Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-21 / 221. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 21. Kommentár Kötélhúzás Londonban B izonytalanná vált a Zimbabwe (Rhodesia) politikai jövőjéről tár­gyaló londoni konferencia to­vábbi munkája, s ezzel együtt a rendezés lehetősége is. A brit kormány kezdeménye­zésére szeptember 10-én ösz- szehívott tanácskozáson mindkét fél képviseltette ma­gát: az elnöklő Lord Carring­ton angol külügyminiszteren kívül ott volt a rhodesiai fe­hértelepesek vezetője, lan Smith, az általa kreált első fekete kormány miniszterel­nöke, Muzorewa püspök és három koalíciós társa, vala­mint az ország valóságos fel­szabadításáért és független­ségéért küzdő Zimbabwe ha­zafias Front két társelnöke, Joshua Nkomo és Robert Mugabe. A konferencia célja egy olyan új alkotmány kidolgo­zása, amely az államhatal­mat végre valóban átadná a négymilliónyi fekete több­ségnek. Mégpedig — leg­alábbis Smith és a brit kor­mány szándéka szerint — úgy, hogy a 250 ezer fehérte­lepes megtarthassa eddigi elő­jogai oroszlánrészét. A konferencia jól indult, mert sikerült megállapodni a napirendben. Pár nap múlva azonban Muzorewa vissza­táncolt s közölte: nem haj­landó új alkotmányról tár­gyalni, hanem csakis a Smith és közte kötött ún. „belső ren­dezés” alapján a hazafias front képviselőinek kormá­nyába való bevonásáról. Muzorewa álláspontjától azonnal elhatárolta magát legfontosabb szövetségese, Sithhole lelkész és a négy po­litikai csoportból összetákolt alkalmi érdekszövetségen be­lül kirobbant a marakodás a hatalomért. Muzorewa ez­után bejelentette, hogy e hét végén hazautazik, de „elfe­lejtette” jelezni mikor tér vissza Londonba. A döntő szerepet magának követelő Muzorewa nyomást akar gya­korolni a brit kormányra an­nak érdekében, hogy az fel­sorakozzon mellette és „belső rendezése” mellett. Ez utóbbi azonban teljességgel elfogad­hatatlan a hazafias front szá­mára, mert a megválasztandó parlamentben 28 mandátu­mot biztosít — s ezzel gya­korlatilag a vétó jogát — a fehér kisebbségnek. Pedig Ian Smith fehér vá­lasztói számára sugárzott tv- nyilatkozatában már jelezte, hogy e kérdésben hajlandó bizonyos engedményekre. így hát a fekete Muzorewa je­lenleg Smithnél is „fehérebb” színben mutatkozik. Előbb- utóbb azonban valószínűleg visszakényszerül Londonba, hogy a valóságos erőviszo­nyokon alapuló kompromisz- szummal egyezzen meg part­nereivel. P. V.’ Terrorista bűnper Az eszéki körzeti bírósá­gon megkezdődött Joszip Gu- berac (24 éves) usztasa ter­rorista bűnperének tárgyalá­sa. Guberacot a francia ha­tóságok adták ki Jugoszlá­viának. A vádirat szerint a szülei­vel együtt nyugatra emigrált Guberac 1971-ben lépett be a Franciaországban működő „horvát nemzeti ellenállás” és az „őrség a Drinán” nevű usztasa emigráns szerveze­tekbe. 1977. december 17-én kezében önműködő puskával behatolt a lyoni jugoszláv főkonzulátus épületébe és a megrökönyödött tisztviselők előtt szétlőtte a fogadóhe­lyiség ablakait, majd még 35 golyót eresztett a helyiség fa­lába. A francia hatóságok le­tartóztatták és ez év tava­szán kiadták Jugoszláviának. Elhunyt Ludvik Svoboda A CSKP Központi Bizott­sága, a CSSZSZK elnöke, a kormány, a parlament és a nemzeti front központi bi­zottsága mély megrendülés­sel közölte, hogy szeptember 20-án délután hosszadalmas és súlyos betegség után el­hunyt Ludvik Svoboda, a CSSZSZK kimagasló párt- és állami személyisége, a CSKP KB tagja, hadseregtábornok, aki november 25-én töltötte volna be 84. életévét. Gustai) Husák, a CSSZSZK elnöke csütörtökön mély és őszinte részvétét fejezte ki Svoboda feleségének és családtagjai­nak. ENSZ-közgyűlés Folytatják az ügyrendi vitát Az ENSZ-közgyűlés általá­nos ügyrendi bizottsága és a közgyűlés most folyó 34. ülés­szakán, szerdán javasolta an­nak a nyilatkozattervezetnek a plenáris ülés napirendjére történő felvételét, amelyet Csehszlovákia terjesztett elő a leszerelés megvalósítását célzó nemzetközi együttmű­ködésről. A bizottság első ta­nácskozásán ugyanakkor egy­séges támogatásáról biztosí­tott további olyan javaslato­kat is, amelyek a béke, a nemzetközi biztonság megszi­lárdítására irányulnak. Mint ismeretes, a végleges napi­rendtervezetet pénteken ter­jesztik a közgyűlés elé. Az ENSZ Palesztina-bizott- sága szerdán élesen tiltako­zott a Tel Aviv által hozott legutóbbi határozat ellen. Ez — mint ismeretes — lehetővé teszi izraeli magánszemé­lyeknek, hogy földet vásárol­janak a megszállt arab terü­leteken. A bizottság tagjainak többsége támogatásáról biz­tosította a PFSZ képviselőjé­nek azt a javaslatát, hogy a kérdés megvitatására hívják össze a Biztonsági Tanács ülését. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint az ENSZ mandátumvizsgáló bizottsá­gában tovább folyik a vita a kambodzsai képviselet kér­déséről. Kínai—vietnami tárgyalások Pekingben Feszültség a két ország határán Csütörtökön Pekingben két ország közötti határon megkezdődött a két ország közötti kapcsolatok rendezé­sét célzó kínai—vietnami tár­gyalások újabb fordulója. Emlékezetes, hogy a megbe­szélések április elején kez­dődtek a vietnami főváros­ban, s a mostani a két kül­döttség 12. találkozója. Az újabb tárgyalási fordu­lóra rendkívül kedvezőtlen előjelek közepette került sor. Dinh Nhe Lienm vietnami külügyminiszter-helyettes be­szédében utalt is arra, hogy a Kínai Népköztársaság újabb katonai kalanddal fenyegető­zik. A vietnami küldöttség­vezető felhívta a figyelmet a végrehajtott legutóbbi foko­zott kínai csapat-, illetve ha­ditechnika-mozgásokra. Hang­súlyozta, hogy a kínai—viet­nami határ mentén most ugyanazok a jelek észlelhe­tők, mint 1979. február 17-e előtt, amikor Kína — mint ismeretes — fegyveres ag­ressziót indított a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A kínai küldöttség vezető­je, Han Nian-lung kínai kül­ügyminiszter-helyettes csü­törtöki beszédében megpró­bálta Hanoira hárítani a fe­lelősséget a két ország kö­zötti feszültség fokozódása miatt. Mézeskalácsvárns Az NDK-beli Pulsnitzot év­századok óta mézeskalácsvá­rosként ismerik. A feljegyzé­sek szerint 1558-ban sütötték itt az első mézeskalácsot. Azóta apáról fiúra száll a sü­tés tudománya. A hagyo­mányt őrzi a ma is működő nyolc mézeskalács-sütöde. Tegyünk látogatást az egyik mester, Christian Hüb- ler birodalmában. Orrunkat pompás fűszerek: fahéj, szeg­fűszeg, koriander, ánizs, sze­recsendió, mandula- és cit­romhéj illata csapja meg. Több mint 150 évvel ezelőtt alapították Hübler elődei Az „eredeti pulsnitzi” a berlini vásárcsarnokban. (Fotó: ADN/ZB) Á nagy halpusztulás 14. „A Tibiscus, melyet Tiszá­nak hívnak, nem nagyon széles, de mély, s annyira te­le van hallal, hogy az ott la­kó nép szerint csak kéthar­mad része víz, egyharmad része hal De ez csak olyan paraszti beszéd. Bizo­nyos azonban, és mi magunk is gyakran láttuk tulajdon szemünkkel, hogy hálóvetés abban a folyóban üresen nem maradt, mindig szé­pecskén akadt hal a hálóba, még nagy is.” Galeotto Marziónak, Má­tyás király historikusának szavait olvasva a mai halász így fohászkodhat: „Bár a tö­redéke úszna a Tiszában an­nak a halnak, ami félezer esztendeje találtatott benne!” És, amióta az idei halpusztu­lás — nem túlzás azt mon­dani: tragédia — lezajlott, alighanem mind többen só­hajtanak így. A legutóbbi halvész látszó­lag ünnepként indult. A víz színén kábult kopoltyúsok jelentek meg, a máskor oly harcias, erős, ravasz embert és szerszámot próbáló har­csák szelíden lebegtek a fo­lyón, a partmenti falvak la­kói pedig kézzel, kosárral, hálóval, vödörrel, küzdelem nélkül szedegették ki őket. Azon a napon a Szamos tor­kolatától lefele, sok házban főztek halat. Igaz, a szelídség, a felszí­nen úszkáló halak tömege gyanús lehetett volna, de a künnyű szerzés lehetősége elnyomta az okokat firtató gondolatokat, a sejtést, hogy a váratlan zsákmány, valami nagy bajnak az előszele. Pár órába telt, és kiderült, vész szakadt a vízre. Egy vízügyi szakember így emlékezett az esemé­nyekre : — Hétfőn délelőtt 9 óra­kor vettük észre az első hal­tetemeket. Délutánra már olyan volt a Tisza, ' mintha rozsdás víz folyna benne. Mihelyt megbizonyosodtunk arról, hogy komoly dolog van készülőben, jelentettük az esetet a felsőbb hatóságok­nak. Mindent megtettünk, hogy a vizet megtisztítsuk. Csónakokkal gyűjtöttük a hullákat Tokajnál elzártuk a folyót, hogy a fennakadt ha­lakat kimerhessük a vízből. Rettenetes munka volt, em­bereink rosszul lettek az osz­ló tetemek bűzétől, mert a tisztítást csak kézzel végez­hették el. A pusztulás az egész szakaszon végig futott. Először csütörtökön észlel­tük. hogy a víz tisztulni kezd. kaptak oxigént — világosí­tott fel a vízügyi szakember. — Kiderült, hogy a víz oxi­génfogyasztása az ezen a szakaszon a szokásos 8 szá­zalék helyett 60 százalékra nőtt. A lebegő hordalék pe­dig az átlagos 400—700 milli­grammról 1700 milligrammra emelkedett. Hogy mi volt mindennek az oka? Egy verzió szerint a Sza­mos felső szakaszán, román területen sertéshígtrágyát mosott az esőzés a folyóba. A szakember azonban ezt kérdezte: — Akkor mitől lett vörö­ses a víz? Más, így morfondírozott: — Mitől többszöröződött meg a lebegő hordalék? A legvalószínűbbnek a víz­ügyes magyarázata látszott: — A jelek szerint nehéz­fémszemcsék jutottak a fo­lyóba. Ezek a halak kopol- tyújára tapadva akadályoz­ták a kopoltyú mozgását, és a halak szabályosan megfúl­tak. Szemét úszik Tokaj alatt. (A szerzők felvétele.) Pulshitz jelenleg működő leg­régibb mézeskalács-sütödé­jét. öt generáció őrizte meg a cég készítményeinek hírne­vét, utolérhetetlen ízét és za­matét. A mester elmondja, hogy ma már évente 80 tonna mézeskalácsot hoznak piac­ra. Ezt persze korszerű ke­verő- és gyúrógépek és más berendezések nélkül nem tud­nák előállítani. „Még három éve is jártam a szász városok vásárait, hogy áruljam a por­tékámat” — mondja Hübler —. „Ma már erre nem jut időm.” A pulsnitzi mézeskalács utolérhetetlen minőségének titka azonban nemcsak az öröklött receptek felhaszná­lásában rejlik: sokkal inkább a gondos munkában. A mé­zeskalácsmasszát tárolni és érlelni kell. Ezt követően a különböző alaptésztákat meg­felelő arányban keverik — minden fajtát más összetétel­ben. Ezután keverik a masz- szához a régi, kipróbált re­ceptek szerinti fűszereket. Következik a formázás, majd a sütés. A lekvárral töltött, man­dulával, dióval, vagy porcu­korral beszórt, csokoládéval bevont süteményeket zacs­kókba, vagy dobozokba cso­magolják. Mindezt a legna­gyobb gonddal és a szakma iránti szeretettel. Hübler mester a jövőre is gondol: eddig liúsz fiatalt ta­nított meg az édes tudomány­ra. Közülük néhányan azóta maguk is mesterei a mézes­kalács-készítésnek. Megőrzik az „eredeti pulsnitzi” jó hírét. G. Becslések szerint a Domb- rád—Tiszabercel—Tokaj kö­zötti szakaszon folyamkilo­méterenként 5—10 mázsa hal pusztult el. A mintegy 50 ki­lométernyi vizen tehát 250— 500 mázsa hal vált a mérge­zés áldozatává. De Dombrád és a Szamos-torkolat közötti távolság, további 70 folyam­kilométer. Az ibrányi kem­pingnél 40 kilós harcsát is fogtak, — élve. Az 5—10 ki­lósaknak se szeri, se száma nem volt. A tetemek eltaka­rításakor pedig 80 kilós har­csa is akadt, kisebb viszont töménytelen volt. A tokaji kikötőben állo­másozó Hejő kitűzőhajó ve­zetője, Niczu József szerint: — Szörnyű volt az egész. Mi szedegettük a halakat, én voltam az első, aki rosszul lettem, de nem volt mit ten­ni, csinálni kellett. Két hajó­val cirkáltunk, halászszák­kal gyűjtöttük a halakat. Utána fólia zsákokba tettük őket, klórmésszel leöntöttük, gödörbe raktuk, újra klór- meszeztük, és csak ezután földeltük el. Mesélik: volt akkora hal is, hogy egy zsákba, csak egyet tudtak begyömöszölni Tiszalöknél óriási tokhalat fogtak emlékezett később Nagy János, a zsilip műhely- vezetője. — A tengerről úszott fel a szerencsétlen — mondta. — Amikor kiemelték, hogy a laboratóriumban megvizs­gálják, kettétört, akár az üveg. — Megfulladtak, mert nem Nagy János ezt mondta: — Míg egy hal eléri az 1 kilogrammot, három év is el­telik. Aztán, már gyorsan nő. Egy ideig, most tiszai hal nélkül leszünk. Nincs hét, hogy ne olvas­nánk az olajszállító tankha­jók katasztrófáiról. Elmond­juk hány négyzetkilométert öntött el a mind több bajt okozó fekete folyadék, drá­mai riportokban számolunk be a tengerpartra vetődött olajjal vívott küzdelemről, kiszámítjuk, mekkora kárt okozott a hajótörés, mennyi hal lett áldozat, mekkora az idegenforgalmi veszteség. De gondoljunk csak bele: az arányokat nézve nem érde- melnének-e meg nagyobb helyet az eddiginél a mi hal- pusztulásaink is? Alighanem ki lehetne számolni: egy né­hány hordó olaj a Tiszán, pár csatorna és szennyvízve­zeték, valamint a nemtörő­dömség, nálunk, a mi vize­inken is példátlan károkat képes okozni. Mert — nem nehéz rájönni —, nem csu­pán az elpusztult hal meny- nyisége a nagy kár. Az, előbb-utóbb, majd pótlódik. De időbe telik, míg a szeny- nyezés utolsó cseppjei is el­osztanak, és hosszú periódus­ba kerül, míg a kipusztult halak miatt megbomlott egyensúly újra helyreáll. Meg kellene tanulni vég­re: nem a hal az igazi áldo­zat. Hanem az ember. (Folytatjuk) BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA ogMymgggjjngJtg

Next

/
Thumbnails
Contents