Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-15 / 216. szám
1979. szeptember 15. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG A pcmyolai óvodában NYÁRI EMLÉKEK Tábor a Duna-kanyarban Júliusban 42 tornyospálcai úttörő és nyolc felnőtt kísérő élvezhette 5 napon keresztül a Duna-kanyar csodálatos vidékét. Erről írt a táborozás egyik résztvevője, Molnár Mariann. „Kora délután kicsit fáradtan, de kíváncsisággal tele érkeztünk meg a verőcemarosi Expressz-táborba. Négyszemélyes szállásainkban kényelmesen elhelyezkedtünk, majd kicsomagolás után elindultunk felfedező kőrútunkra, hogy megismerjük a tábort. Este korán elcsendesedtek a faházak és reggel frissen ébredtünk. A frissességünkre szükség is volt, programunkban ugyanis egy királyréti túra szerepelt. Az autóbusz lassan haladt a dimbes-dombos tájon. Oda- érkezésünkkor szétnéztünk Királyréten, majd úticélunk a Spartacus Sportegyesület turistaháza volt. Lassan kaptattunk felfelé a hegy tetejére, de lefelé menet sokat nevettünk és vidáman értünk le. Ügy megéheztünk, mint a farkasok. Jó étvággyal fogyasztottuk el az ebédet. Négy óra is volt, mire megpillantottuk szállásunkat. Az ezután következő időt pihenésre szántuk. Este a V’ Moto-Rock együttes koncertjén szórakoztunk. Másnap reggeli után vonattal átdöcögtünk Nagymarosra, ahol hajóra szálltunk. Üticé- lunk Esztergom volt. Első útunk a Bazilikába vezetett. Csodálkozva álltunk a gyönyörű és hatalmas méretű freskók előtt. Meglátogattuk az esztergomi strandot is, ahol kellemes perceket töltöttünk. Este tévét néztünk, aztán elmentünk a tábor dis- cójába. Fáradtan tértünk már megszokott ágyunkba, Július 13-án visegrádi túrára indultunk. Most is Nagymarosról mentünk, csakhogy most új közlekedési eszközzel ismerkedtünk meg: a komppal. Ismét hegymászásra készülődtünk, d Fellegvár megtekintésére. A várnál megpihentünk. Dél körül a kicsit alacsonyabban fekvő szalonnasütő helyre mentünk, ahol magunk készítette ebédet fogyasztottunk el. Este házi discót rendeztünk. ... Utolsó táborban töltendő napunkra ébredtünk. Ezt a napot a táborban töltöttük. Vásárolgattunk, pihentünk, a táborban sétálgattunk és bepakoltunk. Este játszottunk és sokat beszélgettünk. Korán lefeküdtünk, hogy időben és frissen ébredjünk. Reggel elbúcsúztunk a tábortól és már csak egy nrogram volt hátra: hazánk fővárosában töltöttünk néhány órát. Vidám perceket töltöttünk a Vidám Parkban és az állatkertben. Sokat szórakoztunk és nevettünk. De közelgett vonatunk indulásának ideie és most már meg sem álltunk hazáig. Kicsit szomorúak voltunk, hogy vége szakadt a vidám napoknak, de remélem, még sok ilyen élményekben gazdag csapattáborban fogunk szórakozni.” Á madarak vonulásáról Máig sem teljesen tisztázódott, hogy hová, hogyan, s miért vonulnak el a madarak ősszel. Annyi már bizonyos: nem elsősorban a hideg, hanem az ennek következtében beálló élelemhiány készteti hosszú útra szárnyas vendégeinket. De hogyan találnak oda, s vissza? Számos feltevés született, de mindet meg is lehet cáfolni. Eleinte úgy gondolták, a Napot veszik irányadóul. Igen ám, de a Nap nem mindig süt, s a madarak zöme éjszaka vonul. Akkor pedig a Hold és a csillagok az iránytűjük mondták mások. Viszont a Holdat gyakran takarják felhők. Mások azt gondolták: a terepalakulatok, tereptárgyak szerint tájékozódnak. Ez sem lehet teljesen igaz, hisz az ember egyetlen év alatt a sivatagból tengert, a csörgedező patakból hatalmas víztárolót tud teremteni, úgy átalakítja a táj arculatát, ha a madár csak azt venné figyelembe, bizony eltévedne. Néhányan úgy vélték, az idős madarak mutatják meg az utat a fiataloknak, hogy azok később visszataláljanak. Ezt úgy cáfolták meg, hogy kivették a tojásokat a fészekből, s idegen országban költötték ki. A kikelt madárkák jövőre mégis oda repültek, ahová a szüleik. Ez az állítás is megbukott tehát. A föld mágnesessége viszont egyértelműen szerepet játszik a madarak térbeli tájékozódásában. Legvalószínűbbnek az látszik, hogy a vonuló madár a rendelkezésére álló tényezők közül mindig az adott pillanatban legmegfelelőbbet használja, vagy egyszerre többet is. Egyértelmű választ ma még nem adhatnak a „hogyan”- ra, folynak a kutatások kísérletekkel, gyűrűzéssel, keresik a választ szárnyas kóborok e fantasztikus tájékozódó képességére. Petrilla Attila Másfélszeresére növelhette az óvodában elhelyezhető gyermeklétszámot a panyolai tanács a lakossággal összefogva. A négy óvónő és a dajkák segítségével sikerült a szülőket mozgósítani: a társadalmi munka nyomán nem csak megszépültek az épületek, s bővült a foglalkoztató helyiség is. Városi óvodák is megirigyelhetnék azt az udvari játék- lehetőséget, melyet a szülők, s a tsz szocialista brigádjai teremtettek. A körhinta szinte állandóan forog, a csúszda kétheti használatára ugyanez jellemző. Főleg napos időben keresik fel a használt kisbuszt a gyerekek: utazva Álomországba. A hagyományos mászókák mellett egyedi ötleten alapuló különlegességek is biztosítják az óvodában töltött idő játékos kihasználását. (molnár) Ördög a pincében jgj Marci bácsi, apám jó barátja hosszú, téli estéken gyakran elüldögélt nálunk egy jó pohár házi bor mellett. Apámmal elbeszélgettek a világ dolgairól, felidézték legénykoruk emlékeit. Ilyenkor én behúzódtam a jó meleg cserépkályha mellé, és lélegzetvisszafojtva hallgattam a csodásabbnál cso- dásabb történeteket, melyeket Marci bácsi olyan átéléssel adott elő, hogy szinte megelevenedtek előttem a történet szereplői. — Cudar kemény tél volt akkoriban a mi falunkban — kezdte a történetét Marci bácsi. — Ahogy mondani szokás, még a lovak szarva is lefagyott a hidegtől. Én akkoriban kemény munkát végeztem: kerékgyártósegéd voltam. Jó életerős parasztgyerek. Nem nagyon hittem a babonában. így hát csak mosolyogtam a falumbelieken, amikor úgy karácsony táján elkezdték mondogatni, hogy ördög fészkelte be magát a Balogh Juliék pincéjébe. Es- küdöztek többen, hogy bizony a két szemükkel látták a csudát, a nagy piros szemű ördögöt. — Na, mondtam én: majd a végére járok én ennek az ördöghistóriának. Fogtam a vadászpuskámat, oszt isten neki fakereszt, elindultam lefelé a pince lépcsőjén. Hosz- szú, mély boltívesre épített hatalmas pince volt. Jól ki kellett meresztenem a szemem, hogy lássak valamit a kocsilámpa fényénél. Nem mondom, egy kicsit elszorult a torkom, amikor leértem. Álltam és vártam, hogy majd csak történik valami. Egyszer csak valami mocorgásszerű zaj ütötte meg a fülemet, a káposztás kupac felől. Odavilágítottam. Két vörös szem hunyorgott rám kihívóan. Emeltem a puskát és durr. A következő másodpercben egy hatalmasra hízott mezei nyúl hevert előttem... Szegény valahogy becsúszott a pince ablakán és akaratlanul ijesztgette a ház népét. Este aztán, mikor jól be- lakmároztunk a nyúlpapri- kásból, nevetve mondtam a házigazdának: minden héten elkelne egy ilyen piros szemű ördög. Császár Csaba Á százlábú talpa C ifra dolog esett meg egyszer Hogyhívjákfal- ván.Ült a porban a százlábú és ordított, ahogy a torkán kifért. Arra ment a hangya, akkora morzsát cipelt, hogy majd’ megszakadt a nagy tehertől. Meghallotta, hogy ordít a százlábú. Letette a morzsát és kíváncsian megkérdezte: — Miért üvöltesz annyira, százlábú koma? — Hogyne üvöltenék, amikor úgy viszket a talpam, hogy csillagokat látok tőle! — mondta a százlábú és még jobban ordított. A hangya megvakarta a fejét, de semmi okosat nem tudott kisütni. Jött a tücsök, az is megkérdezte a százlábútól: — Mi bajod van, pajtás? Miért ordítod tele Hogyhív- jákfalvát? — Viszket a talpam, mintha milliárd tűvel bökdösnék! — No, majd muzsikálok neked egy kicsit, hátha attól jobb lesz — ajánlotta a tücsök és íziben előkapta a hegedűjét. De a százlábú rá sem hederített a cincogásra. Olyan keservesen óbégatott, hogy még a szentjánosbogár is előbújt a fűből és ijedtében lámpást gyújtott. Most már hárman törték a fejüket, a hangya, a tücsök, meg a szentjánosbogár. Annyit tudtak kiokoskodni, hogy elmentek a csigadoktorhoz. Bekopogtak a házába, s amikor a doktor kidugta az ajtón két kicsi tapogatóját, illendően elmondták, mi járatban vannak. Ment a csigadoktor szélsebesen, másnap estére oda is ért a százlábú házához. Ordított még mindig az istenadta, hogy a szemei is kidülledtek. Csigadoktor egy darabig hallgatta, hümmögött, fejét csóválta. — Ne üvölts, te százlábú! Mondd meg inkább, mi bajod van? — Jaj nekem, mi lesz velem ... viszket a talpam! — Melyik? — kérdezte a csigadoktor. Meghökkent erre a százlábú, még az ordítást is abbahagyta. Az ám! Melyik viszkethet a száz közül? Bizony, nem tudta megmondani. Nekilátott hát a hangya, a tücsök, a szentjánosbogár, meg a csigadoktor, hogy megkeressék, melyik talpa viszket a százlábúnak. Keresték szorgalmasan, mialatt a százlábú ordított tovább szakadatlanul, mintha nyúznák. Amikor a kilencvenkilencedik talpához értek, nagyot kiabált: — Ez a talpam viszket! No, eddig eljutottak, megkerült a százlábú talpa, amelyik viszketett. De most mitévők legyenek? A százlábú éppen megint rázendített volna, de a tudós csigadoktor megtalálta az orvosságot. — Vakard meg a talpadat, akkor majd nem viszket! Így is tett a százlábú, megvakarta a talpát, mire azon nyomban elmúlt a viszketés. Ügy megörült, hogy örömében táncra perdült, és járta, amíg le nem sántult mind a száz lábára. KÖZMONDÁS. Ha az ábra betűit a sakkjáték lóugrásának szabálya szerint helyes sorrendben olvassátok össze, egy közmondást kaptok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? '13UI3ZS SI unAj :S3Xf3J93HI Prózamondó verseny Mátészalkán A Magyar Úttörők Országos Szövetsége Mátészalka városi-járási elnöksége, valamint a mátészalkai úttörő- és ifjúsági ház Móricz Zsig- mond és Móra Ferenc születésének centenáriuma alkalmából megyei szintű prózamondó versenyt rendez a 10—14 év közötti pajtások részére. Részt vehet minden olyan iskolai tanuló, aki tehetséget érez egy szabadon választott novella vagy egyéb prózai mű tolmácsolására. Törekedni Jtell a szép, tiszta beszédre, az életkornak megfelelő értelmi és érzelmi színvonalú előadásmódra, mely valamilyen formában kapcsolódik az évfordulóhoz. A rendezők javasolják, hogy a felkészülés során a pajtások kérjék magyar szakos tanáraik, illetve az irodalmi színpadok vezetőinek segítségét. A verseny során a helyszínen egy kötelező feladatot is kapnak a jelentkezők, amit rövid felkészülési idő múltán kell felolvasniuk. A verseny időpontja 1979. december 1- én 10 óra, helye a mátészalkai úttörő- és ifjúsági ház nagyterme. Jelentkezni lehet 1979. november 1-ig az úttörőház vezetőinél. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (a függ. 13. folytatása), 6. Félig nála ! ! ! 7. Szappanbuborékok tömege. 8. Személyem. 9. . .. Miklós, híres építész volt. 11. Tőszámnév. 12. IAÉÖ. 14. Jó kés jelzője. 16. ... mese (tréfás, becsapós). 18. Télisport. 20. Vissza: évszak. 21. Kettőzve: sportfogadás. 22. Korszak. 24. Túl magas testhőmérséklet. 25. Disz- ünnepély, díszbemutató. 27. Fővárosunk fele. 28. Nem áll szilárdan (+’). 29. Ételízesítő (+’). Függőleges: 1. Győrnél folyik a Dunába. 2. Nitrogén, hidrogén vegyjele. 3. Nóta. 4. Háziállat. 5. Befejeződött. 6. Megfejtendő. 10. Keskeny, vékony, hosszú deszka. H. Elemérke. 13. Megfejtendő (a függ 6. folytatása). 14. Eleven. 15. Megfejtendő (második négyzetben két betű, a vízszintes 1, folytatása). 17. Névelővel, ételízesítő ásvány. 19. A háziállat. 24. Fenyőféle. 26 Ezüst vegyjele. 27. Nem ki. Megfejtendő: Holnap kezdődik Szabolcs-Szatmárban a ... (függ. 6„ 13., vízsz. 1., függ. 15.). A megfejtéseket csak levelezőlapon fogadjuk el. A beküldési határidő: szeptember 19. Múlt heti megfejtés; MEGKEZDŐDÖTT AZ ÜJ TANÉV. Könyvjutalom: Pálosi László Nagykálló, Horváth Mária Nyírbátor, Molnár Bertalan Rozsály, Varkuli Anikó Nyír- lugos, szabó Antal Pócspetri, Kasu Zsuzsa Tyúkod, Kiss László Nyíregyháza.
