Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

1979. szeptember 19. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből Postabontás Érdekek Az egyéni és a közösségi érdek nem esik mindig egy­be. Ezt B. F.-né panaszosunk levele is bizonyítja. Férje a Magyar Gyapjúfonó- és Szö­vőgyár demecseri gyáregysé­gében dolgozik, mint kőmű­ves. Az utóbbi időben amiatt rettegnek — amint a levél­ből megtudtuk —, hogy fér­jét elviszik Budapestre dol­gozni. Ez azért okozna most náluk zavart, mert családi házat építenek. Es mégiscsak kellemetlen, furcsa dolog lenne, ha egy kőműves szak­embernek más építené a há­zát. Amint megtudtuk, a gyár­egységnek két kőművesből és négy segédmunkásból álló karbantartó brigádra van szüksége. Ebben dolgozik le­vélírónk férje is. Megtörténik azonban, hogy egy-egy na­gyobb feladat elvégzésére nagyobb létszámú csoportot alakítanak. Ilyenkor más be­osztásbeliekkel — de kőmű­ves szakmával rendelkezők­kel — egészül ki a brigád, megfelelő bérezés mellett. S hogy mennyire jó ez az át­szervezés és szükséges, mi sem bizonyítja jobban, hogy legutóbb például a kivarró üzemükben így tudtak vi­szonylag rövid időn belül 100 embernek jó munkafeltétele­ket biztosítani. A fejlődés további átgon­dolt, gyors átszervezést kí­vánt. Ezúttal a tmk-műhely építése miatt kellett hasonló­ra vállalkoznia a gyáregység vezetőségének. Ügy tűnt, hogy ezzel a munkával ebben az évben és még jövőre is tudják a megnövelt létszámú brigádot foglalkoztatni. A pénzügyi lehetőségek azonban közbeszóltak. A brigádot más munkaterületre kellett elkül­deni. Ezúttal a budapesti központtal született egy meg­állapodás: tekintve, hogy vi­déken jobb a munkaerőhely­zet, egy „vándor”-brigádot alakítottak, hogy gyári szin­ten ellássák a karbantartási és egyéb épitőipari munká­kat. Ezt a demecseriekre ala­pozták, ami azzal jár, hogy maximum három hónapot töltenek lakóhelyüktől távol. Ezt mindenki vállalta, mert anyagilag sem járnak rosz- szabbul, s úgy tűnt, megér­tették: a gyár érdeke ezt kí­vánja. Amint Kántor Gábor igaz­gató elmondta, levélírónk férje is vállalkozott erre a munkára. Tekintettel voltak a helyzetére is, hogy csak az építkezés befejezése után — amely szeptember végére várható — kell Budapestre elmennie. Nem ez volt az egyetlen megértő, humánus intézkedése a gyáregység ve­zetőinek B. F.-né férjével szemben, ö volt ugyanis az első, aki a lakásépítési támo­gatási alapból először része­sült. Ezért is érthetetlen a pa­naszkodás, az értetlenség. A munkahelyen nemcsak jogok, hanem kötelességek is van­nak. Az egyéni érdekeket nem lehet előtérbe helyezni, ha­nem okosan és bölcsen össze kell egyeztetni a közösség érdekeivel. Soltész Agnes A JÁRDAKÖ PANASZA Egyszerű betonból készí­tett testemnek is megrázó volt az a kálvária, amit né­hány nap leforgása alatt be­jártam. Amint már említet­tem, betonból formáztak, s hogy összeálltam, hamarosan teherautóra raktak és elszál­lítottak egy kis nyíregyházi utcába. Ott azt mondták, pompás járdát készítenek be­lőlem. Türelmesen vártam a soromra. Társaimat szépen lerakták az utca lakói. Engem meg egy nagydarab ember bevitt a kerítésen belülre, s ott a garázsnak nevezett épület előtt homokba ágya­zott. Ott sem maradtam so­káig. Jöttek az emberek — közöttük az utcabizalmi is — és veszekedés árán vissza­szereztek, miközben a nagy­darab embert feljelentéssel fenyegették. Nekem meg nem volt maradásom, csá­kánnyal felszedtek. Kicsit meg is töredeztem, majd ko­csira raktak és most megint kupacba rakva, további sor­somra várok. Attól félek, mi­re betölthetném szerepemet járdaként, úgy összetörede­zem, hogy még alapnak sem leszek jó egy útépítésnél. A panaszt felvette: Cs. Cs., nyíregyházi lakos ELSŐBBSÉG A napokban jártam Nyír­egyházán, a válogatott lab­darúgó-mérkőzésen. Busz- szal mentem a stadionig, s meglepődve tapasztaltam, hogy igen sok helyen nem tisztelik a tömegközlekedési járművek elsőbbségét. Néha még a megállás is gond a parkírozó személyautók mi­att. Ezért javaslom a tanács­nak, hogy mint más nagyvá­rosokban, itt is fessék fel a buszmegállónál az úttestet, a közismert sárga csíkozással, fgy a vitáknak is elejét le­hetne venni. Németh Antal, Debrecen, Dobozi úti lakótelep MELBA-BÁNAT Családunkban közkedvelt a „Melba” kockának nevezett csokoládé. Igaz, 36 forint volt egy dobozzal, de azt találtuk a legjobbnak, mert idősek is vannak a családban, és ha. jött a névnap, vagy születés­nap, ezzel leptük meg egy­mást. Igen ízletes volt. Idő­közben drágább lett e cso­koládé, de elhatároztuk, hogy még mindig kitartunk mel­lette, szerény nyugdíjunk el­lenére. Húsz forinttal lett drágább, minősége viszont annyira leromlott, hogy már a régi árát sem éri meg. Egy kis csokoládéréteggel van bevon­va, a leghitványabb, kemény szaloncukor. P. R., Nyíregyháza. Arany János utcai lakos SZEMÉTDOMB IS „ÉPÜLT” A múlt év december ele­jén került átadásra Nyír­egyházán, a Kun Béla utcai első ötszintes épület, az ÉP­SZER vállalat kivitelezésé­ben. Azóta már újabb há­rom tömb is elkészült, kettő pedig befejezés előtt áll. Az elkészült lakásokból a kivite­lező a szemetet az elsőként átadott tömb elé hordta, köz­vetlenül a bölcsőde mellé. A szemétdombot — a bölcsőde oldalánál a Kun Béla utcai épületig — gaz, bozót borítja, amely kóbor kutyák, macs­kák búvóhelyei is. A lakások ablakaiból ez igazán nem szívderítő látvány, s a böl­csődének sem idillikus kör­nyezet. Tudom, máról hol­napra nem lehet parkol va­rázsolni, de a szemétdombot sem kellene megtűrni. M. S., Nyíregyháza, Kun Béla utcai lakos ALSÓSZOKNYA Hosszú idő óta keresem Nyíregyháza üzleteiben a habselyem alsószoknyát. Hi­ánycikk — hangzott számta­lanszor a válasz, majd egy jó tanács is: varrassak, vagy ne vegyek olyan ruhát, ame­lyikhez alsószoknya kell. Tu­dom, ez utóbbi válasz vég­letnek tekinthető, hiszen a kereskedelem célja a vásár­lók megnyerése, nem pedig elutasítása. Azt is tudom, hogy valami hiánycikk nem mindig a kereskedelmen mú­lik, de hogy ne szaporodjon ezek listája, ők is tehetnek érte, ha a vásárlók igényeit közvetítik, jelzik a gyártó cégeknek. Nagy Zoltánné, nyíregyházi lakos ÉGETT KENYÉR Az utóbbi időben Tiszará- don rendszeresen égett ke­nyeret kapunk az üzletben. A héját el kell távolítani, így a vastagon hámozott kenye­rünkből, sajnos, bőven jut a moslékba is. Nyíregyházán dolgozom, s látom, másutt tudnak vigyázni a kenyér mi­nőségére, csak éppen a nyír- bogdányi üzemben nem? A kenyeret ugyanis innen szál­lítják üzletünkbe. Horváth Miklós, Tiszarád APRÓ PARAZITÁK Nyíregyházán, a Dózsa György utca 2. szám alatti bérházban az utóbbi időben elszaporodtak a svábbogarak. Nem győzzük a rovarirtót vásárolni, de az egyéni vé­dekezés mit sem ér. Szól­tunk ugyan már a házmes­ternek, de a helyzet válto­zatlan, sőt rosszabbodott, mert újabban a pincében meg a bolhák szaporodtak el. Jó táptalajuk van, hiszen a pince piszkos, szemetes. Aki netán a pincébe téved, gyor­san ellepik az apró paraziták. Mándi László, Nyíregyháza, Dózsa György utca 2. szám TELEFONKÖNYV Jó lenne a távhívásos ösz- szeköttetés Nyíregyháza és a többi nagyváros között — ha a posta is úgy akarná. Leg­utóbb Szegedre szerettem volna telefonálni, s ezért az 1. számú postahivatalban kértem egy telefonkönyvet, mivel csak a címét tudtam a hívott intézménynek. „Ellop­ták a telefonkönyvet, nem tudjuk megadni a számot” — világosítottak fel. Talán mégsem ártana, ha egy újabb telefonkönyvet nagynehe- zen beszereznének. Herczku Zsolt, Nyírbátor, Erzsébet utca 2. szám TRÉFA VOLT CSUPÁN? Kellemetlen tréfa ért a közelmúltban. A fehérgyar­mati vas- és edénybolttól ér­tesítést kaptam, hogy a vásá­rolt villanyboylerem cseréjét — mivel hogy hibás volt — „megejtik”, ha szeptember 9- ig jelentkezem az üzletben, így tettem, de a legnagyobb csodálkozással fogadtak, mondván, ők nem írtak ne­kem. Egyszóval valaki rossz tréfát csinált, s az illető az üzletben dolgozhat, mert más honnan tudhatná boyler- ügyünket ? Helyzetünk min­denesetre elkeserítő, mert kispénzű emberek vagyunk, nem volt kidobni való 3400 forintunk. A boylert népes családomnak vettem, hogy életünket kényelmesebbé te­gyük. Felelőtlen emberek miatt mégsem értük el cé­lunkat. Bodó Miklósné, Csengersima, Fő út 9. szám alatti lakos MEGÁLLÓ Nyíregyházán, a 16-os au­tóbuszjáratnak a Széchenyi utcán azelőtt több megálló­helye is volt. Most egy sincs. Ezért e környéken lakók jócskán gyalogolhatnak, ha buszra akarnak szállni, mert a legközelebbi megállóhely az állomáson vagy a 4. számú általános iskola előtt van. Nem lehetne a korábbi ren­det visszaállítani? Mák Antal, Nyíregyháza, Széchényi utca 20. szám Szerkesztői üzenetek özv. Bán Gáborné nagy­halászi, Balogh Józsefné ib- rányi, Kónya Sándorné ib- rányi, Nagy János nyíregy­házi, Marosi Lajosné nyír­egyházi, Tomasovszki And­rásáé nyíregyházi és Jánk- falvi Lajos nyíregyházi la­kosoknak levélben vála­szoltunk. Szmolár András napkori, Farkas József zsarolyáni, Treszkai András nyíregyhá­zi, özv. Csicsák Mihályné ópályi, özv. Staviczki Ká- rolyné kisvárdai, Szigetközi Istvánná nyíregyházi, Sza­bó László kocsordi, Veress Bertalanná kisvárdai, Kiss Lajosné fehérgyarmati, Ga­lambos Lászlóné pusztado­bosi,. Mándi László nyír­egyházi, Kiss Lajos tivada- ri, Poór Zoltán felsősimái, Barna Józsefné nyíregyhá­zi, Fekete Imréné tiszalöki, Rabb Istvánná mándoki, Jenei András nyírmihálydi, Szabó Tibor aranyosapáti, Dutkievicz Miklósné nyír­egyházi, Radványi József kisvárdai, Tuza Lajosné nyírteleki és Nagy Sándor­né csengeri olvasóink ügyé­ben az illetékesek segítsé­gét kértük. Dományi Istvánné kéki lakos kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Tenke László dombrádi olvasónkat az illetékesek többek között arról is tájé­koztatták, hogy a vízmű­hozzájárulást Dombrád községben — 1977 évtől kez­dődően — 10 év alatt kell befizetni a társulat számlá­jára, évente kétszeri rész­letben. A társulat a határ­időre be nem fizetett hoz­zájárulásnak, közadók mód­jára történő behajtásáról köteles intézkedni. Toldi Ferencné varsány- gyürei olvasónkat arról is értesítettük, hogy a nyug­díjas tsz-tagot a háztáji föld élete végéig megilleti, azt nem lehet megvonni tő­le esetleges tartozásai cí­mén sem. HÁZHOZ MEGY... „önkiszolgáló posta” cím­mel Tóth Béla, Fábiánháza, Kossuth utca 31. szám alatti lakos panaszát közölték, hogy nem kézbesítik neki az újsá­gokat. Megállapítottuk, hogy a kézbesítő tájékozatlansá­ga miatt (aki nem régen lát­ja el ezt a munkakört) elő­fordulhatott ilyen hiba. Au­gusztus első felében a kézbe­sítőnk beteg volt, helyettesí­tőről nem tudtak gondoskod­ni, így a címzettek és az elő­fizetők valóban a postahiva­talban vehették át a külde­ményeket. A kézbesítő visz- szatérésével a házhoz kézbe­sítés megoldódott, a postahi­vatal vezetőjét felszólítottuk, hogy munkáját kísérje figye­lemmel. Debreceni Postaigazgatóság VÉDŐRÁCS Május 3-án „Védőrács kel­lene” címmel Kovács György és társai — Nyírmeggyes, Ki­lián György Utca 11. szám alatti lakosok — szóvá tet­ték, hogy a sportpályáról ki­repülő labda rongálja a kerí­tésüket, zavarja nyugalmu­kat. Intézkedtünk: a pálya utca felőli részére védőrácsot (labdafogót) szereltettünk fel. Nyírmeggyesi Községi Tanács V. B. szakigazgatási szerve JOGOS... Az augusztus 22-i Fórum rovatban, a Derkovits utca vízelvezetésével kapcsola­tosan közérdekű bejelentést közöltek. Helyszíni vizsgála­tot tartottunk. A panasz helytálló volt. A kért helyre egy új csapadékelnyelő akna építését a Nyírségi Vízgaz­dálkodási Társulattól meg­rendeltük. Városi tanács vb közterület-fenntartó iroda. Nyíregyháza Á bevonulási segélyről Kecskés Istvánné panaszos levelet intézett hozzánk és ebben azt írja, hogy a fia 1978. október hónapban tény­leges katonai szolgálatra vonult be. A gyerek az általános iskola befejezése után nem tanult tovább, hanem a ter­melőszövetkezetben dolgozott egészen a bevonulásig, a család többi tagjával együtt. Amikor a behívóparancsot megkapta, jelentkezett a tsz vezetőségénél, azonban a ter­melőszövetkezet főkönyvelője azt mondta, hogy neki nem jár a bevonulási segély. Később a gyerek a katonaságnál is érdeklődött, hogy megilleti-e őt a segély, vagy sem, ott azt a felvilágosítást kapta, hogy neki is jár a segély, írt is a termelőszövetkezetnek, de ismételten azt a választ kapta, hogy nem jár a segély. Olvasónk azt kérdezi, hogy van-e ilyen segély egyálta­lán és ha van, az kiket illet meg? Hatályos törvényeink szerint, egyszeri bevonulási se­gély illeti meg minden magyar állampolgárt, aki tényleges katonai szolgálatra vonul be és a bevonulás időpontjában munkaviszonyban, vagy tagsági viszonyban állt. A fent ír­takból kitűnően alapvető dolog, hogy a bevonulási segély alapja az a tény, hogy a bevonuló munkaviszonyban, vagy tagsági viszonyban álljon. A levélből nem tudjuk megál­lapítani, hogy olvasónk fia tagja volt-e a termelőszövetke­zetnek, vagy sem. A gyakorlat azt mutatja, hogy azok a gyerekek, akik az általános iskolát befejezik, s ettől kez­dődően a termelőszövetkezetben dolgoznak, és ezen az ál­lapoton a későbbiek során sem változtatnak, figyelmen kí­vül hagyják azt, hogy ilyen esetben a besegítő családtagot nem illetik meg azok a jogok, amelyek a tsz-tagsággal jár­nak és rendszerint csak bizonyos jogvitás esetekben jön­nek rá arra, hogy a besegítő családtag nem tsz-tagként szerepel és csak azután változtatnak ezen a jogi helyze­ten. Van lehetőség arra, hogy a besegítő családtag is ren­delkezzék legalább részben a tsz-tagot megillető jogokkal, erre azonban csak akkor van mód, ha a besegítő családtag külön írásbeli megállapodást köt a termelőszövetkezettel és ebben vállalja, hogy teljesíti a kötelezően előírt munka- mennyiséget és ezt a munkamennyiséget minden terme­lőszövetkezetnél az alapszabály határozza meg. Ha olvasónk fiának van ilyen megállapodása és időará­nyosan eleget is tett a munkavégzési kötelezettségnek, megilleti a bevonulási segély. Abból a tényből, hogy a kérelmet eddig elutasították, csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy vagy nincs ilyen írásbeli megállapodás, vagy a kötelezően előírt mun­kamennyiség nem lett teljesítve. A bevonulási segély egyszer illeti meg a dolgozót és ha olyan eset fordul elő, hogy a segély felvétele után még sem kell bevonulnia a dolgozónak, a felvett segélyt vissza­fizetni nem kell, de a következő tényleges bevonulás al­kalmával segélyre nem tarthat igényt. A bevonulási segély mértéke a dolgozó, vagy ipari szö­vetkezeti tag, egyhavi fnunkabérének 50 százaléka, illetve a termelőszövetkezeti tag egyhavi részesedésének 50 szá­zaléka. A teljes munkabér, mint bevonulási segély, akkor illeti meg a dolgozót, ha bevonulása előtt olyan kiskorú gyermeke volt, akinek tartásáról ő gondoskodott. Olva­sónknak tehát azt kell tisztázni, elsősorban, hogy fia a ter­melőszövetkezettel milyen jogviszonyban állt, mert csak ezután lehet eldönteni azt, hogy valóban jár-e a segély, vagy sem. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents