuk. A lisztet tejszínben elkeverjük és végül a gulyáshoz öntjük, állandó keverés közben. Majd rövid ideig forraljuk. ZÖLDBORSÓ PARASZTOSAN Hozzávalók: i csomag mélyhűtött zöldborsó (35—40 dkg), 10 dkg nyers sonka (vékony szeletekre vágva), i fej hagyma, 1 evőkanál vaj, 4 evőkanál tejszín, 4 evőkanál paradicsomlé, 2 kávéskanál paradicsompüré, tubusos zöldségkrém, só. A mélyhűtött zöldborsót fél csészényi sós vízben közepes lángon megfőzzük, forrás után még körülbelül 5 percig puhítjuk. Közben a sonkát kockákra vágjuk, a hagymát megtisztítjuk, feldaraboljuk és vajban barnára pirítjuk. A tejszínt és a paradicsomlét, paradicsompürét összekeverjük és felfőzzük. A zöldborsót leszűrjük. Hozzákeverjük a sonkát, hagymát. Tubusos zöldségkrémmel és sóval ízesítjük. Előmelegített tálon tálaljuk és tálaláskor leöntjük a paradicsomos tejszínöntettel. Fokhagymás parítóskenyérrel fogyasztjuk. ősszel a piacokon, a zöldségüzletekben szép, érett szőlőfür- -tök mosolyognak ránk, megvételre kínálják magttkat. Érdemes vásárolni, nemcsak azért, mert a szőlő egyik legkedveltebb gyümölcsünk, hanem egészségügyi hatása miatt is. A fáradt szervezetet a szőlőkúra felüdíti, mert életfontosságú anyagokkal látja el, elősegíti az anyagcserét. A gyümölcsben lévő borkősavas sók enyhe has- és vizelethajtók, elősegítik a bélmozgást, s eltávolítják a szervezetben felgyűlt salakot, ezáltal kellemes, friss lesz a közérzet. A szőlő igen magas szőlőcu- kor-tartalmát a szervezet vegyi feldolgozás nélkül értékesíti, ezért a szív ,.természetes gyógyszere”. A szőlőkúrát ajánlják reumában, aranyeres bántalmakban szenvedőknek; feljavítja a legyengült szervezetet, erősíti az idegeket. A gyógykezelés alatt álló betegek is javulást várhatnak a szőlőkúrától — de errevo- natkozóan kérjék ki a kezelőorvosuk tanácsát. Ha valakinek panaszokat okozna a szőlő héja és magva, préselje ki a szőlő levét és úgy fogyassza el. A szőlő héját is felhasználhatjuk, víz és cukor hozzáadásával készítsünk belőle gyümölcsbort. A szőlőkúrát gyermekeknek, öregeknek, sportolóknak, kismamáknak különösen ajánljuk. Azt tartják, ha a kismama sok érett csemegeszőlőt fogvaszt, feltűnően egészséges és szép lesz a baba bőre, de saját egészségét is védi. A szőlőkúrához különböző szőlőfajtákat vásároljunk, mert a színesebbek több vasat és karotint tartalmaznak. A szőlő kiváló hatóanyagokat tartalmaz, ásványi anvagokban, vitaminokban, enzimekben gazdag. 100 gramm szőlő 78 kalóriát, 0.6 fehérjét, 0,5 zsírt. 18,0 szénhidrátot tartalmaz. Élvezeti értékét a cukor és a szerves sav adja. Minél édesebb a gyümölcs, annál több' benne a szőlőcukor. Ne fogyasszuk az értéktelen Nova szőlőt. A szőlőkúrától — ha helyesen alkalmazzák — a toványak hízhatnak, a kövérek fogyhatnak. Hizlaló szőlőkúránál naponta egy kiló édes csemegeszőlőt^ fogyasz- szunk el és együnk könnyen emészthető, tápláló ételeket, tésztaféléket. Ha fogyni akarunk, akkor hetenként tartsunk 2 szőlőkúra napot. Ezeken a napokon fogyasszunk el 1,5—2 kg érett, de nem túl édes szőlőt és le kell mondanunk minden más ételről. A normális testsúlyúak egészségük és szépségük érdekében fogyasszanak el naponta legalább fél kiló szőlőt, de a szőlőkúra sikere érdekében kerüljék a túl fűszeres, nehezen emészthető ételeket és az alkoholt. A szőlőkúrának bőrszépítő hatása van. Az arcbőr kitisztul, az apróbb bőrhibák (pörsenések) elmúlnak, a fakó arcbőr rózsaszínűvé válik. Ezek a kedvező hatások természetesen csak az egészséges arcbőrnél következnek be — a beteg arcbőr kezelése orvosi vagy kozmetikusi feladat. A szőlőlét pakolásra is felhasználhatjuk. Egy evőkanál szőlőlét keverjünk össze egy tojássárgájával és egy kiskanál tejföllel és a letisztított arc- és nyakbőrre kenjük fel. a pakolást 10—15 percig hagyjuk fent, utána langyos hideg vízzel mossuk le és használjuk szokásos arckrémünket. A pakolás frissíti, szépíti a bőrt. Ha a szőlő metszésekor keletkező nedvvel lemossuk az arcot, fehéríti a bőrt. Több napig tartó kúra után halványabbak lesznek a szeplők. Az éretlen szőlőfürt kipréselt levével történő lemosás is fehéríti az arcbőrt. A bőrszépítő ,,belső kozmetika” egyik leghatásosabb gyümölcse — a szőlő. F. K. Díszítsünk zsinórral Napjaink divatja előszeretettel nyúl a régi, szép népművészeti hagyományokhoz és ízlésesen alkalmazza a modern viseletben. A zsinórfelvarrással való díszítésnek több száz éves múltja van nálunk, s a magyar vonaldísz egészen egyedülálló, semmi más anyagból el nem érhető mintákat alkalmaz. Egyes zsinórzási formák a nép és a szabómesterek ajkán külön elnevezéssel szerepeltek már évszázadok óta, mint a bemutatott motívumok is. Ezek közül az 1. és a 3. Kába-közből származik, nevük: boszorkánykö- tés és rostélyoskötés, a középső pedig kecskemési huszár kék díszdolmányáról való fehér zsinórdísz. Ezeket a mai modern ruhákon alkalmazva — például posztó, szövet-, vagy bőrmellényeken, szoknyák alsó részén stb. — zsinórral vagy paszománnyal kialakítva — egyéni szépségű és kü- lönlegességű darabokra tehetünk szert.
