Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

cj79. szeptember 26. KELET-MAGYARORSZÁG *7ppPPPPPPr*°Pr>r>Q!PPQQQf 'IC" *3C* öuiöi A| ?i ji ...............n...........................li Postabontás w Óvoda Óvodai, bölcsődei elhelye­zés miatt sokan keresték meg szerkesztőségünket az utóbbi időben. Érthető ez, hiszen a közelmúltban volt a legna­gyobb mozgás ezekben az in­tézményekben. A bölcsődéből óvodákba kerültek a három éven túli gyermekek. He­lyükre újak, legtöbbjük gyesről visszatérő kismamák gyermekei kerültek. Városban, vidéken egy­aránt jellemző, hogy több a gyermek, mint amennyi in­tézményi hely van. Ebből kö­vetkezik, hogy nem juthat be minden gyermek például az óvodába, különösen vidéken. Itt talán azért mégis csak közelebb vannak a segítőkész nagymamák, ők vállalják a gyermekek felügyeletét, hogy a mama dolgozhasson. Köz­tudott ugyanis, hogy a-,gy{\rv rekek elhelyezése az egyik leglényegesebb feltétele a nők munkavállalásának. Több levélírónk fejezte ki elégedetlenségét, mondván: a gyermekévben sem tudnak elegendő férőhelyet teremte­ni a bölcsődékben, óvodák­ban. Pedig most a társada­lom érdeklődése még inkább a gyermekek felé fordult. Miért lehetnek mégis ilyen problémák? A válasz egyszerű és ké­zenfekvő : egy-egy gyermek- intézmény több millióba ke­rül, s mivel az államháztar­tás pénze sem megszámlál­hatatlan, egy adott időszak alatt csak annyi óvodát, böl­csődét tudnak építeni, amennyit a pénzügyi keret lehetővé tesz. Egyelőre tehát minden felvételi kérelmet nem lehet teljesíteni, még úgy sem, hogy manapság tár­sadalmi összefogással is sok helyen jelentősen bővülnek a gyermekintézmények. Legutóbb a nyírmadai asszonyok panaszolták: fel­vették ugyan gyermeküket az óvodába, de nem helyben, hanem a közeli pusztadobosi óvodába. Oda a termelőszö­vetkezet autóbusza viszi a kicsinyeket naponta. Ügy tű­nik, átmeneti megoldásnak ez is jó. De érthető az asz- szonyok vágya: maradjon közelükben gyermekük. Azok aggodalma pedig még inkább érthető, akiknek munkahelye is más községben van, tehát esetleg ők is, meg a gyer­mekük is utazik mindennap. Ez a család életét megnehe­zíti. De meg kell érteniük: Nyírmadán is társadalmi bi­zottság döntött az óvodai fel­vételek ügyében. Sajnos, öt­ven kérelmet el kellett utasí­taniuk. Amint a községi ta­nácson dr. Tóth Miklós vb- tiíkártól megtudtuk: az idén társadalmi összefogással hoz­záláttak egy 100 személyes óvoda építéséhez. A tervek szerint 1980. szeptember el­sején szeretnék átadni. E munkát 880 ezer Ft-tal a he­lyi Béke Tsz támogatja, az állami gazdaság 300 ezer fo­rintot adott, a húsipari vál­lalat több mint 260 ezret, s az áfész majd 90 ezret. Szép példája ez a társadal­mi összefogásnak, melynek gyümölcse a legkisebbeké. Soltész Agnes SEGÍTŐK A nyár folyamán segítséget kértem a helybeli termelő- szövetkezettől, az óvoda ke­rítésének és udvari játékai­nak a lefestéséhez. Rövid időn belül jelentkezett a Ga­garin Szocialista Brigád ne­vében Tóth József brigádve­zető és felajánlotta segítségü­ket. Kora reggel — másnap — meg is kezdték a munkát és kezük nyomán egyre vi­dámabb lett a gyerekek biro­dalma. Ezt látva kedvet ka-1 pott Csabina Pál is — aki ugyan nem tagja e brigád­nak —, követte a többiek példáját. Az óvoda dolgozói és a gyerekek nevében kö­szönjük a segítséget a ter­melőszövetkezet vezetőségé­nek is, hiszen nagyon sok anyagi támogatást kaptunk már eddig is tőlük. Pető Józsefné vezető óvónő, Aranyosapáti FELÜJÍTÁSI KÁLVÁRIA Május 2-án értesültünk ar­ról, hogy a Stadion utca 42— 44—46. számú épületben az ingatlankezelő vállalat a 15 évenként esedékes nagy fel­újítást elkezdi. Mi június 6- án lakásunk nagy részét át­adtuk, mindössze egy szobá­ban húzódtunk meg s azóta is ott lakunk. Lakásunk azon­ban még most sincs készen. Néha ugyan az épületben öt- venen is voltak, de húsz is elég lett volna belőlük, ha az időt valóban munkával töl­tik el. Ha naponta nyolc órát dolgoztak volna, az eseten­kénti 2—3 óra helyett. Saj­nos, a munka minősége is elég sok kívánnivalót hagy maga után. Nálunk például elég sok kárt okoztak, így a tapétát is megsértették. Ha a várvavárt lakásfelújítás el­készül (?), egy újabb tortúra következik: ki fogja a tapé­tát kijavítani, hg egyáltalán ezzel el lehet majd a dolgot intézni? Mindennek az oka pedig a nemtörődömség, az, hogy a munkát kiadják, de nem kérik számon, nem el­lenőrzik. Tóth Béla Nyíregyháza, Stadion utca 44. szám alatti lakos VISSZATOLATOTT... Szeptember 16-án a 7,40-es autóbuszhoz siettünk a 15-ös járat déli ipartelepi megálló­jába. Az autóbusz azonban megelőzött bennünket, s mi­vel nem volt felszálló, to­vább hajtott. A gépkocsive­zető a visszapillantó tükörből, amikor meglátta, hogy mi fel szerettünk volna szállni, csak késtünk, visszatolatott a megállóba és felvett bennün­ket. Neki köszönhetjük, hogy a majd 40 fokos lázban levő öthónapos gyermekkel gyor­san eljutottunk az orvoshoz és a gyors segítségnek kö­szönhetjük, hogy a gyermek a gyógyulás útján van. A gépkocsivezető figyelmessé­gét, segítő szándékát ezúton is köszönjük. Pristyák Jánosné Nyíregyháza, Folyóka u. 23.­ELÄLLJÄK — Ez lenne a megoldás? (!) Bosszantó dolog, hogy la­kásom kapubejáratát újabban mindig elállják a parkírozó kocsik. Mióta az almatároló­ban az almaátvétel megin­dult, az érdekelt magángép- kocsi-tulajdonosok az emlí­tett helyen állnak meg. Nem törődnek a KRESZ szabályai­val, amely világosan kimond­ja, hogy a kapubejáratokat nem szabad elzárni, illetve előtte parkírozni. C. S. Nyíregyháza, Móricz Zsigmond utca 37. sz. alatti lakos UTCAI ITALOZÓK Hiába írják ki, hogy „az üzlet előtt szeszes italt fo­gyasztani tilos”, ha nem tart­ják meg, akkor formaság az egész. Legalábbis ez érvényes a nyíregyházi 20-as számú fűszer- és csemegeboltra, amely a Makarenko és a Mó­ricz Zsigmond utca sarkán le­vő épületben van. Már reg­gel 6 órakor megérkezik az első italozó csoport, ha nincs 2 decis pálinka, jó a féllite­res is, mindenki húz egyet- kettőt belőle, s gyorsan az üveg aljára néznek. De se­baj, egyik csoport jön, a má­sik megy és így van ez reg­geltől estig, mert nincs, aki véget vessen e tiltott dolog­nak, az üzlet előtti, melletti italozásnak. Akit a közeli kocsmában nem szolgálnak ki, mert részeg, az a boltban keresi a vigasztalódást, meg­veszi a palackozott italt és az üzlet előtt elfogyasztja. Jó lenne, ha ebben a boltban — és bolt előtt — is érvényt szereznének a rendeletnek, amely tiltja, hogy a fűszer­üzletek előtt kocsma legyen. C. S. Nyíregyháza, Móricz Zsigmond utca 37. sz. SZÉTESETT VÄZ Július 9-én egy női kerék­párt vásároltam azzal á szán­dékkal, hogy azon vihessem majd az iskolába kislányo­mat. (Nemrég gyógyult ugyanis meg, hamar kifárad, gyenge még.) A kerékpárnak a váza azonban hamar szét­esett, a boltban — a máté­szalkai vas- és műszaki bolt­ban — már nem vették visz- sza, így került augusztus 6-án a mátészalkai szervizbe. Mondták, két hét múlva ér­deklődjek, mert a csepeli gyártól új vázat rendelnek. Azóta már jó néhány hét el­telt, s a kerékpár még mindig használhatatlan, a szervizben van. Gyermekemet pedig hol a hátamon, hol pedig az ölemben cipelem az iskolába és vissza. Segítsenek, hogy vagy cseréljék ki a kerékpárt, vagy végre javítsák már meg. Győrfi Miklósné Jármi, Széchenyi utca 6. sz. Szerkesztői üzenetek Tóth György újfehértói lakosnak levélben válaszol­tunk. Balogh Istvánná nyírte­leki, Halmi Lajos nyíregy­házi, özv. Tölcsér Lajosné hermánszegi, Gajdos Mi­hály nyíregyházi, Éles La­josné rohodi, ifj. Varjasi Józsefné csengerújfalui, Turjáni Pálné nyíregyházi, Balaton János nyírbátori, Karnai Lászlóné nyírbogáti, Bondor József dombrádi, Novák Jánosné komorói, Tálas Ferenc tiszaeszlári, Báz János nyíregyházi, Fe­dor Mihályné ibrányi, Sar- kadi Barnabásné nyíregy­házi, Csetneki János nyír- kércsi, Balogh Tiborné nagyari, Bíró Elemérné ti- szamogyorósi, Komoróczi Tibor hodászi lakosok ügyé­ben az illetékesek segítségét kértük. Kovács Katalin nyírmi- hálydi lakos kedves köszö­nő sorait megkaptuk, örü­lünk, hogy segíthettünk. Tóth Miklós demecseri olvasónknak a részjegy utáni, valamint a vásárlás és értékesítés után járó ösz­szegről a vásárlási utal­ványt kiadta az érintett szö­vetkezet. Balázsi Sándor ibrányi lakost tájékoztattuk, hogy panaszát az Ibrányi Áfész orvosolni fogja, mivel le­vélírónk tüzelőutalványát július 23-a előtt leszámláz­ták és elszámolták, így a tü­zelőt még a régi áron fog­ják kiadni. Kiss Lajos tivadari olva­sónknak javasoltuk, hogy kössön építési anyagbizto­sítási szerződést azzal a Tüzép-teleppel, ahol a leg­több építőanyagot vásárol­ta eddig is, mert csak így tudják biztosítani a tetőfe­déshez szükséges gömbfá­kat. Náni Jánosné olcsvai la­kos gyermekei után tovább­ra is megkapja a rendszeres nevelési segélyt. A? vó/aszáií SÓSTÓI SZEMÉTDOMB „Sóstói szemétdomb” cím­mel augusztus 8-án közölt észrevételre elmondjuk, hogy a Sóstógyógyfürdő strandjá­tól a Kemév-üdülőig tartó összefüggő terület — város- rendezési szempontból — több szintes üdülőépületek létesítésére fenntartott terü­let. Beépítése a vállalati igé­nyek szerint történik. Tehát nem közcélú területről van szó, emiatt nem kezelik, nem takarítják és parkosítják. Városi tanács vb közterület-fenntartó iroda, Nyíregyháza (A szerk. megjegyzése: a kérdéses területnek azért mégiscsak van gazdája, vala­kinek gondoskodnia kellene a rendben tartásáról!) ÖSSZETÉVESZTETTÜK, ELNÉZÉST... A Kelet-Magyarország augusztus 29-i Fórum rovatá­ban Dudás János Máriapócs, Arany János utca 18. szám alatti lakos panaszát közöl­ték: a megrendelt cserépkály­hát nem készítettük el. Vizs­gálatot tartottunk, s megálla­pítottuk, hogy a panaszos valóban két kályhának az árát fizette ki, és csak egyet készítettünk el, mert egy ha­sonló nevű és szintén mária- pócsi lakos megrendelőnkkel összetévesztettük. Időközben az ügy tisztázódott. Gondos­kodtunk, hogy a levélíró la­kásában a cserépkályha mi­előbb elkészüljön. Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat A kiskorúak érdekében K. Lajos arról panaszkodik, hogy a tanácsi vezetők, a gyámhatóság hatásköröket túllépve avatkoztak bele „ma­gánéletébe”. A gyámhatóság ugyanis — amint írja — meg­kereste munkahelyét: kérték a vállalat igazgatóját, egyben a szákszervezeti bizottság titkárát is, hogy foglalkozzanak vele, mint szülővel és segítsék elő magatartásának meg­változását. Nem írt azonban arról, hogy ezt megelőzően a gyám­hatóság már írásban is, azt követően pedig elbeszélgetés formáját is megkísérelte a „szülői öntudat” és lelfciisme- ret felkeltésére. Mi is történt, amiről — a levél nem szól? Három kiskorú gyermekük nevelését elhanyagolják. A szomszédok erről már több esetben tettek feljelentést: a gyermekek gyakran elmaradnak az iskolából. Gyakoriak a veszekedések, ezek során a gyermekek legszívesebben el­menekülnek otthonról. önt sérti, hogy munkahelyén megismerték családi helyzetét. „A munkahelyi vezetőknek pedig ehhez semmi közük” — írja. Jól dolgozik, kiváló munkás! Kinek mi kö­ze hozzá, hogy milyen családi életet él... ? teszi fel a kérdést. Egy-bizonyos magatartási fogyatékosság után — amely kedvezőtlen a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődé­sére — a gyámhatóságnak, az állami szerveknek kötelessé­gük beavatkozni a család kereteit már mindenképpen meghaladó konfliktusba. Nem jogalap nélkül járt el tehát a gyámhatóság. Az 1/1974. (VI. 27.) OM. sz. rendelet ugyan­is lehetőséget ad arra, hogy így járjanak el. E rendelet ki­mondja, hogy a gyámhatóságok „felkérhetik az állandó bi­zottságot, a munkáltatót, vagy az illetékes szakszervezeti szervet” a kedvezőtlen gondviselői, szülői magatartás meg­változtatására. Amint K. Lajos levele is bizonyítja: a munkáltató, a szakszervezeti bizottság és a vezetők igen sokat tehetnek a családok megmentéséért. A munkahelyi vezetők akár együtt, akár külön-külön is igen eredményesen léphetnek fel a gyermek érdekeit sértő magatartású szülőkkel szemben. Valóban kellemet­len, ha a jó szakmunkás, a kiváló osztályvezető jelzővel méltatottról kiderül, hogy van az illetőnek másik arca, a családi nevelés területén fogyatékosnak tekinthető olda­la is. Tájékoztatásul szükséges azonban elmondani még any- nyit, hogy a gyámhatóságoknak igen sok tehetőséget, in­tézkedési formát biztosít az előbb említett gyámügyi ren­delet. A munkahelyi vezetők felikérése csak egy a sok kö­zül: a rendelet ugyanis több 'mint húszféle intézkedésre ad módot. Az intézkedések között sok a kiskorút közvetlenül érintő. De igen sok a szülők jogait és kötelességeit befo­lyásoló intézkedési lehetőség is. A legjelentősebb ezek kö­zül: a szülői felügyelet megszüntetését, a kiskorú elhelye­zésének megváltoztatását, a szülő büntetőjogi felelősségre vonását is kezdeményezheti a gyámhatóság. Minden védő és óvó intézkedés célja a kiskorú segí­tése. Ez K. Lajos esetében is érvényes. Az ilyen gyámha­tósági beavatkozás már közvetett segítségnyújtás. Egyben azonban egy súlyos figyelmeztetés is: valahol baj van, valakinek gondosabban, körültekintőbben, lelkiismerete­sebben kell eljárnia. Gondosabban, mert a gyámhatóság még szigorúbb intézkedést is választhat. Évenként megyénkben a gyámhatóság mintegy 3000 esetben figyelmeztet és mégis kevés. Dr. Toronicza Gyula, a fiatalkorúak ügyésze NEM CSAVARGOTT! A minap Nyíregyházán, a a víztoronynál egy 8—9 év körüli kislány jött felém sir- dogálva, elkeseredve/ Mint kiderült, a zeneiskolából jö­vet eltévedt. Említette, hogy mindössze egyszer kísérte el az anyukája, s azt is meg­tudtam, hogy a Vöröshadse­reg utcán laknak, s elfoglalt emberek a szülei, nincs ide­jük őt kísérgetni. Vállalkoz­tam rá, hogy lakásukra elkí­sérem, hiszen sötétedett, 6 óra már elmúlt. A kislányt a kapuban a nagymama és a mama várta, s azonnal a fe­lelősségre vonás következett: „hol csavarogtál”? Monda­nom sem kell, az amúgy is kétségbeesett kislány még- jobban megszeppent. Én pe­dig arra gondoltam: addig, míg nem ismerik jól az utat a csöppségek, inkább ne en­gedjék el a szülők egyedül, szánjanak egy kis időt rájuk. Igazán megéri, mert a csúcs- forgalomban, az esti órákban a tétova gyerekekre veszély leselkedik. Jó, ha elővigyáza­tosak a szülők. K. I. nyíregyházi lakos KŐKEMÉNY Nyíregyházán, a Bethlen Gábor utcai pékárudában kiflit vásároltam szeptember 22-én. A tíz kifli közül há­rom kőkemény volt, tehát le­leményes volt az elárusítónő. Ki tudja, hány nappal az­előtti, „öreg” kiflit is rásózta a vevőre. Nem először ta­pasztalom ezt az „ügyeske­dést”. Pedig ez nem egyéb, mint a vásárló megkárosítá­sa. F. Z.-né Nyíregyháza, Bethlen Gábor utcai lakos

Next

/
Thumbnails
Contents