Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-29 / 228. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 29. Kommentár Lángoló dzsungelfalvak □ a a klasszikus — vagy éppen az újgyarmatosítás gátlástalan brutalitásáról hall — és sajnos gyakran hall — az ember, lángoló őserdei falvak elevenednek meg előtte. Olyan települések, amelyeken, éppen a kolonialista örökség miatt, még „normális” körülmények között is nagyon nehéz az élet. Nos, az elmúlt huszonnégy órában két, egymással nyilvánvalóan összefüggő jelentés bizonyítja, hogy mindez nemcsak a múlt, hanem a jelen szomorú valósága is. A dél-afrikai légierő Mi- ragé típusú repülőgépei két hullámban hajtottak végre támadást a dél-angolai Hui- la tartomány ellen, majd Cumene tartományban választottak hasonló „stratégiai célpontokat”, hogy bombákkal, géppuskasorozatokkal pusztítsanak, öljenek. A másik hír szerint közvetlenül a dél-afrikai, Angola ellen irányuló agresz- szió után rhodesiai csapatok lépték át Umtali határváros térségében a mozambiki határt és mintegy ötven kilométerre behatoltak az ország területére. A megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy ebben a térségben lan Smith telepes kormánya évek óta rendszeresen indít ilyen expedíciókat, de a választási komédia óta két hete indította az „új” Mu- zorewa-rezsim az első ilyen akciót — ezzel is érzékeltetve, hogy a némileg „átszínezett” kabinet igenis folytatja a legrosszabb Srnith- féle hagyományokat. Mi az agressziósorozat politikai háttere? Az angolai Cumene tartomány Namíbia szomszédságában van, New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán pedig a Namíbia-téma ezúttal is reflektorfényben áll. Ami Rhodesiát illeti, Londonban folyik a Zim- babwe-konferencia és Mu- zorewáékat rémülettel tölti el, hogy a brit kormány a jelek szerint komolyan tárgyal a hazafias front képviselőivel. □ ind a pretoriai, mind a salisburyi rendszer tisztában van azzal, hogy a világ népei — és a kormányok elsöprő többsége is — elítéli politikájukat — de azzal is, hogy a kulisszák mögött számíthatnak bizonyos nyugati pártfogók segítségére. Érvek híján mindkettőjük számára csak a rezsim lényege, az erőszak, a katonai erőfitogtatás maradt. Ez az erődemostráció csak az egyik angolai körzetben hatvankét halottat jelentett. Az ENSZ-palotában is, másutt is mind erősebb és felháborodottabb a kérdezők hangja: meddig lángolhatnak még védtelen dzsungelfalvak a fekete kontinens déli részén? Harmat Endre Ülés! tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott, s altábornagyi és vezérőrnagyi kinevezésekről döntött. Az Elnöki Tanács Kárpáti Ferenc és Kovács Pál vezérőrnagyokat, valamint dr. Kamara János és Karasz Lajos rendőr vezérőrnagyokat altá- bornaggyá; Kamuti Sándor, Komáromi István, dr. Lapos Mihály, Lindner Miklós, dr. Simon Sándor, Siska József ezredeseket, továbbá Ambrus Sándor, dr. Győrök Ferenc és dr. Siklósi György rendőr ezredeseket vezérőrnaggyá nevezte ki. Az Elnöki Tanács ezután bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb folyamatban lévő ügyeket tárgyalt. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) rühket. Ezért veszünk aktívan részt a Varsói Szerződés szervezetének tevékenységében. Mindig biztonsággal számíthattunk és a jövőben is számíthatunk a Szovjetunió és a szocialista országok erejére. Olyan közösségnek vagyunk a tagjai, amilyen közösséget csak céljaink azonossága, elveink tisztasága és igazságának ereje hozhatott létre. A Magyar Néphadsereg szoros együttműködésben a Varsói Szerződés fegyveres erőivel oltalmazza a békét, országaink biztonságát, őrködik hazánk és nemzetünk függetlenségén. Hozzáértően, fegyelmezetten és szervezetten végzi feladatát a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség. Felelős és áldozatkész munkájukkal méltóan töltik be hivatásukat: őrzik határaink sérthetetlenségét, védik a törvényes rendet és a közbiztonságot. Népünk külön is tisztelettel adózik azért, hogy hazánk fegyveres testületéi — alapvető kötelességük teljesítése mellett — részt vesznek fontos népgazdasági feladatok megoldásán, eleitfi csapások elhárításában, emberéletek és anyagi értékek megmentésében is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, szocialista államunk messzemenően gondoskodik arról, hogy néphadseregünk, határőrségünk, rendőrségünk és munkásőrségünk rendeltetésének megfelelően működjék; hogy a jövőben is maradéktalanul elláthassa a feladatából rá háruló kötelességeket. Pártunk, kormányunk, dolgozó népünk elismeréssel adózik a fegyelmezett és eredményes munkáért: gondoskodással, szeretettel és megbecsüléssel övezi őket. Ezekben a napokban szerte az országban az üzemekben, a termelőszövetkezetekben, a hivatalokban és az iskolák-, ban — ünnepélyes külsőségek között köszöntik fegyveres erőinket, szocialista vívmányaink védelmezőit. Hazánk minden állampolgára jóleső érzéssel nyugtázza, hogy fegyveres testületeink minden tagja becsülettel teljesíti kötelességét. Meggyőződésünk, hogy fegyveres erőink egésze és minden tagja a jövőben is ezt teszi; így válaszol a bizalomra. Az elismerésnek és bizalomnak a kifejezése, hogy a fegyveres erők napja alkalmából a fegyveres erők és testületek tagjai — továbbá a társadalom más területein a honvédelem érdekében dolgozók — közül jelentős számban részesülnek magasfokú elismerésben. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa e napon fegyveres erőink és testületeink számos tagját tüntette ki kimagasló érdemeiért, illetve adományozott részükre magas rendfokozatot. Köszöntőm önöket és gratulálok valamennyi kitüntetett és kinevezett elvtársnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács — és a magam nevében. Azt kívánom mindnyájuknak — és az önök közvetítésével a fegyveres erők, testületek minden tagjának, a honvédelem érdekében dolgozóknak —, hogy a jövőben is jó erőben és egészségben teljesítsék a kötelességükből és hivatásukból fakadó megtisztelő feladatukat. Emberi sorsukban, a magánéletükben mind- annyiuknak boldogságot kívánok. Ezt követően Gáspár Sándor tábornoki kinevezéseket és kitüntetéseket adott át. Ünnepség Nyíregyházán A fegyveres erők napja alkalmából pénteken megemlékezést rendeztek Nyíregyházán is. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tartott ünnepségen — amelyen részt vett Gulácsi Sándor, a megyei pártbizottság titkára — dr. Csatáry Ernő, a megyei tanács vb titkára mondott beszédet. Megemlékezett 1848. szeptember 29-ről, a pákozdi csata évfordulójáról, amely a magyar polgári demokratikus forradalom védelmére felkelt nép első katonai győzelmének dátuma, s most ezen a napon ünnepeljük a fegyveres erők napját. A továbbiakban megyénk gazdasági eredményeiről, feladatairól, a tervkészítésről beszélt. Külön is szólt a fegyveres erőket (Folytatás az 1. oldalról) Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült: dr. Erdész Sándor, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója, dr. Nyárády Mihály, a kilencvenéves néprajzkutató, Kiváló Munkáért (kitüntető jelvényt kapott: Papp György építőmunkás, a múzeumfalu dolgozója. Az ünnepség az Igrice népzenei együttes és a Szabolcs- Volán táncegyüttes kultúrműsorával fejeződött be. A vendégek ezt követően dr. Erdész Sándor vezetésével megismerkedtek a múzeumfalu már elkészült épületeivel. öt porta áll berendezve a területen, eredeti állapotban. A szatmári szegényparaszti, a szatmári középparaszti, a szatmári kisnemesi, a rétközi földház és a rétközi középparaszti ház tartozékaival, gazdasági épületeivel a megye népi építészetének jellegzetes formáit mutatja be. Épül az anarcsi bálványos ház, melyet azok a szakemberek tanulmányoznak, akik nyolc országból érkeztek az ünnepségre, a nemzetközi tanácskozásra. Ugyancsak tanulmányozzák a tarpai kisnemesi házat átépítés közben, összesen 13 porta — 100 objektum — áll majd a közel héthektáros területen. A múzeumfalu teljes felépítése folyamatosan tart és 1990-re fejeződik be. közvetlenül érintő megyei eseményekről: a közelmúltban avatták fel Nyíregyházán az új katonai kollégiumot, az idén is sok szabolcs-szatmá- ri fiatal jelentkezett a katonai főiskolákra, a tiszthelyettesképző iskolákra. A megyében szolgálatot teljesítő katonák — politikai, kiképzési feladataik mellett — sokat segítettek a megye gazdaságában is. A szabolcs-szatmári munkásőrök kiemelkedően álltak helyt az építőmunkában és munkásőri feladatok teljesítésében. A továbbiakban arról beszélt, hogy a fegyveres erők napján szeretettel emlékezünk és gondolunk népünk felfegyverzett fiaira, katonáinkra, a határőrökre, a belügyi szolgálat tagjaira, a köz- biztonság és rend őreire, a munkásőrökre, mindazokra, akiknek feladata szocializmust építő népünk békés alkotó munkájának fegyveres védelme. Beszédét a fegyveres erők tagjainak köszöntésével zárta: — Köszöntjük a ma vártán állókat, a rakéták mellett éberen figyelőket, az országhatárt őrzőket, a rend, a biztonság őrzőit, kívánjuk, hogy továbbra is odaadással, áldozatkészséggel, erőben, egészségben munkálkodjanak vívmányaink védelmében, a szocialista Magyarországért. A fegyveres erők napja alkalmából rendezett ünnepséget a tanárképző főiskolán kultúrműsor követte, majd este a helyőrség parancsnoka az ünnep alkalmából fogadást adott a helyőrségi művelődési otthonban. NYERJEN MEG ENGEM... Tiszateleknél, hiszen ez is igénytelen. Valamikor azért épült, mert úgy tudták 1935- ben, kikötő lesz itt. Nos, azóta változatlan. Erre is rányomja bélyegét az a kisstílű áfész-koncepció, amely a víz menti csárdában, étteremben egy májustól szeptemberig nyitvatartó, gyors pénzt termelő kocsmát lát csupán. Ebbéli hitünkben Balsánál újfent megerősödünk. Tudvalévő, ez a partrész idegenforgalmi központ. Horgásztanyák, víkendházak, üdülők a túlparton. Sok ezres átmenő forgalom a révnél. Joggal hi- hetnők: itt aztán megállítják az utast jó halra, italra. Igaz, reggel a szakácsnéni félhivatalosan ad sült halat. De ha jő az este, a vendéglős bezár. Megy a vonatom! — ez a jelszó, s fél 6 után csak kifelé lehet a kocsmából jönni. Ha nem tetszik, hát félóra alatt Vencsellőre mehet a halandó, ha enni akar. Nagy reménységünk volt Tokaj. Oktalanságnak bizonyult. Az'itteni vendéglők erősen harmadosztályú tisz- taságúak, a pincérek szintén. Az ár világszintű, a nyolcvanhat forintos halászlé nem a turista étele. De a 15 forintos csusza sem. Ami olcsó, hamar bezár, s percről percre erősebb a meggyőződés: itt a hazai kispénzű turistára nem gondol senki. A sznobé- riában szenvedő rakamazi part lakói, a motorcsónakosok, sem nagyon rándulnak át ide. Vízen úszó szemetükből látni: ők is magukat látják el. No, majd Tiszalökön! — dörzsöltük markunkat. Hiába. A kemping zsúfolt dzsungelében megbúvó étterem nem hozott megváltást. Kétféle, s nem is minőségi ételt kínáltak, este azt, ami délről maradt. Áraik itt is Hilton-szin- tűek, az érdekeltség viszont egy lyukas garast sem ért. ML maradt? Stoppal a faluba. Többször sajnálkoztunk. Miért van viszonylag olyan kevés ember a mi gyönyörű Tiszánk mellett? Nem egyetlen, de kétségtelen ok: bizonytalan dolog ilyen ellátási viszonyok mellett kirándulásra, túrára vállalkozni. Ha lenne a folyóban bőven hal, azt ajánlanók: be a pecát, lesz vacsora. De hát ez is bizonytalan. Hogy mindez kedvszegő? Talán majd jövőre ... (Folytatjuk) Éhkopp 18. „A faluban van 18 csapszék, melynél fogva a bercze- li kis nemesek nem épen jó hírben állottak az erkölcsi- ségre nézve” — írja 1851-ben Fényes Elek forrásértékű statisztikájában. Ami az erköl- csiséget illeti, biztos neki voltak jobb értesülései. Egy azonban biztos: Tiszabercelen jól ismerték a kor vendég- forgalmának követelményeit. A falu határában kötöttek ki a tutajok. Itt rakodtak a környék gazdaságaiból a gabonáshajók. A falun át vezetett az út Sárospatakról Szabolcs megye felé. A Törik- szakad csárda híre messze- földön ismerős volt. Hajósok, kereskedők, fások, tutajosok, tőzsérek tanyáztak itt, s kaplak jó ellátást. egyetlen tábla nem hívja fel a figyelmet arra: pár száz méterre a folyótól étterem vagy bisztró várja a vendégeket. Bezzeg Tuzsér felhívja magára a figyelmet. A kis bódé mellett egy helyi óriás merev részegen meséli vicceit az újonnan érkezőnek, hangosan és trágáran. A vendégek, zöme helybeli, az átutazó legfeljebb kiugrik egy kávéra vagy üdítőre és menekül. Igaz, itt legalább rugalmasak voltak, hajnalig látták vendégül étellel-itallal a Tisza-túrát. A folyóparti kempingekről Nagy Bélával, a dombrádi Vigadó csárda vezetőjével ejtünk szót Mondandója általánosítható: — Két éve vagyok itt. Az a tapasztalatom, hogy főleg helybeliek, környékbeliek jönnek a csárdába. Igaz, vannak átutazók, hazaiak és külföldiek egyaránt. Nagyon jó, elégedettséCsalódott turisták távoznak Dombrádról. (A szerzők felvétele) Tutaj és hajó alig akad a mai Tiszán. De van helyette modern népvándorlás, turizmus, csónakos, biciklis, autós kiránduló. Vajon mire számíthat? Van-e illendő csapszék és csárda a folyó mentén? A kisari bisztróba mentünk egy este kávéért. A pult mellett hozzánk lép egy fiatalember. — Nem találkoztunk már ma egyszer? — kérdL — Ha csak Csekében nem — mondjuk az illendőség miatt. A fiatalember felderül. — Esze János vagyok — mutatkozik be. Úgy van! A szállóban, amit mi építettünk. S büszkén mondja, a tarpai tsz építői alakították át modern szállóvá és étteremmé a hajdani határőrlaktanyát. Ez az első kép, ami emlékezetünkből előhívódik. Mert a csekei szálló, melyet a Nyír- tourist kezel, valóban remek hely. Műemlékekben, emlékhelyekben, látnivalókban gazdag terület központjában, a legszebb tiszai tájat kínálva alakították ki, mondhatjuk nyugodtan európai szinten. Az elhelyezés, az árak, az ellátás, a tájékoztatás annyira vonzó, hogy hónapokra előre minden hely fogalt. De hát hamar kiderül: ez legfeljebb a jövő ígérete, a Tisza mente nagy-nagy kivétele. Ugornyára este érkeztünk. Hét körül járhatott az idő. A vendéglők bezártak, a boltok is. A parton a nemzetközi Tisza-túra tétova vendégei táboroznak. Ha az úttörőtáborban nem szánnak meg egy tányér paprikáskrumpli vál, bizony felkopik az állunk. Reggel csak a maszek palacsintás éber. A táborozok esetlenek, botlanak a sárban, piszokban, szemét között, s hiába reménykednek abban, hogy kapnak valamit enni, vagy inni. Az úton később nem volt alkalom miben csalódni Tu- zsérig. A víz menti községek mellett a parton ugyanis get kiváltó ellátást tudunk biztosítani, választékunk is jó. De nincsen szálláslehetőség. Pedig igény lenne. Nézzük a csalódottan elmenő kerékpáros diákokat, az elhúzó autósokat. Bent a vigadóban egy vállalati busz utasai mulatnak, környékbeliek jönnek állami és magánautókon. Pedig Dombrádnak nemcsak jövője lenne. Esőverte sátrunk és holmink a csónakba kerül. Indulunk tovább Dombrádról. Nem csábít tartózkodásra a hajdan híres Bogár csárda CföliAMCAL A TISZÁN BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA
