Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

1979. augusztus 8. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből KINEK Jó? Postabontás Gyermek és szabadnap Gemzsei levélírónk pa­naszolta, hogy munkahe­lyétől öt nappal kevesebb szabadságot kapott, mint amennyi szerinte járt vol­na. Három évig volt gyer­mekgondozási szabadsá­gon, s a három év után já­ró egy évi alap- és pót- szabadságához nem adták hozzá a gyerekek számá­tól függően járó fizetett szabadnapokat. Ami az ő esetében öt nap, mivel­hogy két gyermeke van. Ezt sérelmezi a közelmúlt­ban ismét munkába álló fiatalasszony. Levélírónknak nincs igaza, nem érte sérelem. Ugyanis a gyermekgon­dozási segélyen töltött idő után járó szabadság­hoz valóban nem kell hoz­zászámolnia a munkaadó­nak a gyerekek gondozá­sára, ápolására adható fi­zetett szabadnapokat, őket ez nem illeti meg. Hogy miért? Megvan a kézenfekvő magyarázata. Az anya gyermekgondozá­si szabadságon egyébként is azért van otthon, hogy gyermekét nevelje, gon-. dozza. A tűzetett szabadna­pok is hasonló célt szol­gálnak: a már munkába álló anyák esetében. Ha ez a kedvezmény tehát a gyesen lévő anyákat is megilletné, valamiféle hal­mozott kedvezmény lenne, vagyis a „szabdnapok sza­badnapja”. Ezért fogalma­zott tehát úgy a rendelet, hogy ezt a szabadságot a gyesen lévő anyák nem kaphatják meg. Természetesen ebből kö­vetkezik az is, hogy ami­kor az anyák ismét mun­kába állnak, abban az évben — általában etd töre­dékév — a fizetett sza­badnapoknak, csak az idő­arányos részét kaphat­ják meg. Találkoztunk már mi is ettől eltérő gyakorlattal. Hiszen a gyes több mint 12 éves múltra tekint vissza, de ez idő alatt a jogszabály sokszor módo­sult, éspedig mindig úgy, hogy a kismamáknak le­gyen jobb. E változások kétségtelenül tévedésre is okot adhatnak. Szerencsé­re azonban ezek egyre ke­vesebbek. S ha netán mégis jogsérelem éri vala­melyik kismamát, azt az illetékesek rövid időn be­lül orvosolják. Előfordul az is, fyogy néhol egy kicsit például bőkezűbben osztogatják a kismamáknak a szabadsá­got. így például a fenti­ekben említett fizetett szabadnapokat. A világért sem arról van szó, hogy valaki is rossz szemmel nézi a kismamák­nak járó kedvezménye­ket. Viszont a kedvezménye­ken túli kedvezmények­kel egyetlen munkahely­nek sem szabad jótékony­kodnia, mert ez ellenkezik a takarékosságra, a mun­kafegyelemre, a hatéko­nyabb munkára vonatko­zó célkitűzéseinkkel. . Soltész Ágnes JaátMt — Remélem, hogy mindent felírtam, amit vásárolnom keU az üzletben. Szaboicsveresmart-Rozsály- pusztán mintegy háromszá­zan laknak. Az itt lakók napi ellátását egy ÁFÉSZ-üzlet végzi. Kis bolt ugyan, de ki­elégíti a lakosság igényeit. Vásárlásaikat azonban sok­szor bosszúság kíséri. Eső után ugyanis óriási tócsa áll a bolt ajtaja előtt, amely tel­jesen elzárja az utat. Az ÁFÉSZ és a helyi tanács ed­digi intézkedései nem jártak eredménnyel. A bejárat előt­ti rész feltöltését az épület bérbeadója, tulajdonosa meg­akadályozta. A víztócsa pe­dig nemcsak a vásárlóknak okoz bosszúságot, hanem áz­tatja az épület falát is. Vajon kinek jó ez? Vincze Péter, Szabolcsveresmart HIÁNYZÓ PADOK Elkerülhetetlen a pontos menetrend mellett is, hogy az utasok 5—10 percet, vagy ennél többet is ne várakozza­nak az autóbuszokra. A fia­taloknak az ácsorgás nem gond, de nekünk, idősebbek­nek igen, s ezért tesznek ne­künk különösen jó szolgála­tot a padok. Néhol azonban hiányoznak, például a Marx téren, a Korányi Frigyes ut­cában, a temető oldalába eső megállókból. Jó lenne, ha né­hány ide is kerülhetne, mert a temetőben megfáradt, busz­ra váró utasok — elsősorban az idősebbek — nagyon hiá­nyolják. S. F.-né Nyíregyháza, jósavárosi lakos „KÖRÜLTEKINTŐ” ÜTJAVÍTÁS Tudom, tervszerűen folyik városupk útjainak felújítása is, hiszen mindez pénzbe ke­rül, nem is kevésbe. De ép­pen ezért nem értem a ta­nács közelmúltban tett intéz­kedését. Mi Mátészalkán, a Kállai Éva utcában lakók a mérhetetlenül sáros út miatt — a napsütötte pocsolya kel­lemetlen szagától — sokat bosszankodunk. Most külö­nösen nehéz innen a kijárás, mert a helybeli tsz járművei itt bonyolítják a betakarí­tást. Ilyen körülmények elle­nére a tanács mégis az előt­tünk lévő két utcát hozta rendbe, ahol pedig sokkal jobbak voltak az útviszonyok, mint itt nálunk. Bacskó Istvánné, Mátészalka, Kállai utca 24. sz. „SZERETNÉK DOLGOZNI” Kérem, segítsenek. Nagyon szeretnék dolgozni, de egész­ségi állapotom nem engedi meg, hogy egész napos mun­kára kötelezzem el magamat. A pénz pedig jól jönne, hi­szen öten vagyunk egy kere­setre. Itt nálunk, a községben — legalább is én nem tudok róla — bedolgozókat nem foglalkoztatnak, pedig nekem is ez a munkavállalás felelne meg a legjobban. Ha erre mégis volna lehetőség, akár itt a községben, akár másutt, kérem, értesítsenek. A köz­ségben bizonyára másokat is érdekelne ilyen munkaalka­lom. Tóth Istvánné Öfehértó, Dózsa Gy. u. 12. sz. SZÉLSŐSÉGES VILLANYÉGÖK Ez év februárjától nerh ég az utcai világítás Nyírszőlő­sön az Egres közben. Már többször bejelentettem tele­fonon a TITÁSZ-nál, a tanács nyírszőlősi képviselőjénél. Az ígéretnél többre nem jutot­tam, ma sem égnek a villany­égők. Az ilyen „energiataka­rékosságnak” az ellenpéldája is megtalálható, két utcával arrébb. A Pannónia utcában (körülbelül másfél kilométer hosszú) július 30-án és 31-én, valamint augusztus első há­rom napjában éjjel-nappal égtek a villanyok. Nem nehéz következtetni: néhány ember hanyagsága okozza mindkét szélsőséges esetet. Koppányi Csaba Nyírszőlős, Egres köz 28. sz. SÓSTÓI SZEMÉTDOMB Elképesztő, mennyi szemét és gyom van Sóstógyógyfür­dőn a strandtól kezdve a Berenát utca jobb oldalában. Embermagasságúra nőtt dud- va éktelenkedik, s közte sze­métdomb bujkál. Mindez ép­pen a gyönyörű KEMÉV- üdülő szomszédságában. Per­metezéssel meg lehetne szün­tetni a gyomot, s ezt rend­szeresen kellene végezni, hi­szen ez itt építési tartalékte­rület. Esetleg hasznosításán is gondolkozhatnának az il­letékesek, addig is, míg be­épül, hiszen immár 10—15 éve itt áll parlagon. Most, az üdülési szezon közepén, ami­kor idegenek is szép számmal ellátogatnak ide, rendkívül visszataszító ez a gondatlan­ság, nemtörődömségre utaló rendetlenség. Bartha Bertalan, Sóstógyógyfürdő FAGYLALT Augusztus 2-án délelőtt gyermekemnek fagylaltot szerettem volna venni Nyír­egyházán, a Jókai téri autó- buszállomáson lévő fagylaltos- bódéban. Az érzékeny torkú, apró gyermekemnek sokall­tam a háromforintos adagot, így a felét — vagyis 1,50-ért kértem. Mire az eladó leta­karta a pénzbedobót, és kö­zölte, hogy csak nagy adagot ad, mert a kisebb neki ráfi­zetés. Furcsának tartottam ezt, és arra gondoltam: nem valamiféle vállalati belső utasítás szab ilyen korlátot, (a Korona épületében lévő fagyialtosnál ugyanis kisebb adagot is lehet venni), hanem egyéni elképzelésről van szó. Végül nem vettem fagylaltot gyermekemnek, szomorúsá­gára, de gondoltam, minek pazaroljak? Mire a három­forintos adag felét elnyalja, a másik fele elcsöpög a ruhá­ra, cipőre, a földre. A fagy­lalt helyébe a Vásárlók köny­vét kértem, mire az eladó kö­zölte, hogy neki olyan nincs. A bódén elhelyezett tábláról tudtam meg: az árudát vál­lalat üzemelteti, tehát a ke­reskedelemre vonatkozó rendszabályok ide is vonat­koznak. Az eladó egyéni öt­letei felháborítóak. Z. M.-né, Nyíregyháza, Körte utcai lakos Szerkesztői üzenetek Illés Jánosné kisvár- dai, Mikii Béláné tisza- vasvári, Újhelyi Sándorné búji, Kiss Sándorné nyír- parasznyai, Erdei József nyíregyházi, Kristin Lász­ló olcsvaapáti, Harsányi Miklós nyíregyházi, Tan­ka Pálné nyírmadai, Kraj- nyák László buji, Kostyál János nyíregyházi, Jaro- bi Sándor jármi, Orosz Gyula napkori olvasóink­nak levélben válaszoltunk. Kácsándi Béla tiszabez- dédi, Hajnal Sándorné ké- ki, Katona Miklós kocsor- di, Alföldi Jánosné tisza- vasvári, Varga Józsefné győrteleki, Nagy Istvánné nyíregyházi, Greksza Ist­ván nyíregyházi, özv. Nyerges Gáborné nyír­egyházi, Papp Miklós tiszavasvári, özv. Pá­los Mihályné tiszateleki Kovács Pálné nyírteleki, Szentesi Anna ibrányi és Pecséri Csabáné fülpös- daróci lakosok ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Kánya Lajos botpaládi olvasónkat a társadalom- biztosítási igazgatóság nyugdíjosztálya tájékoz­tatta többek között arról is, hogy a nyugdíj össze­gének megállapításánál a munkaviszony öt naptári éve közül azt a három naptári évet lehet figye­lembe venni, amelyben az igénylőnek naptári éven­ként legalább 180 naptári napra, és összesen leg­alább 730 napra keresete volt. Illyés Jánosné tiszalöki lakos panaszát orvosol­ták. A Tiszalöki Állami Gazdaság határozatlan időre szóló szerződéssel alkalmazta. Molnár József újfehér­tói olvasónkat a községi tanács értesítette, hogy a 17/1977. (X. 20.) PM sz. rendelet szerint „a termé­szeti csapás esetében a borforgalmi adót az adó- igazgatási rendelet alap­ján, a kár mértékével arányosan, részben, vagy egészben el kell engedni”. Az illetéké* válaszol — Legalább a gyermekévben szeretnénk kisebb adag fagylalt­hoz jutni. (Kiss Ernő rajzai) „Vonatpótló késéssel” cím­mel július 18-án megjelent cikkükre a következőket vá­laszoljuk. A vonatpótló autó­buszok forgalmára, útvonalá­nak kijelölésére, az autóbu­szok mennyiségére, az utas- forgalom irányítására és tájé­koztatására, Nyíregyháza és Tárcái állomáson a vonatok csatlakozására, az új helyzet meghirdetésére sokirányú in­formáció beszerzése után gondos, mindenre kiterjedő előkészítő munka után ke­rült sor. A cikkben tett ja­vaslat alapján közvetlen já­ratokat is kijelöltünk. A kí­sérlet azonban sikertelen volt, s ez nemcsak a vasúton mú­lott, hanem azon is, hogy az utasok jelentős része nem vette figyelembe, hogy né­hány járat csak Nyíregyhá­zán állt meg. A jelenlegi közlekedési rend — kisebb szolgálati mulasztásokat is figyelembe véve — az igé­nyeket kielégíti, változtatása nem lenne kívánatos. A műt lasztások arányának csök­kentésére intézkedtünk, és végrehajtását ellenőrizzük. MÄV Igazgatóság, Debrecen A Kelet-Magyarország jú­lius 18-i számának Fórum ro­vatában „Teflon” címmel megjelent észrevételre közöl­jük, ho^y a Nyíregyházi Sü­tőipari Vállalatnak termelő­üzemei mellett nyílt árusítá­sú üzletei működnek. E bol­tokban lévő készletből min­den igényt kielégítünk. Tehát a levélíró által említett eset­ben — hogy valaki nagyobb mennyiségű teflonkenyeret vásárolt — nem volt lehető­ségünk a vásárlást korlátoz­ni. Nyíregyházi Sütőipari Vállalat Hz özvegyi nyagdíj megosztásáról özvegy K. J.-né a férjével 1968-ban kötött házasságot. Férjének ez a második házassága volt. Az első házassá­gából egy gyermek származott, aki után gyermektartás­díjat is fizetett, sőt a bíróság a bontóperi ítéletben havi 380 forint házastársi tartásdíj megfizetésére is kötelezte. Olvasónk férje 3 évvel ezelőtt nyugdíjas lett, majd ez év tavaszán váratlanul elhalálozott. A nyugdíjintézet megál­lapította az özvegyi nyugdíjat, megállapította olvasónk öz­vegyi nyugdíjra való jogosultságát is (miután olvasónk saját nyugdíjjal nem rendelkezik, 55 éves elmúlt) és fo­lyósította is az özvegyi nyugdíjat maradéktalanul. Mind­addig, amíg a volt házastárs nem jelentkezett, hogy az öz­vegyi nyugdíjat ő kéri, mert az neki jár, hiszen bírói íté­let is van, amely szerint a férje házastársi tartásdíjat fi­zetett. Olvasónk szerint ez az igény nem lehet jogos, mert véleménye szerint az özvegyi nyugdíj azt a házastársat illeti meg, aki a halál időpontjában az örökhagyóval há­zasságban együtt élt. Kérdése olvasónknak, hogy a volt házastársnak lehet-e valami igénye és egyáltalán milyen eljárás szükséges az ügy tisztázásához? Mindenekelőtt leszögezzük, hogy lehetséges olyan eset, amikor az özvegyi nyugdíjra kettő, vagy akár több sze­mély is jogosult. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény éppen ezért rendelkezik is erről a kérdésről és a törvény 66. § (1) bek. kimondja, hogy több jogosult ese­tén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban kell megosztani. Ez az alapszabály, azonban a nyugdíjat nemcsak egyenlő arányban lehet felosztani a jogosultak között, a törvény indokolt esetben lehetőséget ad más felosztásra is. A jelen esetben azt kell megálla­pítani, hogy az elvált házastárs özvegyi nyugdíjra jogosult "és figyelemmel a házastársi tartásdíjat megállapító ítélet­re, a jogalapot vizsgálni nem is kell. Más kérdés azonban az összegszerűség kérdése, nevezetesen, hogy kit milyen összeg illet meg az özvegyi nyugdíjból. Ennek vizsgálatánál több szempontot kell figyelembe venni: a rászorultság mértékét, az egyéb megélhetési forrásokat, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a házastársi tartásdíjról szóló bí­rói ítéletnek az összegszerű megállapítását sem. Nagy a valószínűsége, hogy annak idején a bíróság azért állapí­tott meg viszonylag alacsony házastársi tartásdíjat, mert a volt feleség bizonyára rendelkezett más jövedelemmel is, vagy munkaképessége megengedte, hogy jövedelemre te­gyen szert, és ha ez a helyzet nem változott hátrányosan, akkor ma is tekintettel kell lenni ezekre a tényezőkre. Olvasónknak azonban tudomásul kell venni, hogy a saját érdekében neki kell kezdeményezni az özvegyi nyug­díj megosztása iránti eljárást. Ennek első feltétele, hogy a nyugdíjintézettel közölje: az egyenlő arányban történő megosztással nem ért egyet és addig, amíg a bíróság nem dönt a vitában, a volt házastárs részére csak ideiglenes özvegyi nyugdíjat folyósítsanak, ugyanis ennek összege a tartásdíj összegénél több nem lehet. Ezt követően olva­sónknak kell pert indítani a volt házastárs ellen, és kérni a bíróságtól, hogy ossza meg az özvegyi nyugdíjat. A per megindítása annál is inkább sürgős, mert a fent hivatko­zott törvénnyel kapcsolatos 3/1975. sz. SZOT-szabályzat szerint a nyugdíjintézet az ítélet jogerőre emelkedését kö­vető hónap első napjától folyósítja az özvegyi nyugdíjat, az ítélet napjától megállapított arányban. Olvasónknak tehát tudomásul kell venni, hogy az özvegyi nyugdíjra nemcsak kizárólag ő a jogosult. Ilyen következményekkel számolnia kellett a házasság megkötésekor, hiszen tisztában volt az­zal, hogy a férje elvált, első házasságával kapcsolatosan anyagi kötelezettségei vannak és ezek hosszabb távra szóltak. Csak akkor mentesült volna a házastársi kötele­zettség alól, ha volt felesége újabb házasságot köt. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents