Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-21 / 221. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 21. Kommentár Kötélhúzás Londonban B izonytalanná vált a Zimbabwe (Rhodesia) politikai jövőjéről tárgyaló londoni konferencia további munkája, s ezzel együtt a rendezés lehetősége is. A brit kormány kezdeményezésére szeptember 10-én ösz- szehívott tanácskozáson mindkét fél képviseltette magát: az elnöklő Lord Carrington angol külügyminiszteren kívül ott volt a rhodesiai fehértelepesek vezetője, lan Smith, az általa kreált első fekete kormány miniszterelnöke, Muzorewa püspök és három koalíciós társa, valamint az ország valóságos felszabadításáért és függetlenségéért küzdő Zimbabwe hazafias Front két társelnöke, Joshua Nkomo és Robert Mugabe. A konferencia célja egy olyan új alkotmány kidolgozása, amely az államhatalmat végre valóban átadná a négymilliónyi fekete többségnek. Mégpedig — legalábbis Smith és a brit kormány szándéka szerint — úgy, hogy a 250 ezer fehértelepes megtarthassa eddigi előjogai oroszlánrészét. A konferencia jól indult, mert sikerült megállapodni a napirendben. Pár nap múlva azonban Muzorewa visszatáncolt s közölte: nem hajlandó új alkotmányról tárgyalni, hanem csakis a Smith és közte kötött ún. „belső rendezés” alapján a hazafias front képviselőinek kormányába való bevonásáról. Muzorewa álláspontjától azonnal elhatárolta magát legfontosabb szövetségese, Sithhole lelkész és a négy politikai csoportból összetákolt alkalmi érdekszövetségen belül kirobbant a marakodás a hatalomért. Muzorewa ezután bejelentette, hogy e hét végén hazautazik, de „elfelejtette” jelezni mikor tér vissza Londonba. A döntő szerepet magának követelő Muzorewa nyomást akar gyakorolni a brit kormányra annak érdekében, hogy az felsorakozzon mellette és „belső rendezése” mellett. Ez utóbbi azonban teljességgel elfogadhatatlan a hazafias front számára, mert a megválasztandó parlamentben 28 mandátumot biztosít — s ezzel gyakorlatilag a vétó jogát — a fehér kisebbségnek. Pedig Ian Smith fehér választói számára sugárzott tv- nyilatkozatában már jelezte, hogy e kérdésben hajlandó bizonyos engedményekre. így hát a fekete Muzorewa jelenleg Smithnél is „fehérebb” színben mutatkozik. Előbb- utóbb azonban valószínűleg visszakényszerül Londonba, hogy a valóságos erőviszonyokon alapuló kompromisz- szummal egyezzen meg partnereivel. P. V.’ Terrorista bűnper Az eszéki körzeti bíróságon megkezdődött Joszip Gu- berac (24 éves) usztasa terrorista bűnperének tárgyalása. Guberacot a francia hatóságok adták ki Jugoszláviának. A vádirat szerint a szüleivel együtt nyugatra emigrált Guberac 1971-ben lépett be a Franciaországban működő „horvát nemzeti ellenállás” és az „őrség a Drinán” nevű usztasa emigráns szervezetekbe. 1977. december 17-én kezében önműködő puskával behatolt a lyoni jugoszláv főkonzulátus épületébe és a megrökönyödött tisztviselők előtt szétlőtte a fogadóhelyiség ablakait, majd még 35 golyót eresztett a helyiség falába. A francia hatóságok letartóztatták és ez év tavaszán kiadták Jugoszláviának. Elhunyt Ludvik Svoboda A CSKP Központi Bizottsága, a CSSZSZK elnöke, a kormány, a parlament és a nemzeti front központi bizottsága mély megrendüléssel közölte, hogy szeptember 20-án délután hosszadalmas és súlyos betegség után elhunyt Ludvik Svoboda, a CSSZSZK kimagasló párt- és állami személyisége, a CSKP KB tagja, hadseregtábornok, aki november 25-én töltötte volna be 84. életévét. Gustai) Husák, a CSSZSZK elnöke csütörtökön mély és őszinte részvétét fejezte ki Svoboda feleségének és családtagjainak. ENSZ-közgyűlés Folytatják az ügyrendi vitát Az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottsága és a közgyűlés most folyó 34. ülésszakán, szerdán javasolta annak a nyilatkozattervezetnek a plenáris ülés napirendjére történő felvételét, amelyet Csehszlovákia terjesztett elő a leszerelés megvalósítását célzó nemzetközi együttműködésről. A bizottság első tanácskozásán ugyanakkor egységes támogatásáról biztosított további olyan javaslatokat is, amelyek a béke, a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányulnak. Mint ismeretes, a végleges napirendtervezetet pénteken terjesztik a közgyűlés elé. Az ENSZ Palesztina-bizott- sága szerdán élesen tiltakozott a Tel Aviv által hozott legutóbbi határozat ellen. Ez — mint ismeretes — lehetővé teszi izraeli magánszemélyeknek, hogy földet vásároljanak a megszállt arab területeken. A bizottság tagjainak többsége támogatásáról biztosította a PFSZ képviselőjének azt a javaslatát, hogy a kérdés megvitatására hívják össze a Biztonsági Tanács ülését. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint az ENSZ mandátumvizsgáló bizottságában tovább folyik a vita a kambodzsai képviselet kérdéséről. Kínai—vietnami tárgyalások Pekingben Feszültség a két ország határán Csütörtökön Pekingben két ország közötti határon megkezdődött a két ország közötti kapcsolatok rendezését célzó kínai—vietnami tárgyalások újabb fordulója. Emlékezetes, hogy a megbeszélések április elején kezdődtek a vietnami fővárosban, s a mostani a két küldöttség 12. találkozója. Az újabb tárgyalási fordulóra rendkívül kedvezőtlen előjelek közepette került sor. Dinh Nhe Lienm vietnami külügyminiszter-helyettes beszédében utalt is arra, hogy a Kínai Népköztársaság újabb katonai kalanddal fenyegetőzik. A vietnami küldöttségvezető felhívta a figyelmet a végrehajtott legutóbbi fokozott kínai csapat-, illetve haditechnika-mozgásokra. Hangsúlyozta, hogy a kínai—vietnami határ mentén most ugyanazok a jelek észlelhetők, mint 1979. február 17-e előtt, amikor Kína — mint ismeretes — fegyveres agressziót indított a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A kínai küldöttség vezetője, Han Nian-lung kínai külügyminiszter-helyettes csütörtöki beszédében megpróbálta Hanoira hárítani a felelősséget a két ország közötti feszültség fokozódása miatt. Mézeskalácsvárns Az NDK-beli Pulsnitzot évszázadok óta mézeskalácsvárosként ismerik. A feljegyzések szerint 1558-ban sütötték itt az első mézeskalácsot. Azóta apáról fiúra száll a sütés tudománya. A hagyományt őrzi a ma is működő nyolc mézeskalács-sütöde. Tegyünk látogatást az egyik mester, Christian Hüb- ler birodalmában. Orrunkat pompás fűszerek: fahéj, szegfűszeg, koriander, ánizs, szerecsendió, mandula- és citromhéj illata csapja meg. Több mint 150 évvel ezelőtt alapították Hübler elődei Az „eredeti pulsnitzi” a berlini vásárcsarnokban. (Fotó: ADN/ZB) Á nagy halpusztulás 14. „A Tibiscus, melyet Tiszának hívnak, nem nagyon széles, de mély, s annyira tele van hallal, hogy az ott lakó nép szerint csak kétharmad része víz, egyharmad része hal De ez csak olyan paraszti beszéd. Bizonyos azonban, és mi magunk is gyakran láttuk tulajdon szemünkkel, hogy hálóvetés abban a folyóban üresen nem maradt, mindig szépecskén akadt hal a hálóba, még nagy is.” Galeotto Marziónak, Mátyás király historikusának szavait olvasva a mai halász így fohászkodhat: „Bár a töredéke úszna a Tiszában annak a halnak, ami félezer esztendeje találtatott benne!” És, amióta az idei halpusztulás — nem túlzás azt mondani: tragédia — lezajlott, alighanem mind többen sóhajtanak így. A legutóbbi halvész látszólag ünnepként indult. A víz színén kábult kopoltyúsok jelentek meg, a máskor oly harcias, erős, ravasz embert és szerszámot próbáló harcsák szelíden lebegtek a folyón, a partmenti falvak lakói pedig kézzel, kosárral, hálóval, vödörrel, küzdelem nélkül szedegették ki őket. Azon a napon a Szamos torkolatától lefele, sok házban főztek halat. Igaz, a szelídség, a felszínen úszkáló halak tömege gyanús lehetett volna, de a künnyű szerzés lehetősége elnyomta az okokat firtató gondolatokat, a sejtést, hogy a váratlan zsákmány, valami nagy bajnak az előszele. Pár órába telt, és kiderült, vész szakadt a vízre. Egy vízügyi szakember így emlékezett az eseményekre : — Hétfőn délelőtt 9 órakor vettük észre az első haltetemeket. Délutánra már olyan volt a Tisza, ' mintha rozsdás víz folyna benne. Mihelyt megbizonyosodtunk arról, hogy komoly dolog van készülőben, jelentettük az esetet a felsőbb hatóságoknak. Mindent megtettünk, hogy a vizet megtisztítsuk. Csónakokkal gyűjtöttük a hullákat Tokajnál elzártuk a folyót, hogy a fennakadt halakat kimerhessük a vízből. Rettenetes munka volt, embereink rosszul lettek az oszló tetemek bűzétől, mert a tisztítást csak kézzel végezhették el. A pusztulás az egész szakaszon végig futott. Először csütörtökön észleltük. hogy a víz tisztulni kezd. kaptak oxigént — világosított fel a vízügyi szakember. — Kiderült, hogy a víz oxigénfogyasztása az ezen a szakaszon a szokásos 8 százalék helyett 60 százalékra nőtt. A lebegő hordalék pedig az átlagos 400—700 milligrammról 1700 milligrammra emelkedett. Hogy mi volt mindennek az oka? Egy verzió szerint a Szamos felső szakaszán, román területen sertéshígtrágyát mosott az esőzés a folyóba. A szakember azonban ezt kérdezte: — Akkor mitől lett vöröses a víz? Más, így morfondírozott: — Mitől többszöröződött meg a lebegő hordalék? A legvalószínűbbnek a vízügyes magyarázata látszott: — A jelek szerint nehézfémszemcsék jutottak a folyóba. Ezek a halak kopol- tyújára tapadva akadályozták a kopoltyú mozgását, és a halak szabályosan megfúltak. Szemét úszik Tokaj alatt. (A szerzők felvétele.) Pulshitz jelenleg működő legrégibb mézeskalács-sütödéjét. öt generáció őrizte meg a cég készítményeinek hírnevét, utolérhetetlen ízét és zamatét. A mester elmondja, hogy ma már évente 80 tonna mézeskalácsot hoznak piacra. Ezt persze korszerű keverő- és gyúrógépek és más berendezések nélkül nem tudnák előállítani. „Még három éve is jártam a szász városok vásárait, hogy áruljam a portékámat” — mondja Hübler —. „Ma már erre nem jut időm.” A pulsnitzi mézeskalács utolérhetetlen minőségének titka azonban nemcsak az öröklött receptek felhasználásában rejlik: sokkal inkább a gondos munkában. A mézeskalácsmasszát tárolni és érlelni kell. Ezt követően a különböző alaptésztákat megfelelő arányban keverik — minden fajtát más összetételben. Ezután keverik a masz- szához a régi, kipróbált receptek szerinti fűszereket. Következik a formázás, majd a sütés. A lekvárral töltött, mandulával, dióval, vagy porcukorral beszórt, csokoládéval bevont süteményeket zacskókba, vagy dobozokba csomagolják. Mindezt a legnagyobb gonddal és a szakma iránti szeretettel. Hübler mester a jövőre is gondol: eddig liúsz fiatalt tanított meg az édes tudományra. Közülük néhányan azóta maguk is mesterei a mézeskalács-készítésnek. Megőrzik az „eredeti pulsnitzi” jó hírét. G. Becslések szerint a Domb- rád—Tiszabercel—Tokaj közötti szakaszon folyamkilométerenként 5—10 mázsa hal pusztult el. A mintegy 50 kilométernyi vizen tehát 250— 500 mázsa hal vált a mérgezés áldozatává. De Dombrád és a Szamos-torkolat közötti távolság, további 70 folyamkilométer. Az ibrányi kempingnél 40 kilós harcsát is fogtak, — élve. Az 5—10 kilósaknak se szeri, se száma nem volt. A tetemek eltakarításakor pedig 80 kilós harcsa is akadt, kisebb viszont töménytelen volt. A tokaji kikötőben állomásozó Hejő kitűzőhajó vezetője, Niczu József szerint: — Szörnyű volt az egész. Mi szedegettük a halakat, én voltam az első, aki rosszul lettem, de nem volt mit tenni, csinálni kellett. Két hajóval cirkáltunk, halászszákkal gyűjtöttük a halakat. Utána fólia zsákokba tettük őket, klórmésszel leöntöttük, gödörbe raktuk, újra klór- meszeztük, és csak ezután földeltük el. Mesélik: volt akkora hal is, hogy egy zsákba, csak egyet tudtak begyömöszölni Tiszalöknél óriási tokhalat fogtak emlékezett később Nagy János, a zsilip műhely- vezetője. — A tengerről úszott fel a szerencsétlen — mondta. — Amikor kiemelték, hogy a laboratóriumban megvizsgálják, kettétört, akár az üveg. — Megfulladtak, mert nem Nagy János ezt mondta: — Míg egy hal eléri az 1 kilogrammot, három év is eltelik. Aztán, már gyorsan nő. Egy ideig, most tiszai hal nélkül leszünk. Nincs hét, hogy ne olvasnánk az olajszállító tankhajók katasztrófáiról. Elmondjuk hány négyzetkilométert öntött el a mind több bajt okozó fekete folyadék, drámai riportokban számolunk be a tengerpartra vetődött olajjal vívott küzdelemről, kiszámítjuk, mekkora kárt okozott a hajótörés, mennyi hal lett áldozat, mekkora az idegenforgalmi veszteség. De gondoljunk csak bele: az arányokat nézve nem érde- melnének-e meg nagyobb helyet az eddiginél a mi hal- pusztulásaink is? Alighanem ki lehetne számolni: egy néhány hordó olaj a Tiszán, pár csatorna és szennyvízvezeték, valamint a nemtörődömség, nálunk, a mi vizeinken is példátlan károkat képes okozni. Mert — nem nehéz rájönni —, nem csupán az elpusztult hal meny- nyisége a nagy kár. Az, előbb-utóbb, majd pótlódik. De időbe telik, míg a szeny- nyezés utolsó cseppjei is elosztanak, és hosszú periódusba kerül, míg a kipusztult halak miatt megbomlott egyensúly újra helyreáll. Meg kellene tanulni végre: nem a hal az igazi áldozat. Hanem az ember. (Folytatjuk) BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA ogMymgggjjngJtg
