Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-26 / 225. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 26. (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági vívmányaink megszilárdításában és gyarapításában, mai gondjaink megoldásában. Ennek tudatában ösztönzünk kezdeményező munkára Budapesten is. Eddig is tudtuk, de a mai és a várható helyzet újból arra figyelmeztet, hogy a fizetési mérleg javítása főként a termelés frontján dől el. A fő dolog a termelés hatékonyságának növelése, a termékszerkezet átalakítása, a minőség javítása, a verseny- képesség fokozása. Elengedhetetlen a gazdaságtalan tevékenység, a termelési veszteségek csökkentése. A szocialista társadalomnak az erőforrásokkal ésszerűen, takarékosan, jövőbe tekintően gazdálkodó társadalomnak kell lennie. Ez a szellem vezérelje döntéseinket, ebben a szellemben alakítsuk mindennapi munkánkat, közvéleményünket. A pártkongresszusra készülve, elért vívmányainkat védve és gyarapítva dolgozzunk ésszerűbben, gazdaságosabban, fegyelmezettebben. Ebben mindenki megtalálhatja a saját feladatát. Ma a termelés állandó harci terület. Ezen a fronton az a munkásszolidaritás vezéreljen: ha nem végzünk el valamit rendesen, azzal dolgozótársainknak okozunk kárt. Az erők összefogására ma talán a legnagyobb szükség a munkaerő-gazdálkodásban van. A fővárosi iparban foglalkoztatottak létszáma 1970. január elseje és 1979. július elseje között 146 000 fővel csökkent. Az utóbbi három és fél esztendőben a létszám, 70 000 fővel fogyott. Ennek, legfontosabb okai: évente rendszerint 10 ezerrel több a nyugdíjba menő, mint az új munkavállaló. A szellemi, alkalmazotti munkahelyekre az egyébként általában fogyó létszámból mégis több jutott. Végül, a fővárosi becslések szerint, csökkent a Budapestre vidékről bejárók száma. Mindez oda vezet, hogy ma egyes műhelyekben majdnem annyi gép áll délelőtt, mint 15 évvel ezelőtt a délutáni műszakokban; sorra be kell zárni Budapesten kis boltokat, mert nincs eladó; s miközben örülünk egy-egy új létesítménynek, nem tudjuk, hogyan, honnan fogjuk kielégíteni az új létesítmények létszámigényét, de fel kell tenni ugyanakkor azt a kérdést is, hogy vajon csak hiány van, és munkaerő-fölösleg nincsen? Mindenki tudja, hogy a munkaerőhiány csakis a jelenlegi szervezettségi színvonal mellett hiány, amely másképp, ésszerűen dolgozva legalábbis jelentősen csökkenthető lenne. Az elmúlt években a mun- ■ kaerő-gazdálkodásban kialakult feszültségek és ellentmondások a fejlődésünknek komoly fékjévé, gátjává lettek. Ezért itt a tennivalók igen sürgetőek. Meggyőződésünk, hogy valamennyi főhatóság, vállalat és intézmény, Budapest és környékének összefogásával ez a feladat is megoldható. Ehhez a munkához a főváros több mint ötezer pártalap- szervezetének is meg kell adnia a politikai kezdeményezést, támogatást, szigorú ellenőrzést. Az utánpótlás nevelése, a fiatalokkal történő rendszeres foglalkozás, az elmúlt 8—10 évben egyre inkább kezdi elfoglalni természetes, fontos helyét a párt-, a társadalmi, az állami élet minden szférájában. Sok intézkedés született az ifjúság javára és azért, hogy jobban részt vehessenek sorsuk alakításában. A párttagfelvéte- leknél komolyan számítunk rájuk. A vállalatok önállóságával gyarapodott az előre tekintő, gondolkodó vezetők száma. Az üzemi demokrácia fejlődésével erősödött a vezetőkben az a felismerés, hogy a feladatokat csak a dolgozókkal együtt lehet megoldani. Az elmúlt években a káderek fejlődésének jellemzője a hozzáértés, a vezetőkészség erősödése. A körülményekhez mindenáron való igazodás, a teljesítmények hajszolása azonban vadhajtásokat is szült. A népgazdasági és vállalati érdekek egyeztetésekor a közérdek ma gyakran háttérbe szorul. Sokszor nehéz eldönteni itt, hol végződik e tekintetben a bocsánatos bűn, hol kezdődik tulajdonképpen az elvtelenség. Sok a kárunk abból, hogy vezetők gyakran halogatják a megérett kérdésekben a döntést. Számos vezető munkastílusának jellemzője, hogy a döntés előkészítésétől a végrehajtásig a „fedezéket, az óvóhelyeket” építi. Nagy szorgalommal gyűjti a bizonyítékokat arra, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. A népnek nagyon sokba kerül az ilyen bunkerek építése. Ezért a felelősséget nem varrhatjuk hol csak az egyes vezetők, hol csak a körülmények nyakába. Egyedül egyik sem szülne ilyen magatartást. A körülmények és az, hogy a vezetők engednek a szocialista elvekből, erkölcsi normáinkból, együttesen teremtenek ilyen helyzetet. A konfliktus mélyén az a kérdés is ott van: mennyit vállaljak, mire vállalkozzam személyesen a közösség ügyéért? E jelenségeknek sokféle és részben egymást keresztező okai vannak. Most arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy becsüljük jobban a közösség ügyéért sokat vállaló, esetleg kockázatot is vállalni merő vezetőket. És a pártvezetőségek újjáválasztásánál ilyen vezetőknek adjuk a bizalmunkat! Mi, akik a hétköznapok sokszor szürke hajszáját éljük, természetesen a saját dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Panaszoljuk, hogy gazdasági gondjaink vannak. Mutasson azonban valaki egy országot, amelynek kormányát, vezető pártját nem gyötrik gazdasági gondok. Ilyen országot, ilyen kormányt nem ismerünk. Ezért is büszkék vagyunk arra, hogy nem kevés buktató, zátony közepette, a gazdasági, társadalmi fejlődés egyre magasabb osztályába lépünk. Lehetnek évek, amikor egyik-másik tantárgyból utóvizsgát is kell tennünk, de tudjuk mit akarunk és ezért van erőnk leküzdeni minden akadályt, köztük saját gyarlóságainkat is. A párt XI. kongresszusa óta végzett munkánk, az is, amit ebben az esztendőben végeztünk, arról győz meg bennünket, hogy van értelme az erőfeszítésnek. Készüljünk abban a tudatban a párt XII. kongresszusára, hogy hasonló értelme, gyümölcse lesz újabb erőfeszítéseinknek is — mondotta Méhes Lajos végezetül. Ezután hozzászólások következtek. A kőbányai kommunisták nevében köszöntötte az aktívaértekezlet résztvevőit Zar- nóczi József, a X. kerületi pártbizottság első titkára. Kiemelte, hogy a csaknem százezer embernek, munká- helyet, s ugyanennyinek otthont adó városrészben — a kommunisták agitációs és politikai munkájának eredményeként — a gazdasági nehézségek áthidalásához nélkülözhetetlen egységes ten- niakarás és cselekvési készség bontakozott ki. Érzékeltette a kerületieknek a ma és a holnap iránt érzett felelősségét, előremutató terveit. Bach József, az Országos Szakipari Vállalat építőipari szocialista brigádjának vezetője felszólalásában hangsúlyozta: — Nem kis feladatot és felelősséget jelent a munkahelyeken a fiatal szakmunkások beilleszkedésének biztosítása, becsületes munkássá válásának segítése. Ez az egyik legszebb feladata a szocialista brigádmozgalomnak, csak így biztosítható a termelési célok megvalósítása is. Végh Istvánná, a XIX. kerületi tanács elnöke az ellátás, az ügyintézés javításáról fogalmazta meg gondolatait. Posch Gyula, a Magyar Optikai Művek vezérigazgatója a nagyimúltú üzem eredményeiről és munkájának tapasztalatairól adott képet. Hámori Csaba, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára aláhúzta: — Sokat mondó az a tény: hogy Budapesten, a szocialista iparban foglalkoztatottak több mint egyharmada, a szakmunkásoknak csaknem a fele 30 éven aluli. Több nagy hírű fővárosi gyárunk, üzemünk fiataljait büszkén emlegetik a gazdasági és a pártvezetők. Az oktatás-nevelés, a gyógyítás és a kutatás területén dolgozó értelmiségiek társadalmi felelősségét hangsúlyozta felszólalásában dr. Magyar Kálmán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem pártbizottságának titkára. Az új feltételekhez alkalmazkodó, hatékonyabb oktató-nevelő munkában is tükröződnie kell, hogy az értelmiségiek nemcsak a saját munkájuk színvonaláért, hanem a hosszú képzéssel áldozatot vállaló, s ennek fejében jól képzett, fiatal szakemberek munkába állítását váró társadalomnak is felelősséggel tartoznak. Ezután a kommunista aktíva résztvevőinek nagy tapsa közepette Kádár János emelkedett szólásra. dott ajánlások nemzetközi visszhangjából is megállapítható, hogy Helsinki nem befejezője, hanem elindítója volt egy olyan folyamatnak, amely azóta is bontakozik, szélesedik, elmélyül. — Országunk kiveszi részét a helsinki ajánlások mind hatékonyabb és teljes érvényesítéséért vívott küzdelemből. Ez jellemezte szövetségeseinkkel együtt végzett külpolitikai munkánkat és a kétoldalú kapcsolatok építését célzó saját kezdeményezéseinket egyaránt. így és ebben a szellemben lépünk fel minden nemzetközi fórumon és így készülünk a madridi tanácskozásra is. — Minden lehetséges alkalommal hangsúlyozzuk s minden partnerünk figyelmébe ajánljuk a Varsói Szerződés tagállamai külügyimin'isz- tereinek tanácskozásán született legutóbbi ajánlás jelentőségét. Meggyőződésünk, hogy ha javaslatunknak megfelelően a helsinki tanácskozáson részt vett valamennyi fél megvizsgálná: mit tudna már most, késlekedés nélkül tenni a bizalomerősítő intézkedések területén és azért,- hogy katonai téren is éreztesse hatását az enyhülés, az újabb kedvező változást eredményezne Európa s a világ politikai helyzetében. A helsinki tanácskozás nem a résztvevők egyes csoportjainak hozott előnyt, hanem valamennyi ott képviselt ország érdekeit fejezte ki. Ugyanígy a Varsói Szerződés javaslatai is valamennyi érintett nép érdekeit, az emberiség közös céljait szolgálják. — A szocialista országok törekvéseinek más — kézzelKÁDÁR JÁNOS: A párt a XI. kongresszus által meghatározott úton halad Kádár János a szónoki emelvényen. (Kelet-Magyarország telefotó) Kedves elvtársnők, elvtársak! — Szívből köszöntőm önöket, a budapesti aktíva minden résztvevőjét és az önök személyében Budapest kommunistáit, a főváros dolgozó népét. Átadom pártunk Központi Bizottságának szívélyes üdvözletét, örülök, hogy részt vehetek ezen a tanácskozáson, amelynek olyan fontos napirendje van, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusára való felkészülés. Az az álláspont, ami az előadói beszédben és a felszólalásokban kifejezésre jutott, minden tekintetben összhangban van pártunk politikájával és azzal a szándékkal, amellyel a kongresszus előkészítéséhez hozzáfogtunk. — A kongresszusnak rendkívül nagy jelentősége van pártunk, népünk és országunk életében. Nálunk a párt a társadalom irányító ereje. A felkészülés menetében minden szervezete — az alapszervezetektől a Központi Bizottságig majd maga a kongresszus is mérleget készít a végzett munkáról, eleget tesz beszámolási kötelezettségének. Ez — a tapasztalat szerint — minden előző kongresszusunkon a párt politikájának továbbfejlesztését, a gyakorlati munka megjavítását eredményezte. Bízunk abban, hogy így lesz ez a XII. kongresszuson is, amely kijelöli a párt feladatait és az ország további fejlődésének útját, s így a nép sorsára is hatással lesz. — A kongresszusi felkészülést bizonyos tekintetben megkönnyíti a Központi Bizottság múlt év áprilisi ülése, amely — mint emlékezetes — a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását vizsgálta. Hasonló vizsgálatot végzett ebben az időszakban a párt minden szervezete, ami ma is segíti a munkát. Ezért ajánlom, hogy az akkori megállapításokból kiindulva folytassuk a mostani vizsgálódást és felkészülést is. Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy külpolitikai tevékenységünket szintén a XI. -kongresszuson megjelölt célok hotározzák meg. Ezek sommázata nemcsak hazánkban, hanem határainkon túl — Ügy gondolom, nyugodtan tekinthetünk a kongresz- szus elé. Az egész párt a XI. kongresszus által meghatározott úton halad, s az elmúlt időszakban minden erejével az ott hozott határozatok végrehajtására törekedett. Azt is megállapíthatjuk, hogy mind pártunk tevékenysége, mind a szocializmus magyarországi építése megfelel a párt hosszú távú törekvéseit magában foglaló programnyilatkozat céljainak is. — A párt tagsága, minden szervezete, s a párt szavát követve egész dolgozó népünk hatalmas munkát végzett. Igaz, nagy nehézségeket is le kellett küzdeni, de a munka eredményei így sem csekélyek. is köztudott: mindent meg kell tennünk egy új világháború megakadályozásáért. Küzdünk tehát az enyhülésért, az enyhülés elmélyítéséért, a tartós békéért. Mivel pártunk kommunista párt és népünk szocializmust épít, külpolitikai tevékenységünkkel ugyanakkor világméretekben hozzá kívánunk járulni a népek szabadságküzdelméhez, nemzeti szabadságuk kivívásához és megőrzéséhez, a társadalmi haladás előmozdításához. — Országunk egyedül nem tudja döntően befolyásolni a nemzetközi helyzet alakulását. Mégsem szabad lebecsülnünk a magyar külpolitika hatékonyságát és lehetőségeit. Mi is ott vagyunk a népek „kórusában” és nem mindegy, hogy mire adjuk le szavazatunkat a nemzetközi élet kérdéseiben. — Erőinket természetesen megsokszorozza, hogy külpolitikánk szocialista törekvéseket fejez ki; hogy együtt haladunk, közös külpolitikai főirányt követünk legközvetlenebb és legjobb szövetségesünkkel, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival. Ezeknek a törekvéseknek az érvényre juttatásáért .összefogunk minden szocialista országgal, minden haladó erővel a világon. — A XI. kongresszus óta végzett külpolitikai tevékenységünk eredményeinek összegezéseként elmondhatjuk: mindvégig minden erőnkből nemes céljaink eléréséért, az enyhülés folyamatának erősítéséért dolgoztunk. Az is hozzájárult ahhoz, hogy az enyhülés az elmúlt évek során teret hódított. Ennek sokféle ténybeli bizonyítéka van. Maga a helsinki tanácskozás is sok-sok évi nagy erőfeszítés eredményeként jött létre. Az ott elfoga— Eredménnyel folyik tehát a küzdelem a hidegháború maradványainak felszámolásáért, az enyhülés előmozdításáért. Európában és a világ különböző térségeiben kézzelfogható realitás a különböző társadalmi rendszer- rű országok békés egymás mellett élése. Akkor is, ha azzal jelentős erők állnak szemben, amelyekkel meg kell küzdenünk. — Álláspontunk konkrét, világos és egyértelmű. Célunk a nagy arányú fegyverkezési verseny lefékezése, korlátozása és csökkentése. Azért küzdünk, hogy a fegyverzet alacsonyabb fokán jöjjön létre az egyenlő biztonság. — A széles körű nemzetközi kapcsolatok korszakát éljük, s valószínű, hogy a jövőben még tovább bővülnek a kontaktusok. Országunk, népünk képviselői már ma is több száz nemzetközi szervezetben vannak jelen és fejtik ki álláspontunkat a béke, az enyhülés és a haladás érdekében. Részt veszünk például a genfi sokoldalú leszerelési tárgyalásokon és jelen vagyunk a bécsi tárgyalásokon is, ahol a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentése a cél. Államunk, országunk, népünk képviselői tehát aktívan dolgoznak a nemzetközi politika síkján. Nemzetközi kapcsolatainkkal összefüggésben Kádár János kiemelte: — A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének idei magyarországi látogatása nagy jelentőségű esemény volt. Minden ilyen találkozó alkalmat ad arra, hogy szót ejtsünk a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Ezúttal a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés továbbfejfogható és látható — eredményei is vannak az enyhülés kibontakoztatásában. Bécsben nemrégen aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok második megállapodását a stratégiai támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról. Ennek ratifikálása és hatályba lépése önmagában is óriási jelentőségű lenne és feltétlenül pozitív hatást gyakorolna az összes nyitott nemzetközi kérdés megoldására. lesztéséről, a közös érdekű nemzetközi kérdésekről tárgyaltunk. Arról, hogy még jobban összehangoljuk tevékenységünket, nemzetközi lépéseinket. Ország-világnak demonstráltuk, hogy a magyar—szovjet barátság megbonthatatlan! Jó alkalom volt a találkozó arra is, hogy kifejezésire juttassuk népünk őszinte tiszteletét és megbecsülését Leonyid Brezsnyev elvtárs iránt, akinek óriási szerepe van népeink barátságának elmélyítésében, a békéért, a haladásért folyó világméretű küzdelemben. — Hasonló céllal és ugyanebben a szellemben került sor a magyar párt- és kormány- küldöttség látogatására Szófiában, erősítve a magyar és a bolgár nép hagyományos baráti érzelmeit, egységét és együttműködését, amely a történelmileg új viszonyok között, új alapokon teljesedett ld. — Fontosnak tartjuk Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának budapesti látogatását is. A tárgyalások, találkozók természetesen a két ország kapcsolatainák további fejlesztését szolgálták, de kifejeztek bizonyos közös nemzetközi törekvéseket is. Ügy tűnik, mindkét fél érdekelt az európai és általában a nemzetközi enyhülés előmozdításában, s gyakorlati példát mutattunk arra, hogy két különböző szövetségi rendszerhez tartozó, más társadalmi rendszert képviselő ország között is lehetséges, sőt szükséges és elkerülhetetlen az együttműködés. — A nemzetközi élet legfrissebb eseménye az Egyesült Nemzetek Szervezetének most megnyílt idei ülésszaka, (Folytatás a 3. oldalon) Külpolitikánk szocialista törekvéseket fejez ki Aktívan dolgozunk a nemzetközi politika síkján
