Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-22 / 222. szám

1979. szeptember 22. KELET-MAGYARORSZÁG 7 EGYÜTT Á GYEREKEKÉRT! Együtt a mi világunkért Szeptember az úttörőélet meg­újulásának hónapja, Ilyenkor vannak csapatainkban, őrseink­ben a nagy tervezések, álmodo­zások, egy egész év munkájá­hoz. A gyerekek kívánságai, javas­latai most különösképpen előtér­ben vannak, hiszen a csapatpar­lamentek után készülünk a já­rási, városi, majd a megyei út­törőparlamentre. Szép, felemelő programmal köszönti a gyerekeket az új út­törőév. A párt XII. kongresszusá­ra és a felszabadulás 35. jubileu­mára való felkészülést egy or­szágos, nagy mozgalom fogja egységbe, amelynek neve a „Tet­tekkel a mi világunkért!” Az úttörők életkorához, tett­vágyához, öntevékeny munkájá­hoz igazodó programot ad az új mozgalom. S mint a neve is Jelzi, szavak helyett a tettek erejével, a közösségért végzett munka élményeivel, örömével szeretnénk erősíteni nevelési cél­jainkat. Megyénkben a korábbi évek hagyományait követve, a gyere­kek világához közel álló, játékos programmal mozgósítjuk úttörő­inket. -üagyomanyjátékunk a „CSILLAGOK A SZABOLCSI FÁKLYÁN” cimet viseli. Egy kis rajzolt fáklya hűsége­sen őrzi az őrs tetteit, és az egyének cselekedeteit. A fáklya egyik oldala a gyerekek vállalá­sait tartalmazza. Ezt szeptember 29-re készítik el a gyerekek, s Így neveznek be az új mozga­lomba. A csillagok rajza, felirata min­dig a tetteket Jelzi a fáklyán. Ezek megszervezéseihez sok ér­dekes játékban, versenyben le­het majd részt venni, de a csil­lagokért sokszor kell majd a ko­molyságot, segitőkészséget bizo­nyító próbát is megállni. Csillagot rajzolhatnak a fák­lyára a gyerekek, ha a község, város felszabadulási évfordulóját emlékjátékkal köszöntik. Piros betűs krónikák címmel köszöntik majd a pártot a gye­rekek a kongresszus időszaká­ban. A felnőttek, üzemek dolgozói, szocialista brigádok sokat segít­hetnek a gyerekeknek, a csil­lagszerzésben. A GYERMEKÉVBŐL SZERETNÉNK MEGMENTENI VALAMIT. Azt a nagyszerű segítést, tö­rődést, amellyel megyénk társa­dalma, patronálók és szülők fordultak úttörőcsapataink bel­ső, tartalmi munkája felé. Ahol egy szülő, KISZ-es, pat­ronáló bekapcsolódott az úttörő­munkába, színesebb, tartalma­sabb lett a gyerekek élete. A mai szülők nagy része már volt úttörő, és jól emlékszik ar­ra, hogy a felnőttek segítése egy életre szóló eredményt hozhat. Nagyon sok lehetőség van arra, hogy a felnőttek is a saját ked­vüknek, idejüknek megfelelő te­vékenységet válasszanak. Szabad szombatonként kirán­dulásra lehetne kisérni az őrsö­ket, sok gyerek tanulhat barká­csolást ügyes felnőttektől. Mind­ezzel a szülők, patronálók az is­kola nevelőmunkáját is előre­lendítik, hiszen minden tevé­kenységük egy-egy alkalom a társadalmi kapcsolatokra. Az életpályákról elmondott tapasz­talatok, csendes, nyugodt be­szélgetések a hivatásról, mun­káról — pótolhatatlan szerepet jelentenek a gyerekek nevelésé­ben. A gyermekév ugyan hivatalo­san befejeződik decemberben, de minden felnőtt, KISZ-es, szülő, aki részt vállal a gyerekek moz­galmi életének segítéséből, foly­tatója lesz mindannak, amit ez évben is oly szívesen, örömmel fogadtak úttörőink. Megkezdődött az új tanév, s az úttörők most visszaidézik a pár hónappal ezelőtt lezajlott úttörő­parlamentek ötleteit, javasla­tait. Szülőknek, társadalmi segítők­nek biztosan nagy örömet je­lent, ha most, miután elvégeztük a megyei összesítést, hírül ad­juk: a parlamenteken az úttö­rők hálás szívvel mondtak kö­szönetét mindazért a kedvessé­gért, ajándékért, amelyet a nemzetközi gyermekévben kap­tak. A gyerekek kívánságait is to­vábbítja megyei úttörőelnöksé­günk, amikor kérjük, töretlen lelkesedéssel maradjanak körük­ben, segítsék tovább őket, hogy tartalmas, szép legyen az új út­törőév is. Milei Lajosné megyei úttörőelnök Lusta, mint a lajhár, szok­tuk mondani, ha valaki ugyancsak ráérősen, komóto­san dolgozik. De vajon hon- nét ez a mondás? Hol élnek, milyenek és valóban olyan lusta állatok-e a lajhárok? Ezek a különös, valóban nem mindennapi állatok Dél- Amerika párás őserdeiben él­nek. Nagyságuk 70—80 cm. Két nagy csoportjukat kü­lönböztetjük meg, a két- és a háromujjú lajhárokat. Ez utóbbi abban különbözik va­lamennyi emlősállattól, hogy 9 nyakcsigolyája van, s en­nek következtében a fejét 180 fokkal el tudja forgatni. A lajhárok ujjai nagy, haj­lított és hegyes karmokban végződnek. A szárazföldi em­lősök általában négy lábon járnak, a lajhárok viszont a közlekedésnek egészen sajá­tos formáját választották. Lefelé fordulva lógnak az ágakon, közben lábukkal, helyesebben kampós karmok­kal kapaszkodnak. Méghozzá olyan erősen, hogy a lőtt Lusta, mint a lajhár példányok még holtuk után sem estek a földre. A lajhárok valóban rend­kívül lassú mozgású, ha úgy tetszik, lusta állatok. Kényel­mesen másznak végig az ága­kon, közben a leveleket és a rügyeket csipegetik. A föl­dön teljesen tehetetlennek bizonyulnak, érdekes módon azonban viszonylag jól úsz­nak. Ha tehát egy lajhár alatt éppen akkor törik el az ág, amikor a folyó felett tar­tózkodik, nem esik kétségbe, hanem szépen kiúszik a part­ra. Ha ellenség bukkan fel a közelében, teljes mozdulat­lansággal igyekszik segíteni magán. Ebben nagy szerepet kapnak azok az algák, ame­lyek az állat hosszú szőré­ben nőnek és amelyektől az zöldes színezetet nyerve tel­jesen beleolvad környezeté­be. A lajhárok szőrzete hosszú és éppen életmódjuk követ­keztében a többi emlősöktől eltérően a hasoldalról a hát­oldal felé nő. A lefelé csüngő szőrzet többek között meg­akadályozza azt is, hogy az eső a bőrhöz jusson, és a víz két oldalon lecsorogva, szaba­don csepeghet a földre. LÓUGRÁSBAN Induljatok el a jobb felső sarokban lévő „C” betűből és lóugrásban olvassátok össze a betűket, úgy, hogy egy ma­gyar költő nevét kapjátok eredményül. KI a költő? <£l?qiW «WA I«uogo*3 MOST LÄTHATÖ A TERMÉSZETBEN: A szárcsa Sokak számára egyet je­lent a számtalan vízen úszó madárral, s ez esetben egy­szerűen csak rámondják, hogy — kacsa. Pedig nincs rokonságban a récékkel, sőt ellenkezőleg, a darufélékhez, a túzokhoz, valamint a vízi csibéhez fű­zik „rokoni szálak”. Érde­kességük ugyanis, hogy be­gyük nincs. Ezt a szürkésfe­kete színű, zöld lábú zömök madarat szinte mindenfelé megfigyelhetjük, ahol nyílt vízfelületet vagy nagyobb nádasokat találunk. Vonu­láskor a récecsapatok kö­zött is könnyűszerrel felis­merhető, gömbölyödő hátáról, aprócska fejéről, valamint a csertövén és a homlokán díszlő fehér homlokpajzsá­ról. így szeptember vége felé nagyobb csapatokba verődve keresgél élelem után. Nem veti meg a fiatal vízinövény­hajtások melletit az apróbb békákat, sőt a halivadékot sem. E kártétele mellett per­sze jelentős hasznot is hajt a káros rovarok pusztításá­val. Igen nehézkes repülő. Erről meggyőződhetünk ha egy megriadt példányt vagy akár csapatot szemlélünk. Ekkor ugyanis szárnyaival mintegy a vízen futva csap­kod, alig valamicskét a víz fölé • emelkedve, majd biztos távolban újra lecsobban. Vo­nuló madarunk, mely a telet Afrika meleg tájain tölti. Bár igen gyakori vízi vad, ha­zánkban védelem alatt áll! Alapító úttörőből csapatvezető T öbbnyire gyerekekről^ olvashatunk ezen az* oldalon szombaton­ként — ám ezúttal egy fel­nőttet mutatunk be. Vadász Endréné tanárnőt, diákjai, úttörői szeretett Magdi né­nijét, aki ezekben a napok­ban emlékezhetett úttörőve­zetői pályája kezdetének ne­gyedszázados évfordulójára. A nyíregyházi úttörőelnök­ség és csapat vezetőtársai sze­retettel köszöntötték az egy­kori borbányai úttörőt, aki 1954 óta csapatvezető a nagycserkeszi úttörők között! Az elsők között volt har- mincminchárom esztendővel ezelőtt Szabolcsban, aki fel­kötötte nyakába az úttörő- nyakkendőt: 1946. április 14- én Borbányáin alakult meg az első úttörőszervezet. Az alapító tagok közt volt Czir- ják Magdolna is. Az alaku­lás idején elültettek az is­kolaudvaron egy nyárfát, em­lékeztetőül — ez ma is meg­van. Magdi néni ma is szí­vesen mesél a nagycserkeszi pajtásoknak a kezdeti évek sok-sok nehézségéről, örö­méről. Sokszor felidézte már élete nagy élményét, a buda­pesti világifjúsági találkozót is, ahol mint csapattitkár vett részt. Itt a legkiválóbb úttörők között vehette át a vörös nyakkendőt! A vezetésére bízott úttö­rők igen sokat tanultak tőle, ezt is jól jelzi: pár évvel ezelőtt a nagycserkesziek el­nyerték a vörös selyemzász­lót! Csapatvezetőjük is jó néhány kitüntetés tulajdono­sa — úttörővezetői és tanári munkájáért egyaránt több elismerést kapott az eltelt évtizedek alatt. Ma is fá­radhatatlan — tapasztalatai nagy segítséget jelentenek az út törővezetőik képzésében és a napi munkában egyaránt. Képűnkön: sok-sok gratu­láció és virág köszöntötte Vadász Endrénét a huszonöt éves jubileumon. (Molnár Károly felvétele) A magyar—csehszlovák mérkőzés előtt a nyíregyházi és a deb­receni úttörő-válogatott mérte Össze tudását a nyíregyházi sta­dionban. Felvételeink az 5:3-as nyíregyházi győzelemmel végzO- dOtt mérkőzés pillanatait OrOklteték meg. (Császár Csaba fahr.) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy folt. Ez a folt egyszer elhatározta, hogy lesz ami lesz, de addig nem nyug­szik, amíg meg nem találja a zsákját. Bár tudta jól a köz­mondást, ami így szól: meg­találja a zsák a foltját, nem akart tovább várni. Elfo­gyott a türelme. — Ha eddig nem talált meg a zsákom, akkor majd én keresem meg — gondolta a folt. Ügy is tett. Ráncba- szedte magát és korán reggel nekivágott a Cémahegy Tű­fokának. Késő este lett, mire felért a csúcsra. Gondolta: megvárja a reggelt. Reggel már fent járt a nap, mire a folt felébredt. Alighogy kidörzsölte az ál­mot a szeméből, mit gondol­tok, kit látott maga előtt? Úgy bizony: a zsákot. — Szervusz, zsák — szólí­totta meg örömmel a folt. — Pontosan három eszten­deje, hogy elindultam kere­sésedre. Bejártam ungot-ber- ket, de eddig még megfelelő foltot nem találtam. De úgy látom, nemhiába kerestelek. Te pontosan olyan kenderből készült folt vagy, mint én, a zsák. A folt nem szólt semmit, csak magában gondolt arra, hogy bizony neki is része van abban, hogy a zsák végül megtalálta, hiszen jócskán eléje ment. Egészen a Cérna­hegy Tűfokáig. De erről nem szólt. Gyorsan felkúszott a zsákra, megkereste a szaka­dást, és boldogan nyújtózott el régvárt helyén. _______________________ Cs. Cs. Most mé( kissé bd nekem apu csizmája, kalapja, de a lépest már gyakorolom... (Csdsztr Csaba (elvétele) TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Kiejtett mássalhang­zó. 7. Hajdani rokona. 8. Nagy folyam a Szovjetunióban. 9. vércsatomája. 11. Fel­ismerés szava. 12. Bengália fele! 14. öreg szalonna jelzője. 16. Megfejtendő. 18. Há­ziállat. 20. Költőféle. 21. Személyed. . 22. Szén, oxigén, nitrogén vegyjele. 24. Cso­mó. 25. Mezőgazdasági gépek. 27. Debre­ceni Orvostudományi Egyetem. 28. Huszon­négy órai. 29. Körmölöd. Függőleges: 1. Fizetése. 2. Szikla. 3. Elme. 4. Szintén ne. 5. Semmikor 6. Megfejtendő. 10. Félig engedői 11. AVA. 13. Lónoszogatás. 14. Névelővel, háziállat. 15. Megfejtendő. 17. „...muri” (Móricz Zslgmond). 19. Láb- Ízület. 21. Sportfogadás. 23. „... szabad­ság”. 24. Szeszes ital. 26. Mely »zemély? 27. Római 501. Megfejtendő: Alföldi városok (vízszintes 1, 16, függő­leges 6, 15.) A megfejtéseket legkésőbb szeptember 26-ig lehet beküldeni, levele­zőlapon. A lapra írjátok rá: Törd a fejed! Múlt heti megfejtés: Nyírségi Ősz rendezvénysorozat. Könyvjutalom: Laza Zoltán Tlborszállás. Csombók Má­ria Kétérköz, Nohaji István Csengerújfa- lu, Miklovicz Attila Gemzse, Kocsis Ber­talan Ajak, Morgenthal Erika Nyíregyhá­za, Balogh Endre Mándok. Agárdy Sándor Zsák a foltját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents