Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 20. P. G. Tallinn: olimpiai város Az olimpiai vitorlásversenyek színhelye a Finn-öbölben. Készül a minden igényt kielégítő kikötő- és épületegyüttes. Hétfőn kezdődik a vita Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés Az ENSZ közgyűlésének el­nöke szerdán ismét határo­zottan kiállt a palesztin nép jogai, a PFSZ, valamint az afrikai felszabadítás! moz­galmak mellett. Salim Ah­med Salim, Tanzánia állandó ENSZ-,képviselője, az idei közgyűlés elnöke első sajtó- értekezletén hangoztatta: nem lehet igazságos, tartós közel-keleti rendezés, ha a tárgyalásokba nem vonják be a palesztin népet, s annak képviselőjét, a PFSZ-t. Az ENSZ-közgyűlésen szer­dán megkezdték munkáju­kat az állandó bizottságok, közöttük a mandátumvizsgá­ló bizottság, amelynek pénte­kig kell jelentést tennie Kambodzsa képviseletének kérdéséről. (Folytatás az 1. oldalról) Márta Ferenc részletesen értékelte a magyar—szovjet tudományos vegyesbizottsá­gok munkáját, a több oldalú és a kétoldalú kapcsolatok alapján létrejött tudományos —műszaki együttműködés eredményeit. Fedoszejev akadémikus hangsúlyozta, hogy a két or­szág kommunista pártjainak határozatai kitűnő lehetősé­get teremtenek a szocialista együttműködés bővítéséhez, a tudomány fejlődéséhez. Ezt követően Mihail Adol- fovics Sztirikovics akadémi­kus, a SZUTA energetikai fi­zikai-műszaki problémák osz­tályának titkára az energeti­New Yorkban tanácskozik az ENSZ közgyűlésének 34. ülésszaka. Képünkön: az ülésterem. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) Amint már jelentettük, a népirtó Pol Pót rezsim kép­viselői — élve a formai le­hetőséggel, hogy korábban ők képviselték Kambodzsát az ENSZ-ben, — _a keddi megnyitó ülésen jelen voltak. Az ENSZ jogszabályai alapján a közgyűlés dönt majd a kambodzsai mandá­tum kérdésében. A közgyűlés első hete elő­reláthatólag ügyrendi kérdé­sekkel, előkészületi munká­val telik el. Hétfőn kezdődik az általános politikai vita. ka fejlesztésével kapcsolatos tudományos-műszaki kérdé­sekről, Vladlen Arkagyevics Martinon, a közgazdaságtudo­mányok doktora, a világgaz­dasági és nemzetközi kapcso­latok intézetének igazgatója a világgazdaság törvénysze­rűségeiről és új tendenciái­ról tartott előadást. A délutá­ni plenáris ülésen Pál Lé­náid akadémikus, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke a szilárdtest­fizikai kutatás és műszaki fejlesztés problémáit, Szent- ágothai János pedig a neuro- fiziológia időszerű kérdéseit ismertette. A plenáris ülés előadásait csütörtökön és pénteken szek­cióüléseken vitatják meg. Kócsagország, fűzvilág 13. Kommentár Kambodzsa helye az ENSZ-ben A mint az várható volt, a világszervezet köz­gyűlésének már az el­ső óráiban napirendre ke­rült Kambodzsa képviseleté­nek kérdése. A Vietnami Szo­cialista Köztársaság ENSZ- képviselője — éreztetve a kérdés fontosságát — az el­ső plenáris ülésen soron kí­vül kért szót, s tiltakozott az ellen, hogy továbbra is a Pol Pot-rezsim emberei bito­rolják a népi Kambodzsa he­lyét a világszervezetben. Ma már világszerte isme­retes, micsoda gyilkos, nép­ellenes uralmat valósított meg az indokínai országban Pol Pót és leng Sary pekingi zsoldban álló klikkje. Kilenc hónapja már, hogy a Heng Samrin vezette kor­mány az ország újjáépítésén fáradozik, dacolva az óriási nehézségekkel, az éhséggel, betegségekkel, a szakértők hiányával. A békés újjáépí­tés azonban komoly nehézsé­gekbe ütközik: a szétvert re­zsim maradványai gyilkos bandákba verődve akadá­lyozzák a munkát, támadása­ikkal zaklatják a paraszto­kat, munkásokat. Aligha két­séges, Pol Pót nem indíthat­ná harcba banditáit, ha nem állnának mögötte pekingi pártfogói, akik pénzzel, fegy­verrel, felszereléssel ellátják őket. Sajnálatos tény, hogy számos állam továbbra is po­litikai elismerésben részesíti Pol Pót klikkjét, figyelmen kívül hagyva a rezsim nép­ellenes jellegét és a reális helyzetet. Az el nem kötele­zett országok havannai csúcsértekezletén Pol Pót megbízottját már nem enged­ték az ülésterembe, igaz, a kambodzsai nép jogos kép­viselői sem foglalhatták még el az őket megillető helyet. A szocialista- közösség or­szágai, a haladó, el nem kö­telezett államok, most New Yorkban továbbra is követ­kezetesen kiállnak a kam­bodzsai forradalmi hatalom mellett, s egyre több ENSZ- tagállam számára nyilvánva­ló, hogy a jelenlegi torz helyzetet semmilyen jogi csűrés-csavarással sem lehet fenntartani. K öztudott, hogy Moszkva rendezi az 1980-as olimpiát, azt talán ke­vesebben tudják, hogy né­hány sportágnak másik há­rom város ad helyet. Észtor­szág fővárosa, Tallin a vi­torlásversenyek színhelye lesz. Az olimpiai készülődés jelei rögtön szemébe tűnnek a városba érkezőnek: soksá­vos sztráda készül a Finn­öbölhöz, sajtóközpontok, szál­lodák épülnek, az egész vá­rost csinosítják. Kétségtelen, hogy Tallin jól jár az olimpiával. A gyorsan fejlődő városban az új fejlesztések, üzemek, la­kótelepek építése állt szük­ségképpen előtérben, a szin­te érintetlenül fennmaradt középkori óváros restaurálá­sára kevesebb energia jutott. Most az olimpiára való fel­készülés különleges erőfeszí­téséből erre is telik. De az olimpia is jól jár Tallinnal: méltó otthona lesz a vitor­lásversenyeknek, az egész vá­ros hangulata a tengert, a hajózást idézi. Az egykori Hanza-város ma is őrzi a tengeri kereskedelem emlé­keit. A várfallal, bástyák so­rával körülvett óváros épen maradt középkori épületei tipikus kereskedőházak: alul hatalmas pince, a felső szin­teken áruraktárak, lakásul a középső szint szolgált. Szép gótikus székesegyházában ne­ves hajósok, világutazók nyugszanak. De nemcsak a város múltja idézi a tengert: kikötője jelentős helyet fog­lal el napjaink kereskedelmi hajózásában is. Az olimpiákat rendező vi­lágvárosokhoz képest Tallin mégiscsak kisváros, felmerül a kérdés: van-e ilyen nagy tömegeket vonzó esemény megrendezéséhez elegendő szervezési tapasztalata? Nos, ebben sincs hiány. A törté­nelmi és népi kultúrájukat féltőn ápoló észtek — másfél millióan vannak — nálunk elképzelhetetlen méretű kul­turális rendezvényeket szer­veznek. ötévenként dalosta­lálkozót rendeznek Tallin- ban, amelyre Észtországon kívül a Szovjetunió összes köztársaságából, sőt a szoci­alista országokból is meghív­Csikorgott csónakunk fene­ke, majd. megálltunk a víz közepén. Öklömnyi kavicsok­ból rakódott zátonyon vesz­tegeltünk. Tiszakóród körül járhattunk. Ismeretlen a víz, így hát fel a kanárisárga mentőmellényt, be a folyóba, s toljuk meg a ladik farát! Hogy a riasztó szín volt-e az ok, ki tudja, egyszerre a par­ton felharsant a kvak-kvak. A bakcsók riadtak meg, más néven a vakvarjuk. Nem a látásuk, hangjuk adta ezt a furcsa nevet. S mi máris el­felejtettük a bosszankodást. E szép, ritka nagy madár, kékes fényű tollával, hamu­szürke mellével, szalagszerű tollal a fején feledtette a megfeneklést. Szatmáriban jártunk. Itt még hegyinek tűnik a folyó, part­ját nemcsak fűz szegélyezi, de tarkítja azt a juharos, gyertyános, tölgyes, körises és szillel kevert erdő is. A bal parton dióligetek nőttek, csóka hullatta magból kelt a híres milotai és csécsei gyü­mölcs. A halk csónak nem riasztja a kiskócsagot sem. békésen ül húsz-harminc ma­dárból álló csapatuk a vízbe borult fa törzsén. Időnként egy magányos napraforgó tá­nyérja kacsint ki a zöldből, s a víz közelében virít a tur­bánliliom, a méztermő ha­rangvirág. Még az öt-hat kilométeres sebesség is gyorsnak tűnik. A fák alatt a vörösgyűrű, a kányafa, som és fagyai alkot áthatolhatatlan sűrűt. És de megtréfált, vagy talán meg­bosszantott (?) a szeder, melynek sűrűjén félpucéron törtünk át, ezernyi karcolt sebből vérezve! Vigasznak tűnt aztán innen kivergődve a csillagvirág, a szagosmüge, a nőszőfüvek sűrűje. Csak nak kórusokat, népi együtte­seket. Az Ének-mezőn közel kétszázezer ember gyűlik össze a fesztiválokon, stadi­onméretű színpadán har­mincezer fős kórus fér el. A most készülő idegenfor­galmi létesítmények, s a fris­sen restaurált, látványos­ságban s középkori hangu­latban gazdag óváros bizo­nyára sok látogatót vonz az olimpia idején és után Tal- linba. De itt addig is kelle­mes turistáknak lenni — ma­gyaroknak különösen. Utcán, szállodában — megtudván, hogy magyarok vagyunk — megkülönböztetett figye­lemben részesülünk^ az al­kalmi beszélgetőpartnerek szinte kivétel nélkül felem­legetik a magyar—észt nyelv­rokonságot. S ez a figyelem idegenben jól esik az utazó­nak. A. J. Halászó gólya a part mentén (A szerzők felvétele) lassan — mondogatjuk, s próbáljuk lencsevégre kapni a kiskócsagokat. Fekete lá­buk, sárga ujjuk, fejüknek toli-bokrétája jól látszik. Be­várnak közeire, nem félnek. Láthatóan nem bántja őket senki. Lentebb, a beregi részen Baly János erdész kalauzolt be költőhelyükre. Gondosan titkolta, hol és merre talál­ható e szép, de ritka madár. Csak a földön talált kékes­zöld tojáshéjak mutatták: itt vannak itthon. Mert ahogy lejjebb érünk a folyón, úgy szaporodnak azok, akik szá­mára a természet csupán préda. Tojástól vaj ok, trófeá­nak madarat lövők, akik el­tartanak tucatnyi zugtömőt, kutatják át a hullámtéri er­dőket. Érthető hát, hogy az erdész óvatos, s kér újra és újra: csak azt ne írjuk meg, merre is jártunk. Beregben vagyunk hát. Élő és holt vízfolyások váltakoz­nak itt. Köztük a szélesebb és keskenyebb hátságok hú­zódnak, a talaj a parton víz­szállította lösz. Változik a fo­lyó színe, hajlik a szőke felé. Nyáras, füzes erdők váltják fel a parti fák eddigi sorát. Az óriásnyár nyúlánk, egye­nes törzse olyan, mint a fel­kiáltójel, a korai nyár S-ala- kú, s rendszertelen derék­szögben nyúlnak ki hatalmas ágai. Cinke és kenderike, vö­rösbegy és szürke légykapó játszik a levelek között, a ri­gó és csuszka dala vegyül a citromsármányéval. Más a táj, szemmel láthatóan elüt attól, ahonnan indultunk. A szakadó partokon feltűnnek a gyurgyalagok. Pázar kis madaraik! A partba ássák fészkük járatait, 15 kiló föl­det is kiszedve onnan. És odújukba úgy surrannak be, hogy nem szállnak le a szé lén. Karcsú, hegyes csőrük­ről jól felismerni őket. Bé kében megvannak a part fecskével, mely szintén úgj telelyuggatja a partot, mint­ha gépágyúval lőtték volna A beregi partokon feltűnii a fekete gólya is. Majd ké­sőbb, Tokaj közelében talál­kozunk vele újra. Gyanakvó megtanult félni. Megbúvik í sűrű lomberdőben, zöldes-bí- boros-fekete színei jól elrej­tik a -kíváncsiak elől. Révé­szek, gátőrök, erdészek, vís melletti emberek hívják fe: figyelmünket a természet ezernyi csodájára. Forgatjuk a magunkkal vitt állat- és növényhatározókat, a mada­rakat megörökítő könyveket Olyan részen siklik csóna­kunk, ahol hatalmas folyó­kanyarulatok, lefűzött és fel­töltődött morotvák kusza há­lózata váltakozik, az árteret ligeterdők, rétek és parti-dü- nék koszorúzzák. Lassan át­érünk a beregi tájról Sza­bolcsba, a Nyírségbe. A táj mozaikszerűen váltakozik. Pusztai tölgyesek foltjait váltja fel a folyópartot kísé­rő füzes és égeres, aztán a sivó homok és a sztyepp rét­jei következnek. Mocsári és lápi növénytársulások tűn­nek elő. Szélesebbé válik a folyó. Százmétereken szakadó par­tok kísérnek. Tetejükön lát­ható a legelő gulya, a sárban disznók dagonyáznak. Aztán jön újra a fűz és a nyár. A füzek és a nyárfák mindig susognak. Mintha, nekik min­dig lenne mondanivalójuk. Suttogásuk kísér innen szün­telen, s legfeljebb a rebbenő vízityúk, furcsa, ide-oda bó­logató fejével és a szárcsa töri meg a monoton zajt. Rezgő nyár, fehér fűz, fe­kete nyár, mandula-levelű fűz keveredik, bokorfüzesek lesz­nek kísérőink. Hatalmas pa- lajok, homok- és fövenynyel­vek nyúlnak a vízbe, hol egy-két horgász és halász próbál szerencsét. A füzes mentén a varsák karói nyúl­nak ki a folyóból. Mögöttük a réti füzény lilája, gyertya­virágjának színfoltja teszi tarkává a partot. Amint lejjebb érünk a nyírségi folyószakaszon, meg­jelenik a sás, a nád. Nádirigó is szól a sűrűből, s hogy tel­jes legyen a kép, róka néze­get gyanútlanul a csónak felé. A hullámtéri erdőben őzek, nyulak élnek, és hol sű­rűvé válik a gyöngyvirágos- tölgyes erdő, a vaddisznó is tanyát ver. Tiszabercel után a táj veszít szépségéből. Vagy ez csak azért lenne így, mert túlontúl elkényeztetett az eddigi vidék ezer színével? Az újabb izgalom Tokaj előtt vár ránk, ahol a hegyek kö­zelsége miatt tarkul a táj. így érünk el a Mezőségbe. Tiszanagyfalutól a bujaság nyűgöz le. Újra gazdagabb lesz a madárvilág, a tengelic is megjelenik. A fákon kú­szik a ligeti borostyán, s egyre jobban kirajzolódik a négy koronaszint, a magasba szökő kőris és nyár, az alat­ta növő tölgy, a szil és korai juhar rétege, s végül a me­zei juhar és a dús cserjevi­lág. Jó ideje már, hogy le­begő homokhordalék színezi szőkévé, a szennyezés ellené­re is aranylóvá a vizet. Utunk során találkoztunk a Borsovával, Túrral, Sza­mossal, Krasznával, az Esze- nyi-zsiíip szállította Csaron- da vízével, a Belfő- és Ló- nyai-csatornával, a Bodrog­gal. Vízgyűjtőjük vízével nö­velték naggyá a Tiszát, s tet­ték gazdagabbá a partot öve­ző életet. (Folytatjuk) Az Ének-mező, a nagy dalostalálkozók színhelye. CSÓNAKKAL A TISZÁN BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents