Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-19 / 219. szám
1979. szeptember 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Területfejlesztés kérdőjelekkel A nyírparasznyai ember ugyancsak vakarhatja a fejét, ha egy nap alatt szeretne eljutni a tsz- irodába, s a tanácson elintézni ügyes^bajos dolgát. Mert amíg a tsz-hez Vajára kell mennie, addig a tanács éppen ellentétes irányban, Ópályi- ban székel. Ám említhetnénk Nyírkáta esetét is, ahol szintén másutt van a tanács és a tsz központja, Fényeslitkét, ahol azért építettek utat Dögére, hogy a közös termelő- szövetkezethez a közlekedés is jó legyen. Hozhatjuk példaként az Ibrányhoz tartozó Nagytanyát, ahol a körzeti orvos Búj on található. Olyan eltérések ezek, amelyek nem egyeznek a megyei tanács által elfogadott településhálózat-fejlesztési tervvel. Van amelyikre könnyen lelünk magyarázatot, a másiknál azt kell mondani, hogy a hét évvel ezelőtt elfogadott tervet haladta túl az élet. S olyan is előfordul, hogy látszólag minden indok nélkül, a valós kapcsolatok figyelmen kívül hagyása mellett szervezték a termelőszövetkezetek egyesülését, esetleg az iskola körzetesítését, a különböző intézményi és ellátási körze^k kialakítását. Az ipari létesítményeknél más a helyzet. A megyében működő vállalatok, üzemek munkásainak kétharmada a városokban dolgozik. A többiek pedig általában olyan nagyközségekben, ahol nagy a vonzáskörzet, a települések a városi fejlődés útjára léptek. (Példa erre Tiszavasvári és Záhony.) A mezőgazdaságban egyre inkább tért hódít a gépesítés, ezért egyre kevesebb munkáskéz kell ugyanannyi termék előállításához. Az ipari üzemek adnák munkát azoknak, akik a mezőgazdaságból kikerülnek. Azonban hiba lenne azt kérni, hogy minden nagyobb falunak legyen egy gyára. Ezért döntöttek körültekintően, amikor olyan helyekre épültek üzemek, ahol hosszú távra is megoldott a foglalkoztatás, az utánpótlás. Olyan ipari centrumok alakultak ki a megyében, amelyek hálózata a mai igényeknek jól megfelel. A területfejlesztés azt jelenti, hogy olyan, egymásra épült körzetek alakulnak ki, amelyeknél a legfontosabb intézmények, az egészségügyi és kulturális ellátás egy-egy adott központban megtalálható. Az alapfokon az alsófokú központok helyezkednek el, ezek gondoskodnak a falvak ellátásáról is, majd a középfok következik a városokkal, míg a csúcson a megyében Nyíregyháza áll, mint felsőfokú központ. Az elv világos: egy-egy körzeten belül javulnia kell az ellátásnak. Csakhogy sok kisebb faluban — főleg a szatmári részen — panaszkodnak, hogy a tanács, a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ központjának elkerülésével úgy érzik, mintha a község felett is megkongatnák a vészharangot. Mindez persze csak akkor igaz, hogy ha a falu fejlesztése az igényektől messze elmarad, miközben a központ nagy léptékkel halad előre. Hiszen a körzeti iskolában jobbak a tanítás és nevelés feltételei, a nagyközségi tanácson több ügyet intézhetnek helyben. S ha a közművek építése, az üzlethálózat fejlesztése a kis faluban is alapkérdésként szerepel, akkor nem lehet panasz a központra. Az, hogy hol legyen a tanács székhelye, mely községek tartozzanak hozzá, elsősorban igazgatási feladat. Azonban már itt is az élet valós tényétből, a meglévő kapcsolatokból kell kiindulni. Még inkább igaz ez a gazdasági élet kis egységeinél, a termelőszövetkezeteknél. Vannak községek, amelyek között évek óta jó a kapcsolat — említhetjük Székely és Nyír- ibrony példáját —, nyilvánvaló, hogy itt az erők egyesítését is közösen szeretnék. Másutt viszont ma még olyan különbségek találhatók, amelyek meggátolják a közeledést. Ugyancsak nem mindegy, hogy a közlekedés feltételeit megteremtik-e vagy sem. Nemesborzova például Nagyszekereshez tartozik, de az autóbuszközlekedés Fehérgyarmat irányába jó. A tervszerű fejlesztés azért történik, hogy eltűnjön a különbség a falun és városon élők lehetőségei között. Az átgondoltság viszont azért szükséges, hogy a meglévő eszközöket ésszerűen, takarékosan lehessen felhasználni. Mindez igényli a településhálózatfejlesztési terv ötévenkénti felülvizsgálatát éppúgy, mint a valós igényekhez alkalmazkodó döntéseket. Lányi Botond SIKERTELEN FELVÉTELI UTÁN Az első munkahely Deák Zsuzsa Több fiatallal találkoztam a napokban — olyanokkal, akik életük első munkahelyén dolgoznak. Van köztük, aki már hónapok óta, s van, aki csak pár napja „valódi” dolgozó. Az utóbbiak között is csúcstartó lehet Deák Zsuzsa, hiszen amikor leültünk egy kicsit beszélgetni, mindössze a második napját töltötte munkahelyén, a vásárosna- ményi írógépgyárban. Tankönyv helyett csavarhúzó — Vitkai vagyok, bejárok Naményba dolgozni. Tegnap álltam munkába, úgyhogy még csak kezdőnek sem nevezhetem magam. A Kisvár- dai Bessenyei Gimnáziumban érettségiztem júniusban, és nem sikerült a továbbtanulási szándékom. Úgyhogy miután kihasználtam a szünidőt, munkát kerestem magamnak. — Hová jelentkezett továbbtanulni? — Debrecenbe a Kossuthra. Programozó matematikus szeretnék lenni. — Ez igen komoly tervnek tűnik. Milyen érzés volt az egyetemi padok helyett műhelycsarnokba kerülni? Matematika tankönyv helyett csavarhúzót kézbe venni? — Szokatlan, nem mondom; de nem hiszem, hogy különösebb megrázkódtatást okozna. Uj számomra a munka, a munkahely, hiszen ez idáig az építőtáborokon kívül nem dolgoztam. Az első napon megismerkedtem munkatársaimmal, meg a feladatommal. Az írógépkocsi szerelésénél kaptam munkát. Tízforintos órabérért. — Mire költi majd az első fizetést? — Azt hiszem, a zömét takarékba teszem, mivel gyűjteni szeretném a pénzt. Jövőre ugyanis újra megpróbálkozom az egyetemmel. Nem adtam föl. De azt hiszem, nem fog ártani, hogy egy évig betanított munkásként dolgozom. „Nem akarok elmenni...11 Amikor fiatal, most kezdő szakmunkások felől érdeklődtem az üzemben, Szőke Sándort is ajánlották. Most kapott szakmunkás-bizonyítványt, s már két hónapja itt dolgozik. Ez mind igaz is — csakhogy: — Nem a szakmámban dolgozom. Géplakatosnak tanultam, s most betanított munkásként az írógépeket szerelem. De hát... így alakult. — Nem talált megfelelő munkát? — Nem. Varsánygyürei vagyok, s hiába néztem körül több helyen is a környéken, nem akadt semmi. így hát egy barátommal együtt ide jöttünk dolgozni. Érdekes egyébként, hogy a huszonkét fős osztályunkból nyolcán itt dolgozunk az írógépgyárban... Szőke Sándor * O Vonaton Ha megkérdeznénk tíz utast, tízből talán tíz felelné azt, hogy a feketevonatok Budapest és Nyíregyháza, Budapest és Mátészalka között közlekednek. Nos, a valóságban van feketevonata Pécsnek, Békéscsabának, Miskolc- nak és az ország minden nagyobb városának. A feketevonatok vágányai nem egy tájon át, hanem a legújabb történelmünkön át vezetnek. Emberek három arca Honnan hát és hová? Egyetlen mondatban: a szükségestől a szükségesig. Manapság a vonatoknak már rosszabb a hírük, mint a/vonatok maguk. Mindez nem változtat azon, hogy a vonatokon lehetetlen állapotok uralkodnak. Magam, aki majd két évtizeden át gyakran voltam kényszerű utas, tudom, hogy van tízezer forintos kártyaparti, hogy vannak verekedések, ittam pálinkát, mert féltem, hogy megvernek, ha nem fogadom el. Nyíregyházán az Utasellátó éttermének helyettes vezetője, Babik László mondta: — Látta volna a régi péntekeket! Szelídült ez a világ azóta sokat. A fizetésnapokat megérezzük még, de ez is más... Manapság könnyen felejtünk. Történetük kezdetén ezek a feketevonatok, ma már seholsem látott, nyitott peronú kocsikkal közlekedtek. Nyíregyháza és Budapest között három—három és fél órával tartott tovább az út. Vasárnap délelőtt kellett elindulni Csengerből annak, aki hétfőn reggel Pesten akart lenni. Nem volt ritka a tizenhat-tizennyolc órás utazás. Nagyon sokan voltak, akik ezt az utat végig állva tették meg. Azok az emberek, akik ilyen körülmények között, életformát váltva utazók, ingázók lettek mai mértékkel mérten embertelen körülményeket vállaltak. Nem a kaland hívta őket, és sokan ezek közül még ma is hetente ott vannak a vonatokon. Utazni szükségestől a szükségesig: ez a kor igénye volt. 1949—1973 között a munkás- osztályhoz tartozó aktív keresők létszáma 1 367 000-rel nőtt, megközelítvén a hárommilliót. A szocialista iparosítás idején a munkásosztály utánpótlása — nagyrészt társadalmi átrétegeződéssel — szakképzetlen dolgozók szakvagy betanított munkássá képzésével valósult- meg. A szakképzetlen tömeget a falu, az iparban szegény megyék községei adták. Ugyanebben az időben a mezőgazdaságban tömegével szabadult fel a munkaerő. Abban, hogy tömegek fogtak vándorbotot, a kor döntött. Milyen emberek voltak, akik vonatra szálltak? 1949-ben a kereső munkások 80 százaléka 0—7 osztályt végzett csak. 1973-ban a 0—7 osztályt végzettek aránya 35 százalékra csökkent. Az iparban hirtelen nőtt, aztán fokozatosan fogyni kezdett a szakképzetlen dolgozók aránya. Ezen belül a szakképzet- lenek aránya magasabb maradt az ingázók között. A világot felfedezni indulók erről a világról keveset tudtak. A munkahelyek valóban felfedezések forrásai lettek, igen sokan tanultak a kevés iskolával elindulok közül, de a városok, az akkori munkásszállók és az olykor nyomortanyának beillő munkásalbérletek a felfedezések kétes értékű lehetőségét kínálták. Főként a fiatalabbaknak. Budapest felé a kopott aktatáskákban a heti koszt, szalonna, hagyma, krumpli, bab utazott, mert sok helyütt üzemi koszt se volt és az emberek főztek. Hazafelé a heti szennyes utazott, ajándék savanyú cukor, fizetésekkor pedig a majdnem épen maradt borítékok is. Szabó Mihály Encsencsről húsz éve utazik, ö mondta: — össze se lehet hasonlítani azt az életet a mostanival. Nekünk még a szállón volt szenzáció a televízió, amikor végre lett, ott lett élmény a melegvizes fürdőszoba. Ott láttam először, hogy a ház épülhet betongerendákkal is. Persze, hogy olyan lakást akartunk a gyerekünknek, amilyent mi építettünk a városon. Hát ez jött velünk haza! Az igény ... Bartha Gábor Közülük hatan nem a szakmánkban. — Arra nem gondolt, hogy a megye más részein keres munkát? — Gondolni gondoltam, de aztán letettem erről. Nem akarok elmenni otthonról. Inkább szeretnék még tanulni majd. Szakközépiskolában! — Mennyi a fizetése? Huszti Lászlóné (Mikita Viktor felvételei) — Tizenkét forintot kapok egy órára. Az első fizetésemet augusztusban kaptam meg, és egyből félretettem. Szeretnék venni egy motort! Ifjú asszony Meglepődtem, amikor asz- szonynevet hallottam, hiszen tudtam a csinos, fiatal lányról, hogy nem lehet több tizennyolc évesnél. Mégsem tévedtem: Huszti Lászlóné, egy hónapja ifjú asszony. A vá- sárosnaményi ABC-áruház piciny irodájában beszélgettünk, miután itt is kezdő szakmunkásokat kerestem. Husztiné a tokaji kereskedelmi szakmunkásképzőben végzett idén. — Eredetileg Nyíregyházára jelentkeztem, a kereskedelmibe, ruházati eladónak. Ez sajnos, nem sikerült, átirányították a lapomat Tokajba, s ott élelmiszer szakos lettem. — Az iskola alatt mennyit dolgoztak üzletben? — Rengeteget — mosolyog. — Az első két évben ugyanis egy héten öt napot dolgoztunk, egy-egy napon pedig Nyíregyházán elméleti képzésen voltunk. Én itt dolgoztam a naményi nyolcas önki- szolgálóban a Kossuth utcában. A harmadik évben aztán Tokajban tanultunk, nem is keveset. Július 12-től álltam itt munkába, s augusztusban férjhez mentem. — A férje is kereskedő? — Nem, ő gépkocsivezető a téeszben. A szüleimnél lakunk, csak sajnos, októberben bevonul a férjem katonának. — Miért a kereskedelmi pályát választotta? PÁTROHA: Jobb minőség, több export Termelési tanácskozáson beszélték meg a pát- rohai Zöld Mező Tsz tagjai, dolgozói csatlakozásukat a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyhez. A munkahelyek, a szocialista brigádok elkészítették vállalásaikat, amelyek főleg a minőség javítását, az exportáruk arányának növelését, az energiatakarékosságot, a tartalékok feltárását és hasznosítását célozzák. A téli almából növelik az exportarányt, ez a tsz-nek 600 ezer forint többletbevételt eredményez. A tervezett 90 vagon vetőmag búza helyett 155 vagonnal értékesítenek, melyet már elő is készítettek szállításra. Vállalták, hogy a tervezett 90 vagon vetőburgonya helyett 100 vagonnal értékesítenek. A burgonya szedését megkezdték, s gondosan ügyelnek a vetőgumók minőségére. Jelentős vállalások születtek az állattenyésztésben is. Hízómarhából növelik az export minőséget, a hízósertésnél egy kiló sertéshúst 4,8 kiló abraktakarmányból állítanak elő. Ezzel 1 millió 700 ezer forint abrakta- karmány-megtakarítást érnek el. Egy liter tejet 40 deka abraktakarmányból állítanak elő, s ezzel 350 ezer forint megtakarítás várható. Takarékoskodnak a tőkés importból származó vegyszerekkel a közös gazdaságban. Ügyelnek arra, hogy a megvásárolt ♦egyszereset hatékonyan használják fel. Ezzel 382 ezer forint megtakarításra számítanak. Megtakarítanak 15 tonna gázolajat, 1,6 tonna benzint. Ügy döntöttek a termelési tanácskozáson, hogy a felajánlások teljesítését negyedévenként értékelik. A gazdasági és a pártvezetés minden feltételt biztosít ahhoz, hogy a felajánlásokat a dolgozók teljesítsék. — Nem is tudom pontosan, de már nagyon régen határoztam. Volt az utcánkban egy kis egyszemélyes vegyesbolt. Abban a boltos nénihez sokszor bejártam kislányként, és segítettem neki eb- ben-abban. Nagyon megszerettem a boltot, a vevőkkel foglalkozást. — Mi a legkellemetlenebb feladat e szakmában? — Feltartóztatni azokat, akik ellopnak valamit... Nincs kínosabb, mint megkérni egy felnőttet, hogy fáradjon az irodába. De hát sajnos megesik. — S a legkellemesebb? — Ha a segítségemet kéri egy vevő, sorolja, mit akar venni, és végül mindent megkap, elégedetten távozik. Tarnavölgyi György írógépek keretét szereli a vásárosnaményi írógépgyárban Varga Alajosné. (Fotó: Mikita Viktor)
